Az Esterházy képtár története
Meller Simon
Budapest. Az Orsz. Magy. Szépmüv. Múzeum kiadása. 1915.
Esterházy Miklós (1582-1645) nádor, az Esterházy család fejedelmi gazdaságának és politikai jelentőségének megalapítója, az örökös háborúk között is talált módot reá, hogy a művészeteknek áldozzon.
...Biztos nyomok mutatnak arra is, hogy a zenét kedvelte és hogy jóhirű zenészeket tartott udvarában. Csakis igy érthető, hogy Bethlen Gábor egy rokona menyegzője alkalmából hozzá fordult muzsikusért.
...Miklós saját erejéből emelkedett köznemes sorból kora egyik első magyarjává, Pál fia (1635-1713) beleszületett a vagyonba és méltóságba. Születésekor atyja már tíz éve Magyarország nádora volt, a fiú természetesen főúri módon nevelkedhetett. Atyja halála után László bátyja gondoskodik további neveltetéséről: előbb Gráczban, majd Nagyszombaton taníttatta. Miután László 1652-ben Vezekénynél elesett, a tizenkétéves Pál kezében egyesültek atyjának úgyszólván összes uradalmai. Pál híven követi atyja nyomdokait. Úgy a harctéren, mint a politikai pályán kitűnt, 1681-ben nádorrá választatott, 1687-ben elnyerte a hercegi címet, hatalmas birtokait még tetemesen gyarapitá, úgy hogy azok alatta elérték teljes fejedelmi terjedelmüket. Művészeti érdeklődése kiterjedt volt. Már gyermekkorában kitűnt színésztehetsége a jezsuita iskolákban divatos színielőadásokon. Később mint költő s mint egyházi zeneszerző jóval felülemelkedik a középszerűségen. Festői próbálkozásai ellenben a dilettantizmus rendes keretein belül maradnak. Építkező kedvével versenyez gyüjtőszenvedély. Gyüjteménye a maga idejében híres lehetett, s a kismartoni főlevéltár néhány irata arra vall, hogy gyakran ajánlottak neki képeket, műtárgyakat vagy ritkaságokat vételre. ... E gyűjtemények nagyjában ma is megvannak vagy legalább elég jó képet alkothatunk magunknak róluk. Az értékes könyvtárt a kismartoni ferencrendi zárdában őrzik, Fraknó vára pedig, ha szőnyegeit és bútorai nagy részét elvesztette is még mindig tele van képekkel és fegyverekkel s ott van majdnem csorbítatlan egészében az első herceg ritkaság kabinetje: a híres Esterházy kincstár is.
...Pál herceg még megérte a szatmári békekötést, de nemsokára azután 1713 március 26-án meghalt. A két nádor neveltetésében és szellemében tisztára magyar volt, nincs tudomásunk róla, hogy Ausztriában tett politikai utjaikon kivül a távolabbi külföldet valaha is felkeresték volna. A XVIII. század folyamán a kor szellemének megfelelően a külföldi elem mind nagyobb tért hódit az Esterházy hercegek neveltetésében és műveltségében, művészetpártolásuk ezáltal túlnő a hazai kereteken s elérte az európai legmagasabb színvonalat.
Esterházyak külföldi műveltségének nemzetünk nem vallotta kárát, a nagyszerű művészeti kincsek, melyeket a hercegek e műveltség segélyével gyűjtöttek, a XIX. század folyamán nemzeti Műveltségünk fontos segédeszközeivé váltak.
Pál nádor első házasságából való fia, Mihály (1671-1721) a majorátus örököse, tanulmányai már Bécsben és Pármában végzé. Azonban ő csak hét évig, mostohaöccse, József (1687-1721) pedig csak két és fél hónapig volt a majorátus ura. József 1720-ban, még mielőtt a majorátust örökölte volna, kezdte építeni Süttör és Széplak falvak között, a Fertőd partján elterülő rengeteg erdőben azt a vadászkastélyt, mely első fiának, Pál Antalnak egy félszázadon keresztül át kedvenc vadásztanyája volt, s melyből második fia, Miklós a legpazarabb magyar főúri kastélyt, Eszterházát teremtette.
Pál Antal (1711-1762) még csak tíz éves volt atyja halálakor, nagykorúságáig az ő és hét éves Miklós öccse neveltetéséről s a hercegi javak kormányzásáról az özvegy, szül. báró Gilleis Mária Oktávia intézkedett, majdnem másfél évtizeden keresztül. Mária Oktávia német születésű és neveltetésű lévén, új s idegen szellemet honosit meg a hercegi családban. Pál nádor fiai, Mihály és József külföldi tanulmányai ellenére is magyarok maradtak, kismartoni igazgatóságukkal magyarul leveleztek, hivatalos nyelvül pedig a latint használták. 1721-től kezdve a herczegi könyvvezetés nyelve latin helyett a német lesz, a fiuk pedig német és francia nyelven és szellemben nevelkedvén, a magyart csakhamar elfeledik. Pál Antal egész életén át németül, Anthoni Fürst Esterhasi-nak írja magát.
...Nagykorúságát elérvén 1734. XII. 4-én, mint Sopronmegye örökös főispánja, átveszi a megye kormányát.
...katonai pályára lép, 1741-ben altárbornok, 1750-ben lovassági tábornok lesz, közben kétszer állit egy-egy ezredet saját költségén a királynő rendelkezésére.
...Tudományos és művészeti érdeklődése egyaránt kiterjedt. Nagy stílben szaporítja könyvtárát. Főleg történeti, politikai, földrajzi és orvostudományi műveket vásárol, emellett megszerzi a francia irodalom minden valamirevaló termékét ... őt kell a mai herczegi könyvtár alapítójának tekintenünk.
