A fertődi /eszterházi/ kastély ismeretlen magyar verses

leírása 1781-ből

Péczely Béla.

Soproni Szemle, XI. évf. 1957. 3-4 sz. 215-230 old.

 

A magyarországi barokk kastélyépítészet legfényesebb, általánosan elismert és méltatott alkotása, a fertődi kastély már korán felkeltette a kortársak érdeklődését. Hazánkban szokatlan bőséggel jelentkeznek a többé-kevésbé magasztaló leírások, melyekből határozott képet kapunk a kastély pompájáról, gazdagságáról.

Ezeknek a szakirodalomban eléggé ismertetett leírásoknak sorába akarunk egy további leírást beilleszteni, amely több okból is különös érdeklődésünkre tarthat számot.

Először is ez ideig jóformán ismeretlennek mondhatjuk, a szakirodalom figyelmét mindmáig különösképpen kikerülte, holott a mű szerepel Szinnyei József: "Magyar írók élete és munkái"-ban, szerzőjének és könyvészeti adatainak feltüntetésével, a könyv maga a Széchényi Könyvtárban hozzáférhető. /205.008/.

Annál inkább számot tarthat érdeklődésünkre a mű, mert magyar nyelvű, még hozzá verses ismertetés, amely tehát még irodalmi szempontból is mérlegelést érdemel.

Külön jelentőséget pedig az ad még a leírásnak, hogy korábbi a közismert német nyelvű leírásnál, a "Beschreibung des Hochfürstlichen Schlosses Esterhaz im Königreiche Ungarn" c. műnél, mely 1784-ben jelent meg Pozsonyban. Korabinszky "Geographisch-Historisches und Produkten-Lexikon"-jának megjelenési éve 1786, ebben is hosszú leírást kapunk a kastélyról. A lexikon német nyelvű szövege jóformán szószerint magyarra fordítva kerül át Vályi András "Magyarországnak leírása" c. 1796-ban megjelent művébe.

A most tárgyalt könyvecske mindezeket megelőzi. Szerzője Dallos Márton, megjelenési évi pedig 1781, tehát a felsoroltaknál jelentékenyen korábbi. Tartalma az eszterházi kastély részletes leírása magyar versekben, terjedelme 100 négysoros versszak, tizenkettős Zrinyi sorokból.

Úgy véljük, megérdemli a könyvecske, hogy részletesebben ismertessük, mint a nagyszabású barokk építészeti együttes első, méghozzá magyar nyelvű és verses ismertetését.

A könyvecske nyolcadrét alakú füzet, szélessége 166. magassága 204 mm. Puhán fűzött, külső borítéka - minden felírás nélkül - fehér virágmintás, puha aranyalapú papír, amely réginek, a megjelenés idejéből valónak látszik.

Címlapjának teljes szövege:

 

 

ESZTERHÁZI VÁRNAK

ÉS

AHOZ TARTOZANDÓ NEVEZETESEBB

HELYEINEK RÖVID LE-ÍRÁSA

Melyeket

NAGY MÉLTÓSÁGÚ SZENTSÉGES

RÓMAI BIRODALOMBÉLI

HERCZEG GALANTHAI

E S Z T E R H Á Z I

Miklós

Ő Herczegsége, Fraknó Várának örökös

Ura, Arany Gyaptyas Vitéz, Nemes Soprony

Vármegyének örökös Fő-Ispánnya, Császári és

Királyi Apostoli Fölségeknek belső Titkos Taná-

csosa és Nemes Magyar Gvardának

Fő-Kapitánya, /Titl./

 

Az 1762-dik Esztendőtől fogvást e, most folyó 1781-dik

esztendőig szerencsésen föl épéttetett.

S O P R O N B A N

Nyomtatott SZIESZ JÁNOS JOSEF által

 

Nyomtatási helye tehát Sopron, készítette Sziesz János József nyomdája, az ismert nyomdai vállalat, megjelenési éve 1781.

Ezt a megjelenési évet egyrészt a címlap szövege is, az ajánlás is tartalmazza, másrészt a 4. oldalon közölt kronosztikon, mely első soraiban az 1780., második sorában az 1781. évszámot adja:

Pri n C I p I s EszterházI I L a V D es

Fa C t V M q V e s V b V no

Appl a V sV C haro, M v n D V s V b I q V e

C anat

A kronosztihonról meg kell még említeni, hogy második sorában sajtóhiba van: Factumque helyett Facumque áll. A hibát a tinta szinéből ítélve igen régen, talán első olvasásakor kijavították, a hiányzó t betűt beírták, amint még a szövegben másutt is mutatkozó hiányokat is pótolta ugyanaz a kéz.

