Magyar Kastélyok

Dr. Rados Jenő

Műemlékek Országos Bizottsága, Budapest 1939.

...Várkastélyok és kastélyok épitéséről a XVI. század közepétől kezdve beszélhetünk. A török hódoltság nyomasztó politikai és gazdasági viszonyai miatt azonban ez a tevékenység kezdetben csak szük keretek között érvényesülhetett. A másfél évszázados megszállás után a XVII. század utolsó harmada fordulatot jelent, mely magával hozta történetünk legmozgalmasabb és legsúlyosabb korszakainak egyikét. Erre az időre esik az ország jórészének a török uralom alóli felszabaditása, melynek mérhetetlen véráldozata a magyarok többségét tekintve nem hozta meg a remélt gyümölcseit. I. Lipót és részben I. József kormányzása mindent elkövetett a magyarság elnyomására. A korona és a nemzet közti ellentét kirobbanásakor a legközvetlenebbül érintett felsőbb rétegek, majd a létében veszélyeztetett egész magyarság összeesküvésekkel és állandó harcokkal kelt érdekei védelmére. A birtokviszonyok küzdelmes változása, a Kolonichtól felállított, 1690 óta működő commisio neoaquistica gyakran oly erőszakos tulajdonrendezési munkája is csak évtizedek mulva csendesedett meg. A régi birtokosok közül kevesen tudták igényüket érvényesen igazolni és még kevesebben a töröktől való visszafoglalásáért járó váltságdijat megfizetni. Összeesküvések, hütlenségi perek és különösen a Rákóczi-felkelés rengeteg főnemesi birtokot juttattak a királyi kamara kezébe, s az ezeket a legkülönbözőbb érdemek jutalmazásául a főnemeseknek vagy idegeneknek adományozta.

A fegyverekkel és perekkel vivott elkeseredett küzdelmek közt alig volt idő és alkalom jelentősebb, békés célzatú épitmények alkotására. Emiatt indult meg a nagyobbszabású épitőmunka nálunk csak a XVIII. században, az 1711-i szatmári béke után.

A XVIII. század politikai nyugalmával, alkotó munkájával kulturánk fejlődésének történetében a legfontosabb korszakok közé tartozik. Emelkedő jólétéből legjobban a hatalomban rohamosan gyarapodó főnemesség vette ki részét. Gazdaságukat elsősorban épitkezésekre használják fel. Elhagyva az immár korszerütlenné vált, hegyen épült várukat, uradalmaik lankás környezetét választják pompás hajlékaik számára. A kismartoni kastély átépitése az első lépés.

...Az épitkezés Mária Terézia alatt még fokozódott. Főnemeseink, kik Bécsben vetélkedő pompakifejtésekkel igyekeztek a királynő figyelmét magukra vonni és őt a többi társország arisztokráciájával szemben Magyarországnak megnyerni, otthoni birtokaikon is megfelelő környezetet akartak teremteni. Kastélyaik a politikai centrumok közelében, főleg Pozsony, kisebb mértékben Pest köré csoportosultak.... a bécsi pompa és műveltség egy-egy vidéki gócpontja, mely a XVIII. századi nemzetközi életmegnyilvánulás külsőségeit sugározta szét az országban, megtöltve azokat magyar nemzeti tartalommal. Tehetséges és nagystilű főuraink, kik nemcsak kifinomult társadalmi formák között éltek, hanem a komoly művészeteket és tudományokat is kedvelték, lényeges befolyást gyakoroltak kastélyaink épitkezésére. Igy, noha az épitészek javarészt idegen származásuak voltak, mégis sok oly egyező vonást állapithatunk meg, melyet magyar sajátságnak tekinthetünk.

... A török hódoltság után meginduló vidéki világi épitkezésünk nem mutat egységes képet. Abban az időben főuraink számára a hazai épitészet nem szolgáltatott támpontokat otthonuk korszerübb kialakitásához. Eleinte egymástól függetlenül, külföldi mesterekkel épittettek, s ezek az akkori közlekedési viszonyok mellett országunk határain belül is el voltak egymástól szigetelve. Mégis feltünik, hogy a XVII. században és a XVIII. század elején létesült, vagy átalakitott kastélyoknál még mennyire általános az előző korokban divó, közel négyzetes udvar köré épült, vagy zárt tömbalakú épület, négy sarkán többé-kevésbé kialakitott tornyokkal.