A zene iránt hasonló érdeklődéssel viseltetett. Ő maga is hegedült és csellózott, s alatta alakult ki a később oly híres Esterházy-zenekar. E tekintetben elhatározó fontosságú tény, hogy 1761-ban Haydnt másodkarmesternek szerződtette. Könyvgyűjtő szenvédelye a zene terén is érvényesült; számos partitúrát gyűjtött össze, melyeknek 1759-től írott katalógusa még most is megvan. Igy tehát a kismartoni zene-archívumnak is ő a megalapítója.
...Az arcképfestők közül MARTIN VAN DR Meztens (1695-1770) és Janvier Basille (1722.1782) udvari festőket foglalkoztatja.
..."Fényes" Miklós (1714-1790) csak három évvel volt fiatalabb bátyjánál és bizonyára hasonló neveltetésben részesült. Tanulóévei befejezte után ő is a katonai hivatást választotta: bátorsága és képzettsége által egyaránt kitűnt a katonai pályája telve a legszebb sikerekkel. 1744-ben ezredes, 1747-ben tábornok lesz: 1757-ben a kolini ütközetben tanúsított hősiességéért a Mária Terézia-rend kiskeresztjét és a Felmarschall-Lieutenant rangot kapja.
1762-ben, mikor bátyja halálával a majorátust örökli, már 48 éves, de fiatalos mohósággal, pompa- és Müvészetszeretetének soká visszatartott szomjuságával élvezi az Esterházy vagyon fejedelmi lehetőségeit. Boldog ha valami szépet vásárolhat. 1765 februárjában Párisban van, sokat vásárol és talán Versailles láttára egy fejedelmi kastély épitésének gondolata érlelődik meg benne. Innét Frankfurtba utazik, ahol II. József római császárrá való koronáztatásán Maria Teréziát, mint Csehország választófejedelmét képviseli. A gyermek Goethe lelkesül érte: "Fürst Esterházy" írja később a Dichtung und Wahrheit-ban " war nicht gross, aber wohlgebaut, lebhaft und zugleich vornehm anstä ndig, ohne Stolz und Kä lte. Ich hatte eine besondere Neigung zu ihn, weil er mich an den Marschall von Broglio erinerte". A koronázás estéjét a város kivilágitásával ünnepelték: a herceg itt is kitünt eredeti ötletével és költséget nem kimélő pompaszeretetével. Goethe az az Esterházysche Feenreich-ot így írja le: "Dieser hohe Botschafter hatte diesen Tag zu ehren, sein ungüstig gelegenes Quartier ganz übergangen und dafür die grosse Linden-Esplanade am Rossmarkt vorn mit einem farbig erleuchteten Portal, im hintergrund aber mit einen wohl noch prä chtigern Prospecte verzieren lassen. Die ganze Einfassung bezeichneten Lampen. Zwischen den Bä umen standen Lichtpyramiden und Kugeln auf durchscheinenden Piedestalen; von eunem Ba um zum andern zogen sich leuchtende Guirlanden, an welchen Hä ngeleuchter schwebten. An mehreren Orten vertheilte man Brod und Würste unter das Volk und liess es an Wein nicht fehlen." Miklós herczeg számára a frankfurti ünnepség mintegy próba volt: előjátéka azoknak a hires pazar ünnepélyeknek, mellyekkel - egyebek közt - a "fényes" jelzőt kiérdemelte.
Hazatérte után rögtön hozzáfogott az "Esterházysche Feenreich" megvalósitásához. Helyéül a süttori vadászkastélyt választja, melyet korán elhalt édesatyja épittetett. E vadászlak, melyhez elől félkörivben egymáshoz hajló hatalmas szárnyakat csatol, lesz az uj palota magva. 1764-ben kezdődik az épitkezés: 1765-ben a herczeg "Eszterház" névre kereszteli az épülő katélyt; ez év augusztusában Innsbruckból sürgeti a munkálatokat; 1766. január 4-én már "Schloss Eszterház"-ról keltezi levelét. Alig másfél év alatt a palota épitése lényegében be volt fejezve. Ez annál csodálatosabb mert a vadászlak alig egy hetedrésze az ujonnan beépitett területnek és csupán földszintjét használták fel az uj mese-palota épitkezésénél.
Azonban bármily fejedelmi is a kastély félkörivben záródó hatalmas udvara, bármily tudatos művészettel fokozta is a hatást Jacoby épitész a kapott határoló két földszintes szárnyú kedves egyszerüségétől a szabad lépcsővel ellátott háromemeletes középrész pompájáig, mégis meglepődünk, ha a palota belsejébe lépünk. Szobák és termek végnélküli káprázatos sora, kimerithetetlen képzelettel, korlátlan bőkezüséggel és a legkényesebb izléssel berendezve. A fényes helyiségek a már külsőleg is megkülönböztetett középrészben érik el kulminácziójukat, az emeleten a királyi fényüzéssel megalkotott magas diszteremben, a földszinten a leirhatatlan kedvességű Sarra terrenában, a régi vadászkastély alacsony bolthajtásu maradványában, melynek zömök formái naiv bájjal viselik a könnyed, rokokó ruhát. Azonban e csodás palota is csak kiindulópontja az Esterházy-tündérországnak. Egész kis várost épitetett a herczeg körülötte, a mesteremberek kedves kis házsorait, vendégfogadót, kaszárnyát a dragonyosoknak. A "Beschreibung des Hochfürstlichen Scchlosses Eszterház im Königreiche Ungern 1784" (Pressburg, bei Anton Löwe, Buchdrucker und Buchhändler) részletező szövegével és 8 folio-alakú rézmetszet mellékletével a palota külsejéről és belső gazdagságáról, valamint a park nagyszerüségéről pontos és kimeritő képet nyujt. A könyv névtelenül jelent meg, de a szöveg számos részlete nagy valószinüséggel enged arra következtetni, hogy Niemetz Primitivus (szül.1750-ben) irgalmasrendi páter volt a szerzője. Niemetz 1780 körül P.G. Bader "konyvörző" halála után lett a herczeg könyvtárosa, mint jeles zenész és zeneszerző - Haydn követője és bámulója - s mint zenélő szerkezetek, órák st. ügyes szerkesztője a herczegnek különösen kedves embere lehetett.