A művecske prózai ajánlással kezdődik, amely Esterházi Miklós herceghez szól s a herceg "el követett jelyes Dolgait" kívánja "a Feledékenységnek homálya alól ki-emelni... örökkön fönt tartó elevenségre". S magát "mint régi hiv szolgáját, a szomszédságban önön Nagy Méltóságú Gratiájába" ajánlja. Az ajánlás kelte 1781. febr. 1., helye Sarród, az aláírás Dallos Márton.

Az íróról a szöveg simmi közelebbit nem mond. Csatkai Endre szíves közlése szerint a Dallos-család Sarródra való s úgy látszik, Dallos Márton is ott lakott s valamilyen alárendeltségi viszonyban lehetett Esterházi herceggel.

Az ajánlás után következő lapon van a már említett kronosztikon, amelyet egy latin nyelvű jelmondat, Ovidius idézet előz meg. Mindkét latin szöveget, egy-egy distichont, a szerző lefordítja magyarra, éspedig tizenkettős, párrímes Zrinyi sorokban.

Érdemes itt megjegyezni, hogy ezen a negyedik lapon az utalás a következő oldal sorkezdetére téves /a lap alján "A mint" van, holott a következő oldal első szava "Ezer"/ vagy pedig ami talán valószínűbb, valami, eredetileg a következő lapra szánt szöveg kimaradt.

Ezután kezdődik a verses leírás szövege, mégpedig nagy rézmetszetű dísszel. Ez egy széles rokokó kastusban bőségszaruszerű tárgy, gazdag virágdísszel, a kastus két oldalán talapzaton álló váza.

A szöveg élén iniciálé, rocaille díszitményből kinövő fa, nagy levelekkel, mely egészében E betű alakot kap. Megjegyzendő azonban, hogy az iniciálé mellett az első szóban a kezdő E betű nyomtatva is megvan.

Az első sor: "Ezer hétt száz hatvankettődik esztendő" az akkor Eszterházy Miklós hercegnek a hercegi székbe emelkedését, Eszterháza aranykorának, "Fényes Miklós uralkodásának kezdetét jelzi, mely év a címlap szövege szerint a kastély építkezéseinek is ugyancsak kezdete.

Ettől az 5. laptól következik azután a verses leírás, amely összesen pontosan 100 négysoros versszakból áll, versformája tizenkettős Zrinyi sor. a versszöveg első lapjának, valamint egy másik - két jegyzettel ellátott - lapnak kivételével, minden lapon 4 versszak van. Tehát végeredményben a versszöveg 26 lapon van (23 lap á 4 sor =92,2 lapon 3-3 versszak = 6, a legelső csak 2). Az egyik három versszakos lap az utolsó, amelyen ismét egy rézmetszetű záródísz van: gyümölcsök és levelek között fekvő aszimmetrikus rokokó kartus felett hosszúcsőrű, hosszúfarkú flamingóféle madár száll lefelé hajlított fejjel.

A külsőségek lerögzítése után nézzük a vers tartalmi érdekességeit. A versszöveg tárgyilagos leírás, amelynek látható, szembetűnő összefüggése nincs a többi, későbbi leírás szövegével, határozottan eredetinek, egyéninek mondható. Természetes, hogy a vers céljából folyton sok hízelgő, a hercegi családot dicsőítő részlet van, a leíró részleteket azonban határozottan valami józan, egyszerű szemlélet jellemzi, amely nem lelkendez úgy a gazdagság, a pompa láttán, mint az ismert más szövegek, inkább a méretek, az emberi mű nagysága, a belefektetett munka az, amit méltányol és megdicsér.

Jellemző az író szemléletére az első szakasznak következő részlete, ahol Esterházi Miklós herceg érdemeinek felsorolása, kiválóságainak feldicsérése közben megemlíti:

 

/5/ Első gondja tehát ő Herczegségének

A' volt, miként hirét nevelte Földének,

Nevellye?használlyon sok ezer Embernek

A' köz-jó hasznával ezen Vármegyénknek.

 

majd így folytatja:

/8/ Ennek a munkája mih itt tétettetett

Sok kép-irott, Ácsot s Kőmüvest éltetett,

Ki másképp e' földön éppen nem élhetett

Tsak Eszterházára munkára sietett.

 

/9/ Vannak, kik nyomdokit még most-is követik,

Mert a sok munkáknak soha nincs szünetik,

Munkásokat korán munkába vezetik

Vasárnap markokban Pénzeket zürgetik.

