ESZTERHÁZI VÁRNAK és AHOZ TARTOZANDÓ NEVEZETESEBB HELYEINEK RÖVID LEIRÁSA Mellyeket NAGY MÉLTÓSÁGU SZENTSÉGES RÓMAI BIRODALOMBÉLI HERCZEG GALANTHAI ESZTERHÁZI MIKLÓS ÓHERCZEGSÉGE, FRAKNÓ VÁRÁNAK ÖRÖKÖS URA, ARANY GYAPTYAS VITÉZ, NEMEES SOPRONY VÁRMEGYÉNEK ÖRÖKÖS FŐISPÁNNYA, CSÁSZÁRI, ÉS KIRÁLYI APOSTOLI FÖLSÉGEKNEK BELSŐ TITKOS TANÁCSOSA, ÉS NEMES MAGYAR GVÁRDÁNAK FŐKAPITÁNNYA, (Titl.)

Az 1762-dik Estendőtől fogvást e most folyó 1781-dik esztendőig szerencséssen föl épéttetett. Sopronban

Nyomtatott SZIESZ JÁNOS JÓZSEF által.

 

KEGYELMES HERCZEG!

Herczegségedhez vonzó szolgai alázatos buzgoságomat midőn a tsekél Munkácskámmal nyilvábban bizonyéttani kivánnám; érdemesnek valóban lenni állétottam, hogy a mit önön Nagy Méltóságu cselekedeti e Magyar Hazában, úgyan ezen Soprony Vármegyében eszterházán főképpen dicsőitettenek; arról egy kevesset; leg-inkább miulta ez Herczegi Méltóságra lépett, e Magyar Versekkel szóllyak: és úgy; vagy ez által is a tulajdon az alatt-el követett jelyes Dolgait a Feledékenségnek homállya alól eképpen ki emelvén, ujabb, és frissebb emlékezetre, és örökkön fönt tartó elevenségre hozzam; esedezvén alázattal abban, hogy Herczegséged e mellett magával született kegyességével, mint régi hiv szolgáját, e szomszédságban önön Nagy Méltóságu Gratiájában tovább-is meg-tartani méltoztossan. Ki meg-nem szünő Hivséggel, és Engedelmességgel élni kivánok,

 

H E R C Z E G S É G E D N E K .

 

Sarród 1. Februárii 1781.

 

Alázatos engedelmes Szolgája

DALLOS MÁRTONT.

 

 

Corpora debentur moestis exangvia bustis
Effugiunt fructos Nomen, honorque rogos.

Ovid. Libr. 3. de Pont.

A Gyarló test porrá lészen és Hamuvá:
De a jo Hir, és Név nem lesz rothadóvá.

PrInCIpIs EszterházI I LaVDes
FaCtVMqVe sVb Vno.
AppLaVsV Charo, MVnDVs VbIqVe Canat.

Herczeg Esterházy Miklós Dicséreteit
E világ örömmel hirdesse tettetit.

 

A mint

Ezer hétt száz hatvan kettődik Esztendő
Gróf ESZTERHÁZ MIKLÓS, mire lesz menendő?
Meg-mutatta; HERCZEG lesz mit mivellendő?
Már láttni. Mitt mivelt? mi? miben tetszendő?

A ki gyakran mene a Márs Mezejére,
Ime székét vette a Báttya Helyére,
Mert születéssével mind HERCZEGségére,
S mind e Vármegyénknek lépett védelmére.

MÁRIA, néhai Királynénk kegyelme,
Theresia Magyar Hazánk Fejedelme,
Hogy Soprony Vármegyénknek lenne Védelme
Ötet FŐ-Ispánnyá tette Engedelme.

Ugyan azon Fölség az után nyomában
Fő-Kapitányságra a Magyar Gvárdában,
Emelte: hogy annak vitéz kormányában,
Gyönyörködgyék minden Esztendő folytában.

Első gondja tehát ő Herczegségének
A volt, miként hirét nevelte Földjének
Nevellye? használlyan sok ezer Embernek,
A köz-jó hasznával ezen Vármegyénknek.