... Grundemann leirása, sajnos, nem készült el vagy legalább sohasom láttt napvilágot. A képtár tartalmát illetőleg igy tehát puszta találgatásokra vagyunk utalva. Vályi András "Magyarországnak leirása" czimü 1796.ban megjelent munkájából tudjuk, hogy a gyüjtemény 348 képet számlál, a 348 darabból azonban 1804-ben csak 23 találtatott alkalmasnak arra, hogy a pottendorfi képtárba beosztassék. A többi részben még ma is Eszterházán van részben pedig elkallódott. Világos, hogy a képtár tulnyomó része értéktelen, u.n. dekorativ festményekből állott, s hogy a hires olasz és németalföldi mesterek kitünő eredeti müvei, melyekről Niemecz beszél, az emlitett 23-ban bennfoglaltatnak. Kár, hogy legalább e 23 kép jegyzékét nem ismerjük, hisz az Esterházyak régebbi gyüjtéséből mindössze ennyi jutott át a későbbi Esterházy képtárba s evvel talán a Szépmüvészeti Muzeum mai gyüjteményébe is.
Világos képet alkothatunk megunknak a képtár felállitásáról. A szárnyépület, mely e czélra szolgált, még áll, habár üresen és nagyon rongált állapotban. A hosszukás négyszögalaku hatalmas terem oldalfalait nyolcz-nyolcz ablak tagozza. A falak festett halványzöld sávokkal különböző nagyságu mezőkre vannak osztva, azek a mezők jelzik a képek egykori elhelyezését. Eszerint a falak a lábazattól fel a mennyezetig teljesen be voltak aggatva festményekkel. A falaknak képekkel való teljes bevonása szokásos volt a XVIII. században, úgyszólván minden fejedelmi képtár ezen elv szerint volt rendezve. A bécsi császári képtár ilyen értemü felállitásáról világos képet nyujtanak Stampart Prodromusának (Wien 1735) metszetei. E korszak teljesen a dekorativ felfogás jegyében áll, művészetében épp ugy, mint művészi gyüjteményeiben. Az épitészet és az iparmüvészet vezetnek, a festészet őket uralja. A képtárakban az egyes mű, ha még olyan nagy mester munkája is, nem jut önállóan érvényre: a festmények elsősorban arra szolgálnak, hogy szimetrikusan elhelyezett mezőikkel a felfelületet tagolják. Azt a festményt, melynek méretei e szimmetriát megzavarták, könyörtelenül kisebbre nyirták, vagy nagyobbra toldották, bárkinek a remeke volt is az. A pendant-készités vandál korszaka ez. E vandalizmus csupán a képtártermek nagyszerü dekorativ összhatása mentheti és teszi érthetővé. A képtárak akkor nem müvészettörténeti okulás vagy egyes művészek lelkébe való áthitatos elmerülés szinhelyei voltak, hanem fényes fejedelmi helyiségek, ünnepélyes összejövetelek szinhelyei, melyeknek falai freskóknál vagy kárpitoknál drágább és pompásabb disszel, aranykeretes olajfestmények nemes mozaikjával voltak bevonva.
A XVIII. század e dokarativ felfogása adja meg a kulcsot Eszterháza s az eszterházai galéria megértéséhez. Fényes Miklós teljesen korának fia volt, csodálatos dekorativ érzékkel, de kevés fogékonysággal a képzőművészeti alkotások mélyebb emberi és művészi kvalitásai iránt. Ez magyarázza meg, hogy a kastély gyönyörű belső architekturájában, a pompás falszőnyegek, bútorok, porczellánok és bronzok páratlan együttesében nem érezte Grundmann freskóinak müvészi alsóbbrendüségét. Ez magyarázza meg, hogy képtárában olasz és németalföldi müvészek elsőrendü alkotásai mellett hogy helyezhette el az udvari festő kétes értékü másolmányait. Ha egy Teniers-nek nem volt pendantja, Grundmann gyorsan készitett egyet; a kvalitáskülönbség mellékes volt, a fő az, hogy a falra hasonló nagyságú és szinhatású mező kerüljön. Igy volt lehetséges, hogy 23-nál aligha több értékes festmény mellett a galériábnan több mint 300 csupán dekorativ hatásu kép nyert elhelyezéslt. Ezeknek jó részét kétségtelenül Grundmann "szelid ecsetje" gyártotta, a mint az Niemecz idézett soraiból is kitetszik.
Fényes Miklós nem sok képet vásárolt. Fényes Miklós szerzeménye lehet Raffael "Esterházy Madonná"-ja, képtárunk ma is egyik nevezetessége. E képet XI. Kelemen (ALbani) pápa ajándékozta VI. Károly nejének, Erzsébetnek. Passavant tanusága szerint a császárné (vagy tán leánya, Mária Terézia) Kaunitz miniszternek ajándékozta s a XVIII. század második felében jutott az az Esterházy herczegi család tulajdonába. (J.D. Passavant: Rafael von Urbino, Leipzig, 1839. II. k. 92. 1.)
... Miklósnak 1790-ben bekövetkezett halálával megszünnek Eszterháza fényes napjai. Fia Antal. 1791. augusztusában itt ünnepelte ugyan Sopronmegye főispánságába való beiktatását; a beiktatás szinhelye a képtárterem volt. De azután százéves elhagyottság nehezedett a nagyszerü kastélyra. A lakatlansággal pusztulás jár karöltve; az operaház, a bábszinház, a kerti épületek, a vizesések hatalmas kőalkotmányai, a szobrok eltüntek; gazdátlan köveik a szomszéd falvak lakóinak szolgáltak olcsó épitőanyaggal. Csak a főépület maradt meg, az is megrongálva, kifosztva, eléktelenitve. A mérhetetlen értékű belső berendezésnek csupán a töredéke maradt a helyszinen. A park elvadult; a környező épületeknek, melyek egész kis várost tettek ki, csakhamar nyomuk sem volt látható. Hihetetlen, hogy a XIX. szászadban ilyen pusztulás lehetséges volt.
