Az Esterházyak stilusa

Tolnai Gábor

Forditás.

 

1764-ben a Majna-menti Frankfurt nagy ünnepségek szinhelye volt. József főherceget itt választották és koronázták meg római királlyá. Az ünnepi külsőt öltött város figyelmét, kiséretének gazdagságával és fényüzésével magára vonta egy ismeretlen főúr, aki ragyogásban az összes többi főurat megelőzte. Ez Esterházy Miklós, Mária-Terézia követe volt, akinek gazdagsága csodálattal töltötte el az összegyült főurakat és a város lakosságát. Többek között egy fiatal frankfurti gyermeket is, ki pár évtized mulva a tehetségével fogja elkápráztatni a világot. Ez a gyermek nem volt más, mint a 15 éves Goethe. A "Dichtung und Wahrheit"-ben a gyermekkori emlékei kapcsán hosszasan irja le a koronázási ünnepségeket és tárgyilagos stilusa mellett is lelkesedéssel szól Esterházy Miklósról. Kevés magyar főúr kapott a történelem folyamán ilyen előkelő krónikást. A herceg által kifejtett tündéri gazdagság Goethe számára egész életére emlékezetessé tette azt a napot. "Megcsodáltuk a különböző fényes mutatványokat és a tündérien lángoló építményeket, - irja egy helyt - amikkel egyik követ túl akart tenni a másikon. Esterházy herceg látványossága azonban meghaladta valamennyit. Kis társaságunkat elbájolta a benne megnyilvánuló lelemény, s az a mód, ahogy megvalósították..." Majd odébb, midőn arról ir, hogy az ünneplő város járták, igy folytatja: "... ezúttal mégis csak szivesebben tértünk vissza Esterházy herceg tündérbirodalmába. Ez az előkelő követ úgy akarta ünnepleni a mai napot, hogy teljesen mellőzte a maga kedvezőtlenül fekvő szállását, s a helyett elől szinesen kivilágitott portállal, hátul pedig még pompásabb látványossággal diszitette fel a Rossmarkt nagy hárseszplanádját. Az egész kertet lámpákkal jelölték meg. A fák között fénypiramisok és golyók állottak, átlátszó talapzaton. Egyik fától a másikig ragyogó füzérek húzódtak, amelyekről függőlámpák csüngtek alá. Több helyütt kenyeret és hurkát osztottak és a borral sem fukarkodtak. Boldog hangulatban, négyesben jártunk fel és alá, s én Gretchen oldalán úgy éreztem magam, mintha valóban Elizium boldog mezején járnék, ahol az ember fáról tépi a kristályserleget, melyek tüstént megtelnek a kivánt borral, s ahol kezével rázzák le a gyümölcsöt, mely aztán tetszés szerinti ételre változik. "

Ekkor még a magyar főúr hercegi fényűzését csak Frankfurt lakossága és a koronázásra megjelent személyek csodálhaták meg, de pár év mulva már Európa számtalan hercegének és főurának magasztalását vivta ki. A tizenhetedik század eleje óta Esterházy Miklós ősei, Magyarország első méltóságai között szerepelnek és a történészek gazdag és hatalmas főurakat csodálnak bennük, kiváló katonai és politikai tulajdonságokkal, a művészet és kultúra bőkezű pártolóit. Már a tizenhetedik században két nádort adott a család az országnak, két katonát: Az egyik Zrinyivel majd Montecuccolival harcolt a török ellen. Van köztük jeles egyházi zeneszerző, nagy érdemeket szerzett főpap és nagyszámú mecenás, kik kastélyaikban műkincseket halmoztak fel és nagy tiszteletdíjjal művészeket foglalkoztatnak. Elég talán egy európai méretü nagy példára mutatni: az Esterházyak kastélyaiban harminc esztendőn át élvezte a fejedelmi bőkezűséget Josef Haydn. Az Esterházyak egyéni érdemeinél és ragyogó részletteljesítményeknél is mélyebb értelmü az az életstilus, amelyet történelmünk folyamán képviselnek. Életformájuk sokfelé ágazó, nagy méreteiben példaadó a barokkra, a tizenhetedik és tizennyolcadik század hercegi stilusára. Kezdve a család első nagy tagjától, a reneissance és a barokk határán álló Esterházy Miklós nádorjától, az Esterházyak generációiról generációra együtt nőnek a barokkal, és kiteljesedésüket elérve a tizennyolcadik század végi Miklós herceggel, a rokokó főúrral, a "Pompakedvelővel".