 

A nagy építkezés mögött az építkezőket, a mesterembereket és napszámosokat meglátni - a herceg mindn hízelgő beállítása mellett - érdekes, a kor általános gondolkodásával szemben újszerű és bátornak nevezhető gondolat.

A leírás egyébként, mint már említettem, a herceg dicséretével kezdődik s megemlíti, hogy - Lysimachus történeti példájára, aki Ephesusnak felesége nevét adta - a söjtöri várat családjának nevéről nevezte el Eszterházának, a neve fennmaradására indította meg a nagyszabású építkezéseket.

Ekkor veszi vissza a herceg a Széchenyiektől, azok nagy keserűségére, Széplakot, amelyet a Széchenyiek addig zálogban bírtak.

 

/11/ Mihen birásában Széplak tétettetett

Azonnak Sopronnak utat készittetett

 

amelyen rövidesen Mária Terézia utazott végig a herceg látogatására. Fogadására nagy és válogatott közönség gyűlt őssze, de ugyancsak a vers szavai szerint

 

/16/ Itt fő és alacson rend víg Napot Szemlélt

Pá rosan a' Paraszt tánczban menni nem félt,

Mig ez Herczegi Ház szárnyai alatt élt,

Illy vig napot soha hogy érhessen! nem vélt.

 

Fontosabb azonban azt megemlíteni, hogy

 

/18/ Széplakrul az várig utat szép Alléval,

Készétett nagy roppant Vendégfogadóval,

Kétt felől egy forma számos Házoival

Akár melly Városban illő Bottyaival,

 

mert az a széplaki út megvan ma is, mellette áll a vendégfogadó még meglevő épülete, a kétfelől álló "egyforma házak", "akármely városba illő boltok" pedig pontosan megegyeznek a Beschreibung nagy térképén feltüntetett házsorral. Ez a házsor feltünő, mint, úgy látszik, a kastéllyal kapcsolatosan épült, sajátos rendezési szándéknak alávetett település, mely azért szokatlan és határozottan városias. Ehhez kell azt is megemlíteni, hogy a házak alaprajza a térképen L alakú, tehát nem a falukban megszokott fésűs beépítés, ami zártabb utcai házsort, urbánus jelleget ad az útnak.

A vers mint meglevőt említi e házakat, annál meglepőbb, hogy a szomszédos falurészben ilyen tudatos rendezésnek nem látszik nyoma, még kevésbé azonosítható valamelyik meglevő ház az eredeti építkezéssel. Természetesen ez egy és háromnegyed évszázad távolából igen nehezen, a falusi építkezés állandó megújulása folytán nyomaiban volna kielemezendő.

A leírás itt igen érdekes szakaszra tér át, részletesen ismerteti a híres Eszterháza-Pomogy közötti gátat, mely emellett, hogy a Pozsony felöli közlekedést lerövidítette és egyszerűsítette, a Hanság kiszorítása és termőterületek visszanyerése tekintetében hasznos, és nagy hatósugarú intézkedés volt. A leírás az útépítés nehézségeit is felemlíti:

/19/ Uj uttya az Hanynak Fundamentumával

Ő Herczegsége főbb föl találásával,

Most készül, több hidnak föl állétásával,

Töltik a' völgyeit töredék téglával.

 

/20/ Mellyékét az utnak két felől füz fákkal

Bé-töltötték Náddal és han sombékokkal

Végig föl árkolták elég mél árkokkal.

 

A közreműködő alispánok nevének említése után arról értesülünk, hogy "majd minden Helységek föl-mért öll számában szüntelenül dolgoznak a Töltés uttyában" vagyis a környék felmérésére is sor került.

Az új út felavatása 1780. szeptember 15-én ment végbe, tehát a könyvecske megírása csak ez után a nap után történhetett /23. versszak/.

A vár leírása annak távoli képével kezdődik, amint az az új útról látszik, majd pontos helyének, szomszédainak felsorolása után már ott is vagyunk a hármas vaskapunál a granatérosokkal, amit a vers legelső helyen említ /28. versszak/. Aki a nagyszabású hármas rácskapu hatását ismeri, nem csodálkozhat azon, hogy a leíró ennek külön említést szentel.

 

/29/ Vannak ezen Várnak magas kő-fala i

Sürü kő-oszlopok, vassas rostéllai;

Kétt szárnyára épült magas sok szobái;

Tágos udvarának egyenes utzái.