Mint Lysimachus Ephesust elnyerte,
És azon szép Várost föl ékesétette,
Végre Arsmoennek azért neveztette,
Hogy Hütvös Társa-is a Nevet viselte.


Ugy ESZTERHÁZ MIKLÓS Söjtöri Várának,
Nevét változtatván, már Eszterházának
Nevezi; hogy Nevét Familiájának,
Örökre fönt hagygya illy Találmányának.

Ennek a Munkája mig itt tétettetett,
Sok Kép-irott, Ácsot, s Kömüvest éltetett
Ki máskép e földön éppen nem élhetett,
Tsak ESZTERHÁZÁRA munkára sietett.
Vannak, kik nyomdokit még most-is követik,
Mert a sok munkáknak soha nincs szünetik,
Munkásokat korán munkákra vezetik,
Vasárnap markokban Pénzeket zörgetik.

Ezt ő HERCZEGSÉGE sokaknak hasznára
Tesz, ne düllyenek a Rösttség ágyára,
Inkább hogy valamit Éltek folyására,
Szerezzenek; módot nyujtott oltalmára.

Mihent birásában Széplak tétettetett
Azonnal Sopronnak utat készéttetett,
Mellyen nem sokára mi fel-kenettetett
Koronás Királynénk ide vezettetett.

 

Volt akkor gyönyörű méltó Fölsöségét
Látni Királnynénknak, Hazánk Dücssőségét,
Grófok, és Rendek búzgo Nemességét,
Vivát hallásának közben kerekségét.

Boldog Föld! melly állott akkor illy örömben
Mellyel nevelkedett hire Vár-megyénkben,
Midőn Sip, Musika, Duda zöngésében
Parasztos vig-Nótát rángattak a Lésben.

Elyseusnak Mezeit a főrendekkel
Urakkal, sok Néppel, iffjakkal, s vénekkel
Az Asszonyi Rendből, özvegyek szüzekkel
Bé-töltötték cziffra öltözeteikkel.

Az égő Lámpások szamai, és Mécsnek,
Láttattak az utban ezernyi ezernek,
Mellyek egész éjjel szüntelenül égtenek
Volt kelete a szép Tüzi Mesterségnek.

Itt fő, és alacson rend vig Napot szemlélt
Párossan a Paraszt tánczban menni nem félt,
Mig ez Herczegi Ház szárnyai alatt élt
Illy vig Napot soha hogy érhessen! nem vélt.

Uralkodó fejét egész fél világnak,
Fölséges Magzatit Királyi udvarának.,
Térd hajtva itt ekkor Ura ezen Várnak,
Tisztelte hiréjért édes Hazájának.

Széplakrúl ez várig utat szép Álléval,
Készétett nagy roppant Vendégfogadóval,
Kétt felöl egy forma számos Házoival
Akár mely Városban illő Bóttyaival.

Uj uttya az Hanynak Fundamentumával
Ő HERCZEGSÉGE főbb föl találássával,
Most készül, több Hidak föl álléttássával,
Töltik a völgyeit töredék téglával.

Mellyékét ez útnak két felöl fűz fákkal,
Bé-ültették vermét Rősékkel, s Ágokkal,
Bé-töltötték Náddal, és han sombékokkal,
Végig föl árkolták elég mél árkokkal.

Mellyet ugyan méltán Nagy István Regensnek,
Vice-Ispán Jerniczky verzérlésének,
E Soprony Vármegye statussi Rendének,
Tulajdonéthatni gyors rendelésének.

Az után Nagy Sándor Vice-Ispánságában,
Ujabb Parancsolat érkezvén nyomában,
Majd minden Helységnek fölmért öll számában
Szüntelen dolgoznak e Töltés uttyában.

Ugy, hogy tizenötöd Napján Septembernek,
Ez utóbb folytt nyolczvanadik Esztendőnek,
Leg-elsőben által ezen újj töltésnek,
Lehetett volt mennyi ő HERCZEGségének.

