Az Esterházy-hercegek

Dr. Csatkay Endre

Soproni Napló.1898. aug.25.

Főúri családjaink egyik legfényesebb s legszebb múltú családjai közé tartozik az Esterházy-család. E család eredetét azon Salamon nemzetségi főnöktől származtatják, ki a honfoglalás után a Duna szigetén, a mai Csallóközön, Pothumtól kezdve egész a Janek területig levő földön nemzettségével megtelepedett. Később Fehér, Veszprém és Zala megyébe is átszármaztak.

A Csallóközben maradottak két ágra szakadtak, úgymint a Magyar és Vetha nevűekre. A Magyar nevezetűekből származtak az Esterházy, Tonkházy, Gumben és Illésházy családok. A Vatha ágból a Vatha, Csengerka, Záz és Lég családok. A Salamon ág pedig, mely ma az előkelő alapi Salamon családban virágzik, egyenes vonalban azon Salamon bán és Zalamegye főispánjától származik le, ki 1222-ben élt, s Veszprém megyében a Salamon vár, mely Hunyady Mátyás korában fennállott, rólok neveztetett.

A családot kedvező viszonyok, szerencsés házasságok s az uralkodó ház iránt tanúsított törhetetlen hűsége s érdemei rohamosan emelték s roppant kiterjedésű vagyona mellett, a hercegi korona elnyerésével emelkedésének tetőpontját érte el.

Az első törzse a családnak Márton, ki 1508-ban élt, és magát "Martini Zerhas de Zerhaza" írta. Ennek fia volt azon Benedek, ki az 1548. évi galanthai portális összeírásában is még igy áll: "Benedicti Zerhas porta I. " E Benedeknek galánthai Bessenyei Ilonától származott két fia: István és Ferenc, az első elesett 1596-ban a keresztesi csatában, az utóbbi 1584-től Pozsonymegye alispánja volt. 1597-ben is viseli e hivatalt, ez évről maradt fenn Sopron város levéltárában egy levele, melyben a megye közönségét felhívja a török elleni felkelésre. Ő használja először a galanthai előnevet. Nejétől, Illésházy Zsófiától négy fia: Miklós, Gábor, Dániel és Pál, s két leánya: Zsófia, Révay Mártonné, és Anna, Kéry Jánosné származtak. Fiai közül Miklós és Dániel két külön vonalat alapítanak, s utódaik korunkig lejönnek.

E nevezetes vonal egyik kiemelkedő tagja Galanthai -Herceg Esterházy Pál (Antal Miklós), Fraknó örökös ura, edelstetteni hercegesített gróf, valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, Sopron vármegye örökös főispánja, aranygyapjas vitéz, az I. osztályú vaskoronarend és az osztrák császári Lipót rend középkeresztje tulajdonosa, a magyar főrendiház tagja stb., szül. Bécsben 1843. év árpilis 21-én, a nagynevű ősök méltó ivadéka, -unokája a fényes politikai pályájú Esterházy Pál hercegnek, kinek történelmi szereplése s fényes pályafutása örökké fog tündökölni Magyarország egén, - s fia herceg Esterházy Miklósnak és neje Lady Villiers Sarah a Carle of Jersey nemzetségből (szül. 1817. június 25-én, meghalt 1894. január 28-án; szül. 1822. augusztus 12,én, házas. 1842. február 8-án, meghalt 1853. november 17-én).

Boldogemlékű Esterházy Pál herceg alapos s kiválóan széleskörű nevelésben részesült, miáltal megnyíltak előtte a szellemi világ sorompói s példás neveltetése által és vele született hajlam és nemes tulajdonokkal "nagy elődjeihez sorakozott."

A vallás és tántoríthatatlan hazaszeretet ápolása és nevelése mellett Bubics Zsigmond, jelenleg Kassai megyéspüspök, vezette a tudományok csarnokaiba és oktatta mindarra, a mi az ifjú herceg fogékony és nemes lelkének tápot nyújtott. Tanulmányait a siker koronázta, mert törekvése és emelkedése a "nagy" Esterházyak "Nagy" lelkére vallott. Tanulmányainak befejezte után külföldi utazásokra szán hosszabb időt, hogy ismereteit bővítse és tapasztalatait gyarapítsa, tudva, hogy ezeknek birtokában még inkább használhat hazájának. Utazása úgyszólván tanulmányút volt, midőn a nemes lelkű herceg hazaérkezett, alig pihenhette ki fáradalmait, szerepkört alkotott a maga számára s dolgozni, munkálkodni kezdett a közügyek terén s a vármegye tisztelettel s ragaszkodással eltelve várta a pillanatot, midőn majd föl fog lépni az ifjú herceg, hogy tehetségével bevilágítsa a pályát s a tettek mezejét, melyre született s melyre alkot!

Herceg Esterházy Pál először 1868, október 21-én nősült meg Bécsben, nőül vevén Trauttmansdorf Mária grófnőt, csillagkeresztes és palotahölgyet (született 1847. április 21-én, meghalt 1876. április 1.-én).

Házasságukból származott Herceg Esterházy Miklós (Antal Mária) a hitbizomány örököse, született Bécsben 1869. július 5-én, Windischgräcz huszárezredben, kit vőlegénységének aranyderüs korszakában ért a lesújtó gyász, - az édes apja halála.

Herceg Esterházy Pál másodszor 1879. június 17-én lépett házasságra. Croy-Dülmen Eugénia hercegnővel, (született 1854, október 11-én, meghalt 1889. június 12.-én) mely házasságából ismét egy fiú született, Rudolf herceg (Pál, Eugen), született Hütteldorfban 1880. május 27.én.

Érdemteljes múltat hagyott maga mögött a boldogult nemes herceg. A sopronmegyei kapuvári választókerület kérte fel országgyűlési képviselőnek, mit a herceg elfogadva, nagy lelkesedéssel választatott meg. Herceg Esterházy ezen idő alatt is tágkörű munkásságot és példás tevékenységet fejtett ki, s tanúsított. Ezután egy ideig Mosonvármegye főispánjává neveztetett ki, de innen megválva, szeretett megyéjébe: Sopronmegyébe tétetett, hol mint erélyes és tevékeny főispán, általános tiszteletnek és ragaszkodásnak örvendezve, két évtizeden át működött, bevilágítva a pályát s megdicsőítve a tettek mezején, melyen buzdítva példa adólag járt elől.

Működését azonban nemcsak a megyei téren fejtette ki, hanem mint a társadalomi élet lelke, s mint minden nemes, jótékony és magasztos czél éltető eleme magaslott ki. Épen kiváló érdemeinek elismeréséül Ő Felsége a király 1875-ben a Lipót rend középkeresztjével tüntette ki, 1881-ban pedig a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságra emeltetett.

E nagy és nemeslelkű főúr ritka munkásságot tanúsított a közgazdászat terén is. Roppant terjedelmű birtokai a gazdászat példaképei, s a hazai lónemesítés körül valóban kiemelkedő érdemek tulajdonosa. Lovai az egész birodalom versenytérein ismeretesek s fáradhatatlanul működött a lónemesítés terjesztésében.

Herceg Esterházy Pál azon nagy férfiak közé tartozott, kik nemcsak hogy elődjeik nyomdokait törekszenek követni, hanem saját kitartó munkásságuk és hazafias erényeik által az alkotás mezején tündökölnek.