Külön versszak szól az udvar közepén álló, ma is meglévő és szembeötlő szökőkútról

 

/30/ Az udvar közepén egy mesterséges kut

Áll; és két szárnyára miként el-tér az ut,

Sebes föl-ugrássa a Viznek ugy feljut,

Hogy ennek zugássa távul-is fülben gyut.

 

Majd elkezdi a kastély egyes látnivalóit felsorolni, amiben pontosan ellenőrizhetjük a Beschreibung megfelelő részeivel. Először a balszárnyon lévő kápolnát említi /1. palota-alaprajz 25/ az oratóriumokkal /B. 26/.

 

/31/ Ennek a ball szárnya a mint ki-terjedett,

Ott egy jelyes szép kápolna emelkedett

 

/33/ Ennek alól, s föllyül ki-irott formája

Oratoriumja, a spalléros munkája,

Alol, a ball-szárnyán kisd ed orgonája,

Minden ünep-Napon szóll annak Nótája.

 

Sorra következik azután a Beschreibungtól eltérő sorrendben /mintha Dallos Márton visszfelé menne/ a könyvtár /B 9-11/, melyről a Beschreibung is megemlíti, hogy gazdag térképgyűjteménye van

 

/34/ Van ezen Várnak Nagy Bibliotékája,

Abban sok országok hitelyes-Mappája

 

Mellette van - ténylegesen is, mint az alaprajzból is kitűnik /B. 8./, csak a kapu felé - a porcelánszoba, melyről Korabinszky és Vályi is hosszan megemlékezik:

 

/34/ A Porczollányoknak különös szobája,

 

A melléképületekből csak a konyhát említi meg /B. 53-61./, melynek nagy kiterjedése megmagyarázza Dallos elismerő megjegyzését:

 

Illy nagy épülethez mértéklett konyhája.

 

Következik a Sala Terrena, az "Alsó Palota", melynek leírásában a kutak felemlítése egyezik a Beschreibung és Vályi ismertetésével, hiszen ők a vizet lövellő porcelánfigurákat külön kiemelik.

/35/ Alsó-Palotája széles tagosságu,

Ékes Kép-irással jó forma nagyságu,

És ugyan föl felé jelyes Magasságu,

Csörgő, ugró vizzel igen ritkaságu.

 

A díszteremről a verses leírás keveset szól, bútorait, tükreit, óráit említi, majd külön beszél egy brilliánsokkal kirakott óráról

 

/37/ Itt vagyon egy óra, mellynek mitatója,

És kerületei rgyogóséttója,

Tiszta brilantos-kő, mellynek láttatója

A Vári-Porkoláb lett tisztogatója,

 

valamint egy évig járó óráról:

 

/38/ Itt áll még más óra, mellyet éppen egyszer

Minden esztendőben köll föl-hutni nem többszer,

Ehez, és többihez mivel ritka Ember

Érthett; rendeltetett egy jó órás-mester.

 

Bár sem a Beschreibung, sem Vályi nem írnak le pontosan ilyen órát, mindenütt feltünő a sokféle órák szerepe, amelyeket a herceg, úgy látszik, különösen kedvelt.

A képtárat is megemlíti leírásunk

 

/40/ Mert itt lehetett látni sok böcsös képeket,

Föl-ékessétttetett szép mesterségeket,

Hol? kik, mint vigadtak edgyütt, kedvesseket,

Mások szomorodott távul- lételeket,

 

Érdekes a célzás a képtár céljára, hogy megörökítsen kellemes együttléteket és emlékeztessen a távollevőkre.

Az Antikamara után a Belvedere, mint a kastély jellemző része kerül sorra, melyet máig a hercegi címer ékesít:

 

/42/ Az után e' Várnak magas Belvederjét

Meg-láthattya kik /ha föl-meneteljét

Nem sajnállya/ abbul a Lesnek tetejét,

Köszögnek, Posonynak és Bécsnek esetjét.

 

/43/ Ha nézünk e Várnak magas Tetejére

Eszterházy Háznak tündöklő Czimere

Láttatik; Elej Vitézi-Jelyére

Mind Had: s mind Békesség üdein hirére.

 

A kastély után a kert leírása következik, melyben a kutakat és szobrokat külön kiemeli:

 

/44/ Alol e Vár előtt rendett az Olasz-fák

Föllyül látzattatnak a nagy kő statuák,

A kertben sok féle szint ado violyák,

Magokat szaglásra szüntelen kinállyál.

 

/45/ Itt a mesterséges Vizek föl-ugrássai

Több kőből kivágott Statuák állyássi,

Láttatnak; sok féle virágok szaglássi

Között hallattatnak az órák szóllássi.

