ESZTERHÁZA. I.
Műtörténet. Esterházy Pál Herceg Úr Ő Főméltósága részére

írta: Dr. Hárich János
hercegi levéltáros
1944. OSZK. Folg. Hung. 2151.

1. A kastély tervezője.

Eszterháza! Mintha a hosszú századokon át annyi sötét felhővel borított magyar égbolt a maga megannyi ragyogásában mosolyogni látszanék e név említésekor. A súlyos megpróbáltatásokat átélt nemzet most kezd magához térni aléltságából és lázas iramban igyekszik pótolni mindazt a mulasztást, amit a sors kegyetlensége folytán mulasztani kényszerült. A gyorsan és sokat akarás egyik jellemzője annak az időszak lelkiségének, amit barokk-kornak szokás nevezni. A Fertőd mocsaras ingoványain így tűnik fel egyszerre, mintegy varázsütésre az a kastély, melyet a magyar műtörténet a maga nemében legpompásabb alkotása élére helyez. Tiszaviráglétű élte alig tölt be egy negyedszázadot. Megjelenése üstököshöz hasonlít, mely hirtelen feltűnésével elkápráztat és lenyűgöz, hogy aztán amilyen hirtelen feltűnt, olyan váratlanul tűnjék el, magárahagyva a fényességtől elvakított szemlélőt. Az a bűvös vonzerő, amelyet maga körül vont, mindenkit magával ragad, a földre szállott égi pompa hatása alól uralkodók sem szabadulnak. A Fertőd partján támadt tündérkastély neve ismertté válik messze a monarchia határain túl is, híre rövidesen eljut Európa minden országába, sőt az Újvilág is tudomást szerez létezéséről. Önálló leírások, röpiratszerű nyomtatványok jelennek meg, hogy szavakkal küszködve érzékeltessék azt, ami a szem számára teremtődött. Útleírásokban feltűnően hosszú méltatások szólnak róla, alkalmi versek költői formában igyekeznek megörökíteni a kastély pompáját, vagy az ott lejátszódó ünnepségeket. A franciák Versailles-ük kisebbített mását csodálják benne, az angolok Európa gyöngyének nevezik, német utazók "deliciae Hungarorum" névvel illetik, mások magyar Pradicsomnak, magyar Elysiumnak, a gazdag Magyarország ékszerének, Calypso szigetének keresztelik el.

Bessenyei György, az első aki a nyomtatott betű segítségével magyar nyelven hirdeti honfitársainak azt a dicsőséget, ami Rohan herceg, XV. Lajos bécsi követének királyi fogadtatásával a nemzetre hárult. De alkalmi költeménye "Az eszterházi vigasságok" nem az üres kérkedés, a büszke fennhéjazás talajából nőtt ki. Európai egyenrangúságunk bizonysága kívánt lenni azzal, hogy a magyar tisztesség vett elégtételt magának, hogy pompáját megcsodálta a bécsi fényesség. Az Esterházy Miklós személyéhez fűződő kezdeményezés indítóokát pedig a királyhűségben és nemzeti érzésben látja. Műve előszavának szánt tudósításban így ír. "Mind királyunk, mind nemzetünk dicsősége kívánta, hogy Eszterháza magát csudává tegye".

A nemzeti fellendülés hajnalán, melynek előhírnöke a deli testőríró volt, a király és a nemzet dicsősége szükségszerűen összekapcsolódott. Istenfélelem, királyhűség és hazaszeretet, "Pro Deo, Rege et Patria", ezt hirdette az Esterházyak ősi jelmondata is. A nyomott levegőjű, harcokkal teli és függetlenségünket önerőből nemzeti alapon elérni nem tudó XVIII. század az ország felszabadítását éppúgy a nemzet dicsőségének tekintette, mint ahogy hála érzetét érezte az uralkodó házzal szemben, mely a török hódoltság megszűnését elősegítette. Az ország újbólépítése ezután megindulhatott. A harcok elcsitultak, az előző háborús időszak mozgalmasságával szemben nyugalmi állapot köszöntött be, mely kultúránk fejlődését a legkedvezőbben befolyásolta. Mária-Terézia uralkodása valóban aranykornak tekinthető. Anyagi és szellemi gyarapodásunk alapjai e században szilárdulnak meg. Arisztokráciánk anyagi megerősödése kulturális előrehaladásunkat is jelentette.

Főuraink és nemességünk, bár a bécsi udvar fényét élvezhették, szükségét érezték, hogy anyagi helyzetüknek megfelelően olyan hajlékot teremtsenek maguknak, mely az európai műveltség méltó keretéül szolgáljon honi földön. A magaslatokon fekvő és a török világban fontos szerepet játszó várak, melyek a hódoltság idejében műveltségi központok voltak, elvesztették harcászati jelentőségüket és mint idejétmúlt építmények vagy elenyésztek, vagy várkastélyokká alakultak. A váraink egykori szerepét kulturális szempontból a kastélyok foglalják el.

Az építési kedv az anyagi helyzet javulásával egyenes arányban fokozódott. Főúri kastélyaink nagy része a XVIII. században épült fel. A Dunántúl, Felvidék és Erdély fokozatosan népesül be kisebb-nagyobb építményekkel. Ezek közül terjedelemben, kivitel és történelmi múlt tekintetében, Eszterháza messze kimagaslik.

A sopron-megyei Süttör eredetileg a Kanizsay - majd a Nádasdy család birtoka és a kapuvári uradalom tartozéka volt. A hűtlenség bűnébe esett Nádasdy Ferenc halála után az egész uradalmat Esterházy Pál nádor szerezte meg, és a süttöri birtokrészt, több jószággal együtt Széchenyi György prímásnak, majd a máriacelli bencéseknek adta zálogba. A visszaváltás csak fia, József gróf alatt 1719-ben történt meg, aki szenvedélyes vadász lévén, az erdei és vizi vadban gazdag környéket gyakorta kereste fel. Nem csupán kényelmi szempontok vezették, midőn egy tágas és nagyobb méretű vadászkastély építését határozta el. 1720 júliusában ugyanis szerződést kötött Anton Erhard Martinellivel, bécsi udvari építésszel, melyben Martinelli kötelezi magát, hogy a helyben hagyott terv szerint egy negyedév leforgása alatt felépíti a sala terrenán és nagytermen kívül húsz szobát magában foglaló és toronnyal ellátott egyemeletes épületet. Martinelli ugyanakkor kötelezvényt is állított ki, hogy munkájáért 25 évig anyagi felelősséget vállal. Az ácsmunkát Mödlhammer Simon bécsi mester végezte, az ablakok, ajtók és lépcsők köveit pedig Krausz Mátyás soproni kőfaragómester szállította a hegykői bányából.

Esterházy József a középszerűnél nagyobb alkotásra gondolt, midőn a tervezéssel Martinelli udvari építészt bízta meg. A XVIII. század fordulóján alakult ki az az olasz hagyományokban gyökerező és keletkezési helyéről bécsi barokknak nevezett építési stílus, melynek megteremtése Fischer von Erlach, Johann Lucas Hildebrand és Domenico Martinelli nevéhez fűződik. A süttöri vadászkastély építője az utóbbinak fia volt. Fischer von Erlach barátja, akivel együtt építette a bécsi Karlskirche-t; az ő nevéhez fűződik a Szt. Orsolya-rendi apácák bécsi kolostorának, Csáky Imre kardinális magyarbéli kastélyának, továbbá a pesti invalidusok házának, a mai központi városháza felépítése.

Az építtető József gróf nem sokáig élvezte alkotásának örömeit, mert bátyja, Mihály halála után /1721.III.26./, mint herceg átvéve az egyesített hitbizományi birtokot, még ugyanaz év VI. 7-én, 33 éves korában elhunyt. Az ekkor még csupán egyemeletes főépítmény végrendelete értelmében másodszülött fiára, a későbbi Miklós hercegre szállott. Az ugyancsak egyemeletes és 10-10 szobát magában foglaló két oldalépületet és kerítést a bejárati kapuval az özvegy hercegasszony rendeletére 1725-ben fejezte be Martinelli. A kastélyok szükségszerű tartozéka, a kert, is abban az időben keletkezett. A francia ízlésű kert valószínűen Zinner Ferenc hercegi mérnök és kertépítő tervei szerint készült, aki ugyanakkor a kismartoni olasz stílusú várkert alakítási munkálatait is végezte.

A süttöri kastély és kert elrendezését egykorú nagyméretű /184x244/ olajfestmény tárja elénk szemléltetően. A főépület középső és két szélső rizalittal tagozott homlokzata a bécsi barokk stílusra utal. A háromtengelyes középrizalit tört oromzatú toronyformában végződik. Itt van a főbejárat is. A két oldalbejárat csigalépcsőkkel a beugró részen talál elhelyezést. Az oldalépületeket kőkerítés kötötte össze a főépülettel. Ugyanilyen kőkerítés folytatódott kétszer tört ívben másik felén egészen a kapuig, mely mellett a kapuőrök házikója állott. Mind a fő-, mind pedig az oldalépületek minden különösebb díszt nélkülöző zömök építmények voltak. Szerkezetüket a későbbi építkezés folyamán is megtartották, amint az a mai kastély alaprajzán jól kivehető.

A kőfallal körülkerített és a fő- és két oldalépületből álló süttöri vadászkastély ebben a formájában állott Pál Antal herceg /1711 - 1762/, József herceg fia életében. Nevéhez építésztörténeti szempontból nevezetesebb alkotás nem fűződik. A politikai és hadvezéri kötelességei sokszor távoltartották nemcsak lakhelyétől Kismartontól, hanem hazájától is. Nem csoda tehát, ha nála az építőkedv hiányzott. Pál Antal herceg halála után, Miklós herceg alatt az udvari élet súlypontja az általa létrehozott Eszterházára helyeződött át.

Miklós herceg /1714 - 1790/ meglett férfikorában kerület a hercegi majorátus élére. Egy rangjának és pompaszeretetének mindenben megfelelő kastély felépítésének elhatározásában külföldi, főként franciaországi utazásai döntően befolyásolhatták. A lelkében hosszabb ideje érlelődő elgondolásának kivitelezése pedig oly lázas iramban folyt le, melyhez hasonlót építéstörténetünkben alig találunk. Hogy mi késztette őt arra, hogy a Fertőd ingoványos talaján épült és őserdőséggel s nádassal koszorúzott süttöri vadászlak helyébe emelje ezt a kastélyt, melyet méltán neveztek Versailles másának, alig tudjuk indokolni. Talán Bécs, vagy az ország politikai és szellemi élete akkori középpontjának, Pozsonynak közelsége, vagy talán a hely megválasztásában is a vadászlakból kifejlődött Versailles példáját akarta követni. Hogy Eszterháza életrehívásában Miklós herceg 1764. évi párizsi, illetve versailles-i látogatása lett volna a döntő mozzanat, hogy "a francia főváros művészete valósággal megrészegítette" s ennek a szellemi kábulatnak vágyálmaként határozta el a kastély felépítését, a valóságtól eltérő, színes elképzelés. Régen élt már benne a kastély felépítésének terve, csak a megvalósításra nyílott most alkalom. Midőn ugyanis Miklós herceg mint Mária-Terézia követe részt vett a frankfurti koronázáson s utána ellátogatott Franciaországba is, a süttöri vadászkastély átalakítása már gyakorlatilag kivitelezés alatt állott. Az eszterházai építkezés inkább annak az általános építkezési láz megnyilatkozásaként fogható fel, mely Mária-Terézia uralkodása alatt érte el tetőfokát.