Bár e tipussal Európa-szerte találkozunk, mégis a mi viszonyainkból folyó különlegességnek tekinthetjük, hogy ezzel az aránylag korai, védelmi célú alaprajzok sokszor késői jellegű homlokzati alakitásokkal valósultak meg. Ennek magyarázatát talán a bécsi kamarának azon intézkedésében találjuk meg, amely taktikai szempontokból a várak lerombolását rendelte el és csak azoknak a fennmaradását engedte meg, amelyeket lakókastélyokká épitettek át.

Igy számos várat gyökeresen alakitottak át és az egyszerű traktust, a kor igényeihez képest részben kettőssé bővítették, vagy legalább is folyosók hozzáépítésével tették lakályosabbá. Ezeket várkastélyoknak nevezhetjük.

... Kastélyépitészetünk további általános fejlődősére jellemző, hogy az új épületeknél, követve az európai szokást, megnyitják a zárt tömböket és igyekeznek kihasználni a szabaddá vált szárnyak kedvezőbb alaprajzi lehetőségeit. E nyilt elrendezésnél még nagy szobaszám mellett sem volt szükség több emeletre, és néhány kivételtől eltekintve, általánossá is válik az egyemeletes rendszer.

... A középső rész emeletén foglal helyet a diszterem, mely nagy gonddal kiképzett, szép térhatású lépcsőjével az épület főtengelyébe kerül. Ehhez kétoldalt sorakoznak a jól csoportosított fogadóhelyiségek, majd tágas és világos folyosók mentén a lakószobák, földszinten pedig a személyzeti és alárendeltebb helyiségek.

Az U-alak, szárnyhosszúságának változtatásával mindig jó arra, hogy az általánosan használt egyenletes elrendezés mellett is, a legkedvezőbb arányokat lehessen választani a homlokzatként mutatkozó középrész számára. Ez az előretolt szakasz a pavillonszerüleg kiemelt diszteremhez csatlakozó két szárny erős egységével és derűs, könnyed megjelenésével sokban emlékeztet a francia és német kis kastélyok körvonalaira.

... Az abszolutizmus művészetében, a nemzetközi stílustörekvések mellett a nemzeti sajátosságok általánosan háttérbe szorulnak, s ez nálunk a török hódoltság teljes épitési pangása után még inkább érezhető. De ez a hatás - mint a társadalmi élet formáinál is láthatjuk, - elsősorban külsőségekben nyilvánul meg.

Felmerül a kérdés, vajjon nem állunk-e tömegalakítás szempontjából is a Habsburg-barokk vagy európai későbarokk általános jelenségével szemben, mert bizonyos, hogy a középső és két szélső rizalittal tagolt homlokzat a délnémet barokknak is jellemző sajátsága. E kérdésre nemmel kell válaszolnunk, mert bár a tömegelemek hasonló csoportosítása e kor jellegzetességei közé tartozik, a nálunk található fogalmazás tömör, zárt volta, a ritmus változásának élénksége helyi különlegességnek tekinthető és minősíthető és abból ered, hogy szerény viszonyaink mellett rövidebb fronthosszakban kellett épitészeinknek beleszoritaniuk azokat a tömegtagozatokat, melyek a nagyobb arányu nyugati palotákat vagy kastélyokat jellemzik.

... e tipus kialakulásában legfőbb jelentőséget két hazai tényezőnek kell tulajdonítanunk: az egyik épitőkövekben való szegénységünk, a másik az épittetők személye.

Az első tulajdonképpen negativum és különösen annak tünik, ha a külföldhöz képest különben is szerényebb viszonyainkat vesszük figyelembe. De ezáltal, hogy a kő hiánya a viszonyainkat határozottan jellemző művészi önmegtartóztatáshoz vezetett és az épület kialakitására erősen rányomta bélyegét: értékké válik. Még fontosabb befolyással volt az építtető személye, aki irányitóan avatkozott bele a tervezésbe. Hogy ez nálunk valóban igy volt, azt a kastélyok tömegalakulásának feltünő egyezése is igazolja. A laikus épittetőt elsősorban mindig a tömeg-kompozició érdekelte. Ez annyit jelentett, hogy kastélyánál ugyanazt a disztermet magába foglaló középrészt, ugyanazt a cimer számára szükséges törtvonalú oromzatot, ugyanazt a középtengelybe helyezett, s az udvari oldalon lévő lépcsőkhöz vezető áthajtót kivánta az épitésztől, mint azt környezetében látta, s ezzel maga járult hozzá leginkább e tipikus kialakitáshoz.