... Fényes Miklós halála után fia, Antal (1738-1794) vette át a majorátust, melyet azonban csak négy esztendeig élvezhetett. E rövid idő alatt a családi müvészeti gyüjteményeiért nem sokat tett s nem is tehetett sokat.
... 1794. január 22-én bekövetkezett halála után fia Miklós lesz az uralkodó herczeg, aki rendkivüli áldozatkézséggel, ritka hozzáértéssel és rajongó lelkesedéssel fog a kép- és metszetgyüjtemény kiépitéséhez. 1803-ban a magyar testőrség kapitánya lesz, nagybátyját és atyját követvén e magas tisztségben. 1804-ben megvette de Ligne herczegtől az edelstetteni apátságot, mely még ugyanabban évben birodalmi herczegitett grófsággá emeltetett és igy megszerezte családjának a szuverén családokkal való egyenszülöttség jogát. Miklós herczeg az Esterházy kép-, rajz- és metszetgyüjtemény igazi megalkotója. Elődei gyüjtéséből, mint az eddigiekből is kitünt, csak kevésszámu festményt használhatott; ő maga jóval többet vásárolt ezernél. A több mint 50.000 darabot számláló metszet- és 3500-at számláló rajzgyüjtemény pedig majdnem teljesen az ő szerzeménye.
Pál herczeg (1786-1866) igaz szeretettel csüngött az atyjától örökölt gyüjteményeken, de a viszonyok mostohasága folytán azokat lényegesen nem fejleszthette. 33 év alatt a képtár állományát összesen 13 régi festménnyel gyarapitotta, ezek közül is legalább hét már régebbi herczegi tulajdon volt s csak magánlakásából helyeztette őket át a képtárba.
... A legszebb magyar főuri gyüjtemény, a mükincsekben gazdag Bécsnek is egyik fő büszkesége, a hazafiakban régóta felkeltette már azt a természetes óhajt, hogy e nagyszerü kollekczió hazánk fővárosában őriztessék s a magyar müvelődés ügyét szolgálja. Zala vármegye 1836-ban azzal a kérelemmel fordult Pál herczeghez, hogy bécsi levéltárát Pestre helyeztesse s a családi tulajdonjog fenntartásával a Nemzeti Muzeummal egyesitse. A herczeg erre akkor még nem volt hajlandó. De az évek folyamán mind közelebbi kapcsolatba jövén a magyar politikai és szellemi élettel - tudvalevőleg 1848-ban ő volt a magyar külügyminiszter - lassankint önmagából megérlelődött benne a gondolat. Előzetes megbeszélések eredményekép 1861. márczius 3-án gróf Dessewffy Emil levelet intéz a herczeghez, melyben bejelenti, hogy az Akadémia épülő palotájában "hazafias bizodalommal" a herczegi képtár számára is rezervált "alkalmas és biztos helyiségeket". A herczeg márczius 10-én kelt válaszában az Akadémia ajánlatát elfogadja. Az egész ország kitörő lelkesedéssel köszöni meg a herczeg hazafias elhatározását.
Az Akadémia palotája felépülvén, 1865. junius 7-én és 8-án a képek, rajzok és metszetek a mariahilfi palotában becsomagoltattak és 10-én a gőzhajótársaságnál feladatttak. 56 évvel ezelőtt egyszer már megtették ezt az utat, akkor Napoleon hadai elől menekültek s mihelyt a veszedelem elmult, ismét visszafordultak, most a megszépült, megnagyobbodott Pest mint uj és állandó otthonuk várja őket.
Még ez év december 12-én megnyilik a képtár az Akadémia-palota mások másod- és harmademeleti 14 termében. A katalógus 639 képről számol be. A müvészeti gyüjteményekben szegény magyar fővárosnak e képtár mérhetetlen gazdagodást jelentett.
Pál herczeg, ki családi gyüjteményeinek a hazába való áttelepitését "hanyatló kora vigasztalásai" közé számitotta, nem sokkal utóbb, 1866 május 21-én elhalálozott. Fia, Miklós (1817-1894) alatt a majorátus anyagi ügyeinek rendezése kezdődik s e célból csakhamar felvetődik a képtár eladásának gondolata is. 1867. junius 15-én a herczegi javak zárgondnoksága báró Eötvös József kulturszminiszterhez, mint az Akadémia elnökéhez intézett levélben felajánlja a képtárt megvételre. Ez év november 7-én az országgyülés 1294. szám alatt kelt határozatával utasitja a kormányt, hogy az "Esterházy-képtárnak mi módon eszközölhető legjutányosabb megszerezhetése iránt előterjesztést tegyen". A megindult tárgyalások folyamán a minisztertanács 1869. évi junius hó 9-én kelt határozatával a képtár megbecvsülésére Mindler Ottót, a Louvre szakértőjét hivja meg, ki ez év októberében a képeket a helyszinen tüzetgesen megbirálta s azokat összesen 2.995.320 frankra becsülte, a rajzok és metszetek nélkül.
A gyüjteményre külföldi vevők is jelentkeztek. Phillips és Gauché londoni mükereskedők a bécsi M. Königet bizták meg, hogy nevükben 3 millió esetleg 3,5 milli frankot, azat több mint 2 millió forintot ajánljon fel a képtárért. Miklós herczeg áldozatkész hazafiságára vall, hogy az akkori sulyos anyagi viszonyok daczára a magyar kormánynak sokkal alacsonyabb árajánlatát fogadta el. 1870. december 8-án megkötötték az adásvételi szerződést, melynek értelmében a magyar kormány a 637 darabból (Mindler becsüje még 639 darabról szólt, de időközben Ferg F. Vásári hirdetőjét ellopták, egy Ismeretlen festő Gyermekarckép-e pedig hiányzott) álló képtárt 1.100.000 forintért, a 3535 rajzból, 51.301 metszetből és 305 kötetnyi könyvből álló grafikai gyüjteményt pedig 200.000 forintért megvásárolja. a vásárt Őfelsége 1870 december 16-án jóváhagyta s az az 1871:XI. törvénycikkben nyert szentesitést.