A sok fényes ünnepségre visszatekintő és falai közt uralkodókat fogadó kastélyt szemlélve, a mai ember annak tervezője és kivitelezői iránt érdeklődik. A XVIII. században ezzel nem sokat gondoltak. A remekművek megrendelőit tartották egyúttal azok létrehozójául is, s talán nem is minden alap nélkül. Építtető és építész alig állott közelebb egymáshoz, mint ebben a korban. A műremekek tehát valóban kettőjük alkotásának tekinthető olyformán, hogy az építész szigorúan megrendelője elképzeléseit valósítja meg. Ezért nem is csodálatos, ha az egykorúak Eszerháza létrejöttét egyedül Miklós herceg nevéhez fűzték, és még a legrészletesebb beszámolók és leírások sem tartották fontosnak, hogy az építészt legalább megemlítsék. Az 1784-ben Pozsonyban megjelent s a kastélyt és melléképületeit, továbbá a parkot részletesen ismertető leírás /Beschreibung des Hochfürstlichen Schlosses Esterhas im Königreiche Ungarn/ egyik rézmetszet mellékletén, mely a kastély alaprajzát tünteti fel, az olvasható, hogy azt Jacoby tervezte és kivitelezte /Jacoby delineavit et aedificavit/. Az eszterházi kastéllyal foglalkozó csekély számú legújabb és részletkutatásokat nélkülöző irodalom Jacoby szerzőségét azzal az indoklással vonja kétségbe, hogy egyéb alkotásai ismeretlenek. Bár ez az indoklás elégségesnek alig mondható, a megállapítás mindazonáltal megfelel a valóságnak. Az eszterházai építkezés régi számadásaiban ugyanis megtaláljuk annak a Jacobynál nevesebb építésznek nevét, aki az eszterházai tervrajzokat készítette. Ez az építész Melchior Hefele volt. Az építész személyét napjainkig körülvevő homály ezzel eloszlik.

Az eszterházai kastély tervezőjét tehát Hefele személyében kell megjelölnünk. Életén és működésén tekintsünk röviden végig. A tiroli Kaltenbrunn-ban született 1716-ban. Atyja egyszerű kőművesmester, aki fiát asztalosnak szánta. A tehetséges rajzoló már fiatal korában jelentkezett Hefeleben. Az iparoslegények kötelező vándorútja valószínűen Bécsbe vitte először és itt ismerkedett meg Georg Oegg műlakatosmesterrel, aki a würtzburgi hercegérsek palotájához, Bathasar Neumann művéhez, a máig is megcsodált vasmunkákat végezte. 1734 körül Oegg meghívására Hefele is Würtzburgba megy s tevékeny részt vesz mestere mellett a műremek létrehozásában. Innen Bécsbe térve, 1742-ben megszerzi a bécsi akadémia első építészpályadíját és aranyérmet kap. Ebben az időben a már Würtzburgban megkezdett rajziskoláját is folytatja, mert a magyar nemesi testőrségnél rajztanár lett. Ismeretsége Esterházy Miklós herceggel, a testőrség későbbi kapitányával innen eredhet.

Hefele hírneve a Sonntagsberg-i bucsújáróhely oltárának tervezésével vált szélesebb körben ismertté /1751/. E munkája révén a bécsi képzőművészeti akadémia rendes tagjai sorába választja. Működése ebben az időben egyházművészeti téren, a belső dekorálás területén mozog. A 60-as évek elején kap megbízást a passaui érseki rezidencia korszerű megújítására. Ezzel kezdetét veszi palotaépítéseinek sora. Az eszterházai kastély átalakításainak és kibővítéseinek tervei is akkor készülnek el. A 70-es évek elején az ő tervei szerint épül a szombathelyi püspöki palota és a pozsonyi hercegprímási palota. Templomépítkezései is hazánk területére esnek. Zichy Ferenc győri püspök megbízásából korszerűsíti a régi, Árpád-kori bazilikát /1770/; Szily János szombathelyi püspök pedig két templom helyreállítását bízza rá. Legjelentősebb alkotása a szombathelyi püspöki székesegyház. Ennek építése közben érte őt a halál 1798-ban. Holtestét a maga tervezte falak fogadták be örök nyugalomra.

Hefelenek a maga nemében talán az első és egyetlen, bár eddig az ismeretlenség homályában lappangó nagyobb alkotása az eszterházai kastély. Tervezőjéről a műtörténet mint a jozefinista időszak egyetlen jelentékeny építészéről emlékezik meg, akinek a barokkban gyökerező művészete mindinkább az egyszerűsödő, klasszikus formaelemek felé közeledik. Ilyennek ismerjük őt mint a pozsonyi prímási palota, a szombathelyi szeminárium, püspöki palota homlokzatának klasszicizáló nyugodt összhatása erősen emlékeztet is az eszterházai kastély kert felőli homlokzatának tervezőjére. Hefele Bécsben tanult, de nagyszabású alkotásainak túlnyomó része hazánk területére esik. Eszterházával ezek száma eggyel szaporodik.

Hefele szerződése mellett tehát kétségtelen bizonyíték szól. Az 1765. XII. elejéről keltezett számláján, mely egyben nyugta is volt, részletezi az elvégzett munkát. Elkészítette a főbejárati lépcsőház és karzat modelljét és rajzát, az udvari homlokzat és nyitott főlépcső rajzát, a kőfaragó részére megrajzolta az oszlopfejek, valamint a szarufagombok mintáját természetes nagyságban, majd ismét elkészítette az udvari homlokzat és lépcső, az elsőtől bizonyára eltérő tervrajzát, végül megfestette a tervezett egész kastély távlati nagy képét. A munkálatok alatt négy ízben járt a helyszínen ellenőrzés céljából. A patkóalakban kiképzett szárnyépületek tervezője Johann Ferdinand Mödlhammer "K.u. K. Artillerie Fortifications - und hochfürstliches Baumeister" volt, talán annak a Mödlhammer Simonnak a fia, aki az eredeti épület ácsmunkálatait végezte; a kivitelező pedig Konrad Veit építőmester volt.

De mi volt a szerepe akkor Jacoby-nak, aki a kastély részletes alaprajzára határozottan írta, hogy ő tervezte és építette, s milyen rész jutott neki valójában a kastély felépítésénél?

Jacoby Miklós mérnök volt. Miklós herceg még mint a hitbizomány várományosa ismerkedett meg vele külföldön tett utazásai alkalmával és fogadta szolgálatába 1756-ban. A lotharingiai Sargemine helységből származó Jacoby ekkor 23 éves volt. A későbbiek folyamán is Miklós herceg közelebbi környezetéhez tartozott. Midőn a herceg 1767 végén orvosi tanácsra Strassburgban időzött, kíséretében volt Tomasini Alajos, a hercegi zenekar kiváló hegedűse és Jacoby is. Urukkal Párizsban is jártak, sőt átmeneti megbetegedés miatt a tervezettnél huzamosabb ideig kényszerületek ott maradni. Kétségtelen, hogy mindkettőjük utazása tanulmányi jellegű volt.

Akkor, midőn a fent említett írásbeli bizonyító adat alapján Eszterháza tervezését Hefele nevéhez fűzzük, nem zárjuk ki azt, hogy a kivitelezés és talán kisebb módosítások Jacoby elgondolása alapján történtek. A hozzá intézett utasításokat és jóváhagyásokat ritkán foglalták írásba, mert ezt a személyes érintkezés feleslegessé tette. Néhánynak azonban nyomát találjuk. Így 1770-ben Miklós herceg beleegyezik abba, hogy a kastély kert felőli homlokzatának oszlopsora, mely az erkélyt tartotta, Jacoby elgondolása szerint, "a l'antique" kerüljön kivitelezésre és a földszinti nagyteremben a munkát javaslata szerint végezzék el. 1780-ban Jacoby Eszterháza tervrajzát - talán azt, aminek rézmetszete az 1784. évi leírásban megjelent - egy ezüst dohányos szelencére véste és átadta Miklós hercegnek azzal a kéréssel, hogy hasonló szelencéket mások számára is készíthessen. Miklós herceg az ajándékot szívesen fogadta és egy ezüst szelencén kívül 8 dukáttal viszonozta, továbbá megengedte, hogy hasonló szelencével másokat is megajándékozzon. A hozzá intézett levele így hangzott: "Lieber Jacoby! Die von Ihme in eine Tabatiere verfasste Plans von Eszterház waren mir ganz angenehm, es wird Ihme dahero der Kleinrath nebst der Dosen auch 8 Ducaten für seine Bemühung zustellen. Übrigens bin ich ganz nich entgegen, dass Er auch andern Liebhabern derley Plan mittheilen können." Nehezen tételezhető fel, hogy Jacoby egy olyan épület tervrajzát kívánta terjeszteni, melynek létrejöttében semmi része ne lett volna.

Jacoby Miklósról még feljegyezzük, hogy 1784. Karácsony napján halt meg. Utolsó éveit mint hercegi kegydíjas töltötte. Hosszú szolgálata elismeréséül, és jutalmazásául Miklós herceg megengedte, hogy az évi 300 forint kegydíjat özvegye és két árvája részére folyósítsák. Hasonló nevű fia szintén hercegi szolgálatban állott, és mint nyugalmazott fraknói levéltáros fejezte be életét 1845-ben.

Az eddigi Eszterháza építészének vélt Jacoby tehát nem azonos a brünni tartományi hivatal építési hivatalának igazgatójával, Jacoby Freiherr von Eckholm-mal.

Hefele és Jacoby nevének együttes említése Eszterházával kapcsolatban egy már abban az időben ismert nevű építész és egy máig is ismer

etlen hercegi mérnök tevékenységének összekapcsolása. Míg az első díszes helyet foglal el az építészet történetében, az utóbbi nevével és alkotásaival sehol sem találkozunk. Hogy negyedszázadra terjedő szolgálati ideje alatt hol és milyen működést fejtett ki, nem tudjuk, talán nem is fogjuk megtudni. Csak annyi bizonyos, hogy Eszterháza felépítésében neki is tevékeny rész jutott.

Emlékezzünk meg végezetül az Esterháza elnevezésről, illetve arról az időpontról, amióta a kastélyt ezzel a névvel illetik. Kezdetben süttöri kastélynak nevezték, Miklós herceg első rendeletei "Schloss Süttör" keltezésűek. Az Eszterháza elnevezés Esterhász, Estoras alakban 1766 január elején fordul először elő. Haydn levelei következetesen Estoras-nak írják, a hercegi család nevének régies alakját használja helynév gyanánt. Tóth Béla "Magyar anekdotakincs" című művének VI. kötetében a névadást így adja elő: Egy alkalommal Miklós herceg a kastély erkélyére vezette vendégeit, hogy a kilátásban gyönyörködjenek. Valaki feltette a kérdést, hogy az új kastélynak milyen nevet ad? Miklós herceg ekkor jobbkezét mellére téve azt mondta: "Fürst", ezután a szemben levő Szentmiklós falura mutatott: "Nicolaus", végül a kastély falára ütött: "Estoras!". Így keresztelte el a hagyomány szerint új kastélyát.

2. A kastély és park kialakulása.

Az eszterházai kastély kialakulása a már 1725-ben készen állott épületrészek bevonásával ment végbe. Az új épülettömb szerkezeti része fővonásokban tehát adva volt. Az építkezés így területileg meghatározott helyen folyt le, és a fő-, valamint az oldalépületeknek egy emelettel való magasításában, a torony /Belvedere/ felépítésében, a fő-, és oldalépületeknek egy, az udvar felől homorú szárnyépülettel való összekötésében, a főbejárat és az oldalépületek közt levő kerítés pótlásában egyszerű ívben hajló földszintes épülettel és az egész patkó alakú építmény udvari és kert felőli homlokzatának kiképzésében állott.