... A XVIII. század közepének, e lokálisabb szinezetü, copfba hajló rokokója Mária Terézia uralkodása alatt Hillebrandt, Fellner és Hefele müködése nyomán a barokk tartalom és eszmevilág megőrzése mellett is mind több klasszicizáló elemet vesz fel. Az 1764-66-ban épült Eszterházán ugyan egy nagystilű épittető, Esterházy "Fényes" Miklós kivánságára még egyszer elszigetelten fellángol a rokokó, de ennek már nincs befolyása a fejlődés általános irányára, melyet a nagyszabású egyházi épitészet mellett aránylag szerényebb főúri kastélyok képviselnek.

... Hiányos volna a kastélyainkról nyújtott kép, ha nem vennők figyelembe a hozzájuk tartozó kerteket. XIV. Lajos kora óta a kert szinte fontosabb volt magánál az épületnél. Versaillesben Le Notre a munkások tizezreivel évekig dolgozott, hogy a világ legnagyszerübb kertalkotását megteremtse, amikor az épület még csak igen szerény vadászkastély volt s a napkirály hetekre terjedő, széditő pompájú kerti ünnepségeinek előkelő vendégei kénytelen voltak a mezőn tanyázni. A 30 éves háború és a török hódoltság után aránylagos nyugalomhoz jutott Középeurópa alkotásaiban nem vonhatta ki magát a francia "grand siecle" e legjellegzetesebb műfajának hatása alól, s a XVIII. század - amikor az Franciaországban már kezdte divatját múlni, a német és osztrák épittetők a legnagyobb kerttervező alkotásai - Vaux le Vicomte, Versailles, Marly le Roi, Chantilly, Fontainebleu, Saint-Cloud parkjainak nyomán tervezték meg kertjeiket, melyeket a reprezentativ szellem, a szabályos és világos áttekinthetőség, de egyúttal nagy változatosság és meglepetésekre való törekvés jellemzett.

A barokk kert rendre és egységre törekedett. A virág, a bokor, a fa, a gyep, az út és minden más elem a barokk kompozició elvei szerint elvesztette önálló jelentőségét és a parkövezte épület egységének szerves részévé vált. Az épület és kert közös főtengelye e kettős egységű alkotás gerince. Ehhez csatlakoznak szemmetrikus rendben a lombfallal határolt plateauk, teraszok, lépcsők, kaszkádok és balusztrádokkal szegélyezett támfalak. Ezt a sikokba szedett növényarchitektúrát leleményes vizijátékok, a szobrok és vázák nagy száma, kőpadok, kisebb-nagyobb pavillonok sokassága teszi kápráztatóan változatossá.

A szükösebb hazai viszonyok következtében barokk parkjaink is nagyrészt szerényebbek a külföldieknél és minthogy a kertarchitektúra a legmulandóbb művészet, ma már alig találunk valamint a 160-180 év előtti parkok eredeti pompájából. Ezenfelül a XIX. század úgyszólván mindent a maga izlése szerint alakitott át. Szerencsére néhány metszet elég megbizható tájékoztatást nyujt akkori kertművészetünkről, s különösen a két Esterházy-kert, Kismarton és Eszterháza részleteiben is még ismerten áll előttünk. Előbbi, mint tudjuk, többszöri átalakitáson ment keresztül, hegyoldalon terül el és igy a mi szempontunkból kevésbé jellegzetes, bár igen tanulságos a XVIII. századi állapotot jelző felvétel és a mai állapotnak nagyjából megfelelő 1801-i átalakitási terv összehasonlitása. Legtipikusabb és egyszersmind legnagyobb szabású barokk kertalkotásunk Eszterháza, melyben Esterházy Miklós sik területen valósithatta meg Versaillesben fogamzott tervet.