Az után nyomában lett harmad Napjára,
Ismét által menvén oda usonára,
Sátorokat huztak volt Pomogy Partyára,
A Nap vigan ugrált itt minden láttára.
Honnénd ha egészlen ez úttya az Hanságnak
Ki-ürül a vizból határa Pomogynak,
Bátor által-járása lészen Posonynak,
Örökös Nagy hasznot hajt a Publicumnak.

Már most az Eszterház Várát töböl látni
Lehet, sok Ablakit fönt, s alol számlálni,
Cziffra három rendő sorait visgálni,
E Vár udvarában bé-lehet sétálni.

Melly Vár vagyon Söjtör: Sarród, és Széplaknak
Szomszédságaiban Endréd, s szent Miklósnak,
Föllyűl fertő-vize; újj úttya Hanyságnak;
Allol Ikva mente, s folyása Rábának.

Három Vass-kapui Granatérossokkal,
Strásáltattnak, gyakran sip, Dob Musikákkal
Zöngenek, melléki; egyenes Állékkal,
Bé-vannak ülteetve Vad Gesztenye-fákkal.

Vannak ezen Várnak magas kő-falai,
Sűrű kő-oszlopok, vassas rostéllai;
Kétt szárnyára épült magas sok szobái;
Tágos Udvarának egyenes útzái.

Au Udvar közepén egy mesterséges kút,
Áll; és két szárnyára miként el-tér az út,
Sebes föl-ugrássa a Viznek ugy fel-jút,
Hogy annak zugássa távul is fülgen gyút.

Enne a ball-szárnya a mint ki-terjedett,
Ott egy jelyes szép Kápolna emelkedett,
Mellyben szent Antalnak képe elhesztetett,
És annak Nevére föl-is szenteltetett.

Ebben az öszvő-gyűltt Nép gyakran áldozik,
Szent Misse hallással részes imádkozik;
Lölki örömében ugyan vigadozik;
A Mennyeiekre buzgón ohajtozik.
Ennek alól, s föllyül ki-irott formája.
Oratoriumja; s spalléros munkája,
Alól, a ball-szárnyán kisded orgonája,
Minden ünep-Napon szóll annak Nótája.

Van ezen Várnak Nagy Bibliotekája,
Abban sok Országok hitelyes-Mappája,
A Porczollányoknak különös szobája,
Illy nagy épülethez mértéklett konyhája.

Alsó-Palotája széles tágosságu,
Ékes kép irással jó forma Nagyságu,
És ugyan föl felé jelyes Magasságu,
Csörgö, s úgró Vizzel igen ritkaságu.

A közép-Palota melléke sorával,
Föl van ékesitve főbb mobiliával.
Nagy aranyos Tükrök több modés órával
Szegleti; s szélei egyenlő sorával.

Itt vagyon egy Óra, mellynek mutatója,
És kerületei ragyagoséttója,
Tiszta brilántos-kő, mellynek láttatója
A Vári-Porkoláb lett tisztogatója.

Itt áll még más Óra, mellyet éppen egyszer,
Minden esztendőben köll föl-huzni nem töbszer,
Ehez, és többihez mivel ritka Ember
Érthet; rendeltetett egy jó órás-mester.

Továbbá ez Helynek itt minémőségét,
Látván eszközei czifra ékességét,
Annak, miveinek ritka mesterségét,
Itt lehet dicsérni kép-írók mélségét.

Mert itt lehetett látni sok böcsös képeket,
Föl-ékessétttetett szép mesterségeket,
Hól? kik, mint vigadtak edgyütt kedvesseket,
Mások szomorodott távúl-lételeket.
Ezen Palotának Antikamarája
Fényes picturákkal le-irott formája,
Olly ékes, és böcsös ő mobiliája,
Hogy hasonlót ritkán találni hozzája.

Az után e Várnak magas Belvederjét
Meg-láthattya kiki (ha föl-meneteljét
Nem sajnállya abbúl a Lesnek tetejét,
Köszögnek, Pozsonynak, és Bécsnek esetjét.

Ha nézünk e Várnak magas Tetejére,
ESZTERHÁZY HÁZNAK tündöklő Czimere
Láttatik; Elej Vitézi-Jelyére,
Mind Had: s mind békesség üdein hirére.