Miklós hercegnek kezdettől fogva kedvelt helye volt a süttöri kastély. 1762 nyarán Bleyer János bécsi kályhással hat fehér zománcú díszesen aranyozott kályhát állíttat fel 200 forint értékben. A következő év januárjában kiutalja az oldalépületek anyagát, a felsőrákosi Pávits Antal kőfaragómesterrel pedig szerződést köt, hogy a kerítéshez szükséges köveket legkésőbb egy éven belül a helyszínre szállítja.

A belső termek, elsősorban a földszinti díszterem /sala terenna/ átalakítása és berendezése is már ebben az évben kezdetét vette. Albert Georg Bolla, cs. és kir. udvari stukátor a novemberben kötött szerződésben kötelezi magát, hogy a sala terenna falainak, a két barlangszerű benyílással és mennyezetének stukkómunkálataival a következő év József -napjáig /III. 19./ készen lesz. Munkájáért, melyet az előzetesen bemutatott tervek alapján Miklós herceg jóváhagyott, 2700 forintot kapott, beleértve a szükséges anyagok beszerzését és a munkálatoknál alkalmazott segéderők fizetését. Egyben kötelezettséget is vállalt, hogy a többi mesterembert, festőt, aranyozót, asztalost, lakatost, szobrászt és tükörkészítőt maga látja el a szükséges utasításokkal, hogy a vállalt munka a terv szerint készüljön el. Bolla a vállalt munkát a kitűzött időpontra el is végezte, éspedig a herceg teljes megelégedésére, amint a pénzt kiutaló utasításban olvasható: "vollständig nach unserem Contento gemacht worden ist".

Bollával egyidejűleg Anton Rogg és Heinrich Polhammer bécsi aranyozó mesterekkel is szerződés jött létre Durazzo gróf, bécsi udvari zenei intendáns közvetítésével a terem aranyozó munkáját illetően. A kivitelt tekintve a mestereknek Durazzo gróf bécsi Landstrasse-i kerti lakának díszítését kellett követniök. Az aranyozott élek mentét halvány zölddel, a mélyített részeket halvány pirossal színezték. Munkájukért 1800 forintot kaptak.

A falitükrök kereteit, a hozzájuk való asztallal, az ajtókat és ablakkereteket Paul Ungleich bécsi szobrász készítette el, Bolla tervei szerint, a tükröket pedig Leopold Wolf udvari tükörkészítő szállította, aki a négy nagy tükörért /126x87 cm/, darabonként 172 forintot, a négy kisebbért /92x87 cm/ pedig 69 forintot kapott. Ugyanekkor Sebastien Lieb festő az ablakredőnyökre 33 női fejet festett. A kék és vörös kárpitú damaszkuszi szoba tükörkereteit és falburkolatait, továbbá a földszinti hollandus hálószobák ajtóinak fejét a később is sokat foglalkoztatott Johann Friedrich Schrott szobrász készítette el.

Miklós hercegnek az eszterházai építkezés szívügye volt. A hitbizományi birtokokat illető rendelkezéseitől eltekintve, minden figyelmét és érdeklődését kezdettől fogva ez kötötte le. Ha bármely okból távol kellett lennie, jószágkormányzója mindenkor pontosan értesítette az építkezés menetéről. Midőn 1764-ben a frankfurti koronázás kapcsán hosszabb időre elutazott, a jelentéseket sürgősen továbbították címére. A jószágigazgató leveléből értesülünk, hogy a főépület boltozatai már januárban elkészültek, mert a falakon és oszlopokon dolgoznak. A sala terrena stukkómunkálatai gyors ütemben folynak, az aranyozó elvégezte már munkája nagy részét. Az asztalossal, lakatossal és szobrásszal szerződést kötöttek, hogy a terem munkája fennakadást ne szenvedjen.

A sala terrena szemben levő két barlangszerűen kiképzett beugrását a bécsi porcelángyár figurái díszítették. A gyár külön rendelésre két-két nagyalakú és szökőkútnak használható sárkányt és csigát készített darabonként 62.-, illetve 20.- forintért, továbbá elkészítette egy kanalas gém és egy hattyú porcelánszobrát, darabonként 50.- forintért. A szökőkút vízgyűjtő medencéjét Ungleich szobrász faragta ki vörös márványból. A terem mennyezetének freskóját Wolfgang Köpp festőművész, a virágfüzér díszítéseket a falon pedig Venzel Kauffer bécsi akadémiai festő festette. A belső berendezés Georg Stollenberg bécsi asztalos műhelyéből került ki, a faragást Schrott szobrász végezte el. A lakatos szakmába vágó tárgyakat, a falikarokat, a csillárok lombfüzéreit és a szökőkutak kovácsolt vas munkáit Johann Karl Franke készítette. A műhelyéből kikerült tárgyak mind művészi készítmények.

A szárnyépületek és a sala terrena átalakítását 1764-ben fejezték be. Elkészült a kastély és a park vízműberendezése is, 1150 akójú rézmedencével. Ez a berendezés fedezte az épület és szökőkutak vízszükségletét. Tervezője a francia származású Jean Baptiste Bréquin de Demenge mérnökezredes, a bécsi Wasseramt és Hofbaudirektion főhivatalnoka, akinek a schönbrunni és laxenburgi park vízműveinek megalkotásával is tevékeny szerep jutott. Elkészült az udvari nagy vízmedence és az oldalépületekbe süllyesztett két szökőkút. A szökőkutak szikláit és a középső medence kagylóit, továbbá a sala terrena kisebb díszítő munkáit a kismartoni Hadl Ágoston szobrász készítette el.

A munkálatok felülvizsgálása és átvétele Grundemann Basil hercegi udvari festő és Jacoby mérnök kötelessége volt. Az építkezésre fordított évi összes kiadás viszonylag még kis összeget, 22.570.- forintot tett ki.

Az új kastély páduai szent Antal tiszteletére szentelt kápolnája már 1763-ban oly állapotban volt, hogy Miklós herceg Zichy ferenc győri püspöktől a süttöri plébános részére misemondási engedélyt kérhetett. A kápolna dekorálása 1764. év folyamán ment végbe. A stukkomunkákat Johann Michael Reiff bécsi mester végezte. A kupola freskója Joseph Ignaz Milldorfer műve, aki munkájáért 250 forintot kapott. Az oltárkép ismeretlen olasz festőművész alkotása. A falburkolatot és oltárt Mathias Landwieder bécsi kőfaragó mester faragta salzburgi barna márványból. A hat gyertyatartó, három kánontábla és a feszület Schrott szobrász műve. A kápolna kegyszereit, egy szentségtartót és egy ciboriumot Fejérváry Antal bécsi aranyműves készítette 336 forint értékben. A kápolna kivitelezéséről és felszereléséről az első, Eszterháza fénykora után néhány évtizeddel később kiállított egyházlátogatási jegyzőkönyv /1832/ is úgy emlékszik meg, hogy az "elegantis structurae, supellectile et paramentis nitide, ubundeque instructa".

A vadaskert és a park berendezésével 1765-ben készültek el. A parkban a kővázákat Hadl Ágoston szállította, Balthasar Moll bécsi akadémiai szobrász 3 szoborcsoportot faragott 1.100 forintért. Schrott egy oromdíszért és az oldalépületekre elhelyezett két hadiarmaturáért 480 forintot kapott. Megle József és Emrich Balthasar kismartoni kőfaragómesterek a fácánoskert részére padokat, a parkba oszlopokat és virágkosarakat készítettek. A park főfasorait alkotó vadgesztenyefákat Bécsből és Bécsújhelyről hozatták.

A munkálatok szaporodásával a kiadások is növekedtek. 1765-ben 32.948 forintot fizetett ki a hercegi pénztár.

A belső udvar kiképzésével és az udvarról az első emeletre vezető nyitott lépcsőfeljáróval 1766-ban készültek el. A szobák berendezése is folyamatosan haladt. Elsőnek a könyvtárszoba készült el. Az asztalosmunkákat a francia Gergonne, a szobrászmunkákat Hadl Ágoston, a kisebb diszitéseket pedig Schrott végezte el. A kevésbé kényes asztalosmunkák /kanapék, székek/ a kismartoni Flach mester műhelyéből kerültek ki. A parkban a Diana-csarnok munkálatai is ebben az évben fejeződtek be. A évi kiadás összege 40.277 forintot tett ki.

A következő évben az emeleti díszterem készült el. A stukkómunkákat Reiff bécsi mester végezte. A mennyezet freskóját Milldorfer festette, amiért 500 forintot kapott. A berendezés üveganyaga, csillárok és tükrök, közel 12.000 forintba került. Az 1313 font súlyú négy 16 ágú és egy 6 ágú csillárt Josef Palmer szállította Csehországból 2.000 forint értékben. A tükrökért Leopold Wolf közel 10.000 forintot kapott. Az asztalosmunkák Stollenberg műhelyéből kerültek ki nyersen és Schönlaub szobrász megmunkálása után nyertek alkalmazást. Ő faragta a falakat díszítő négy nagy kép és a négy nagy tükör kereteit, a tükrök alatti asztalokat, továbbá az ajtókat és ablakokat. Az asztalok márványlapjait, darabonként 172 forintért és a kandallókat Langwieder kőfaragó készítette el salzburgi vörösesbarna márványból. A terem négy sarkában felállított és a négy évszakot ábrázoló életnagyságú szobrok elkészítését Josef Rössler bécsi akadémiai szobrász vállalta, alakonként 75 forintért. A herceg Rössler munkájával annyira meg volt elégedve, hogy a szerződésileg kikötött tisztelet díjon felül 50 forint jutalomban részesítette. Rössler készítette el az udvari nyitott lépcsőfeljáró karfáján elhelyezett lámpatartó gyermekalakokat, továbbá az udvari és kert felőli homlokzat párkányán elhelyezett alakokat és vázákat is. A nagyterem falait díszítő, mitológiai jeleneteket ábrázoló nagy méretű olajfestményeket Wolfgang Köpp festette. Az aranyozó munkákat Bonaventura Corvetta bécsi mester végezte el, aki a szobák aranyozási munkájával együtt közel 10.000 forintos számlát nyújtott be. A terem redőnyeit itt is Sebastian Lieb festő képei díszítették. A faragott bútorok Anton Fengler bécsi szobrász műhelyéből kerültek ki, aki egy székért 9, egy karosszékért és heverőért 16 forintot, az asztalokért pedig 12 arany dukátot kér. A hercegi pár lakosztályának berendezését Auguste Haunold bécsi udvari asztalos készítette 2.000 forint értékben.

A fácánosban álló Diana-csarnok részére Schrott nyolc aranyozott sárkányfejet csinált, a parkban pedig kőfigurákat állított fel.

Az építkezésre és berendezésre fordított kiadások évről-évre szaporodtak, 1767-ben 73.000,- forintot tettek ki.

Az 1767. év végét Miklós herceg egészségügyi okokból külföldön kényszerű eltölteni. Jószágkormányzója ez alatt az idő alatt szorgalmasan küldi jelentéseit: a hercegi lakosztály még nem kész egészen, az ajtókat már feltették és a stukkátorok szorgalmasan dolgoznak; az oldalépületekben az asztalosok megkezdték munkájukat; az aranyozó a nagyteremben rövidesen végez. A herceg különös örömmel veszi tudomásul e jelentéseket és nagyon szívére köti jószágkormányzójának, hogy lakosztályára szerfelett ügyeljen, különösen az aranyozó végezze odaadóan munkáját.