 

Érdekes és az épületek mai sorával egyező a melléképületek felsorolása. Először az őrségházak jönnek /a Beschreibung nagy térképén B./, melyek ma is jellegzetes kísérői a főbejáratnak.

/47/ E Vár előtt vannak még két Épületek

A Granatérosok mellyekben tettettek,

Kik e Vár őrzésére köteleztettek

Elejében fegyverek: s Ágyuk helyeztettek.

 

Azután a Marionett-szinház következik a kastély park felöli oldalán /B.T./, mely sajnos, ma már eltünt, majd a tiszti lakások épülete, mely ma is ott áll a kastéllyal szemben /B.E./, végül eljutunk a Muzsikaházhoz /B.H./, melyről a Beschreibung is feljegyzi, hogy orvos és gyógyszertár is van az épületben.

 

/50/ Killyebb a Vendég-fogadó ellenében,

És szent Miklós felé Léss mellett mentében,

A Musikusoknak szobái rendében,

Vannak egy nagy Épület felső szerében.

 

/51/ Itt az egéssége ha kinek meg-bomlik?

Orvoss; Apotheka mind feltaláltatik,

Ér-vágásra kinek szüksége látzatik?

Borbél; Fercsel tüstén nyomában adatik.

Hosszabb részt szentel a leírás a komédia-háznak, mely nemcsak a maga idejében minden valószínűség szerint az első magyarországi erre a célra épült - s alaprajzából megítélhető korszerű fokon álló - szinházépület, hanem Haydn ottani hosszú működése révén a zenetörténetben szerepet játszó hely. /Haydn emlékét ma a Muzsika házon, mint régi lakásán, művészi emléktábla őrzi./.

Dallos először a szinház közönségét írja le: Deák, Nemes, Paraszt, Magyar, Német, Olasz, Francia, Éap. Szerzetes, Katona, Szerecsen vendégekről ír. Külön említést érdemel és a szinház rendjére, játékának módjára világot vet a következő megjegyzés, mely rendszeresen látogatható előadásokra mutat.

 

/57/ Ebben a pénz nélkül meg-lehet jelenni

A Jó-ész kit hová vezett? helet venni,

Honnénd mikor akar? kedvére ki-menni

A' mint kinek tetszik? lehet arról tenni.

 

Még a szinház beosztásáról is tesz említést:

 

/59/ Itt a Méltóságok Losiban mehetnek

Egy-más ellenében rendet le-ülhetnek,

Alol ezen Helyre kik öszve gyülhetnek,

Magoknak hol lehet, helyet kereshetnek.

 

A Beschreibung a főpáholyon kívül felemlíti a proscénium melletti két páholyt, de a leírásból úgy vehető ki, hogy a galéria is az előkelőségek helye, míg a földszint egyéb közönség részére szolgál, szabad belépéssel.

Dallos Márton a következő versekben hat kályháról beszél:

 

/60/ Olly tsinos hat kálha áll ennek szerében,

Hogy a Magyar földön első ékességben

Mig más Országnak sem enged szépségben.

 

A Beschreibung csak néhány kályhát említ a szövegben, azonban az alaprajzból megállapítható, hogy még két kályha állott az oldal-kabinetekben s így úgy látszik, Dallos tényleg a helyszín pontos ismeretében írta versét.

Ez a színház különben egy 1779. novemberében leégettt színház helyén épült, és 1780. október 15-én nyílt meg. Korabinszky és Vályi külön felemlíti Haydn működését az eszterházi szinházakban, de egyébként is tudjuk, hogy Eszterházán Haydn-nak 10 ide készült operája került első ízben bemutatásra.

Dallos a zenének külön versszakot szentel, és a zenekar dicsérete mellett a zene gondűző jelentőségének hangsúlyozására is talál kedves szavakat:

 

/63/ A Musikussai ez Herczegi-Háznak

Mind ki-vállogatott Emberekből állnak,

Áriát Concertet magoktól találnak

Szép ékes Operát midőn köll, tsinálnak.

 

/64/ Itt a Házi-gondot Musika elveszti

Hasztalan beszédét tréfa elkergeti,

Unalmat és Ének más-hová gerjeszti,

Fárott gondolatot a Hugo szélleszti.

