Haydn és Esterházy herceg

Rábel László

Soproni Hirlap. 1932. V. 29.

 

Esterházy Pál herceg dr. a felsőkismartonhegyi kálvária templomban mintegy 80.000 pengő költségen nagyszabásu mauzóleumot épittetett Haydn József hamvai számára. Igy akarata a nemes főur megünnepelni a halhatatlan zeneköltő kétszázeszendős évforulóját. a hamvak egyéként eddig is a templom alatt levő kriptában pihentek.

A mauzóleum már elkészült és a müvészlelku főur nemes izlését dicséri. A templom északi tornyát alakitatta át mauzóleummá. Ebben diszes kupolával fedett helyiség készült, melynek falain négy allegorikus szobor ábrázolja a négy évszakot, emlékeztetve Haydn "Vier Jahreszeiten" cimü halhatatlan oratóriumára. A kupola felső részéből mesterséges világosság szürődik alá a középen elhelyezett szarkofágra. Ebben fogják elhelyezni Haydn hamvait.

Köztudomásu dolog, hogy a zeneköltő holtteste meg van csonkitva, hiányzik a feje. Ez a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde társaság birtokában van, hol üvegbura alatt tartják és mutogatják a látogatóknak. A koponya bűnös uton jotott hozzájuk. Haydn 1809-ben halt meg Bécsben, mikor a várost Napoleon hadai tartották megszállva. A temetés junius 1-én volt a Leichenhof ausser der Linie Hundsturm nevü temetőben. A temető sirásóját Rosembaum Károly hercegi tisztviselő és Peter Nep. János fogházigazgató megvesztegették, hogy szerezze meg nekik Haydn fejét. A sirásó egy héttel utóbb felbontotta Haydn sirját, levágta a koponyát törzséről és átadta Peter Nep. Jánosnak.

A hitbizomáy akkori ura, Esterházy Miklós herceg azonban 1820. október 30-án felásatta a sirt, hogy karmestere hamvait Kismartonba vitesse át. Ekkor derült ki, hogy a holttestet megcsonkitották. A herceg feljelentésére a rendőrség csakhamar kideritette a bünösöket. Ekkor már Rosenbaumnál volt a koponya, mert Peter nem merte tovább magánál rejtegetni. A herceg erélyes fellépése folytán azután Rosembaum hajlandó volt a koponyát visszaadni. De nem Haydn koponyáját adta át, amire csak jóval később jöttek rá egy 1864-ben megjelent Neue Freie Presse cikkéből.

Rosenbaum halálos ágyán úgy intézkedett, hogy büntársa, Peter Nep. János juttassa el a koponyát a Gesellschaft der Musikfreunde társaságnak. Ennek a megbizásnak azonban csak Peter özvegye tett eleget, ő is előbb Rokintánszky bécsi egyetemi tanárnak adta át a koponyát és csak ennek az örökösei juttatták el a nevezett egyesületnek, mindazáltal azzal a kikötéssel, hogy az egyesület feloszlása esetén Bécs városáé legyen a koponya.

Midőn Esterházy Pál herceg nagy elődjeinek a nyomdokán járva tavaly elhatározta, hogy Haydn-nak mauzóleumot épit, azt is eltökélte, hogy véget vet a nagy zeneköltő fejével üzött kegyeletsértésnek, vagyis visszaszerzi azt, hogy végre az egész holttest együvé kerüljön a most felavatásra váró mauzóleumban.Udvariasan megkérte tehát levélben a Gesellschaft der Musikfreunde egyesületet, meg az örökösöknek kijelölt Bécs városát, szolgáltassák ki neki Haydn koponyáját. Tehette ezt annyival inkább, mert nyilvánvaló, hogy a koponya bűnös uton jutott mostani birtokosaikhoz. A nagy zeneszerzőhöz fűződő tisztelet is azt parancsolja, hogy porladó hamvai csonkittatlanul kerüljenek végleges nyugvó helyére. Erkölcsi ügye ez az egész emberiségnek és a kérelem elutasitása méltán botránkoztatná meg a müvelt világot. Kismarton város közönsége is megmozdult és Stanics Géza polgármester szintén átirt Bécsbe és kérelmét Walheim tart. főnök is támogatja. De eddig sem Esterházy herceg, sem Kismarton város nem kaptak választ, pedig a megkeresés már hónapokkal előbb történt.

Ebből a hallgatásból nyilvánvaló, hogy nem akarják kiszolgáltatni az ereklyét. Azért hallgatnak, mert a kérelem elutasitását nem tudják megokolni. A holtcsonkitás és sirrablás szentségtörő tényét kellene ugyanis megjelölniök jogszerző forrásul, ezt pedig még sem merészelik megtenni. Egyszerüen hallgatnak.

Esterházy Pál herceg az osztrákok magatartása miatt most elhatározta, hogy a hamvak áthelyezését, az uj mauzóleum felavatását és a vele kapcsolatos országraszóló Haydn ünnepséget, amely junius első napjaira volt kitüzve, elhalasztja. Erre az eseményre fel fog figyelni az egész világ. Bécs város és az orsztrák nemzet csak pár hete ünnepelte Haydn szöletésének 200 éves fordulóját. Lehetetlen dolog, hogy a magasztos ünnepségek hatása alatt a bécsiek most a "beati possidentes" kényelmes álláspontjára helyezkedve, tultegyék magukat a kegyelet és erkölcsi felfogás mindnyájunkat kötelező törvényén.

Lehetetlen, hogy makacsul ragaszkodjanak olyan kincshez, mely nem az övék és amely jelenleg kirakati tárgyhoz hasonlóan közkiváncsiság kielégitésére szolgál. Hogy bünös emberek hitvány vétke révén jutottak hozzá, azt talán nem kell külön is hangsulyozni.

Ám minden szempontokon felül áll az az örök emberi igazság, hogy nagyjaink halhatatlan géniuszát akkor becsüljük meg méltóképpen, ha kegyeletünk nemcsak ünnepi alkalmak szóvirágaiból áll, hanem áldozatot és lemondást is tudunk érte hozni. Az erkölcsi világrend és a köztisztesség törvénye is igy parancsolják.