Rössler szobrásszal ez évben szerződést kötöttek a szárnyépületekben elhelyezendő két, hadieszközöket ábrázoló szoborcsoport elkészítése tárgyában. A szerződés kiköti, hogy a szobrok négy hónapon belül elkészüljenek és a művésznek az anyagon kívül 500 forint tisztelet díjat biztosít. A vadászházra, mely a vadaskert végében épült, Schrott egy szoborcsoportot állított fel, mely Cupidot szarvassal ábrázolja és a kertben kővázákat helyezett el. Ő faragta a hercegi lakosztály ajtóit, ablaktábláit és falburkolatát, továbbá a középső épületrészhez a kagylókkal és fejekkel díszített záróköveket.

A nyitott udvari főlépcsőhöz szükséges köveket és a nagyterem márványpadozatát Johann Michael Sricker bécsi kőfaragó, a többi faragott követ pedig Stefan Steinböck szállította. A hercegi pár lakosztályának stukkóit Winckler Zsigmond és Janisch János Mihály készítette, mennyezetenként 50 forintért, az aranyozást pedig Corvetta végezte. A vendégszobák bútorzata is készült, Fengler és Stollenberg bécsi asztalosok műhelyében. Egy heverőért 30, egy székért 14, egy támlátlan székért 6, és egy mennyezetes ágyért 250 forintot kértek. A berendezéssel kapcsolatos lakatosmunkákat itt is Franke udvari lakatos szállította.

A parkban álló szinházépület 1768-ban készült el. A homlokzatot díszítő szoborcsoport, nyolc hangszeren játszó gyermek, Schrott munkája volt. Ő faragta az erkélyt és páholyt tartó gyámköveket is. Az aranyozó munkákért Ludvig Mazzini bécsi mester 3.300 forintot kapott. A díszletek elkészítése végett 3 bécsi szinházi festő érkezett. Munkájuk elvégeztével kezdetét vette a dalművek és prózai előadások sorozata.

Rössler elkészítette az oldalépületekben helyezett két szökőkút figuráit, valamint a vízmedence két alakból és sárkányból álló szoborcsoportját. Az utóbbiért 250 forintot kapott. Schrott a parkban 12 figurát és vázát állított fel. A díszterem kárpitosmunkáit és a függönyöket Fladerer bécsi kárpitos szállította. A bútorzat bevonására arannyal átszőtt selyemanyagot használt. Az ebben az évben szállított, válogatott faanyagból készült bútorok közel 20.000 forintba kerültek. Ennek az évnek folyamán szerelték fel a toronyórát Johann Georg Gstattner, bécsi órás készítményét, melynek az udvar és park felé számlapja volt és az egész órákon kívül a negyedeket is ütötte. Gstattner, a négy mázsát nyomó angol szerkezetű óraműért fontonként egy forintot kapott.

Az összes kiadások 1768-ban 78.809 forintott tettek ki.

A következő évben is a már említett mesterek dolgoztak. Befejezést nyert a kastély teljes berendezése, a melléképületek és kerti csarnokok is sorra elkészültek. Csak az aranyozási munkák 5.000 forinton felüli összeget tettek ki, az évi kiadás pedig meghaladta a 100.000 forintot. Ebben az évben szállította Johann Karl Franke a kastélynak ma is megcsodált kovácsolt vas, három tagozatú főkapuját. A 12 láb széles és 22 láb magas, 58 mázsa 45 font súlyú középső kapuért 2.631 forint 36 krajcárt, a 63 mázsa 18 fontot nyomó két oldalkapuért pedig 2.840 forint 24 krajcárt kapott.

Az 1770-es évek elején tehát a kastély és melléképületei készen álltak. A hercegi udvar azonban koratavasztól az ősz végéig még a teljes befejezés előtt, már Eszterházán tartózkodott. Ekkor vette kezdetét az a világot elkápráztató pompa, mellyel az egykori résztvevők alig tudtak betelni.

Új építkezés, illetve pótlás csak egyszer vált szükségessé. 1779. XI. 18-án hajnalban ugyanis a kínai táncteremben tűz ütött ki, mely azt értékes berendezésével együtt egészen elpusztította. A tűz a színházépületre is átterjedt és azt is mindenestől elhamvasztotta. Színpad, nézőtér, ruhatár, hangszerek és kották, mind a lángok martalékává váltak. Ez a kellemetlen epizód éppen akkor történt, midőn az operaelőadások művelésére az eddiginél több gondot fordítottak és a műsor kibővítésére törekedtek. Lázas sietséggel kezdtek tehát az új színház felépítéséhez. Még december havában szerződés jött létre Guba Pál hercegi építőmesterrel, aki a munkálatokat még a tél folyamán meg is kezdte. Miklós herceg szigorú rendelettel utasítja jószágkormányzóját, hogy az építési anyagokat sürgősen szerezze be az uradalmakból, és a neki jóváhagyás végett bemutatott tervrajzra saját kezüleg írja rá: "Bey scharfer Verantwortung solle an diesem Riss nichts abgeä ndert, sondern demselben in allem pünktlich nachgearbeitet werden! Wien, den 26-ten Jä nner 1780". Az épület tervrajzát valószínűen Stöger Mihály hercegi mérnök készítette el.

Az új színház felépítése és az elpusztult kellékek pótlása bámulatos rövid idő alatt ment végbe. A bejárat felett elhelyezett 10 láb hosszú és 7 láb magas szoborcsoportot, mely három, hangszeren játszó gyermeket ábrázolt, Schrott szobrász készítette. Ugyanekkor utasította Miklós herceg Grundemann festőt és Travaglia színházi rendezőt, hogy a gazdaságosság és takarékosság szem előtt tartásával a bábszínházat bővítsék ki. Az új operaház elkészültéig ugyanis átmenetileg itt folytak az előadások.

Az operaszemélyzet, színészek és zenekari tagok számának szaporodása szükségessé tette egy különálló épületben való elhelyezésüket. A régi uradalmi vendéglőt alakították át számukra, melyet ettől kezdve muzsikaháznak neveztek és egy új vendéglőt, továbbá az operaház mellett egy kávéházat is építettek. Az udvari tisztviselők a park mellett jobb és bal oldalon épült emeletes házakban laktak.

Még csak a park előrészében, a főallék találkozási helyén jobbról és balról félkörívben elhelyezett faragott kövekből felépített és szobrokkal díszített vízesésekről kell megemlékeznünk. Az egykori sajtó /Pressburg Zeitung 1763. X.1./ mint érdekességet jelenti be a lovak által üzemben tartott, művészi kivitelű vízesés építését. A vízesés tetejére kényelmes lépcső vezetett, faragott kőkorlátokkal. Középen különböző viziszörnyek és alakok csoportja állott, szökőkútszerűen berendezve. A belülről áradó víz lépcsőzetes lejtőn jutott a lábazatnál elhelyezett víztartályba. A vízesés Grusz mérnök tervei szerint készült, a kőfaragó munkát Emrich és Megele végezte s az egész 15.000 forintba került. Egykorú leírások egy-egy vízesést 60.000 forintra becsültek.

Az eszterházi kastély és tartozékainak felépítésénél foglalkoztatott művészek közül a tervező Hefelen kívűl csak a két szobrász és két festő nevét tartja számon az általános műtörténet: Mollét és Rösslerét, továbbá Köppét és Milldorferét. Moll és Rössler Donner Rafael tanítványai voltak. Az innsbrucki születésű Balthasar Ferdinand Moll egy időben a bécsi képzőművészeti akadémia tanára, nevezetesebb alkotásai szülővárosában a Diadalív és a Szent Kereszt templomának főoltárán álló Assisi Szent Ferenc és Szent Klára fémszobra, továbbá I. Ferenc császár mellszobra a schönbrunni vadaskertben. Josef Rössler-től származnak a győri Szent Ignácz templom oltárszobrai. Wolfgang Köpp Kismartonban született 1738-ban, ahol atyja, Christian, Pál Antal herceg udvari festője és építésze volt. A rajzolás iránt korán vonzódást és tehetséget eláruló Wolfgang, tanulmányait a bécsi képzőművészeti akadémián végezte. Művészi felfogásának kialakulására Meytens, és különösen Maulpertsch gyakoroltak döntő hatást. A kismartoni kálvária templom Jézus mennybemenetelét ábrázoló freskóját, apjával közösen festette. A keze alól kikerült genre- táj és arcképek, de méginkább a mozaikkészítés terén alkalmazott egyéni módszere Európaszerte ismertté tette nevét. Működése elismeréséül 1803-ban "von Felsenthal" előnévvel nemességet nyert. A tiroli születésű Josef Ignaz Milldorfer /eredeti aláírása szerint Millndorfer/ festő első tanítómestere atyja volt. Továbbképzése Bécsben oly eredményesen haladt, hogy 1742-ben elnyerte a képzőművészeti akadémia festészeti első díját. Művei közül eddig csak az innsbrucki temető részére festett és az utolsó ítélet és feltámadási keretben Ezechiel prófétát ábrázoló festménye volt ismeretes.

A kisebb jelentőségű művészek és mesterek közül említsük meg Schönlaub Kristóf szobrászt, aki talán Ferenc udvari szobrász atyja volt. A kismartoni hercegi udvar keretében elhelyezkedést talált Hadl Ágoston, aki a kismartonhegyi kálvária templom szobrait restaurálta. Ugyancsak a hercegi udvar szolgálatában állott Emrich Balthazar és Megele József kőfaragómester. Az utóbbitól származik a kismartonhegyi kápolna főpárkányzata. Bizonyára nem tévedünk, ha Paul Ungleich szobrász atyjául a Németországból a XVII. század vége felé Kismartonba költözött Philipp Ungleich szobrászt tekintjük, a többek között a budavári pestis-oszlopot készítette.

Az eszterházai kastély tervezője és kivitelezői valamennyien idegen, osztrák-német eredetűek voltak. Magyar építész és munkás alig állhatott rendelkezésre a török uralom alól csak nemrégen felszabadult országban, ahol vidékenként még a század közepén is egyszerű kőművest sem lehetett találni. Hasonló helyzetben volt hazánk, mint a 30 éves háborúban leromlott Németország, ahol a nagyszabású épületek olasz, francia és hollandus építészek tervei szerint jöttek létre.

Mielőtt a kastély részletes ismertetésére térnénk át, a Miklós herceg által a Hanságon át Pomogyig vezető út építéséről és a Fertő lecsapolását célzó csatornák létesítéséről kell megemlékeznünk.

Az 1777-ben nem kis költséggel építeni kezdett töltés 1782-re fejeződött be. A szilárdan kiépített utat két oldalt fűz és égerfák szegélyezték. Ez a 4.300 öl hosszúságú út a Pozsony-Eszterháza távolságot, melyet azelőtt kerülővel kellett megtenni, lényegesen megrövidítette. Az út ünnepélyes megnyitása még a végleges befelyezés előtt történt meg. A Pressburger Zeitung 1780-i évfolyamában leírja azt a tavi ünnepséget, amit a pomogyiak részére Miklós herceg rendezett és amelyen maga is részt vett, kíséretével az utat az új töltésen téve meg. Az utat Trautt Antal hercegi mérnök építette. Művét maga véste rézmetszeten örökítette meg. Metszetének felirata: "Prospect von dem Dam zwischen Esterház und Pomagen, den Ihro Durchl. Nik. Fürst von Esterhási zum Nutzen dem Land machen lassen in Ungarn."