 

Leírja még a szinház ormán álló szoborcsoportot is, melyet összevetve a Beschreibung metszetével, ráismerünk a kompozícióra, de kiérezzük a gúnyt is a szövegezésből:

 

/66/ Ez Ház fölött kőbül két Angyal trombitál

Köztük az harmadik dobot ver, s térden áll,

Hirdetvén, tudgya-meg a ki itten sétáll,

Hogy az egész világ Komédiábul áll.

 

Az épületek leírása után magára a parkra kerül a sor. Ennek leírásán is érezni a helyismeretet, amint pl. kiemeli Széplak és Szent Miklós templomának képét a fasorok végén:

 

/68/ Vannak ezen Lésnek három fő-uttyai,

Melyeken egyenest a Vár ablakjai,

Láttatnak szent Miklós és Széplak Tornyai,

Vannak más különös elől-láttatyai.

 

A park leírásából hagyjuk el azokat a részleteket, melyek a zöldelő pázsitokra, kő-statuákra /kár, hogy ezekből, noha a képek szerint bőven voltak, alig ismerünk valamit/, esztergályos munkákra vonatkoznak annál a pontnál álljunk meg, hogy

 

/71/ Ebben sétálásra ban utt a szekérnek

Árnyékos-Helyei a gyalog embernek,

Vagyon engedelem Urnak és szegénynek

Itten sétálgatni a jövevényeknek.

 

mely hasonlatos a szinház-látogatás általánosságához.

Ellenőrizhetjük azonban Dallos felsorolását a Beschreibung térképével, mellyel megfelelő leírásokat kapunk Korabinszkynél és Vályinál is.

Dallos sorban említi először a legközelebb fekvő Diana templomot és Nap templomot /a Beschreibung térképén N.N./ melyek tényleg egymással szemben állottak:

 

/73/ A' hola mindenféle giz-gaz neveltetett,

Oda Dianának víg-Hely épéttetett,

Ennek ellenében ismét emeltetett

Épület, mely fölé Nap képe tetetett.

 

A Nap képét az épület oromzatán említi a Beschreibung is, Vályi pedig még részletezőbb: "A napnak temploma mintegy 250 ölnyire van a vártól, holott három nap szemléltetik, egy az épület tetőjén, másik az órán, harmadik pedig az épületnek alapján".

Beszél Dallos a Remete-lakásról is, amelyről a többi leírásokból sok mindent tudunk, és Dallos leírása ezekkel összevág. /B.O./

Külön megemlíti a nyírott allékat, melyek kétségtelenül a park legfőbb jellegzetességét jelentették, és a farncia-kert első és legnagyobb szabású megvalósulásai.

 

/76/ E Léss parlangokkal bé-vagyon kerétve,

Az utzája mintha bé-volna ültetve,

Ugy látszik, mint kő-fall, egyenest föl-nyesve,

Külömbkülömbféle szint mutat zöldelve.

 

A halastó, vadaskert, fácánkert, mellyeket Dallos ezután felsorol, mind a park ismert részei. Végül és költői szavakkal foglalja össze a park szépségeit:

 

/83/ Itt van nyugogalma Fárosztott elméknak,

Derül vidámságra sebesült sziveknek,

Szünik itt meg-unta szomorú kedveseknek,

Midőn föl-ugrásit látni a Vizeknek.

 

A park nagyságára is jellemző adatot ad:

 

/85/ Ha a Lovas ember e Lésnek hoszszára

Ki nyargal? mig vissza nyargal egy órára

Van szüksége; ebben majd minden ép fára

Akadhat néha jó Cseperke-Gombára.

 

A vadászatról is szól még, mintha kissé kedvetlenül vagy értetlenül. S ezután újból megismétli a bevezetésben már említett szerepét a várépítésnek: sok ember részére ad munkát:

 

/87/ Igy már lehet látni ez üdő folytában,

Mennyi embert éltet munka-adássában,

Az Épületnek folytattatásában

Az Eszterház Vára csinoséttásában.

 

Nem a külfölddel, Versáliával versengő dicsekvés ez, hanem józan megfontolás, mintha egy kis mentegetődzés is volna benne, a nagy költekezés és pazarlás láttára.

A verset az Esterházy családot dicsérő részek fejezik be. Esterházy Antalról és ifj. Esterházy Miklósról, Fényes Miklós fiáról és unokájáról külön szól, akik rövidesen követték is Eszterháza megteremtőjét a hercegi székben. Különösképpen mindkettő - a vers reménykedésével ellentétben - Eszterháza csillagának hanyatló ágához tartozik. Antal herceg beiktatása 1791. augusztusában a kastély nagyszabású ünnepségeinek utolsú fellángolása, hiszen Antal 1794-ben meghal, s az utód, Miklós már átköltözik Kismartonba, mint Csehy írja 1806-ban Kazinczynak, hogy az eszterházi kastélynak "nagyon hanyatlik ékessége, minthogy mostani ura Kis-Martont kedvelli jobban".

