Az eszterházai park.

I. A park a XVIII. században.

Hulesch Károly.

Kertészeti lapok. XXV. évf. 1910. március.

Esterházy Miklós herceg eszterházai kastélya szép és nagy építészeti remekmű a XVIII. századból. Építette ugyancsak herceg Esterházy Miklós egy középszerű épület helyett, amely a mai kastély területén állott. Környékén rétek, szántók, bokros és erdős helyek voltak és a régi kis közepes épület a fertői vízi vadászatokra ideránduló uraságok vadászkastélyául szolgált és saródi vadászkastély néven említik.

A kastély főbejáratával szemben két egyforma épület van, amelyek a főőrség lakóhelyéül szolgáltak. (Ezen épületeket ma is kaszárnya vagy gránátos házaknak nevezik).

A főbejárat diszes vaskapuja, mint a vasipar remekműve áll ma is: jobbról-balról egy-egy mellékajtóval, melyeket tömör kőoszlopok választanak el kaputól. Az oszlopok tetején kőből faragott díszes vázák állnak.

A kapun belül jobbról-balról félkörben van a kastély földszintes melléképülete, mindkét oldalon összekötve a párhuzamosan haladó magas kétemeletes szárnyépülettel, melyek ismét félkörben a főrésszel egyesülnek, amely három emeletes. A kastély olasz ízlésben épült, egész tetőzete annyira lapos volt, hogy a tetőből az eresznél elhelyezett díszes kőkorlátoktól, amelyeken közbe-közbe szobrok voltak, semmi sem látszott.

Ma már egyes részek magasabb tetővel bírnak. A kastély összes első-. és második emeleti ablakai erkélyesek, kis kőerkéllyel és díszes alacsony védőráccsal, a kiálló kőtalpazatba erősítve.

Az udvarban, a kastély legmagasabb része előtt van a főlépcső, mely a kétsor oszlopokon nyugvó nagy erkélyre vezet. úgy a lépcső, mint az erkély védőkorlátja tömör kőből van díszes faragással, közben párosával gyermekszobrok elhelyezve mint lámpatartók. A főlépcső előtt egy nagyobb szökőkút van.

A kastély parkfelőli része hasonló az udvari részhez, azzal a különbséggel, hogy a földszintről két lépcsőn lehet köröskörül a termekbe jutni s a parkfelőli részen van az erkély, melyet négy egyszerű kőoszlop tart, s előtte, mint az udvari részen, szökőkút van.

Említést érdemel a parkfelől látható s a kastéllyal összeépített két hosszú, földszintes szárnyépület, amelyek közül a keleti oldalon lévő nagykiterjedésű télikertül szolgált, a nyugati oldalon pedig képcsarnok volt, belül stilszerüen kifestve.

A régi időben 126 szoba volt, ép köztük a mai napon is díszes alsóterem, "Sal a Terrain", amelynek mennyezetét négy igen díszes boltives oszlop tartja: padozata pedig fehér márvány és piros márványlépcsők vezetnek bele. Falai fehérek és ezüst és zöldszinü guirlandokkal befuttatva. A mennyezet a görög mitológia egyes részleteivel kifestve. A többi díszes terem leírását ez alkalommal mellőzöm.

A kastélytól nem messze állott a minden kényelemmel ellátott díszes operaház, melyben több híres művész, köztök Hayden is mint hercegi alkalmazott működött. Az operával szemben, a virágágyak melletti fasoron túl, nagykiterjedésű narancs- és növényházak állottak.

A " Sal a Terrain"-ből kilépve, a fenséges és lelketelbájolóan szép parkba jutunk.

A park egy nagy erdőben létesült (óriási fái napjainkban is láthatók) s ezen szép és árnyas park beláthatatlan távolba húzódott.

A park alakjai és tervei francia stílben, az akkori herceg finom ízlése szerint készültek és szépségre nézve bátran bármely kerttel kiállja a versenyt, s kétségen kivül az ország legbájosabb és legszebb kertje. A kastély előtt nagy virágágyakba beosztva, oly ízlésesen volt csoportosítva, hogy ily csodát csak a művészet és természet nemes összhangja képes teremteni.