Az elmocsarasodással fenyegető Fertő megfékezésére a töltéssel egyidejűen három lecsapoló csatornát is ástak. Ezek közül a leghosszabb Pomogyból kiindulva a Rábcába torkollik és 15.000 öl hosszú, a másik kettő hossza összesen 6.600 öl. Ez volt a Fertő lecsapolására irányuló első és eredményes kísérlet, mely lényeges termőterületet mentesített és tett a mezőgazdaság számára használhatóvá.

3. A kastély berendezése

A kastély és a park nyomtatásban megjelent első részletes leírása Johann Bernouilli: "Sammlung kurzer Reisebeschreibungen" című sorozatának 1783. évfolyamában jelent meg, Gottfrid E. von Rotenstein tollából. Személyéről keveset tudunk. Pozsonyi nemes volt, aki utazásait 1763-ban kezdte meg, és 1783-ban fejezte be. Bejárta a Felvidéket és a Dunántúl egy részét. Élményeiről és tapasztalatairól az említett útleírásgyűjteményben több közleményben számolt be. Több ízben járt Eszterházán és a nagyobb ünnepélyeken részt is vett. Leírása a legapróbb részletekig pontos megfigyelőről tanuskodik.

Rotenstein leírása helyenként részletesebb és megbízhatóbb, mint a Pozsonyban megjelent 1784. évi és már említett Beschreibung. Ez az 57 számozott oldalt tartalmazó és a kastély, park és melléképületek alaprajzait, továbbá a kastélyt különböző oldalakról megörökítő nyolc rézmetszettel ellátott nyegyedrét alakú nyomtatvány Löwe Antal könyvnyomdájának terméke. A mű szerzőjét nem ismerjük. Minden bizonnyal Miklós herceg megbízásából készült és talán az akkori könyvtáros, az ezermester Niemetz Primitivus páter munkája. A szerző Rotenstein leírását nagyon jól ismerte, amit néhány, csaknem betű szerinti átvétele tanusít. Lehetséges, hogy éppen Rotenstein közleménye adta meg az ösztönzést műve leírásához.

A Beschreibung megjelenése előtt Miklós herceg megfestette a kastély látképét különböző oldalakról: az udvar és park felől, ami az északi és déli iránynak felel meg, továbbá kelet és nyugat felől. Ezek a Bartolomeo Gaetano Pajei által 1779-ben festett látképek szolgáltak alapul a Beschreibung négy rézmetszetéhez, amelyek Ferdinand Landerer neves bécsi rézmetsző keze alól kerültek ki. A kastély és a park alaprajza Jacoby Miklós hercegi mérnöktől származik, aki ezen nevezi magát a kastély építőjének és tervezőjének. A rajzairól készített metszetek M. Weissmann művei. Az operaház és kínai táncház /Bagatelle/ alaprajzát J.v. Fernstein rajzolta és metszette rézbe.

A kastélyról szóló ismertetésünk alapjául az említett két leírás szolgál, kiegészítve az egykori nyomtatványokban talált részletekkel. Az egész terjedelmes építmény keletkezésének megfelelően két részre oszlik: a tulajdonképpeni kastélyra, mely főépületre és szárnyépületre tagozódik és melléképületekre.

A kovácsolt vasból készült s a maga nemében páratlan kidolgozású főkapun, mely előtt a kaput örző gránátos gárda két házikója áll, a tojásdad alakú udvarra lépve, a főépület a földszintes szárnyakból felfelé törve, három emeletével és tornyával lenyűgözően hat a szemlélőre. Az udvar közepét faragott kávájú, nagy méretű medence foglalja el, melynek középpontján két fiút és egy delfint ábrázoló szökőkút szoborcsoport áll. Egyik fiú bárddal, a másik szigonnyal támadja a delfint, melynek szájüregéből vízsugár szökik ki /Rössler alkotása/. A főhomlokzaton 11 ablak számlálható, a középrészen három ablakból álló és egybekapcsolt korintusi pillérekkel tagolt rizalittal. A padlóig érő és tört vonalú, s ívelt párkányzatú ablaknyílások előtt vasrácskönyöklők védték a bentieket a kieséstől. A rizalit felett oromkiképzés látható, melynek síkjában van elhelyezve a nagy ütőóra, gyermekek csoportjától övezve. Az oromzat párkányára különféle alakokból és hadieszközökből összeállított csoportot helyeztek /Rössler műve/. A rizalit folytatása az un. Belvedere, vagy mint a régiek nevezték: széplátoda, ahonnan az egész környékre kilátás nyílik. Fala joni pillérekkel tagolt. Az első emeletre az udvarból vezető szabad főlépcsőn a pompás erkélyre jutunk, mely nyolc páros kapcsolt oszlopokon nyugszik. A korlát hajlatánál lámpákat tartó 14 gyermekszobor áll kőtalapzaton, az erkélyre pedig két díszes kidolgozású kőedény /Rössler művei/. A korlátoszlopok közeit művészileg kidolgozott vaslombozat tölti ki, melynek középső szakaszán a fercegi címer foglal helyet, vörösrézből, erősen aranyozott kivitelben /Franke műhelyéből/. A lépcső mellett két oldalt kissé kiugró erkély van, két ablak számára.

A park felőli homlokzat az udvarihoz hasonlóan három joni pillérrel tagolt enyhe rizalit. A kissé tört ívelésű erkély négy egyenes vonalban álló dor oszlopon nyugszik. A két szélső ablak hegyes, a középső hajlott párkányzatú. A rizalit felett az oromzaton lombozatokkal körülfont ütőóra van elhelyezve. Az oromzat csúcsán kőváza áll, melyből lecsüngő virágfüzérekkel gyermekek játszanak /Rössler alkotása/. A joni pillérekkel tagolt Belvedere fonatos kőkorlátján gyermekektől tartott, gazdagon aranyozott hercegi címer áll kőböl kifaragva /Schrott műve/. A főépület párkányzata felett kőből faragott balusztrád áll, mely a tetőzetet csaknem teljesen elfedi. Tartóoszlopain vázák és mitológiai alakok szobrai váltakoznak. Az udvar felől hat figura és négy váza, a park felől hasonlóan /Rössler művei/.

Az udvari főlépcső alatt a földszinti előcsarnokba vezet az út, mely nyári ebédlőhelyiségül szolgált. Itt tartották a hangversenyeket is. A hercegi zenekar itt állott fel, a hallgatóság pedig a sala Terrenában helyezkedett el. A helyiség padlózata nagy fehér márványlapokból áll, a fal mentén vörös márvány sávval. Falai fehérek, egyszerű, aranyozott díszítéssel. A világítást a mennyezet közepéről alácsüngő csillár szolgáltatta. Az előcsarnokból három vörös márvány küszöbű ajtón a földszinti nagyterembe, a sala Terrenába érünk.

A sala Terrena mennyezetét 4 szögletes áttört oszlop tartja, padlózata nagy fehér márványlapokkal borított, a falak mentén az előcsarnokhoz hasonlóan vörösmárvány sávval. A falak fehér színűek, ezüst és zöld színű virágfűzérekkel gazdagon díszítve. A négy oszlop által kilenc részre tagolt bolthajtásos mennyezet minden tagozatát freskó díszíti. Felhőkön ülő, nyilazó, virágfűzérekkel játszó angyalkák a virágfűzérekből N.F.E. /Nikolaus Fürst Esterházi/ betűket formálnak /W Köpp festménye/. A mennyezetről középen nyolc gyertyás, kovácsoltvasból, bronzból és üvegből készült, színes virágokkal és levelekkel díszített három pompás csillár csüng le, a négy sarok mennyezetéről hasonló kivitelű négy gyertyás kisebb csillár. Az áttört oszlopok közeit gazdag aranyozású alabástrom vázák töltik ki. Az oldalfalak két szembenlévő beugrója 15 részből álló tükörrel van borítva, a törésekben zöld babérfűzérrel. A kőszikla alapon álló vörösmárvány víztartóban különféle porcelánbékák látszottak úszkálni. E fölött egy színes sárkány állott, egyike a bécsi porcelángyár legnagyobb figuráinak, melynek torkából vízsugár fakadt. Ez alatt egy hattyú életnagyságú porcelánfigurája és egy nagy csiga állott, hasonlóképpen szökőkútnak berendezve. A szemben levő beugrás berendezése csak abban különbözött ettől, hogy a sárkány helyét is kanalasgém porcelánszobra foglalta el. A beugró mindkét oldalán drága művű falitükrök függnek, aranyozott virágfűzér keretben, alattuk kétlábas konzolasztalok, rózsaszínű márványlappal, rajtuk porcelánfigurákkal. A tükrök mellett két oldalt falikarok függtek. Az asztalok mellett talapzatokon pompás díszedények és a négy szögletasztalon igen szép szoborcsoportozatok voltak elhelyezve. Az oszlopokon és a terem négy sarkában szintén falikarok függtek. A falak és ajtók alapszíne fehér, gazdag aranyfűzér díszítményekkel. A vonalas aranydíszítést halványzöld árnyalat kíséri. A bútorzat ennek a szinezésnek megfelelő. Fonott nádülésű és oldalú fehér lakkcsiszolt faragott székek és heverők, arannyal és halványzölddel díszítve, arannyal áttört fehér selyembrokát üléssel és oldalpárnákkal.

A földszinti nagyteremből jobbra és balra egy-egy előszoba nyílik. Jobb oldalon a herceg, baloldalon a hercegasszony lakosztálya volt. A herceg lakosztályának egyik szobáját, az un. kínai szobát, fekete alapon arannyal festett virágokkal és tájképet ábrázoló 10 fatábla borította. Egy ilyen japáni lakktábla több mint ezer forintba került. A székeket és pamlagokat arannyal áttört kelme borította. Az ablakközöket drágaművű tükrök díszítették. Számos, különböző színű kínai porcelánváza állt itt, köztük néhány igen nagy alakú, talapzatokon kínai pagodák és a szoba négy sarkában a kisebb figurák és vázák egész tömege. Itt volt elhelyezve egy aranyozott bronz falióra, mely fuvolahangpkat hallatott.

A szomszédos, fehérre lakkozott s aranydíszítéssel ellátott szobában egy aranyozott bronzból készült óra állt, melyen egy kanárimadár minden óraütéskor megmozdult és kellemes hangon több dallamot elfütyült. Egy karosszékben fuvolahangon játszó szerkezet volt, mely akkor jött működésbe, ha valaki a székbe ült. Két, különleges kivitelű asztal is állott itt, az egyik lapja értékes mozaikmunka, a másiké rózsaszínű márvány volt. A székek és pamlagok arannyal átszőtt kelmével voltak kárpítozva. A szoba négy sarkába berakott szekrényeken nagy japán porcelánvázák álltak. Mindkét szoba csillárjai és gyertyatartói kristályból készültek.

A herceg hálószobája fehérre lakkozott és arannyal gazdagon díszített. A mennyezetes ágyat égszínkék, arannyal gazdagon kivarrt damaszt borította. A mennyezetet négy fehér kócsagtoll díszítette. A pamlagok és székek az ágyhoz hasonló kivitelűek voltak. Az ágy felett színes kovácsolt vaslombozattal, köztük bújkáló majom, sárkány és pelikán alakjával, gazdagon díszített porcelán óra függött. Az asztalon egy gazdag aranyozású óra állott, egy másik keleti gyöngyből metszett szívvel, azután egy erősen aranyozott bronz falióra, végül egy piramis alakú óra állott a szobában. A japáni porcalánvázák között volt több nagy alakú. Két váza megkövesedett fából készült. A mosdótál és a kristályból metszett s arannyal szegélyezett vizeskancsó egy szép művű asztalkán állott. A szoba berendezéséhez tartozott egy indiai asztal és egy szekrény. Itt nyert elhelyezést két pompás lovasszobor bronzból. A falakon tükrök függtek.