Alól e Vár előtt rendett az Olasz-fák,
Föllyül látzattatnak a nagy kő-statuák,
A Kertben sok féle szint adó violyák,
Magokat szaglásra szüntelen kinállyák.

Itt a Mesterséges Vizel fül-ugrássi,
Több kőböl ki-vágott Statuák állyássi
Láttatnak;
sok féle virágok szaglassi,
Között hallattatnak az órák szólássi.

Itt télen a Szőlő, Szilva, és Cseresznye
Érik
; a kertésznek annyi veteménye
Vagyon, hogy érette senkinek erszénye
Nem nyilik; de még-is meg telik edénye.

E Vár előtt vannak még két Épületek,
A Granatérosok mellyekben tetettek,
Kik e Vár örzésére köteleztettek,
Elejben fegyverek: s Ágyuk helyhesztettek.

Más vörös Épület a konyha-kert körül,
Találtatik, itten: az az Nap-keletrül;
Mellyben Márionet játéka tükörül,
Néha ki-tétetik: azon ki ki örül.
Itt még két hasonló Épületek vannak,
Holott a Tiszteknek, helyet, s szobát annak,
Néha a vendégekkel edgyütt mulatnak,
Tisztek által benne Ur-széki tartattnak.

Killyebb a Vendég-fogadó ellenében,
És szent Miklós felé Léss mellett mentében,
A Musikusoknak szobái rendében,
Vannak egy nagy Épület felső szerében.

Itt az Egéssége ha kinek meg-bomlik?
Orvoss; Apotheka mind fel találtatik.
Ér-vágásra kinek szüksége látzatik?
Barbél; Fercsel tüstén nyomában adatik..

Továbbá e Várnak többi Épületit,
El-halgatom tiszta, s széles Istálóit,
Rendes, és magános szép stráfa hazoit,
Egyedül dicsérem sok szép Paripáit.

Itt a mint a másik kert el-készéttetett,
A mellet egy Kaffé-Ház épéttettetett,
Hol egy Komedia-Hás-is emeltetett,
Melly sok ezer Summa pénzekben telhetett.

Itten egy kevésbé méltó meg-állanunk,
Ebben kik mennek bé? majd meg fajdéttanunk,
Az után a Tánczot, játékot látnunk;
Végre mesterséges Musikát hallanunk.

Hol ketted, hol harmad, hol negyed magával,
Ide már közelget lassu járássával,
Deák; Nemes; Paraszt, maga Pajtásával,
Magyar; Német; Olasz, Franczia társával.

Egyik a Piksissét keres zsebjébeen,
Tobákol: sug újj hirt a Társa fülében,
Másik Legyezőit veszi a kezébe,
Az alatt int ennek, s amánnak szemében.
Ebben egy pénz nélkül meg-lehet jelenni,
A jó-esz kit hová vezett? helet venni,
Honnénd mikor akar? kedvére ki-menni
A mint kinek tetszik? lehet aról tenni.

Ide jön Papi-Ur, s Szerzetes rendjében,
Katona, Szerecsen Theatrum elejében,
A nép sokassága ez Ház közepében,
Meg-marad örökös jó emlékezetben.

Itt a Méltóságok Losiban mehetnek,
Egy-más ellenében rendet le-ülhetnek,
Alól ezen Helyre kik öszve gyülhetnek,
Magoknak hol lehet, helyet kereshetnek.

Olly drága szép tágos ez minden részében
Olly tsinos, hat kálha áll ennek szerében,
Hogy e Magyar földön első ékességben
Még más Országnak sem enged a szépségben.

Ennek kerületi Esztergál munkákkal,
Fel - van ékesétve aranyos rámákkal,
Márván - kő formában vett rajzolásokkal,
Éneket, Musikát bé-vesz szép hangokkal.

Mert itt van kelete a szép Musikának,
Sokaknak nagy kedve édes mulatságnak,
Itt vagyon várt-helye számtalan vigságnak,
Itt tárgya: itt széke minden nyájaságnak.