A vételben foglalt 637 festmény azonban nem jelentette az Esterházy képtár egykori teljes állagát. Láttuk, hogy különösen Fischer igazgatósága idejében a képtár anyagát folyton selejtezték s a másodrendü anyagot részint elajándékozták vagy elcserélték, részint a pottendorfi kastélyban helyezték el. az itt őrzött 270 festményt Kratzmann herczegi megbizásból még 1867-ben eladta.
A képtárnak Pestre való átszállitásakor néhány festmény a herczeg bécsi palotájában maradt. Ezek közül azt a hatot, melyek nagyobb müvészi beccsel birtak s a képtár teljességének szempontjából szóba jöhettek, Miklós herczeg 1871. junius 8-án a nemzetnek ajándékozta. Ezzel minden, a mi a herczegi képgyüjteményből értékesnek vagy legalábbis kiállithatónak látszott, a nemzet tulajdonába jutott.
Az Esterházy képtár hivatalosan megszünt s az Országos Képtár indult meg nagyszabású fejlődése utján. De több évtizedes gazdagodása ellenére még ma is a herczegi gyüjtemény alkotja régi képtárunk s grafikai kollekciónk gerincét.
Kivonatok az Esterházy herczegi levéltárak okirataiból
1796. augusztus 30. Nápoly.
Mattia Zarulle abbate, Prefetto del Real Museo di Capodimento ir a herczegnek, és örül, hogy ez meg volt elégedve az általa küldött képekkel, gyürükkel és Tabacchierevel. Ha túlment megbizatásán, onnét van, hogy nem tudott ellentállni Passeri, Gennarino és Conte Rezzonier biztatásainak. Tudomásul veszi, hogy ezentul Guido-kon, Gorregio-kon, Domenichino-kon, Andra del Sarto-kon, vagy Guercino-kon kivül egyebet ne vásároljon. Medaglia-gyüjteményét 5000 forintért felajánlja. - 20-1797.
1796. október 14. Bécs.
A hg. válaszol Matti Zarulloának, ujból kijelenti, hogy minden nagyon tetszett neki, nem akar több képet, mert már annyija van, hogy nem tudja őket felakasztani, kedvezőbb időben ugyis galleriát szándékozik épiteni. De azért Guido-kat, Corregio-t, Domenichino-t, Sarto-t most is venne. Nagyon óhajtaná Meng Magdolnáját megszerezni, az abbate medaglia-gyüjteményével, ez utóbbinak egyelőre katalógusát kéri. - 20-1797.
1799. január 9.
Anna Grundmannin, Wittwe des verstorbennen Kammermahlers Grundmann 1798. áprl. 30-ától kezdve in Rücksicht der durch der Supplicantin verstorbennen Mann unserem Hausse geleisteten mehrjä hrigen Diensten 200 frt. évi pencziót kap. - 72-1799.
1861. márczius 3. Bécs.
Dessewffy Emil, a magy. tudom. Akadémia Elnöke levélben tudatja a hg.-gel, hogy az akadémia palotájára rendezett gyüjtés fényes sikerrel járván, az Igazgató Tanács épitészeti Bizottmánya az épület belső elrendezése tekintetében határozott s hazafias bizodalommal a hgi képtár számára is reservált alkalmas és biztos helyiségeket.
Fő Méltóságod családja birtokában van egy nagyhirü és jelességü képtárnak és rézmetszési gyüjteménynek, és midőn én Herczegségednek most ezt jelenthetni szerencsés vagyok, hogy azoknak és őrzőjüknek számára szives örömmel és teljes kézséggel tartandja nyitva az Akadémia saját palotájában, a szükséges termeket és helyiségeket, azon célból, hogy ha Fő Méltóságod megengedni méltóztatik, a herczegi család emlitett tulajdonai, amjdan a haza központján, s az Akadémia palotájában felállitva, s a hazai müvelődés ügyének szolgálva, őriztessenek, hitem szerint nem teszek egyebet, és csakis Herczegséged szellemében cselekszem, és ezzel csupán azon módra és utra voltam bátor kötelességem szerint reá mutatni, mellyel Fő Méltóságod egy régen táplált és hazaszerte közörömmel üdvözlött hazafias szándékát, már a közel jövőben, és a hazai müveltség érdekeinek előmozditásával leginkább összvehangzólag, valósithassa.
Fogadja Herczegséged kegyesen ebbeli jelentésemet, örvendeztesse meg a haza minden igaz barátját kedvező válaszával.
439-1861.
1861. márczius 10. Bécs
Méltóságos Gróf, Magyar Akadémiai Elnök Ur!
A legőszintébb hazafiui örömmel értesültem Méltóságod folyó hó 3-án hozzám intézett nagybecsü hivatalos leveléből, az Akadémiai palota épitésének oly szép haladásának indult ügyéről, és az Igazgató Tanács ide vonatkozó igyekezeteinek, a hazafias lelkes hozzájárulása által támogatott sikereit, magam részéről is szivesen üdvözlöm, és csak szerencsét kivánhatok szeretett hazámnak s az oly szép jönedőjü Pestnek, hogy egy annyi szép s közhasznu feladásoknak szentelt Intézettel fognak gazdagodni.