Az Esterházyak udvari életének állomásai egy meredek sziklahegyen álló várhoz, majd két remek kastélyhoz fűződnek és párhuzamosan három Esterházy személyéhez: a két nádor: Miklós és Pál, valamint a frankfurti követhez: Fényes Miklóshoz.

Az első, Fraknó várának ura, volt a tüneményszerü Esterházy vagyon megalapitója. A királytól grófi címet kap, 1625-ben pedig nádor lesz. Magas hivatalában kieszközli az Ausztriánál zálogban levő hat magyarországi várnak (köztük Fraknónak és Kismartonnak) a hozzájuk tartozó területekkel együtt Magyarországhoz való visszacsatolását. Amikor a század elején politikai szerepet vállal, viszonylag kisjelentőségü birtokos; s midőn 1645-ben meghal, az Esterházyak Magyarország leggazdagabb és leghatalmasabb főúri családja. A vagyonszerzés eszközeiben igen gyakran nem válogatós. Magyarország válságos korszaka a török idő, bő alkalmat nyújtott a hatalmi erőre támaszkodó birtokszerzésre, de a királyi kegyben élő család adományok, házasságok és tizedek bérlése révén is tekintélyes birtokhoz jut. Röviden: a törökdúlta Magyarországon ugyanúgy gazdagodnak meg, mint az adott körülmények között külföldi kortársai: a harmincéves háború pusztításai között Wallensteien, a hadvezér, vagy a Cseh Michna gróf. De a meggazdagodásuk megadta nekik a lehetőséget, hogy kifejtsenek egy pompázatos stilust és a lehetőségekkel senki sem tudott olyan előkelően élni, mint ők.

Két évszázadon keresztül a család egyik legfőbb jellemzője az épitkezési szenvedély. A tizenhetedik és tizennyolcadik században az ő nevükhöz fűződnek Magyarország legszebb épitési alkotásai. Az Esterházyak építették, hogy csak néhány példát emlitsünk, Lakompak, Lánzsér és Fraknó várait, a Nagyszombat-i egyetemi templomot, a Kismartoni és az Eszterháza-i kastélyokat. Legendák születtek erről a szenvedélyükről. Gróf Esterházy Károly, váci püspök majd érsek, Egerben különböző épületeket emeltetett, megkezdte a váci székesegyház építését és egyházkerületében több mint negyven templomot építtetett. A nép, aki nem volt megelégedve ezzel a rendkívüli magas számmal, azt állitotta, hogy 99 templomot épittetett, és hogy a 100-ik felszentelése közben halt meg.

De az Esterházyak életében a tizenhetedik és tizennyolcadik században ez a szenvedély csak a szimbólum és keret volt.

A családi vagyon és hatalom megalapitója, Miklós nádor, az Ausztriából visszakapott kastélyok közül, lakóhelyéül Fraknó várát választotta. De ez, a meredek és szakadékos Rozália hegység tetején, a középkorban épitett gótikus épület, nem felelt meg izlésének, igy az őrtorony kivételével leromboltatta és egy uj várat épittetett fel, mely katonai szempontból is megfelelt az idő követelményeinek. A berendezés is tanúsitja egy, a hanyatló reneissance-ből és már a barokk felé forduló főúr izlését, ezen összetett stilust, mely gazdag meseszerü elemekkel. Az egyik bejárat boltozatán egy kitömött krokodilus függ, mozgásba hozva az ujságirók és idegenvezetők képzeletét, akik kénytelen voltak kitalálni egy - a Niluson vadászó Esterházyt. pedig a késői renaissance nyelvén a kitömött krokodilusnak szimbolikus értéke volt: a ritkaságok kedvelőjének jelvénye. Ilyen alapon jelképe lehetet volna a nádor összes utódjainak is, mert mindegyikben párosult a gyüjtő és az épitő szenvedély.