A park minden oldaláról fasorokkal és utakkal van átmetszve, az utak végeinek keresztezésénél mint a fasorok sarkain és végein bájos szobrok, szép vázák, görök templomocskák, vízesések és barlangocskák vannak, mindenütt királyi pompa s a természet csodás és bájos mosolya.

A virágágyak közepénél egy nagy szökőkút van, melyből hatalmas sugárral szökik a víztömeg elő, jobbról-balról négy kisebb szökőkúttal, melyeknek sugarai csendes csobogással esnek a medencébe, kellemesen lehűtve a levegőt.

A virágágyaktól jobbra-balra egy-egy hatalmas háromsorból álló fasor vadgesztenye és hársfákkal vegyesen, egy belül kettős alagút, kivül pedig egyenes falakban metsztve, a virágágyak közötti útsarkokon pedig antik szobrok felállítva, virágvázák és virágkosarakkal díszítve.

A kastély előtti virágágyak végén a főfasor kezdetén jobbról-balról van egy-egy óriási vízesés (cascade), melyek mindegyike egy félkört képez s az egész egy jobbára kövekből faragott mű, melynek lábainál egy nagyobb víztartály van, hogy felülről lezuhanó víztömeget magába vegye.

A vízesés tetejére kényelmes lépcső vezet, művésziesen kivésebb kőkorláttal, közepén stilszerü szoborcsoporttal s különféle vizialakokkal és viziszörnyekkel, melyek magukból a vizet kibocsájtva, az lépcsőzetes eséssel zúgva az alsó tartányba jut. A földszintjét néhány barlangszerü helyiség foglalja el fördőszobának berendezve.

Nem messze a vizeséstől van egy torony, az alatta lévő kutból a viz egy emelőmű segélyével hajtatik fel. A vizesésen tul kezdődik a tulajdonképeni park, amelyet öt fasor metsz keresztül.

A középső egyenes irányban, a kastély homlokzatábtól a parkon keresztül vezet, a végén egy nagy vaskapuval.

A két oldalfasor szintén a kastély közepétől indulva, jobbra-balra hegyes szögalakban vezet a vadaskert végéig.

Két fasor pedig a középső fasorral párhuzamosan haladva keresztül metszi az előbbeni hegyesszögben lévő fasorokat s a vadaskert végéig húzódva, kapuban végződnek.

Azonkívül sok fasor húzódik a parkon keresztül, de ezek keskenyebbek s minden fasor végén egy-egy vaskapuval. Az összes fasorokon mindenütt nagy szobrok vannak felállítva a lombokban kivágott fülkékben és sok lugas nyugvóhelyekkel ellátva. A főfasorokban balra húzódó első keresztfasor, nem messze attól az úgynevezett csillagfasorok közepén, van a "Nap temploma", egy görög stílű, köralakban épült oszlopos épület, melynek csúcsát a napot ábrázoló csoport díszíti, belsejében kényelmes bútorokkal, falai fehérek, virágkoszorúval kifestve, mennyezetén, mely szintén fehér, aranyozott nap látható és a templomkörüli fasorok kezdetén mindenütt egy törpe szobor áll.

A másik, illetve a főfasorok jobboldalán ugyanoly távolságban van a "Dianna templom"-a, melynek építése ugyanolyan, mint a nap templomáé, az épület tetején Dianna szobrával. Ennek belseje zölden festett, erősen aranyozva, ugyancsak hasonló berendezéssel. A mennyezeten Dianna történetének egyes jeleneteivel. Az előtte levő térségből induló fasorok sarkán szintén törpék szobrával.