A versben még a hercegné családja és rokonai is helyet kapnak, majd a korán elhalt két unoka felemlítése után a herceg éltetésével fejeződik be a mű, azonban újból felmerül a gondolat, hogy a szegény emberek hasznának felkarolása, a közjó előmozdítása szinte kötelessége a magyar főnemesnek:

 

/100/ Számos jó háramlyon az ékes Várára,

Tarcsa-meg-közöttünk Nemzetünk javára,

Sok szegény el-fogyott Emberek hasznára,

E mi Vármegyénk hasznos oltalmára.

 

Dallos Márton üdvözlő versét ez az állásfoglalás szinezi, gazdagítja, mondhatnánk a szokványoson felülemeli.

Érdemes egy pillantást vetni a magyar irodalom akkori állapotára, hogy Dallos Márton versének súlyát felmérhessük.

A magyar nemzeti újjászületés korának kezdetén vagyunk. Még egy évtizede sincs, hogy Bessenyei György 1772-ben megindítja a magyar testőrök mozgalmát, s megjelennek első művei. Az újjászületett irodalom a legkülönbözőbb műfajok és formák felé fordul. A magyar irodalom örökségében ott van a "Sándor-vers", ami Zrinyi Miklős kezén az ősi magyar tizenkettős verssorból fejlődik kifejező versformává, majd Gyöngyösinél hajlékonnyá, zengzetessé, rímeiben csiszolttá válik. Sajnos, a Rákóczi-kort követő eltespedés és elnyomatás korában ez az örökség is kallódik, alig van élő hagyománya, a század közepén alig van mű, mely használná, jóformán alig ismert neveket kellene felsorolni, amilyen Lázár János Florindája /1766/.

Maga Bessenyei még 1772-ben megteszi a maga lépését erre az útra is. Külön érdekessége, hogy ez a műve éppen az eszterházi kastéllyal kapcsolatos. Az "Eszterházi Vigasságok"-ról van szó, mely Rohan herceg eszterházi látogatásának ünnepségeit írja le. Versformája az elexandrin illetve tizenkettős párrimes sorok. A kastély életének leírása gazdag és változatos, inkább a külső események, szini előadások, hangversenyek, szórakozások részletezése. Kétségtelen azonban, hogy mind tárgyválasztásában, mint formájában elődje és példája lehet Dallos művének.

Más példára alig lehetne hivatkozni. A lassan megéledő irodalom alig mutat fel más, legalább formában hasonlatos előképet. Dugonics András Homeros fordítása, a "Trója veszedelme" igaz, hogy 1774-ben jelent meg, éspedig 4 rímű alexandrinusban, amit követ 1780-ban Ulissesnek csodálatos története. Ezenkívül azonban alig van más észlelhető jelenség. 1777-ben jelenik, meg "Bessenyei György társasága" címmel egy költeménygyűjtemény az új fellendülés íróitól, s abban Orczy Lőrincnek, a magyaros iskola vezérének első versei, de az ő művének lényege már 1780 utánra esik. /Költeményes Holni, 1787/ Gvadányi Aprekaszion-ja, mely szatírikus németes torzításai miatt példának is alig alkalmas, kéziratban megvan ugyan, közkézen is forog, de csak 1792-ben jelenik meg, amint a "Falusi notarius budai utazása" is csak 1790-ben. Péczely József munkássága is a 80-as évek végére esik alexandrinus formájú fordításaival, és a "Mindenes Gyűjtemény" Péczely lapja, mely hasonló leírásoknak többször is ad helyet, 1789-ben indul. De hiszen a Magyar Hírmondó, az első magyar újság megjelenésének éve is 1780, a további lapok, folyóiratok már a századvéghez esnek közel.

Dallos Márton tehát meglehetősen kísérletezőnek, úttörőnek mondható művével, mely az udvari alkalmi költészet fogalma alá tartozik ugyan, azonban szándékaival magasabbrendű, társadalomszemlélete fejlett, az útszéli megalázkodó hízelgés helyett.