Ezen főúri gyüjteményei a tizenhetedik század elején képeket, fegyvereket és kincseket tartalmaznak. A képek között nem találunk hires festő műveit. De a tulajdonos számára ez első sorban családi képek sorozata volt, a történelmi öntudat hangsúlyozása, valódi művészi érték nélkül. A fegyvergyüjtemény már sokkal értékesebb, de ne felejtsük el, hogy tulajdonosa nagy hadvezér volt. De a legértékesebb darabok a kincstárban találhatók. A hermetikusan elzárt szoba padlójában levő titkos ajtót, - mely hasonló a reneissance ilyen rendeltetésü helyiségeire - csak a háziúr parancsára lehetett kinyitni, hogy helyet adjon egyrész különböző furcsa ritkaságoknak, másrészt mesés kincseknek: diszruhák, arany és ezüsttárgyak, drágakövek, diszfegyverek, kitömött exotikus állatok, amulettek, strucctojások. Miklós hercegben már benne volt, hacsak csirájában is, a későbbi utódok művészetszeretete, mely nevüknek később olyan dicsőséget fog hozni, hogy még katonai érdemeiket is felülmúlja. Különben műkedvelő zenész is volt, akinek udvarában mindig jó muzsikusok voltak; igy Bethlen Gábor is hozzá fordult zenészekért, egy rokona házassága alkalmával.

De benne még sok volt az új gazdagok minden összehalmozni akaró igyekezetéből. Ami a kastély berendezését illeti, az megfelelt a hanyatló renaissance tradicióinak, mig külsőleg egyedül erőre, biztonságra és hadászati célszerüségre törekedett. Tudatosabb művészi izlést csak templomépitkezésein találhatunk. Jezsuiták nevelték, de annak ellenére, hogy renaissance kereteket szabott várának, a műveltség célját mégsem látja egyedül a világi tudás és a formális kultura eszményében; egyes vonásaiban már felfedezhető benne a barokk kor ideálja: "Krisztus bajnoka".

Nála még a stilus elsősorban a bőségből táplálkozott, de fiánál, Pálban - aki beleszületett a nagy vagyonba - a stilus, az izlés, az úr, és az szab irányt a vagyon felhasználásának. Pál is, mint az apja, kitünő katona és mint nádor, az ország első embere, akinek feladata helyettesiteni a királyt. Az Esterházy-vagyon alatta éri el tetőfokát és ő a családban az első herceg. Az apja vetette meg az alapokat, ő már kiteljesitő: egész életében, minden viselkedésében kora embere, az első nagyméretű megvalósítója a magyarországi barokk főúr ideáljának.

A jezsuitáknál tanul Grazban és Nagyszombatban és fiatalsága óta a barokkhoz kapcsolódik. A zordon, szeleknek kitett Fraknó vára, mely atyjának lakóhelye és háború esetén biztos menedéke volt, az új stilus képviselőjének már nem felelt meg. A régi kismartoni vár helyén, az alapok felhasználásával, egy olasz mester tervei szerint egy barokk kastélyt emeltet, a tizenhetedik századi főúri épitkezés legszebb magyar alkotását. A várat körülvevő vizesárok már nem védelmi célokat szolgál, hanem hogy kiemelje a festői hatást. Különben a festői stilus az épületen belül is kifejezésre jut. a gyűjtemények nagyobbodnak, a képtár ujabb képekkel gazdagodik. A herceg remek ötvösmunkákat vásárolt és könyvtárat alapit.

Nem bír sokáig ellenállni a kisértésnek, mely az összes műgyűjtőket fenyegeti: az amatőr művészkedés. Már gyermekkorában szerepelt jezsuita iskolai előadásokon, úgy látszik, hogy női szerepeket is játszott, mert a kastély egyik festményén Judit szerepében ábrázolja. Ezen iskolai szinielőadásokok emlékeként születik, majd meg a kastélyban a szinielőadások sorozatának megszervezése. Később fest, verseket ir és egyházi zeneműveket komponál. A kisérletezés keretéből egyedül zenei kompoziciói érdemelnek figyelmet. A korabeli stilus felhasználásával sikerül neki a magyar egyházi népének sajátosságát is belevonni. Zeneműveit 1711-ben nyomtatásban is megjelenteti és a kor szellemének megfelelően a "gyermek Jézus"-nak ajánlva. Az ő nevéhez fűződik az Esterházy-zenekar első ismert karmesterének szerződtetése, elsősorban egyházzenei hatáskörrel.

Röviden: Esterházy Pál az egyik legnagyobb magyar amatör műgyüjtő, természetesen abban az értelemben, ami az a fogalom abban az időben jelentett. A modern műpártoló (most mindegy, hogy milyen lelkitartalommal) pártolja a művészetet, hogy művészeket támogasson. A mai műpártoló embertipus a barokk-korban még ismeretlen fogalom, az akkori mecénás nem pártolja a művészetet, hanem gazdag életét teszi teljesebbé általa. Akik Esterházy Pál után a család történetében egymást követik, - ha az izlés árnyalatai változnak is - a művészettel szemben elfoglalt magatartásuk a tizennyolcadik század végéig ugyanaz marad.