A Nap templomától az oldalfasoron egy sürű bozóton keresztül a rétségre jutunk, tüskés élőnövényekkel szegve, amelyen egy remetelak áll. Bent az épületben fából faragott, élethűen festett remete látható, beljebb egy kis díszes oltárral, melyen porcellán szentségtartó és két megkövesedett fagyertyatartó áll. A ház mögött kis kert van, melyben szintén fából faragott, élethűen utánzott öreg remete ül s könyvéből olvasni látszik.

Egy pár lépéssel odább parasztház áll, szalmával fedve és különös színekkel kifestve. A ház körül virágos kert s az azt szegélyező sürűség szélén különféle szobrok fából faragva és a megtévesztésig élethűen kifestve és csoportosítva.

Ettől jobbra olasz nyárfákkal kiültetett mulatságos útvesztő van. A főfasortól jobbra egy bekerített, tojásdad alakú térségen áll a "Kínai pavillon", mely Bagatelle néven is szerepel. Ez egy fából készült, kínai festészettel és díszítéssel dúsan ellátott emeletes épület, környéke virágágyakkal van szépen díszítve s a térnek hátsó részét egy nagyobb és négy kisebb fontaine élénkíti.

Csaknem a park végén van a "Fortuna-templom"-a, egy hosszúkás négyzetalakú épület, amelynek tetején a Fortuna szobra látható: körülötte néhány szép váza kőből faragva. Az épület körüli térség gyönyörű virágágyakkal díszített.

Fortuna templomával ellenkező oldalon van a "Vénusz-templom", külsőleg teljesen hasonló az előbbihez, azzal a különbséggel, hogy tetején Vénusz szobor látható s az épület belsejében Vénusz istennő történetének jeleneteivel kidíszítve. Innen nem messze van a park kapuja, ezen át a vadaskertbe jutni. A kapu mellett van még a rózsakert. Ebben ezer meg ezer rózsafa gyönyörködteti a szemet és kellemes illatával tölti meg a levegőt.

Ezen a nagy kiterjedésű park körül van kerítve léckerítéssel, közbe-közbe kőoszlopok és téglából épített alappal.

A parkon kivül van a vadaskert fasorokkal és tavakkal, melyekben fácánok és számtalan szarvas és vaddisznó tartózkodik, azonban mindenféle vad külön erős sodronyhálóval van egymástól elkülönítve.

E lehető rövid leírásomból látható, hogy az eszterházai kertészet az 1760-1780. évek körül már mint az ország első kertészete szerepelt. Sajnos azonban, az eddig leírottak egy nagy részét az idő vasfoga, karöltve hosszú időn át a bérlők vandalizmusával, tönkretette s ma már csak mint egy szép rege maradt meg az utókornak.

II. A jelenben.

A kastély, melyet a XVIII. századból részben leírtam, a mai napon is ugyanabban az állapotban látható.

A kertészet azonban teljesen megszűnt, ugyanannyira, hogy 1902-ben csak elvétve találunk még egyes részek nyomára s a régi kertrészek idegen nyelvű elnevezése maradt csak fenn az itteni magyar nép köznyelvén, pl. Patér, Baumschul stb, az előbbi a kastély előtti virágoskert, az utóbbi volt a faiskola, régi német kertészek elnevezése után, de amely területek ma is ezen a néven szerepelnek a nép nyelvén.

Az utolsó hercegi kertész Gulnhofer Károly, aki 1861-ig vezette a kertészetet s az akkor történt beszüntetés után a lékai hercegi kertészetet vette át. Azóta a kertészet 1902-ig teljesen be volt szüntetve. Tehát vagy félévszázadon át egyáltalában kertészet nem volt, igy képzelhető, hogy azt 1902-től teljesen újból kellett létesíteni a mai kertészet csakis Ő hercegségeik magas áldozatkészségének és nemes kertszeretetének köszönheti létezését s körülbelül 180 kat. hold területen fekszik.

Térjünk vissza a XVIII. századból irt részhez. A "Sal a Terraine"-ből kilépve, jutunk a park virágágyakkal kiültetett részébe, francia stílű mélyített részekkel (Partere), melynek főalakja legyezőforma.