Azt a mérhetetlen távolságot, mely a barokk idők életberendezését, világnézetét, pompakifejtését szigorú forma megkötöttségét a XIX. századtól elválasztja, talán semmi sem fejezi ki oly határozottan, mint a kertek megváltozása. A kert sohasem állott annyira az általános érdeklődés központjában, mint a XVIII. században és igy nagyon is érthető, hogy a szabályos kertstilussal szemben a reakció is mind erősebben szóhoz jutott. Az emberek belefáradtak az állandó reprezentálásba, pénz sem akadt mindig a sok munkát követelő, szabályos kertek fenntartására, de kezdték unni a rideg árnyéknélküli plateaukat, melyekben a növényzet kivetkőztetve természetes jellegéből csak annyiban kapott helyett, amennyiben anyagot szolgáltatott a kert architektónikus kialakitásához. Az új szellem változásai az irodalom és művészet eredményeit megelőzve, először a kertben jelentkeztek és a XVIII. század vége felé a fák és bokrok természetes szépsége újra visszahóditotta jogait. Az architektónikus kialakitás helyébe a botanikus érdeklődés lépett és divattá vált növényi különlegességek, exotikumok beszerzése, ültetése és tenyésztése. Az egész világot bejárták s olyan ritka fákat, bokrokat, virágokat kerestek, amelyek nálunk részben üvegházakban, részben szabadon éltek tovább. Igy kerültek Európába a Libanon cédrusai, az amerikai tölgyek, a jegyenyék, akácfák, a legkülönbözőbb koniférák, a Kinából és Japánból származó glyciniák, päoniák, krizanténumok, anemonák, gardeniák, jázminok, kaméliák és dáhliák. De a kertészeti anyag erős gyarapodásánál sokkal mélyrehatóbb jelentőségű az a megváltozott felfogás, mely ezt az új anyagot csoportosítja. A festőiség, az egyes fák természetes és szakszerű elhelyezése a vezető szempont, úgyhogy a botanikus képzettség mind nagyobb mértékben vált szükségessé. E sajátos igény a kertek megalkotását mindinkább kivette az épitészek kezéből, s fokozatosan a kertészek és épittetők hatáskörébe utalta. Főuraink sokat utaztak Angliába, ez magyarázza, hogy az 1800 év körül nálunk az általános irányzaton túlmenőleg a festői, úgynevezett "Angol kert" jött divatba. S mig a szabályos francia kertjeink régi pompáját alig néhány megkopott, elvadult, bebozósodott kertrészlet sejteti, az utolsó előtti századforduló táján alapitott kertek talán ma hirdetik igazán azt, amit alkotóik hajdan megálmodtak. A barokk egyeduralma után, a természethez való visszatérés, a fák egészséges fejlődősének üdesége sugárzik e kertekből, melyek melegséggel, szinnel veszik körül görögös tisztaságú kastélyainkat...

ESZTERHÁZA

Sopron megye

A hercegi kastély, a csatlakozó épületek és park gazdag és nagyszabású együttes. Alkotó művésze és segitő vezérkara ismeretlen. Az 1784-ben megjelent németnyelvű leirás második alaprajza alatt ugyan ez áll: "Jacoby del. et aedif.", de ez nem tekinthető bizonyítéknak az alig ismert mester szerzősége mellett. Mig a hercegi udvartartás többi kiadásai részletes felvilágosítással szolgálnak az eszterházai élet minden mozzanatáról, addig a külön kezelt épitések számadási könyvei eddig még elő nem kerülvén, a nagy mű keletkezésének személyi részét homály fedi.

Az Esterházyak hagyományos épitési tevékenységének ez a legtüneményesebb megnyilatkozása - a mocsaras, őserdőben álló, igénytelen süttöri vadászkastély helyére épült "magyar Versália" - másfél év alatt készült el (1764-66). E szinte megfoghatatlan teljesitmény Esterházy Miklós műve, kit kora a "fényes" melléknévvel tüntetett ki. Már 48 éves, világlátott, nagy katonai és diplomáciai sikerekre tekintő férfi volt, mikor bátyja, Pál Antal (1711-62) halálával a majorátusba került és annak hatalmas anyagi lehetőségeivel nagyratörő épitő és műgyüjtő munkájához kezdhetett. 1764-ben gyűjtő úton Párisban járt és valószinű, hogy Versailles láttán fogamzott meg benne a leghatalmasabb magyar kastély megalkotásának vágya. Már 1765-ben neki kezdett s a lázas sietséggel épülő művet "Eszterház" névre keresztelte, s egy évvel később már ide is költözött.