A herceg lakosztályához tartozó három helyiség további társalgó céljait szolgálta. Valamennyi fehérre lakkozott faburkolatú. A felületeket a mennyezetig érő és falusi jeleneteket megörökítő hatalmas méretű olajfestmények borították. Az asztalok és szobasarkok telve voltak értékes japáni vázákkal és edényekkel. Az álló és fali órák egyik szobából sem hiányoztak. Az értékes tárgyak közül különösen kitünt egy lapis lazulival díszített és gazdag aranyozású két láb magas porcelánváza. A szobák fűtésére rózsaszínű márvánnyal bélelt fülkében elhelyezett fehér cserépkályhák és vörösmárvány kandallók szolgáltak, a világítás pedig értékes velencei csillárokból áradt. Valamennyi szoba padlózata tölgyfa parkett.

A hercegasszony lakosztálya a sala terrenából balra nyíló előszobán keresztül vezetett az út. Ez is négy szobából állott. Az egyik szoba három falát egy olasz tájkép díszítette. A rohanó patakokat, legelésző nyájat, pásztorokat, oszlopokat és romokat ábrázoló festmény az egész falfelületet befedte. A második és harmadik, a hálószoba fala japáni lakkozott fatáblákkal volt borítva. A hercegasszony lakosztálya is tele volt értékes japáni porcelánokkal, vázákkal és figurákkal, drága művű órákkal, köztük egy vázára szerelt és egy piramis alakú óra. A faragott bútorok, mennyezetes ágy, pamlagok és székek arannyal gazdagon átszőtt zöld selyembrokáttal voltak kárpítozva.

A főépület első emeletén a sala terrena felett volt a két emelet magasságú díszterem, ahová az udvari nyitott lépcsőn felhaladva, vagy az előcsarnokból vezető lépcsőn lehetett feljutni. A díszterem előcsarnokának falai fehérek, gazdagon aranyozva. A világítást a falakon elhelyezett nyolc, angyaloktól tartott bőségszarúból kiágazó, erősen aranyozott falikar látta el. Négy 6 karú és négy 4 karú volt, összesen 64 gyertya számára. Az előcsarnok volt a rendes ebédlőterem.

A díszterem falai szintén fehérek. A mennyezetet egy mitológiai jelenetet ábrázoló freskó díszíti /Milldorfer műve/. Mars hadisten négyes hadiszekéren a fellegekbe nyargal, felette szivárvány, alatta a világosság angyalának és a sötétség ráboruló lepellel jelképező elkárhozott angyalnak küzdelme. Oldalt fenn virágfűzérek, középmagasságban pedig hadiszerekkel, zászlókkal, sisakkal és lándzsákkal játszó angyalkák. Mars hadisten négy rohanó lova, bárhonnan nézik, mindíg a szemlélő felé vágtat. A mennyezet stukkója a hadijeleneteknek megfelelően aranyozott virágfűzérekkel átfont dárdákat és zászlókat foglal magába. A terem világítását 12 aranyozott falikar 36 gyertyával és a mennyezetről lecsüngő 74 gyertyára szóló 5 hatalmas csillár látta el. A négy sarokban fülkeszerű bemélyedésben vörösmárvány talapzaton áll a négy évszakot ábrázoló életnagyságú szobor /Rössler alkotása/. Az alakok ruházata és a körülöttük lévő tárgyak gazdag aranyozásúak, csupán az arc és a ruházatból kilátszó testrészek fehérek. A telet öreg ember ábrázolja. Bőségszarújából jégcsapok lógnak ki, mellette áttört edényben izzó szén parázslik. Az őszt hordón ülő csizmás férfi jelképezi. Egyik kezében borral telt serleg, a másikban bőségszarú van, belőle kinyúló szőlőfürtökkel. Nyakán átvetett szőlőindák, lábánál szőlőfürt. A tavaszt sarút viselő fiatal nő jeleníti meg, nyakán és fején virágfűzérrel. Virágokkal telt bőségszarúját két kezével kecsesen tartja, lábánál virágok. A nyarat kalásszal díszített kalapot viselő nő jelképezi. Két kezével tartott bőségszarujából kalászok lógnak ki, lábainál ugyancsak kalászok feküsznek. A falakon hat nagy tükör függ, gazdag aranyozású, erősen faragott keretben, kettő közülük a vörösmárvány kandalló felett. A kandallókon négy nagy és két kisebb kalcedon díszedény, két drágakővel kirakott óra és négy karosgyertyatartó állott. A többi tükör alatt rózsaszín márványasztalok álltak. Mindegyik asztalon 2 porcelánurna között egy 2 láb magas váza volt elhelyezve. A nagyteremben volt az a 12 sötétkék váza és urna is, amit Miklós herceg Pompadour marquise hagyatékából 1050 aranyért vásárolt. A falakat négy pompás festmény díszíti, rendkívűl drága, faragott és dúsan aranyozott keretben /W. Köpp festménye/. A képek a mitológiából vett jeleneteket ábrázolnak: Európa elrablása, Vénusz, barlangjában Mars hadistennel, a fürdőző Vénusz angyalkákkal és a felhőkből alászálló Mars, amint a fürdőző Vénuszt megzavarja. A székeket és pamlagokat arannyal gazdagon átszőtt vörös selyemdamaszttal kárpítozták.

A díszteremből jobb kéz felől az első szoba falát hajós jeleneteket ábrázoló hatalmas olajfestmény borítja. Itt állott egy feketére lakkozott és arany virágokkal díszített indiai szekrény. A következő, vörös damaszttal tapétázott és gazdagon aranyozott szobában pompás mennyezetes ágy állott, a mennyezeten hét fehér gémbóbitával. Az ággyal szemben Albert tescheni főherceg arcképe függött. Az egyik asztalon két sötétkék aranyozott porcelán gyertyatartó, egy drágakövekkel kirakott aranyozott ezüst óra, a másik díszes berakású asztalon két aranyozott gyertyatartó állott, melyen a gyertyákat három hattyú tartotta. Egy arannyal berakott halványzöld fiókos szekrény, egy nagy ablakközi tükör, előtte nagy porcelánvázával, két angol gyertyatartó és egy porcelán berakású doboz a herceg arcképével, egészítette ki a berendezést. Ebben a szobában lakott Albert főherceg, eszterházai látogatása alkalmával.

A következő halványzöldre lakkozott szobát arany virágfűzérek díszítették, a falon virágokat ábrázoló tíz pompás miniatűr volt elhelyezve kerek rámában, üveg alatt. Az egyik szekrényben egy értékes, arannyal díszített kék porcelán teás készlet állt. Egy indiai fából készült szines berakású szekrény Párizsból került a kastélyba. A három nagy tükör mellett két-két erősen aranyozott bronz falikar volt elhelyezve. A bútorzat fehér selyemmel volt kárpítozva, virágos mintákkal. Az óra ebből a szobából sem hiányzott. A díszesen aranyozott tokban elhelyezett művet a három grácia tartotta. A berendezést két lakkozott szekrényke egészítette ki, mindegyiken két miniatűr virágfestménnyel üveg alatt, rajtuk két nagy kínai porcelán váza állott.

A mellette levő szobát 36 kínai kép díszítette. Itt állt egy cédrusfából készült és gyöngyházzal kirakott asztal, rajta 2 karos gyertyatartó. A következő szoba falát kínai virágokkal díszített sárga atlasz borította. A szobában egy hasonló díszítésű ágy állt.

A díszteremből bal felé eső szoba falát nagyméretű olajfestmény borítja, mely Miklós herceg bátyjának, az elhunyt Pál Antal hercegnek falkavadászatát ábrázolja. A következő szoba falát mitológiai istenségeket ábrázoló válogatott goblein-tapéták fedték. Ebben a szobában az ablakközi tükör rózsaszín erezésű márványlapján értékes aranyóra, a három sarokban a szekrényeken 45 porcelán figura és csoport, valamint öt váza állott. A székek és heverők arannyal gazdagon átszőtt vörös damaszttal voltak borítva. A mellette levő szoba indiai madarakkal és virágokkal festett toursi selyemmel volt tapétázva.

Az eredeti építkezés sorrendjében a főépület után a mostani kastély egyenes vonalú, szárú épületek következtek. Az udvari homlokzatot mindegyiken 13 pillér tagolja. A három középső helyen az emeleten erkély van, melyet négy egyszerű oszlop tart. Az erkély alatt a földszinten, a régi bejárat helyén szökőkút áll, sziklás talapzaton elhelyezett kőfigura csoporttal. A jobb oldalon egy gyermeket megtámadó szörnnyel Neptunusz háromágú szigonyával leszúrja, a bal oldalon a férfi bárdját ütésre emeli, a gyermek pedig lándzsával támad egy halszerű szörnyet. Az erkély felett a párkányzaton 11 kőfigura és ugyanannyi váza, középen pedig egy nagyobb kőváza áll, melynek függő fűzérével gyermekalakok játszanak /Rössler művei/. A földszint és emelet ablakai, a kissé gömbölyített erkélyablakot kivéve, egyenes fejűek. Az erkélyablakok felett párkány helyett virágfűzér díszítés van. A második emelet ablakai gömbölyített fejűek. A park felőli homlokzat az udvarival megegyezik.

A főépületet a szárnyépülettel hajlat köti össze, melynek udvari homlokzatán hét pillér és ugyanannyi ablak látható. A földszinten ajtó van, felette orom díszítés. Az első emelet három középső ablaka egyenes fejű, lombos díszítéssel. A második emelet helyét a lombozattal és virágfűzérrel díszített nagy oromzat foglalja el. A hajlat tetőzetén, a kőpárkányzat mögött kis, négy ablakos tornyocska, s ezen arannyal díszített váza áll. A jobb oldalon ez a kápolnát jelképezi. Az összeépített szárnyépületet és a hajlatot a főépületnél valamivel alacsonyabb kőpárkányzat veszi körül, ami a tetőzetet részben eltakarja.

A hajlatban jobbkéz felől van a két emelet magasságú kápolna, vörösbarna márvánnyal borítva és gazdagon aranyozva. Az oltárkép a leírások szerint egy olasz festő alkotása és szent Antalt ábrázolja. Vannak azonban akik tévesen Mária mennybemenetelét látták a képen. A kápolna mellett két oldalt pompás kivitelű oratórium van. A kápolnának megfelelő helyen a bal halylatban a ruhatár részére volt egy helyiség.

A kastély jobb oldali szárnyának két park felőli szobáját a herceg kézi könyvtára foglalta el. A német, angol és francia szépirodalom remekeit magába foglaló könyvtár három pompásan faragott és aranydíszítésekkel ellátott diófaszekrényben volt elhelyezve. A szekrényeken két alabástrom figura, 7 váza és 3 mellszobor állott. Itt volt elhelyezve továbbá egy olasz halászt és halásznét ábrázoló, különböző nagyságú és színű tengeri kagylókból felépített szobra üvegbúra alatt, mely 3.000 forintba került és a maga nemében páratlan volt. Egy asztalkán pompás zenélőóra állott táncoló figurákkal. A könyvtár melletti szobák a vendégek befogadására szolgáltak. A baloldalon a könyvtárnak megfelelően biliárdszoba volt, mellette a gazdagtartalmú és díszesen berendezett vendégszobák sora következett, nős vendégek részére.

Értékes darabokat foglalt magában a különteremben elhelyezett fegyvertár. Állományához tartozott 12 aranysávval berakott agyú flinta és ugyanannyi pisztoly, továbbá 24 flinta és pisztoly ezüsttel díszítve. Volt itt két művészi faragású elefántcsont agyú, arannyal díszített pisztoly, másik két pisztoly porfir és arany berakású aggyal, továbbá egy török céllövő puska, gyöngyházzal és arannyal díszítve. A gyűjtemény összesen 213 művészi kivitelű fegyverből állott.