Megtisztelve érzem magamat az Igazgató Tanács azon irányomban nyilvánuló bizodalma által, melynek tolmácsolását azt Méltóságodra bizni kivánta, és érdeme szerint teljesen méltánylom azon nemes célt, melynek értelmében közöltette velem óhajtásait és reményeit. Valamint csupán hazafiui tisztemnek véltem megfelelni, midőn ugy az Akadémiai tőke gyarapitásához mint palotájának épitéséhez is járultam, hasonló érzelmek által indittatva, csupán növelhetni fogja örömömet, ha ezen bizodalomnak megfelelve, hazám iránti igaz ragaszkodásom, és annak tudományos s müveltségi előhaladása iránti őszinte rokonszenvem azon bővebb bizonyságát is adhatom, melyre régiebb szándékaimmal összvehangzólag, az Akadémiai Igazgató Tanácsa nekem most a kész alkalmat nyujtani sziveskedik. A legigazabb köszönettel érzem magam ezért az Igazgató Tanácsnak és Méltóságodnak lekötelezve. Hanyatló öröm vigasztalásai közé fog tartozni, ha egy hosszas közpálya végén, melyen a közjót s hazám érdekeit tehetségem szerint előmozditani, mind hazámon kivül, mind azon belül, mindig iparkodtam, oly szolgálatot tehetek hazámnak, mely magában hordva közhasznuságát, utánam jövők szemében is, maradandó záloga lehessen ebbeli őszinte készségemnek.
Mikhez képest igaz örömmel kivánom előmozditani az Igazgató Tanács ide vonatkozó szép szándékait, és valamint én magam, ugy fiam és örökösöm Miklós is szivesen belé egyezünk, és ugy fogunk intézkedni, hogy a Magyar Akadémia Palotájának felépitésével, mostani itt Bécsben létező családi képtárunk és az ahhoz tartozó gyüjtemények legottan Pesten, a magyar Akadémia palotájában e czélra fenntartott termekben és helyiségekben állitassanak fel, és családunk ezen elidegenithetetlen tulajdonai, az általunk e végre kijelentendő képtárőr felügyelete alatt azontul ottan őriztessenek. Mitsem óhajtunk buzgóbban mint azt, hogy a milyen őszinte jó szándékkal igyekvén ezáltal hazánk legfontosabb közintézetei egyikének közhasznuságát és diszét emelni, ugyanolyan mértékben feleljen meg annak a siker is, és ugy mi mint utódjaink, valamint maga a haza, a szépmüvészetek iránti szeretet, elterjedő részvét s mélytanlat gyarapodásának folyvást és mindinkább örvendhessenek.
Aki egyébiránt állandó tisztelettel maradtam Bécsben, Márczius 10-én 1861. Méltóságod kész köteles szolgája Esterházy Pál. - 439-1861.
1861. márczius 15. Pest.
A hg.-nek Dessewffy Emil-hez intézett levele a M-T. Akadéma ülésében felolvastatván és a hirlapok által is közzététetvén, a Magyar Müegyleti Választmány nevében Lukács Móricz, Gr. Festetics Béla, Ritter Sándor lelkes hangu üdvözlőlevelet küldenek a hg.-nek. A hg. válaszol, hogy a választmány: érdeme fölött magasztalja ebbeli elhatározásomat, Egyedüli érdemem gondolatom szerencsés találkozása a tisztelt választmány érzetével. --Ha az általa jósolt innen remélhető eredménynek csak legkisebb része is megvalósul, igen egyszerü tettemért mérték fölött megjutalmazottnak fogom érezni magamat. 462-1861.
1863. október 4. Pest.
Gr. Dessewffy Emil irja a hg.-nek, hogy az akadémiai palota épitkezése a két lefolyt száraz évben reményen fölül gyorsan haladván, most a tetőt rakják föl, tehát a képtár 1864. őszén, a képtárőr és a szolgák lakáshelyiségei pedig már 1864 julius végén készen leendenek. Jó volna, ha a képtár őrje az esetleges változtatások szempontjából már most megtekintené a helyiségeket. A hg. felel, hogy Kratzmann e célból a napokban Pestre fog utazni.- 3133-1863.
1864. junius 15. Szt. Mihály.
Gr. Dessewffy E. jelenti, hogy Kratzmann e hó elején Pesten megjelenvén, Stüler-rel értekezett, s kéri, hogy most már a képek által elfoglalt felület pontos méreteit Ybl Miklós-nak küldje be. Egyuttal jelzi, hogy a hg. szóval önként emlitette, hogy nemcsak képeit, hanem szobrait is Pestre fogja küldeni.- 1820-1864.
1864. junius 26. Bécs.
A hg.i képek által felfoglalt tér iránti jelentése a képtár őrjének Ybl Miklós pesti épitésznek megküldetik. - 1866-1864.
1865. junius 5-24. Bécs.
1865. junius 7-én és 8-án a képek és metszetek a mariahilfi palotában becsomagoltattak, s 10-én a gőzhajótársaságnál föladattak. 1865 junius 22-én, 23-án és 24-én a mariahilfi palotában visszatartott képek, szobrok, reliegek, butorok és egyéb tárgyak leltároztatttak és G. Kartzmann felügyelete alól Georg Schneider Hausrechnungsführer felügyeletébe adattak át.
1866. május 4. Esterház.
Kratzmann jelenti, hogy az esterházai képek között egy sincs, melynek magasabb mübecse volna, s mellékeli a képek kimutatását, mely szerint az 500 képet összesen 855 f 20xr-ra becsüli. Eladásukat nem javasolja. Annár értékesebbnek véli az objet-d' art gyüjteményt. -1176-1866.
1867. január 20. Pest.
Németh Samu ügyigazgató ir a központi igazgatóságnak, hogy a dombovári bérlő nem fizetése miatt pótoltatásra egyedül a képtárnak tualdonul az ország részére átengedése nyujthat ez idő szerint forrást. Értekezései szerint az akadémiai igazgató tanácsa hajladnó ez ügyben Ő Felségénél s a kormánynál a kellő lépéseket megtenni. A központi igazgatóság Bécs, jan. 22-én válaszol, az eladást helyesli s kéri ez irányban való hathatós támogatását. Egyuttal beküldi a Palkovics zárgondnok által aláirt iratot, mely az Akadémiát kéri föl a képtár ügyében való közbenjárására megvételére, (348-1867). Eredetileg 1,200.000 f-ért akarják felajánlani, de Németh Samu véleményes alapján az árat egyelőre mellőzik, s azt méltányos becsü alapján vélik megállapitandónak. - 311-1867.