Eszterháza korabeli lelkes leirásai után a mult század második felében - mikor a késő barokk épitészetet az "architektura sajnálatos elernyedésének" tekintették -, sokszor nem találkozott méltányos elismeréssel; s ha profil- és detailképzéseit vizsgáljuk, mai szemmel is találunk az épités gyors menetének tulajdonitható kiforratlan részleteket. De mindez nem teszi vitássá, hogy a kastélyban az általános épitéstörténet egyik legragyogóbb alkotásával állunk szemben. Az oválisan összefutó szárnyak pompás rácskapujával, lezárt földszintes inditásától, nagyszerű crescendóval fokozódnak a tömegek a bejárattal szemben álló háromemeletes disztermi középrészig, hogy ott az épület sajátos rokokójának minden gazdagságával csendüljenek egy hatalmas befejező akkordba. E középrész foglalja magába emeletén az udvari szabadlépcsővel megközelithető fejedelmi pompájú disztermet és földszinten a bájos hatású "sala terrenát", melyből a kastély tulsó oldalán a gazdag kertbe jutunk. Ez az egykorú leirások szerint "fényes Miklós" legsajátabb alkotása, melynek állitólag még részleteit is maga "delineálta" és igy nem csodálkozható, ha benne a XVIII. század kertépitő eszközeinek és fogásainak pazar teljességű tárházát találjuk. Kilométer hosszúságú, nyirt fasorokkal induló és a megmaradt őserdőbe vágodó sugárutairól, szobrainak, vázáinak és kőpadjainak százáról, hatalmas szökőkútjairól és kaskadjairól, a parkban elszórt meglepő hatású épületeiről, csak halvány fogalmat ad Jacoby helyszinrajza és a kert néhány egykorú festménye.

A kastély belső kiképzésének súlypontja a középrész egész traktusmélységét átfogó diszteremre és az alatta lévő sala terrenára esik. Ezekről egykori leirás következőket mondja:

"Középen vagyon a fő garádics felé az ebédlő szála, a kert felől pedig a herczegi drága szála fehérmárvány szinben és gazdagon megaranyozva, ékesitéseit hadi készületeket és különféle dolgokat példáznak. E szálának közepén függenek öt nagy kristályból készült gyertyatartók és tizenkét kisebb, melyekben mindössze száz gyertyák égnek; négy szegleteiben vagynak az időnek négy része (a négy évszak szobrai) rózsaszinű márványból készült tartalékokon (posztamenseken). Ezeken kivül szembetünők még négy képek, hat nagy tükrök, két tüzelő helyek (kandalló), különféle órák, drága ülőszékek és egyebek, melyek a nézést valóban eléggé legelik és gyönyörködtetik. E szála alatt van a régi mulató várnak maradékból úgynevezett szála terrena, melyet 8 négyszegletű oszlopok tartanak, közöttük vannak ékességül négy faragott képek alabástromból függő virágokkal fölcifrázva. E szála fehér falainak beszegése zöldszinű, festett fedezete pedig különféle költeményi alkotásokat mutogat. A falakon 15 nagy tükrök függenek, holott a sárkányok, a csiga, a hattyú és a gólya vizet eresztenek, melyeknek szemlélése eléggé mulattatja a nézőket. Itten szoktak játszani nyárban a herczegek, az előtte lévő szálában pedig 36 herczegi muzsikusok játszanak, hogy az uraságokat gyönyörködtették. Ezekből áll mintegy fele a hires herczegi várnak". Nagyszabású és jelentős művészi értékü épületek, köztük első helyen az operaház, vették körül a kastélyt és minthogy ezek ma már megnagyobbrészt nyomtalanul megsemmisültek, bemutatásokra ismét csak egy korabeli leirásnak adjuk át a szót. Ebben olvassuk a következőket:"

