Kapossy János

Magyar Művészet, III. évfolyam 1927. 5. szám

Későbarokk építészet Magyarországon

Az egri líceum szigorúbb, zártabb formavilágával szinte egyidejűleg mégegyszer feléled nálunk a rokokó, a magyar Versailles-ban, az 1764-1766 közt épített Esterházy-kastélyban. Az epitheton eléggé találó. Csak egy pillantást kell vetnünk a versailles-i és eszterházi park alaprajzára, hogy a közvetlen rokonságot megfigyelhessük. A kastély széles, festői elrendezése a cour d'honneur homorúan lekerekített sarkaival szintén franciás mintaképekre utal, bár fölépítésében több a nem franciás, ausztriai elem. XVIII. századi főúri építkezéseinknek kétségtelenül legnagyobbszabású emléke. Annál nagyobb hiánya tudományos kutatásunknak, hogy mesterére vonatkozólag még a találgatások sem segítenek bennünket. Az a Jacoby nevű állítólagos elzászi építész, akinek a nevét a hagyomány s a kastély XVIII. századi metszetképei őrzik számunkra, a művészettörténetben eleddig teljesen ismeretlen. Lehet, hogy azonos a brünni tartományi építészeti hivatal későbbi - bár szintén meglehetősen ismeretlen - igazgatójával, Karl Jacobi Freiherr von Eckolm-mal, akit a bécsi levéltárakban őrzött írott források mint kiváló építészt emlegetnek, "der schon grosse Proben seiner Geschklichkeit abgegeben hat". A probléma megoldását egyelőre függőben hagyjuk; e kérdésben csak az Esterházy-levéltár teljes átkutatása és a kastély beható tanulmányozása hozhat végleges eredményeket.

A magyarországi későbarokk építészet fejlődése Hillebrandt művészetében is, Fellnerében is a klasszicizmus felé tart. Teljességében bontakozik ki e stílus, a századvég barokk-klasszicizmusa, utolsó jelentős mesterünk, Melchior Hefele alkotásaiban. Ő is Würzburgból került hazánkba, ő is magával hozta Balthazar Neumann hagyományait, de inkább erős architektonikus érzékét, lappangó klasszicizmusát átfogó történeti és elméleti érdeklődését.