Az első és második emeletet mind a fő-, mind a szárnyépületekben díszesen berendezett vendégszobák foglalták el.

A földszintes és félkörben záruló szárnyépületek, mindkét oldalon 23, zsaluval ellátott nyiladékkal. egészen újonnan épültek. Kőből faragott könyöklőjén 12 váza állott. Az enyhe kiugrás felett kétoldalon harcieszközökből álló kőszobrot helyeztek el.

A jobb szárnyon az első két szoba kincstár céljait szolgálta. Bútorok, drágaságok, műtárgyak és ritkaságok voltak itt, melyek máshol nem nyerhettek elhelyezést. Itt őrizték többek között azt az erősen aranyozott ezüst evőkészletet, továbbá éjjeli toalette tárgyakat, melyeket Mária- Terézia látogatása alkalmával használt, valamint három gazdagon aranyozott és vörösbársonnyal bevont karosszéket, amelyekben a kirájnő, Miksa herceg és Mária Anna főhercegnő ültek. Itt volt egy teknősbéka hegedű, egy különböző dallamokat játszó szövőszék, és egy kristályból metszett művészi Vénusz szobor. Festmények, köztük Miklós herceg aquarelljei, arany és ezüst dísztárgyak, épületmodellek /bizonyára a kastély modellje is, ami azóta megsemmisült/, valamint drágaművű bútorok foglaltak itt helyet. A kincstárban állott még két nagy ezüst asztalfigurákkal /az ún. augsburgi asztal/, három párizsi piramis óra, egy csatahajó fából készült modellje, egy aranyozott ezüst kupa és még sok kisebb-nagyobb műtárgy.

A következő öt szobában a szobainasok laktak. Az inaslakások után egy nagyobb szoba a porcelánok megőrzésére szolgált. A gazdag készlet japáni, kínai, drezdai és bécsi figurákból, tálakból, tányérokból, csészékből, vázákból és egyéb művészi kivitelű darabokból állott. Itt volt Mária-Terézia és II. József mellszobra, és a gyűjtemény legértékesebb darabja, egy feszület, melyben a corpus, sevresi porcelánból készült. A porcelánkamra után a tulajdonképpeni könyvtár következett, három szobában elhelyezve, kilenc-kilenc, illetve tíz diófából készült szekrényben, 22.000 kötettel. A gyűjtemény válogatott darabokból állott, köztük szép számmal a magyar történelmet érintő kéziratok. Itt volt a rézmetszetgyűjtemény is elhelyezve.

A balszárnyon volt kilenc konyha és három helyiség a cukrászat számára, továbbá a hercegi tisztek étterme.

Az egyenes szárnyépületekhez két oldalon a kilenc ablaknyílású télikert és a képtár csatlakozott. Az előbbi a virágok és gyümölcsök sokféleségével a hideg évszakban is a nyár örömeit varázsolta vissza, az utóbbi pedig neves olasz és hollandus festők 348 remek alkotásait foglalta magában. A télikert helyére eredetileg tükör- és porcelántermet terveztek.

4. A melléképületek ismertetése

A különbözö célokat szolgáló melléképületek a kastély kert felőli homlokzata előtt elhaladó út mentén és a parkban álltak. Kultúrtörténeti szempontból közülük az operaház és a bábszínház érdemel említést. Az operaházban hangzottak el a divatos bécsi dalműveken kívűl Haydn József szinpadi művei, a bábszínház pedig egykorú leírások szerint felülmúlta a Nicolai-féle híres párizsi bábszínházat.

Az operaház öttengelyes homlokzatát korintusi pillérek tagolták, háromtengelynyi enyhe rizalittal. Hossza kilenc ablaknyi volt. A törtvonalú, 5 részes aranyozott rácsozatú erkélyt párosával kapcsolt 12 joni oszlop tartotta. Az oromzaton dobot ütő és trombitát fúvó gyermek kőszoborcsoportja állott. A középről kiinduló virágfűzér vázákat érintve, a sarkokon elhelyezett gyermekfigurák kezében ért véget. Belül a színpaddal szemben lévő hercegi páholyba és az erkélyekre a színház előcsarnokából kettős feljáratú, díszes vaskorlátú főlépcső vezetett. A hercegi páholyt vörösmárvány oszlopok tartották, melyek harmadrész magasságig aranyozott pálcikákkal voltak díszítve, az oszlopderékok és fejek pedig egészen aranyozottak voltak. A páholyok bojtokkal, díszes vörös selyemfüggönyökkel voltak ellátva. A mennyezetet a mitológiából vett freskó díszítette. Mindkét oldalon római pillérekkel alátámasztott karzat oszlopközeit nagy falitükrök fedték. Az alattuk álló márványasztalokra értékes órákat és indiai porcelánvázákat állítottak, amelyekre pompás falikarokról áradt a fény. A karzatot a földszintről ívben felnyúló félköríves díszes gyámkövek tartották. A karzat bőrrel bevont korlátja és minden díszítés gazdagon volt aranyozva. A nézőtér elején, a színpad két oldalán köralakú páholyok voltak. Mögöttük tükrökkel és órákkal díszített, kandallóval, pamlaggal és egyéb szükséges dolgokkal pazarul berendezett helyiségek szolgálták a kényelmet. Ezekbe a páholyokba, kívűlről vezető külön lépcsőn lehetett bejutni. Az egykorú leírások szerint a 400 nézőt kényelmesen befogadó földszintre három-három ajtón jutott a közönség. A színház fűtésére az oldalfalak mentén négy fehér kályha szolgált, a világítást pedig tükörfalra erősített 75 lángra szóló 25 falikar szolgáltatta. A színházban uralkodó szín a vörös volt, zöld és arany díszítésekkel. A színpad mélysége és szélessége tekintélyes méretű volt. Mögötte a színészek részére két öltözőhelyiség és a gazdag felszerelésű ruhatár volt.

Az operaházzal szemben álló bábszínház az előbbitől a berendezést illetően abban különbözött, hogy nem volt benne páholy és karzat. A barlangszerűen kiképzett nézőtéren a falak, sarkok, nyílások különféle lépcsőzetekkel, kövekkel és csigákkal voltak díszítve. A kivilágításnál ezek érdekes fényhatást keltettek. A nézőtéren négy barlangszerűen kiképzett beugró volt, szines sziklákkal, csigákkal, kagylókkal és korállal díszítve. Mindegyik beugróban szökőkút volt elhelyezve. A falak nyolc beosztásban rom és sziklaszerűen voltak kifestve és az egyes beosztások keretei sziklaszerűen zöldre festve és csigákkal kirakva. Hasonlóképpen zöldre volt festve a 48 gyertyára szóló 16 falikar, mely a középen függő 40 lángra szóló öt csillárral együtt a terem világítását látta el.

Az egykorú ábrázolások a bábszínházat az operaházzal külsőleg teljesen azonosnak tüntetik fel. Ez a valóságnak nem felelt meg, mert az opera homlokzata öt tengelyes volt, a ma is meglévő bábszínház csak sima háromtengelyes, egyszerű bejárattal. A két épület hossza megegyezett. Csak a bábszínháznál azt a részt, ami az operánál az öltözők és ruhatár foglalt el, itt elkülönítve narancsháznak rendezték be. Valószínű, hogy a leégett operaház a bábszínházhoz hasonló épület volt, s csak az új színházat építették nagyobbra.

Külön épületben laktak a hercegi udvar alkalmazottjai. A tisztviselők a kastély park felőli homlokzata előtt elvonuló útvonal mellett jobbról és balról épült emeletes házban. A színészek ugyancsak egyemeletes épületben, az un. muzsikaházban laktak. Itt lakott kívülük a herceg udvari orvosa és ugyanitt jól felszerelt gyógyszertár állt rendelkezésre. A muzsikaház két udvarral rendelkezett, mert két részben épült fel. Az emeleten 37, a földszinten 17 szoba szolgált a zenészek befogadására. A nősek két-két szobát kaptak, a nőtlenek párosával laktak egy-egy szobában. Egyedül Haydnnak volt három szobája.

A kastélyban vendégeknek nem számító idegenek elhelyezésére a 25 szobával és kocsik befogadására alkalmas helyiségekkel rendelkező uradalmi vendéglő szolgált.

Az idegenek és helybeliek használatára szolgáló kávéház az operaháztól nem messze állott.

Az operaház mögött, nem messze a remeteségtől, egy rácsfalakkal körülvett téren állott a kínai táncterem, amit Bagatellnek neveztek. Az épületet először Rohan herceg látogatására építették fel sebtében. Az épület 1779-ben az operaházzal együtt a tűzvész áldozata lett. Néhány év múlva azonban, midőn arról volt szó, hogy a moszkvai nagyherceg idejön, az eredetinél pompásabb kivitelben újból felépítették. A "Bagatell" elnevezés a hagyomány szerint Mária Terézia látogatása alkalmával keletkezett. A királyné ugyanis megkérdezte Miklós herceget, hogy a káprázatos épület mennyibe került, amire a herceg megmondta, hogy 30.000 forintba. Erre a feleletre tette volna a királyné mosolyogva azt a megjegyzést, hogy ez az összeg a herceg Esterházynak csekélység: "O, das ist für einen Fürsten Esterházy eine Bagatelle!". Másik, kevésbé hihető változata szerint az épületet magának Miklós hercegnek meglepetésére szánták és titokban építették fel. Mikor érdeklődött, a ráfordított összeget megmondták, a herceg akkor azt mondta volna, hogy az "bagatelle". Az elnevezést arany betükkel a bejárati ajtó fölé ki is írták.

A kínai táncház belső berendezése pompás volt. A mennyezetet számos virágfűzér díszítette, ahonnan 11 csillár függött alá 8-8 lánggal, a falakon 6 nagy tükör volt, mindegyik kerete 54 kisebb tükörből készült kínai izlés szerint. Minden ablakban fenn 4 kis sárgaszínű csengő függött, amit a légáramlat szólaltatott meg. A falak mellett jobbra és balra 18 zöldre lakkozott és kínai izlés szerint virágokkal díszített oszlop állott. A tükrök mellett oldalt falikarok voltak, 36 lángra. A teremben karzatszerűen egy nagy és mellette két kicsi kínai ház volt látható, mindhárom zöldre lakkozva és felső részükön sok csengővel ellátva. A nagyobbik tetején egy kínai ült napernyővel a kezében. Ez a három házacska hat oszloppal volt alátámasztva és a herceg pihenőhelyéül szolgált. Belülről a falon kínai díszítéssel ellátott nagy tükör függött. A berendezés minden darabja kínai izlésű volt, dús aranyozással. A házikóból az egész termen végig lehetett látni. Az említett három pavilonnal szemben a zenészek karzata volt, négy lakkozott oszloppal alátámasztva, a korláton pedig óra függött. Bálok alkalmával a zenészek arany és ezüst kínai ruhába öltöztek és fejükre csengőkkel ellátott sárga kalapot tettek. A zenészek karzata alatt két kínai muzsikus nagyméretű szobra állott. Hogy a teremben állandóan friss levegő legyen, az ablakon üveg helyett ezüstpapírt alkalmaztak. Az épületben a termen kívül még öt kisebb szoba volt.

5. A park leírása.

A XVIII. századi kastély elválaszthatatlan tartozéka volt a francia stílusban kiépített kert. A részarányosság szigorú elvei szerint egyenes utakkal felosztott nagyobb egységekben teraszok, nyirott bokrokkal szegélyezett utak, nyírott fasorok váltakoztak.