"Nevezett épületek, továbbá ez osztályban a komédia ház, melyben a herczegi ülőhely páholy és a gavallérok, vagy más uraságok helyei kiváltképen szembetünők. Alol pedig 24 széken 100 személyre való hely van készitve. Nevezetes vala a kinai tánczház is, mely 1781-ben történt tűz által emésztete meg. A kávéház is jelen, mind szépen és csinosan elintézett épületére nézve, mind pedig a vendégeknek méltóképen való fogadtatásokért. Annak utána van az úgynevezett marionette-szinház a kertben, melynek épülete, valamint költséges vala, úgy jelen és gyönyörű is; a benne lévő ékesitések és rajzok oly mesterséggel intéztettek Paversbach föltalálója által, hogy hirtelenséggel harminczhatszor változtathatik és jelesebb és tökéletesebb is vala, mint Párisban a hires Nikolaié. A játékdaraboknak átváltozásait többnyire maga Paversbach szerzette, a muzsikát pedig hozzá Haydn alkalmazta. A nézőknek helye egy kellemetes üreg alkotmányt (barlang) mutat, melyben a vizugrások azonnal elkezdődtek, mihelyt az Uraságok jelen valának". Európai hirüek voltak azok a nagyszabású kultúrtörténeti jelentőségű ünnepségek, melyek Esterházy fényes Miklós idején idevonzották szinte az egész Közép-Európa szellemi és hatalmi arisztokráciáját s melyekről bőven olvashatunk egykori feljegyzésekben:

"Nevezetesebb vigasságok valának Esterházán 1773-ik esztendőben, midőn a franczia követ, herczeg Rohan jelen vala. Ennél nevezetesebb pedig 1775-ben, néhai boldog emlékezetü Felséges Mária Terézia királyi udvarának nagy részvétel és sok idegenek is jelen valának itten és a kertet leábrázoló árnyéktartók (napernyők) osztogattak ki, a kertbéli utaknak könnyebben lehető megtarthatásokra. Minő herczegi és ritkán szemlélhető mulatság vala ez, megtetszik abból a leirásból, mely e cim alatt nyomtatásban nyilvánittatott: Esterházy vigasságok".

Eszterháza e világra szóló pompája nem volt hosszú életü. Fényes Miklós unokája, szintén Miklós herceg, művészi felfogásban ugyanolyan hajthatatlan volt, mint nagyapja. Eszterháza rokokó épitési modorát annyira idejétmultnak találta, hogy újra a Moreautól átalakitott Kismartonba tette át székhelyét. Eszterháza pedig elhagyatottságában mind jobban pusztult. A Tudományos Gyűjtemény 1824. III. kötetében Utazásbeli jegyzetek Óvárról, Martonról, Fraknóról és Eszterházáról c. cikkben már olvashatjuk:

"... ha valaki Eszterházának 1784-ben Pozsonyban kijött leirásánál fogva teszi vizsgálását, sok jelességeket, drágaságokat, gyüjteményeket többé nem lel abban; sok készülékeket lerontva, sok alkotásokat elhagyatva talál. Igy üres mindenekelőtt a kép-galéria, mellyben 348 különbféle válogatott remek, Külföldön, részszerint a herczegi képiró által itthon készült darabok csudáltattak..." "A Chinai tánczolóház elégett, a játékszinekben széna tartatik; a kertek el vannak hagyatva; ama pázsit gyepen, melyen 1891-ben több Nemes Vármegyéknek zászló-aljai vitéz forgásokat tettek szememláttára földi alma (burgonya) terem. De ama drága Bagatelle, mesterséges nap-temploma, remete-ház, ékes Diana, Fortuna, Vénusz, templomai is, s a t. oda vannak a Sz. Miklós mellett fekvő mulató kertben".

A kastély további pusztulásának századunk elején alapos restauráció vetet véget, mely herceg Esterházy Miklósné szül. Cziráky Margit buzgalmából, különösen a kert újjáalakitására terjedt s ha az a lerombolt egykori műértékek nélkül eredetijét távolról sem közeliti meg, legalább halvány fogalmat nyújt a XVIII. század pompájáról. Ma már csak a két őrségépület, a kastély, a hatalmas istálló, az ú.n. muzsikaház és néhány gazdasági épület áll fenn.