Pál herceget fia, (megjegyzés; Mihály!) József követte a dominium élén, majd unokája Pál-Antal, akinek életében történik az átmenet a barokkból a rokokóba. Ő állít fel elsőnek a Kismartoni kastélyban marionette-szinházat és szerződteti 1762-ben Haydn-t, mint karmestert. 1762-ben bekövetkezett halása után, testvérének, Miklósnak kezében egyesülnek az Esterházy-birtokok, aki nem más, mint az az annyira megcsodált frankfurti követ. Az ő életében már végleg meginog a barokk szilárd világképe, a stilus páthosza elcsenevészesedik, az igazi rendszeresség helyett a rokokó külsőséges pompázásának kora veszi kezdetét. Az elődök férfias súlyossága után "Fényes" Miklós képviseli a fényűzést és a pompát. Az Esterházyak fénye benne válik legcsillogóbbá és egész Európa csodálata veszi körül.

Midőn Frankfurtban befejeződtek a koronázási ünnepségek, a herceg kiséretével Párisba megy. A francia főváros művészete valósággal megrészegítette, de Párisnál is nagyobb hatással volt rá Versailles kastélya, melynek képe Magyarországra való hazatérése után is kisérti. Legfőbb vágya - szinte csak álom - hogy birtokán megépitse XIV. Lajos kastélyát. A nábobok álmai könnyebben valósulnak meg, mintmás halandóké.

A Fertőd-tó déli csúcsán, Süttörön, vadregényes vadászkastélya volt a családnak. Ezen vadászkastély helyén szándékozott a herceg megvalósítani Franciaországból hozott tervét. Az épitkezés szédületes iramban halad. Alig 18 hónap alatt, 1766-ban, a regényes erdő közepén készen áll a nagyszerü hercegi kastély, amelynek Miklós herceg Eszterháza nevet adja. Számtalan egykori külföldi és magyar iró hosszú és lelkes leirást szentel a kastélynak. A franciák XIV. Lajos pompás épitményeivel hasonlitják össze; Risbeck, egy XVIII. századi francia utazó irja: "Talán Versailles-en kivül nincs Franciaországban olyan hely, amely pompájával összehasonlitható volna ezzel". Rohan herceg, a bécsi francia nagykövet nyilatkozata szerint: "Eszterházán Versailles-ra találtam.

A hatalmas épitmény gerincét udvari és kerti homlokzatu, óriás méretü, kétszárnyu oszlopos főépület alkotja. Bent a kastélyban és a főépület körül minden megvan, ami franciás izlés szerint a fejedelmi udvartartáshoz tartozik: kápolna, könyv, -kép, -és fegyvertár. A herceg lakószobái fehérek, aranyra vagy feketére lakozva, japán módra arany virágokkal, kinai vázákkal, pagodákkal. Van porcellánterem és Belvedere, operaház és marionette-szinház. A kert tipikusan rokokó, a gazdag belső berendezés kecses játékosságának valóságos meghosszabbitása a szabad ég alatt. Szimetrikusan húzódó allék, szögletesre nyirott fák, csoportositva a Nap, Vénusz, Diana és Fortuna templomai körül. Ünnepségek alkalmával Van Dyck képeit vetitették az égboltra, ismeretlen eljárással. A rokokó kert az ész emberének alkotása, aki úgy vélte, hogy legyőzte a természetet, s kertjében is szalonjainak cifraságait formálta meg, kedves modorossággal, melyben a szökőkutak nimfái is rizsporosak.

A környezet fejedelmi udvartartást is igényelt. Természetes, hogy Miklós az udvari élet pompájában is igyekezett utánozni a Napkirály udvarát. A költségeket sem kimélte. Udvartartása átlag évi 40.000 forintba került, ami 1.800.000 forintnyi évi jövedelmének csak igen csekély hányada volt. Bő tiszteletdij jutott ebből az udvari szinészeknek, festőknek, muzsikusoknak és legelsősorban a zenekar lassan világhirüre emelkedő karmesterének, Joseph Haydn-nek. Haydn muzsikájáért a bécsi előkelők minden szabad idejükben Eszterházára igyekeztek, és maga Mária-Terézia is nem egyszer mondta, hogy ha jó operaelőadást akar hallgatni, Miklós herceg kastélyába kell mennie.