A kastély előtti pázsit egy nagyobb részét buxussal szegélyezett arabeszk foglalja el, ennek nagyságáról, azt hiszem, fogalmat alkothatunk, ha leírom, hogy egyszeri kiültetésre tavasszal 6000 Decorator pelargonia s 4000 szegélynövény szükséges, hozzá 2000-2500 db különféle virágzó növény úgy itt, mint az egész virágoskerti rész pázsitja szélén felállítva piramis Taxus és gömb buxusokkal.

Ehhez csatlakozik hat részre óriási legyező alakban beosztott virágágy, minden egyes, hogy úgy mondjuk, legyezőrész páronként más-más stílű, szépen virágzó Canna-fajjal kiültetve, melyek nemcsak szép és dús virágaikkal, hanem roppant tömegeikkel is valóban imponálnak a nézőnek és szemlélőnek, miután 1-1 legyezőrész kiültetéséhez 1000-1200 drb Canna szükséges, tehát az összesbe 6000 drb Canna, hozzáadva még részenként 2-3000 drb, tehát összesen 12.000 drb növény kell. Igy a hatás könnyen elképzelhető.

A Cannák mögött egy nagyobb szabad pázsit egészíti ki a kastély előtti virágoskertet (Partere), mely éppen úgy, mint a XVIII. században, magas fasorokkal van három oldalról határolva. A jobboldali fasor mellett egy kisebb árnyas parkrész, benne még a régi időből két darab említésre méltó óriási Sophora japonica pendula, hátrább a fiatal hercegek kisded majorjával, a mindenféle játékon kivül istálló, kocsiszín, négyes kecske- és fehér szamárfogatokkal, törpe baromfival, nyulakkal stb-vel benépesitve: ezen parkrészből, a viztorony mellett elhaladva, a körtepiramiskertbe jutunk.

A körtegyümölcsös 1905-ben létesült s 1200 drb 8-10 éves piramiskörtefával lett beültetve, úgy hogy már 1906-ban, tehát a második évben 3500 kg termés lett 2800 korona árban értékesítve: azóta a termés fokozatosan emelkedett a 1909. évben a 8000 kg terméshozam már 7600 korona értékkel bírt. A fák kivétel nélkül Gauchertől, Stuttgartból származnak körülbelül 70-80 körtefajban.

A virágoskert nyugati oldalát szegélyező fasoron túl egy nagyobb parkrészbe érünk, amely 1906-ban lett készítve, igy egészen fiatal ültetvény kényelmes széles utakkal, a facsoportok mind különféle szép virágzó cserjékkel szegélyezve és gazdag fenyőgyűjteménnyel. Ehhez csatlakozik a rózsakert s a rózsakert mögötti parkrészben szivattyúház; egy 1906-ban épült oszlopcsarnokos kisebb épület.

1906-ban épült oszlopcsarnokos kisebb épület, alatt bővízű, a XVII. században vízesések táplálására használt, de utóbb betemetett kút, melyet 1904-ben újból rendbehozva, kitisztítva, ma a park és kastély vízvezetékét látja el vízzel, a körülötte lévő térségen nagymennyiségű télálló Rhododendron-csoportokkal.

A rózsakert a régi, 1860 előtti faiskola helyén 1908-ban készült s a maga nemében mint látványosság említést érdemel. A közepét egy vasból épült kínai pavillon foglalja el, melyből négy oldalra keresztalakban Crimson Rambler-rózsával befutott 220 méter hosszú hatalmas rózsalugas az egész kertet négy táblára osztja, a táblák pázsittal bevetve s körülvéve utakkal, bennük a szegélyek és hatalmas csoportok különféle szinű és fajú bokorrózsákkal és pedig úgy ültetve, hogy minden szegély és csoport más-más színű, de szegély- és csoportonként csak egy-egy fajta rózsával. Igy az egész rózsakertben körülbelül 10.000 bokorrózsa van.