Az utak mentét szobrok és vázák díszítették. A lugasokban padok álltak, a térségben pedig kertilakok és szökőkutak. A kastély és kert szerves egybetartozása sehol sem nyilvánult meg jobban, mint Eszterházán. A kert valóban a lakás folytatása volt.

A kastély két oldalán egy-egy kis kert volt süllyesztett virágos táblákkal, mindegyiket kőkorlát vette körül, amelyen hat-hat gyermekszobor állt lámpákkal és nyolc-nyolc váza. Mindkét parteren nyolc-nyolc zöldre festett vas virágkosár volt elhelyezve. Ameddíg az időjárás megengedte, a parteren és a kastély körül válogatott és szép koronájú narancsfák álltak.

A tulajdonképpeni kert, mely Miklós herceg elgondolása szerint jött létre, a kastély homlokzata előtt elterülő nagy parterrel kezdődött, ahová a sala terrenából közvetlenül lehetett jutni. Itt húsz homlokkőből készült és márványszerűen fehérre festett váza, 32 szobor, 5 szökőkút, egyik a parter közepén levő füves térségen, 4 nagy és 72 kicsi zöldre festett virágkosár állott. A partert minden hónapban más virágokkal ültették be. A nagy, vázás parter végén a félköríves térségen 34 kerekre nyírott hársfa és 6 nagy szobor állott sziklatalapzatokon.

A partert két oldalon bölcső formára nyírott gesztenye és hársfasor övezte. A parterből kiinduló főfasor elején félkörívben felállított két nagy vízeséssel a park első része lezárult. A vízesés egyúttal a három legyezőszerűen elágazó főfasor kiindulópontja. A parterről lehetett az operaházba és bábszínházba, ill. az ennek folytatását képező narancsházba és kávéházba jutni.

A park második szakaszát a parterről kiinduló három hosszú fasor szeli sugárszerűen végig, amelyek mentén 60 nagy szobor volt felállítva. A középső fasornak jobbról és balról, az útbenyílóknál 12 rácsos kapuja volt, amelyeken keresztül a labirintusba, vagy kellemes térségekre lehetett kijutni. Itt állott a víztorony is, amely a szökőkutakat és a vízesést táplálta.

A nagy parterről a jobbra nyíló fasoron elindulva, egy szabad térségre jutunk, melyből 8 kis fasor fut szét. A tér közepén állott a Nap-templom, 8 törpe szobrával körülvéve. A szabályos négyszögalakú épületbe, melynek tetejét a Nap képe díszítette, négy lépcsőn lehetett bejutni. A csarnok belül táblásan volt burkolva és teljesen bearanyozva. Az öt tábla, arany alapon természetesen festett virágfűzéreket ábrázolt. Öt álló tükör is volt benne, mindegyik alatt karrarai márványkapu erősen aranyozott asztalkával. Az első asztalon két japán porcelánfigura, két porcelánmadár, egy nagy japáni pagoda, a másikon négy majom és egy madár, a harmadikon két barna és világoskék virágokkal díszített palack és egy mókus, a negyediken kínai figura, az ötödiken pedig egy prcelánhajó állott. A kandalló vörösbarna márványból készült, rajta gazdagon aranyozott és a napot ábrázoló bronzóra állott, az óra mellett pedig két nagy kínai porcelánfigura.A mennyezet fehér volt, rajta a Nap erősen aranyozott képe. A padlózat diófából készült. A csarnok közepén egy nagy tojásdad alakú, agáttal és csiszolt lávával mozaik módra berakott lapú asztal, körülötte nyolc karosszék és egy kerevet állott, aranyozva és zöld atlasszal bevonva.

A Nap-templomtól egy fasor az un. Márkus-térre vezetett, ahol ünnepélyes alkalmakkor a tüzijátékot rendezték.

Ettől jobbra állott a remeteség. Ez egy erdőrészlet, sövénnyel körülvéve. Kívülről Krisztus a kereszten, egyik oldalon Máriával, a másikon János evangélistával látható. Közvetlenül az ajtó előtt egy koldus életnagyságú faszobra állott, mely annyira élethű volt, hogy élő embernek nézték. A koldus kalapot tartott a belépő elé, mintha alamizsnát várna /Schrott műve volt/. A remeteség épülete körül több életnagyságú festett faszobor állott, egy remete könyvből imádkozott, egy asszony a Bibliából olvasott. Az épületben kis oltáron fehér porcelánfeszület állott, megkövesedett fából készült gyertyatartókkal /ugyancsak Schrott művei/. Az épületet kis kert vette körül.

A remeteségtől nem messze egy szalmával fedett faépület állott, melynek kis tornyában harang lógott. A ház belseje barlangszerűen volt kifestve és benne egy zenélő óra állott. Az épületet körös-körül kis virágos kert őrizte.

Ezen a környéken a ligetben tíz természetesen festett faszobor állott elszórtan. Közülük az egyik a herceget ábrázolta angol ruhában lovagló pálcával, a többiek embereit különböző állásokban, némelyik evett, a másik ivott. A szobrok igen mulatságosan hatottak ezen a magányos helyen.

A remeteségtől nem messze állott a kínai táncház, ahonnan egy nagy kerek térre vezetett az út, melynek közepén szökőkút állott. A teret zöldre festett rácskerítés övezte, amelyen természetes szinekkel festett virágokkal díszített vázák álltak. Ünnepségek alkalmával a teret 20.000 lámpa világította meg. Valamivel távolabb lovagjátékok rendezésére szolgáló térség volt. Ezen egy hajóhinta és egy közönséges hinta állt.

A vízeséstől balra kiinduló fasoron a Nap-templomhoz hasonló felépítésű és nagy füves térségen álló Diana-templomhoz vezetett az út, amely ugyancsak nyolc törpeszoborral volt körülvéve és ahonnan nyolc kisebb fasor indult ki. A csarnok belsejét zöldre fényezték és gazdagon aranyozták. Szintén öt tükör volt benne,a mennyezeten pedig az istennő történetéből vett jelenetek voltak láthatók. A kandalló fehér foltos barna márványból készült, amelyre állatfigurákat és egy órát helyeztek el. Három karrarai márványból készült asztal is volt benne. Az egyiken két ökör állott, amelyeken kínaiak ültek, a másikon két hattyú, a harmadikon indiai madarak, valamennyi porcelánból. A székek és kerevetek aranyozottak voltak, zöld bevonattal.

A Diana-templomtól egy térségre lehetett menni, amelyen virágbokrétát ábrázoló szökőkút állott.

A középső fasor végén jobbra és balra két épület állott: az egyik a Fortuna-, a másik a Vénusz-csarnok. Mindegyik téglalapalakú térségen, melyet zöld kerítés vett körül. A kapukon festett virágokkal díszített vázák álltak, a kapuk közt pedig két rácsos fülke volt, ahol padok voltak elhelyezve. A tér csak egy zöld rácsos kapun volt megközelíthető, melyen szintén virágos vázák álltak, jobbra és balra pedig rácsos fülkékben két nagy szobor állott. A térséget sárgára festett kosarakban elhelyezett virágok díszítették, a köztük levő részt különböző színű homokkal hintették fel. A Fortuna-csarnoknak négy ablaka és egy ajtaja volt, az épület korlátján az istennő szobra és hat váza állott. A csarnok belseje falusi jeleneteket ábrázoló festményekkel volt díszítve, kínai modorban. Egy pompás óra is volt benne. Az épület mögött drótrácsból készült madárház állott, a belsejét pedig a mitológiából vett jelenetek freskói díszítették. Ennek az épületnek nagy rácsos kapuja volt, két szoborral.

A parkon kívül feküdt a vadaskert, amelynek egyik részében szarvasok, a másik részében pedig vaddisznók tanyáztak Itt állott egy négykerekű kocsi, amelyen egy minden kényelemmel ellátott nagyobb és kisebb szoba volt Ezen az alkotmányon az egész vadaskertet be lehetett járni.

A park többi részén fasorok és gyümölcsfák álltak. A fasorokat zöld vázák díszítették és csak az utak voltak homokkal felszórva.

Nem tartozott szorosan véve a parkhoz az a vadászlak, mely Miklós herceg kedvenc pihenőhelye volt és amit Monbijou-nak neveztek. A vadászlak Eszterháza és Szentmiklós között, egy tölgyerdő mellett állott, melyben igen sok szarvas volt. A francia tetőszerkezetű épület csúcsán ütőóra volt elhelyezve. Karzatáról pompás kilátás nyílott egészen Sopronig. A földszinten tágas terem volt, freskókkal díszítve és kétoldalt barlangszerű beugrással, melyekben hattyúalakú szökőkutak voltak felállítva. A terem közepét biliárd asztal foglalta el. A terem mellett kétoldalt két szoba volt, melynek falain szép képek függtek. A félemeletre csigalépcső vezetett. A szobák és fülkék itt is szép képekkel és kínai lakktáblákkal voltak díszítve. A szobák mellett még két, kínai izlés szerint kifestett szoba volt. Valamennyi olyan pompás berendezésű volt, mint a kastélyé. A vadászlakot körülvevő kis kertben különböző kertilakok, lugasok, fülkék, egy kis kápolna és egy barlang volt.

Az eszterházai park stílusában idők folyamán változás nem állott be. Francia kertnek maradt mindvégig. Már süttöri vadászlak korában kialakult a parterrel és három főútvonallal végleges beosztása, melynek alapjait - mint említettük - valószínüleg Zinner Ferenc hercegi mérnök és kertépítő vetette meg. A park további fejlesztése a hozzákapcsolt és Lés-nek nevezett erdőséggel, Miklós herceg nevéhez fűződik. A parkra vonatkozó elgondolásait Pölt Mátyás főkertész kivitelezte, aki 1776-ban került Eszterházára Radaunból, ahol báró Bender kertésze volt. Ő gondozta a kismartoni parkot is, melynek francia kertté való átalakítását tévesen az ő nevéhez fűzik.

1. Voit Pál: Régi magyar otthonok, 1944. 210 o.

2. Tolnai Gábor: Régi magyar főurak, 1939. 155 o.

3. R. Guby: Melchior Hefele, ein vergessenes wiener Architekt. Monatsblatt des Altertums-Vereins zu Wien. XII.Bd. No. 5-7.

4. Specification deren auf hohen Befehl Ihre Hochfürstl. Durchlaucht von mir Endesbenanten verfertigten Zeichnungen und Modellen, wie auch hiewegen gemachten Reisen nacher Schüttern.

Melchior Hefele
Architect und der Kayl.Königl. Accademie mitglied.

5. Eszterháza, 1780.VII.25. Fényes Miklós iratai. Protocolarum. XIII.469.

6. Hekler A.: A nagy művészet története. 1934. 158 o.

7. A főiskolát látogatni nem tudók számára gyakorlati célokat szolgáló matematikai művet is írt, mely a soproni Siess nyomdában jelent meg 1794- ben: "Matematisch-Praktisches Werk, des gewesten hochfürstl. Esterházyschen Haus-Ingenieurs Herrn Michael Stöger".

8. Csatkai A.: Bildhauer und Steimetzer aus Alt-Eisenstadt. Mitteilungen der Burgen-lä ndische Heimat und Naturschutzvereines. I. Jahrgang. 1927. No. 3.

9. J.G.Kohl: /Hundert Tage auf Reisen in der österreichischen Staaten. 1842.III. 24./ szerint az épület 80.000 forintba került.

10. Egy darab Versailles hazánkban. Főv. Lapok. 1868. 251. sz.