A kastély élete, az eszterházai ünnepségek pompája országokat kápráztatott el. Volt olyan nap, hogy Miklós herceg udvara kétezer vendéget is fogadott. Ott találjuk Mária Teréziát, II. Józsefet, külföldi hercegeket és nagyköveteket, egyszóval mindenkit, aki hirét hallotta a magyar Versailles pompájának és előkelő származása arra feljogositotta. A kor magyar irói, akik között alig volt főúri vér és még kevesebben, akik a francia etikettben otthonosak lettek volna, kénytelenek voltak megelégedni azzal, hogy ezen pompát a vasrácsos kapun át nézzék, vagy csak hallomásból ismerték. Bessenyei az egyetlen kivétel, aki mint a magyar testőrség tagja megfordult itt egy fényes mulatságon és verses leirásban emléket is állitott "Eszterházi vigasságok" cimen. "Mind királyunk, mind nemzetünk dicsősége kivánta - irja a bevezetőben - hogy Eszterháza magát csudává tegye. Meg kellett mutatni, hogy a Páris és Londonban nevelkedett francia kivánság Magyarországban gyönyörüségét találja, melyen tett álmélkodása hazánknak tisztességét kétségtelenül minden idegeneknél dicsőiteni fogja."

Fényes Miklós halálával azonban megszakadnak az ünnepségek. Fia, Antal feloszlatja Haydn zenekarát; unokája, II. Miklós Eszterháza rokokó stilusát is annyira idejétmultnak találja, hogy visszatér Kismartonba, a család ősi rezidenciájába. A művészi élet itt sem szakad meg, hanem a vár komorságát megillető nemes egyszerüséggel folyt. II. Miklós ismét Haydn-hez fordult, hogy szervezze meg ujra az Esterházy-család zenekarát. Az öreg zeneszerző, aki fél Európa ünnepelt már, örömmel teljesiti "legkedvesebb gazdája" unokájának kivánságát. A zenekart újjászervezi, elfogadja a karmesteri cimet is, de tényleges karmesterként öreg korára való tekintettel már nem működik. II. Miklós családjával együtt gyakran meglátogatja a mestert Bécsben, 1809-ben bekövetkezett halála után pedig Kismartonba hozatják földi maradványait.

Ezalatt Eszterháza, "a legfényesebb és legméltóságosabb lakóháza Esterházy Miklós uraságnak" elhagyatva pusztul. Az értékeket elvitték Bécsbe is Kismartonba, a marionette-szinház elégett. 'A játékszinben, - irja egy utazó 1824-ben - széna tartatik, a kertek el vannak hagyatva, a pázsitgyepen szemem látára földi alma terem. De ama drága Bagatell, mesterséges Nap temploma, remeteház, ékes Diana, Fortuna és Vénusz templomai is oda vannak." Az új izlés, mely a tizenkilencedik század elején köszönt be Magyarországra, megveti a rokokó elegáns és könnyed stilusát, mely számára a gáláns hajbókolást és a rizsporos parókát jelenti. II. Miklós az első képviselője az új izlésnek az Esterházy családban; és annak ellenére, hogy visszatér lakni Kismartonba, már nem azonositja magát az épület stilusával. A kismartoni parkba akácot, szomorúfüzet és olasz jegenyét ültet. Igy a francia kertet angol parkra változtatja át, a barokk kastélyban pedig az empire stilus fog meghonosodni. Az épülő Magyarországnak, Széchenyi korának előszele igy sepri el az eszterházai tündérbirodalmat.

Esterházy Miklós fényüző udvarának emléke lassan a mesék birodalmába kerül. A képzelet újabb és újabb szinekkel gazdagitotta, és Fényes Miklós világa a magyar ember számára annak a szimbólumává vált, aki ezen a földön minden paradicsommá tud átváltoztatni.

xxx

Az egyik legnagyobb magyar főúri család életstilusát vizsgálva, ezen cikk irója igyekezett tényeket felsorakoztatni a család művészi izlésére és művészetpártolására. De semmi sem állt távolabb tőle, mint azt a benyomást kelteni, mintha a modern időkben a magyar nagybirtokosok hatalmas jövedelmüket kizárólag népünnepélyekre és a művészet pártolására forditották volna. Tudjuk, hogy a török megszállás alatt és után a nagybirtok táplálta az elszegényedett ország alapvető erőit. A török háborúk idején ő volt az, aki a katonaságot adta, később pedig az ő segitségével történt meg az elnéptelenedett és elhagyott földek betelepitése és ujra szervezése. Márpedig ebből a munkából az Esterházyak éppen úgy kivették részüket, mint a többi főúr.