II. kötet: 106. sz. melléklet: Eszterházy Miklós nádorra vonatkozó adatok 1590-1645.

E mű 1645-ben Miklós halála után, testvére, Dániel jegyzetei nyomán készült, és közöltetett azokkal, kik felette a gyászbeszédet tarták, mint e végből kitünik. Ebből a következőket jegyeztem ki: Ferencz eszes tanácsos főember volt. Fia, Miklós, tanulmányait Sellyén a jezsuitáknál folytatá és Bécsben, szintén a jezsuitáknál végzé, hol 1600-ban, nem egészen tizennyolc éves korában katholizált. Hire járva annak, hogy a szervezetbe akar lépni, - miről anyai nagybátyja, Illésházi István és atyja értesülve - hazahívták Galánthára. Megérkeztekor éppen ebédnél ülve, atyja azon kérdésére, hogy katholizált-e? Miklós "igen"-nel válaszolt, hozzátéve, hogy e hitben is akar meghalni, mire atyjának haragja kitörvén, a tányárt akarta fejéhez vágni s őt szidalmazva, a többi közt ezeket mondá: "tiz fia közül őtet adta tizedről és dézsmájul az ördögnek, s fenyegette, hogy imigy-amugy vereti, bünteti és exhaerdálja őtet, végre ugyan felüté az asztaltól és az házbul ki is czokigatta, az kit nagy pacientiával szenvedett, semmit nem is szolván azokra attiának, hanem az ház előt való kertben egy fa alat le térdepelve, és sirván nagy áhétatossan adot Istennek hálát érette, hogy az igaz hitért ollianokat engedett volna neki is szenvedni. - Anniának sok sirásával, s^,áldásival, a mezőre kiküldetvén gialogh, s^,a többi közt azt mondván: te vagi édes fiam az, ki édes anniád faidalmit meghszolgáltad, ezért meni el már az Ur Istennek szent áldásával, s^,ugi váltanak el sirva egymástul."

A többi feljegyzéseket a szövegbe osztom be.

Magocsy Ferenc 1611 november 21-én elhalálozván, Miklós ellenségei azon rágalmakat terjeszték, miszerint ő, mint Dersfy Orsolya Magocsy Ferencné szeretője, ennek férjét méreggel pusztitotta volna el. Laczkó Máté Krónikájában erre vonatkozólag ezeket irja: "October 27-én megbetegedül a Nagyságos Magocsy Ferencz." Oldalvást irva: "A Magocsi familianak magva szakada fiu ágban, meg holt, nin sine suspicione veneni 27. novembr. , kin az Ország igan bánkodék, mivel jó és keresztényül szolgált hazájának, eltemették Beregszászban 28. Febr. 1612. lásd meg halálának okát és módját Magyarország panaszában, ez is méreg miatt hala meg mint Homonnay Bálint."

1612 november 22-én elveszi Dersfy Orsolyát Munkácson, kit elébb a katholika hitre téritett.

Hogy Dersfy Orsolya ekkor ifju özvegy volt és nem - mint ellenségei hirdették - "adult matrona", tanuskodik anyjának elébb a lékai, jelenben a fraknói várban örzött arcképe, melyen ezen felirat van: Ursula Császár de Landzér Magfici Francisci Dersffy consors. aetatis suae 26. obiit 23. februarii 1593." Ha tehát leányát, Dersffy Orsolyát tizenöt éves korában 1582-ben szülte is, ez 1612-ben, midőn Miklóshoz ment nőül, harminc évesnél több nem lehetett.

E menyegzőre vonatkozólag halljuk, mit mond Laczkó Máté krónikájában: "1612. Nov. 22. Eszterházi Miklósnak és Magocsi Ferencnének, Dersffy Ferenc leányának Orsolya Asszonynak menyegzői lakodalmak lészen, de igen gyalázatos, és fabulás menyegző, lásd meg a Magyarország panaszában, melyet irának 1620-ban." (Audacter calumniare divóban volt ugy létszik minden időben.)

Pálffy Kata, Illésházy István nádor második neje és özvegye Miklósnak nagynénje, 1612 junius 21-én Trencsénben kelt levelében megütközött e sietséges menyegzői készülődésen. E levélre Miklós ezen szavakat irá saját kezüleg: "Ebből kárt nem vallott sem az kegyelmetek nemzete, sem hazánk, ezért társul vettem."