A rózsakertet hosszában határoló kőfal (mely szintén különféle rózsákkal van befutva) kapuján keresztül jutunk a tartalékkertbe.

A tartalékkert nagy táblákra beosztva, rózsa, szegfű stb. kiültetve, melyek a hercegi kastély virágszükségletét egész nyáron bőven ellátják. Egyik oldalon egy 40 méter hosszú, vasból épült nagyobb növényházzal, központi fűtéssel berendezve, a növényház mögött, ezzel összeépítve a mellékhelyiségek: segédlakás, műhely, raktár, iroda, az ezek alatti pincében zöldségraktár, kazánház és gyümölcskamra, mely utóbbi célszerűen, a legnagyobb kényelemmel van berendezve s falai szép fehér keramittal fedve. A növényház előtt a disznövények részére szükséges melegágyakkal s a rózsakerttel határos kőfal mellett redély barackfákkal kiültetve. A kőfal végénél pedig, nem messze a növényházaktól találjuk a főkertészi lakot.

A növényháztól pár száz lépéssel odább a konyhakertbe érünk, mely körülbelül 5 kat. hold nagyságú s közepén kis patakocska fut keresztül s az egész 14 táblára beosztva s forgórendszerben kezelve, öntözésre két kútból történik. Lóerővel hajtott járgányos láncszivattyúval, melyből a víz minden tábla szélén betoncsatornán folyik és azokból a táblába vezetve, könnyű bádoglapátokkal lesz szétlocsolva. A kert egyik sarkában kis üvegház konyhakerti célokra, mellette melegágytelep szintén erre a célra s hozzá Champignon- és spárgahajtató.

A konyhakertet határoló fal délnyugati irányba húzódva, a konyhakerten túl még a francia, vagy a redély gyümölcsös, alma piramiskert és faiskola kerítését képezve egyenes vonalban körülbelül 800 méter hosszu, mindenütt redély őszibarackkal van fedve, részben különféle alakra nevelve, igy az összes redély barackkal beültetett fal hossza az 1000 méteren felüli távolságot meghaladja.

A konyhakertet egy kelet-nyugati irányban húzódó fal, északi része függélyes füzér körtefával, déli része pedig különféle alakra nevelt redély őszibarackfával beültetve, választja el az 1908-ban létesített francia vagy alakfa gyümölcsöstől. Ez különféle alakra nevelt, fele részben körte és alma redélyfával van kiültetve, az utak mellett vízszintes füzérfákkal. Ezen túl az almagyümölcsösbe érünk.

Az almakert melynek fele 1907-ben, másik fele 1908-ban épült, tisztán almapiramisokkal van kiültetve s körülbelül 800 fát tartalmaz; ezek azonban 1902. évi nemesítésű és saját nevelésű fák s igy 8 évesek a fejlődésükkel szép termésre nyújtanák kilátást. Keletre ettől van a fűzfatelep, a kertészet fűzfavessző- és kosárszükségleteinek fedezésére.

A füzfatelep mellett van egy másfél holdas spárgatelep, melyben a hét fajt tartalmazó anyatelepen kivül tisztán hajtatási célokra lesznek a tövek nevelve s a konyhakerti hajtatóban egész télen át a magas hercegi ház részére lehajtatva.

Ezeken túl, úgyszintén a konyhakert mögötti országút mellett is faiskolák foglalnak helyet, az előbbi 1908-ban, az utóbbi 1906-ban létesítve. Különféle gyümölcsfák, diszcserjék és diszfákkal, melynek nagyobb része a szükséglet fedezésére szolgál és csak a felesleg bocsáttatik eladásra.

Ezzel kertészetünk végére érve, bocsánatot kére, hogy leírásommal a t. olvasó b. figyelmét és türelmét eddig is igénybe vettem. Befejezem azt azon hitben, hogy cikkemmel a hazai kertészet ismeretségéhez némileg szerény tehetségemmel is hozzájárultam.

Eszterháza, 1910. február hó 14-én.