1867. junius 15. Bécs.
A zárgondnoksága B. Eötvös József cultuszminiszterhez, mint az Akadémia elnökéhez intézett levélben fölajánlja a képtárt megvételre. - 1717-1867.
1868. márczius 12. Bécs.
Palkovics Károly sürgeti a képtár megvételét, melyet ez év januárjában 1, 450.000 négy részletaben 2 év alatt fizetendő összegért ajánlott fel. Fölajánlja most, hogy az jösszegből vonassanak le a kincstár követelései, u.m. a hg. Esterházy Pál elhalálozása folytán a magyar korona területén fekvő összes herczegi birtokok után fizetendő öröklési és átirási dijak, továbbá az osztrák földhitelintézettel a mult év október kilencedikén kötött kölcsönszerződés bekebelezési illetékei. 1868. szept. 29. Kismarton keltezéssel ismét folyamodik a pénzügyminiszterhez és kéri az jügy elintézését. - 809. és 3078-1868.
1869. márczius 4. Kismarton.
A közp. Igazgatóság értesiti kratzmann-t, hogy ahbár a képtár 1,568.630 f-ra van becsülve, takarékossági szempontból elég lesz azt 1,200.000 f-ra boztositani. -520-1869.
1870. junius 21. Buda.
Andrássy miniszterelnök átir az Öst. Boden Credit Anstaltnak, hogy hajlandjó vele, mint az Esterházy hgi jószágkormányzóság felhetelmazottjával a képtár megvétele ügyében tárgyalni és ha elfogadható föltételek mellett megeyezhetnek, az adásvételi szerződést az országgyülés jóváhagyásának kikötésével -megkötni. Jul. 20-án az jÖ.B. Cr. Anstalt kérésére azt válaszolja a miniszterelnök, hogy a kitört háborura való tekintett a tárgyalásokat elhalasztani kivánja. -1444-1870.
1870. november 6. Pest.
Palkovics a miniszterelnöknél ujból sürgeti a képtár vételügyépben a döntést, miután ahgi vagyoni viszonyok sikeres rendezésének befejezése céljából az emlitett képcsaronok mielóbbi eladatása okvetlenül szükséges. kéri az adás-vetési ügylet keresztülvitelére legfeljebb e hó végéig határidőt kitüzni, vagyis ha a kormány nem volna hajlandó a képtárt kellő áron megvenni, szomoru bár, de elutasithatatlan köteleségemnek tartanám ezen kincset külföldi ajánlkozónak áruba bocsájtani. - 2575-1870.
1870. december 8. Budán
Adás-vevési szerződés, melynek értelmében a kormány a képtárt 1,100.000 f., a metszetgyüjteményt 200.000 f. áron megveszi.
Adásvevési szerződés.
Mely egyrészről a m. kir. pénzügyminiszter, mint a magyar állam kincstár képviselője, másrészről pedig herceg Esterházy vagyon legfelsőbb helyről kirendelt zárgondnoka hozzájárulása mellett a Magyar Tudományos Akadémia palotájában felállitott herczeg Esterházy-féle képcsarnok megvétele tárgyában a magyar türvényhozás és zárhatóság jóváhagyásának kikötése mellett következő feltételek alatt köttetett:
1-ször. Alólirt herczeg Esterházy Miklós mint tulajdonos a fennevezett zárgondnok beleegyezése mellett örök áron eladja a magyar állam kincstárának azon összes olaj. és vizfesményeket, kézirajzokat, rézmetszvényeket a hozzájuk tartozó szakkönyvekkel s szekrényekkel együtt, melyek boldogult édes atyja, herczeg Esterházy Pál engedélye folytán a magyar Akadémia palotájában őriztetnek és az 1869. évben készült leltárban és becslevélben foglaltatnak és pedig az olaj- és vizfestményeket 1,100.000, a kézrajzokat és, rézmetszeteket pedig 200.000, együtt Egymillióháromszázezer, azaz 1,300.000 f.-ért o.é. szavatosságot vállal arra nézve, hogy ezen müvek igénymentesek s zálogjoggal terhelve nincsenek.
2-szor. Kötelezi magát az alolirt tulajdonos, hogy az első pontban érintett összes festményeket, kézirajzokat, rézmeteszvéneyeket, szakkönyveket és szekrényeket a magyar államkincstárnak az 1869. évben készült leltár és becslevél szerint azonnal átadja, mihelyest ezen adásvevési szerződés az országgyülés s illetőleg a zárhatóság által helybenhagyatni fog. Ha ezen átvétel alkalmával némely müvek hiányzanának, beleegyez, hogy ezeknek becsértéke a vételösszegéből levonassék. Az ekkép helyetesintendő leltár és becslevél ezen szerződéshez csatolván, ugyanannak a kiegészitő részét képezendi.
3-szor. Beleegyez alólirt tulajdonos, hogy a megállapitott 1,300.000 frt. vételárból az uradalmai után illeték fejében, hátralevő s időközben hitelesen kimutatandó kincstári illeték levonassék, és az ennek valamint a második pont szerint netán hiányzó müvek becsárának levonása után fennmaradó összeg a szerződésnek országgyülési helybenhagyásától számitandó harmincz nap alatt, miközben az átadásnak is meg kell történni, a budai magyar kir. Állapfőpénztárnál a herczegi pénztár részére olyformán utalványoztassék, hogy azt a kirendelt zárgondnok vagy annak igazolt meghatalmazottja felvehesse.
4-szer. A m. kir pénzügyminiszter a magyar államkincstár képviseletében kötelezi magát eszközölni, hogy e szerződés aláirása után legfeljebb 14 nap alatt a törvényhozásnak bemutattasék. Ugyan az kötelezi magát az 1-ső pontban megállapitott vételárnak vagy is Egymillióháromszázezer forintnak azon részét, mely Ő herczegsége által fizetendő kincstári illetéki tartozás s a netán hiányzó darabok becsárának levonása után még fennmarad, e szerződésnek törvényhozásilag s illetőleg zárhatóságilag lett jóváhagyás napjától számitva 30 nap alatt, - miközben az átadásnak is meg kell történni a 3-ik pontban kijelölt pénztárnál utáalványozni.