A Musikossai ez Herczegi - Háznak,
Mind ki-válogatott Emberekből állnak,
Ariát Concertet megoktúl találnak,
Szép ékes Operát mindőn köll, tsinálnaki.

Itt az Házi-gondot Musika el - veszti,
Hasztalan beszédet tréfa el - kergeti,
Unalmat az Ének más-hová gerjeszti,
Fárott gondolatot az Hugo szélleszti.
Ha ő Herczegsége e Várában vagyon,
És meg-marad ottan étzaki-haláson,
Komédiással csak nem minden napon
Jádzák játékjokat itt a Théátrumon.

Ez Ház fölött kőbül két Angyal trombitál,
Köztök az harmadik dobot ver, s térden áll,
Hirdetvén tudgya-meg a ki ebben sétáll,
Hogy az egész világ Komédiábul áll.

Innénd meg-fordulván öröm a kertekben,
Két felöl abrincsos Szőlő-tös Allékban,
Lassu sétálással bé-lépni a Lésben,
Hol vagyon könnyü mód az üdő töltésben.

Vannak ezen Lésnek három fő-uttyai,
Mellyeken egyenest a Vár Ablakjai,
Láttatnak szent Miklós, és Széplak Tornyai,
Vannak más különös elöl-láttatyai.

Itten szép ki-vágott utzákat a Fákbul,
Itt mulató-Helyet zöldellő pásitbul,
Sok kő-Státuákat látni állásokbul,
Máss diszes, és csinos esztergál munkákbul.
Ez előbb barlangja volt minden férgeknek,
Most szép mulatsága ő Herczegségének,
A hol sokassága volt rendetlenségnek,
Most helyes rendi van minden szegletének.

Ebben sétálásra van útt a szekérnek,
Árnyékos-Helyei a gyalog embernek,
Vagyon engedelem Urnak és szegénynek,
Itten sétálgatni a jövevényeknek.
Ebben a Madarak szép Éneklésekkel,
Késérik az Embert, köszöntik Versekkel,
Az Eccho ébreszti rendes zöngésekkel,
Közli, mulatságát minden Emberekkel.
A hol minden féle giz - gaz neveltetett,
Oda Dianának vig-Hely épéttetett,
Ennek ellenében ismét emeltetett
Épület, melly fölé Nap képe tetetett.

Helét a természet máskint nem tehette,
Mind kézi munkával ide égyengette,
Remete lákását itt kerengette,
Az Okoss találmány miként emelgette.

Itt olly szép feszület áll, s vagyon föl-téve,
Hogy sok embereket látássára vive,
Czellájához szabott kértye-is ott leve,
Mellyért igy fönt marad örök hire, s neve.
E Léss parlangokkal bé-vagyon kerétve,
Az Utzája mintha bé-volna ültetve,
Ugy látzik mint kő-fall, egyenest föl-nyesve,
Külömbkülömbféle szint mutat zöldelve.

A Parlangok mellett föl-szélről Széplaknak
Egy halas tó vagyon, mellyben az Hattyuknak
Uszkálássát látni néha a Ludaknak,
Mellette járását Öz, és más vadaknak.

Itten több magánas Vad-nevelő helyek
Vannak, hol tetszetős szarvasok, és őzek,
Fáczányok, és Nyulak számas Erdeinek,
Különös zár alá bé-rekesztettettek.

Itt egy nevezetes szekér találtatik,
Melly tizenként forgó keréken vonyatik,
Ennek Palotáján olly asztal tartatik,
Hol tizenkét személy jól ebédelhetik.
Ennek hellyelközben több Épülettyeit
Látni szép egyenlő, és sürü helyeit;
Ember-vidámétó hires Legettyeit,
Közben Vass-rostélos szép kerületjeit.
Szép zöldellőségét a Virágzó-kertnek
Külömbkülömbségét a fák Levelének,
Kiki szemlélheti gyümölcsét mindennek,
Valaki ez helyre egyszer bé-léphetnek.

Itt az Elisaeus Mezzeje mint légyen?
Ha az ő Lámpássa helyébe bé - megyen,
Él illuminálva lévén miként éggyen,
Lehet tapasztalni hogy szép látást tégyen.
Itt van nyugodalma Fárosztott elméknek,
Derül vidámsága sebesült sziveknek,
Szünik itt meg-unta szomorú kedveknek,
Midőn föl ugrásit látni a Vizeknek.
Itt a kik fárattak, közben a székekre
Le ülhetnek, tréfát ejthetnek kedvekre.
Ne vállyék valami kedvetlenségekre,
Térhetnek Lo; vagy Lobinta-ülésekre.

Ha a Loves ember e Lésnek hoszszára
Ki nyargal? mig vissza nyargal egy orára
Van szüksége; ebben majd ép fára
Akadhat néha jó Cseperke-Gombára.

Ő HERCZEGségének főbb kedve töltetik,
Ha összel vadászot ebben tétettetik,
Ki több Vadat lölhet? abban gyönyörködik,
Végre kinek kinek véle kedveskedik.

Igy már lehet látni ez üdő folytában,
Mennyi Embert éltet munka - adásában,
Az Épületeknek folytattatássában,
Ez ESZTERHÁZ Vára csinosséttássában.

Ugy hogy kegyességét ha továb visgállyuk,
Méltán Eleihez ötet is számlállyuk,
A köz-jó hasznára segéttőknek vallyuk,
Kiben oltalmunkat gyakran föl-talállyuk.
Kérjük azért illyes Herczegi-kegyelmét,
Tarcsa föl-tovább-is szeléd engedelmét,
Hozzánk szeretetét mutassa védelmét,
Adja a köz-jóhoz szokott segedelmét.

Itten nagy érdemő öreg Gróf Miklósról,
ESZTERHÁZY Pálrúl, Mihálrul, s Josefről,
Lehetne szóllani; több maradékiról;
De Üdöm ki-fogyván, halgatok azokról.

Egyedül ifju Gróf ESZTERHÁZ Antalrúl
Egy Gyalog Regement Generálisárúl,
És annak kisebbik Testvére, Miklósrúl,
Szóllok ő Herczegsége két Fiairúl.

Gróf ESZTERHÁZ Antal lett ő Fölségének,
Edgyik jelyes Tagja Kamarás Hivségnek,
És Hadi-Vezére lett Regementjének,
Kiben kedve telhet ő Herczegségének.
Ifjabbik Gróf MIKLÓS haszonló tagjává,
Lett ő Fölségének hiv Kamarásává,
Ez-is ma holnap Kormányzójévá
Lehet Vármegyénknek Oltalmazójává.
Ezek mind ezekben főkép örülhetnek,
Mert üdő-jártával még részesülhetnek
Ezek birásában, ök gyönyörködhetnek,
Ha jó gondviselés-alá tétettettnek.
Mellyet ugyan méltán lehet reménleni,
Ha Attyok illy dicsért Tetteit fényleni
Kivánnyák? Kár volna itten nem szemlélni
Fámiliájának Fákláját nem égni.

Örülhet Váiszenvolf Gróf Ur ő Leányával,
Ő Herczegségének Herczeg-Asszonyával,
Hogy láttya Unokáját Unokájával,
E világban élni Isten áldásával.
Örülhet továbbá Gróf Grassálkovicsné,
Ő Herczegségének Leánya Viczainé,
Gróf Grassálkovicsné Leányai Forgácsné:
Gróf Erdödi Thrési Eszterház Antalné.

Ő Herczegségének már e két unokáját,
Itten férnek adta, honnénd derült árját,
Láttya örömének bátorságban zárját,
Mind a kettejének szép élete párját.

Azért így ohajtyuk, hogy a nagy Ur Isten,
E mi Herczegünket soká szerencséssen,
Éltesse; s áldgya-meg, mind földön s mind mennyen
Soha bút ne lásson, ezer Áldást érjen.

Tarcsa-meg-közöttünk Nemzetünk javára;
Számos jó háramlyon ez ékes Várára,
Sok szegény el-fogyott emberek hasznára,
E mi Vármegyénknek hasznol oltalmára