5-ször. Kratzmann Gusztáv képtárigazgatót a magyar kormány vagy mostani fizetésének és egyéb javadalmainak megtartása mellett továbbra is alkalmazni fogja, vagy 1859. január 9-től a herczegi szolgálatban eltöltött idejének beszámitása mellett az állam hivatalnokaira nézve érvényben levő szabályok szerint nyugdijazandja.
6-szor. Az átadásra kitüzendő határidő első napjától kezdve mindazon költségeket, melyek a képcsarnok felügyelete, őrizete, tisztántartása és tüz elleni biztositása körül eddig Ő Herczegsége fedezett, a vevő magyar kormány tartozik viselni.
7-szer. Ezen szerződésből netalán eredő peres kérdések elintézésére, a pesti k. jogügyek igazgatósága székhelyén létező rendes biróság itéletének és a P.T.R. czim III. fejezetében körülirt rendes eljárásnak mindkét szerződőfél aláveti magát.
8-szor. Ezen szerződésre nézve a bélyeg és egyéb kincstári illeték fizetése alól Ő Herczegsége felmentetik.
Melynek erejére és hitelére jelen mindkét fél aláirásával erősitett szerződés két egyenlő példányban kiállittatik. Kelt Budán, 1870. évi december 8-án. Kerkápoly Károly s.k. Hg. Esterházy Miklós s.k. Palkovics Károly s.k. Előttünk Schwartz József s.k. mint tanu, Héga József s.k. mint tanu.
Mellékelve B. Eötvös József levele Esterházy Miklós hg-hez:
Königl ung. Minister für Cultur und Unterricht. Ofen 8-ten Dez. 1870.
Verehrter Freund! nachdem jene Bilder welche Dein seeliger Vater in seinen Zimmern hatte nicht zur Gallerie gehören, sodern durch Dich dem Lande gegeben werden, so fanden wir es nicht geziemend dieser Bilder im Kauffertrage Erwä hnung zu thun. Ich galuba, dass hiezu als die beste Form jen anzunehmen sei, dass du eine besondere Schenkungsurkunde über diese Bilder ausstellst.
Wie der Kä uf der Gallerie durch die Gesetzgebung bestetigt ist, werde ich jemanden zur Übernahme der Bilder in Wien beauftragen. Indem ich Dir noch einmal minen Dank ausdrücke, dass durch deinen Patriotismus mit dem Du materielle Vortheile geopfert hast die durch Deine Ahnen gesammelten grossen Kunstschä tze dem Lande erhalten worden sind: mit freundschaftlicher Hochactung Dein ergebener Freund Eötvös Josef. - 2652-1870.
1871. junius 8. Kismarton.
A hg. hat képet ajándékoz az országnak. Az ajándék az 1871. XI. t. cz. 3.§ -ban törvénybe iktattatott.
Tekintetes tudományos Académia!
A magyar tudományos académia Palotájában elhelyezett képtár adásvevése iránt 1870 év December havában folytatott tárgyalások befejeztével, Báró Eötvös József Miniszter ur irányában azon igéretet tettem, miként a tulajdonomul fennmaradt olajfestmények legszebb példányaiból hat darabot a nemzetnek ajándékképpen fel fogok ajánlani.
Ezen igéretemet beváltandó az ./. alá csatolt Jegyzékben tüzetesen körülirt olajfestményeket u.m. Murillo, Zurbaron, Romanelli, rmbrand, Mignard és Verner remekmüvei egy egy példányát szemeltem ki e célra, intézkedvén egyuttal, miként ezen olajfestmények Bécs belvárosi palotámban, a tekintetes Académia kiküldöttjének leendő átadás végett készen tartassanak.
Midőn a Tekintetes Académiát a fennebbiekről értesitni, s egyuttal az emlitett festmények átvételére felhivni szerencsém van: azon óhajtásomat nyilvánitom, miként ezen válogatott kis gyüjtemény az Academia Palotájában elhelyezett képtárhoz csatoltassék.
Fogadja a Tekintetes Academia kiváló tiszteletem nyilvánitását, mellyel vagyok Kismartoni Várlakomban 1871. évi junius 8-án a Tekintetes Académia alázatos szolgája Esterházy Miklós.
Mellékelve a köv. Jegyzék:
1. Murillo. Maria mit dem Jesukinde von zwei musicirenden Engeln umgeben. Auf Leinwand 4' 3'' hoch, 3' 2'' breit, mongr. link unten: "B.E. Murillo 1675"
2. Zurbaron. Immaculata, im weissen Kleide et offenen Haaren ganze Figur, halb lebensgrösse. Auf Leinwand 4' 4'' hoch, 3' 3'' breit, monogr. links am Ecke auf
einem gemalten Zettel. Franc de Zurbaron 1661".
3. Romanelli. Bildniss der Mad. Montespan als Pomona, halbe Figur in Lebensgrösse. Leinwand 4' 8'' hoch, 3' 7'' breit.
4. Rembrand. Eine junge Dame einen schwarzen Federfä cher haltend. Halbe Figur auf Holz 2' 1' hoch, 1' 8'' breit, monogr. in der Mitte links. "Rembrand 1660."
5. Mignard. Die Muse Clio in einer sitzenden allegorischen Figur. Lebensgrösse, auf Leinwand 4' 6'' hoch, 3' 7'' breit, monogr. rechts unten: "Pre. Mignard 1689."
6. Vernet: Herzog Philipp von Prleans zu Pferde mit seinem Jagdfolge. Auf Leinwand 2' 5'' hoch, 3' breit, monogr. links unten: "Vernet fols 1788."
1074-1871.