Nyelve határozottan gördülékeny, és valahogy a "beszélt" nyelvre emlékeztett. Dallos Mártont határozottan a megújhodott magyar költészet törekvéseit és vívmányait ismerő műkedvelő írónak tekinthetjük, aki számunkra szokatlan, kissé prózai tárgyválasztásában a vezér, Bessenyei nyomdokain jár. Nem lehet tőle a leírás fordulatosságában legalább a közönség érdeklődését szolgáló újságíró érdemeit megtagadni, holott maga a hírlap, az újság, bár úgy látszik, a kor általános szükségletei közé tartozik, csak valamivel később kezdi diadalútját.

Említettük, hogy a nagyszabású kastély építkezésénél a leírásban elsőrendű szempontként szerepel az, hogy a munka sok embert tart el, a szinháznál, a parknál külön említi, hogy bárkinek szabadon, ingyen be lehet járni, aminek hangsúlyozása, itt a XVIII. század végén kissé célzatosnak látszik. Egészben véve valahogy azt érezzük a kissé naív és jóindulatú versekből, minden alázatos hódolat mellett is: a kor átlag magyarja ilyenformán állott az eszterházi pompával, elképesztő fényűzéssel szemben, álmélkodva, kissé alázatos tisztelettel a bőkezű gazdagság előtt, de bizonyos józan mérséklettel nézvén az eredményt, mondhatnók, hogy tárgyilagos mérséklettel keresvén a való értéket a drága díszletek között.

A magyar társadalom valóban nem áll teljesen Bessenyei feltétlen elismerésének álláspontjában, akinek ítéletét az vezette, hogy "egy hazának hiréért ezúttal is csekélységet mivelni nem lehet. Mind királyunk, mind nemzetünk dicsősége kivánta, hogy Eszterháza magát csudává tegye. Meg kellett mutatni, hogy a Páris és Londonban nevelkedett francia kivánság Magyarországban gyönyörűségét feltalálhatja".

Már a Mindenes Gyűjteménynek, Péczely József hírlapjának cikkírója 1790-ben kissé keserűen írja az Eszterházi Kastélyról:

"Nem régiben eggy Hazafi, mikor mind ezeket a szépségeket sorra járta, s mikor hallotta némelly Tisztektől, hogy már a kastély és a kert többe van öt milliónál; nem állhatta meg, hogy igy ne szólljon; hogy tsak eggy ötöd részét is ennek a sok kintsnek arra szánta volna a Hertzeg, hogy azon az ő Uradalmaiban levő árva Magyar gyermekek számokra holmi szükséges mesterségekre tanitó fundátiót épittetnének, vagy pedig a Magyar Nyelvnek virogoztatására, s az által az egész Nemzetnek megvilágitására a boldogitására tzélozó Társaság állitattatott volna fel, azzal a maga nevét sokkal kedvesebbé s halhatatlanabbá tette volna, mint ez által a különben igen pompás épület által, mellyet egy föld-indulás semmivé tehet".

Az óriási, még elhagyatottságában is elhanyagoltságában is megkapó létesítményt a magyar társadalom, úgy látszik, mindíg kissé idegenül szemlélte, valahogyan sokallta a pazarlást, amelynek a nemzeti fejlődés előbbre vitelében nem volt szerepe. Tanulságos ebből a szempontból az előbbiekhez hozzáfűzni S. v. Ludwig bírósági ügyvéd leírásának egy részletét, amint az 1832-ben megjelent "Reise in Ungarn im Jahre 1831." c. művében olvasható. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezeket Ludwig németül írja, mert mint bevezetésében mondja, nem tudja a szép hazai nyelvet tökéleteseen, s nem mer a magyar literátorok ítélete előtt megjelenni. Ez a Ludwig is szemrehányóan látja a kastélyt és parkot, mely már elhanyagolt: "Egy darabig sétáltunk a szép gesztenye allékban s némelyik fúurunk gazdagságáról vitatkoztunk, akik többnyire külföldön töltik el idejüket, ahol alig veszik észre és becsülik meg őket, holott néhány utazásnak szentelt év után hazatérve hazájukban általános tiszteletben működhetnének és a hazai jólét és igazi nemzeti pompa emeléshez sokkal hozzájárulhatnának". A meegjegyzés az üres eszterházi kastély előtt önkéntelen vagy tudatos megrovásnak hat.

S körülbelül ugyanebben az időben, 1824-ben, a Tudományos Gyűjtemény-ben hangzik el a másik megróvás, mely a kastély minden pompájának színes leírása után fájón és keserűen jegyzi meg, hogy ma a hercegi képtár darabjai nem Eszterházán, hanem Bécsben vannak, holott, ha azokat a herceg a Nemzeti Múzeummal egyesítette, vagy budai házába telepítette volna, "nem csak magas rendeltetésének felelt volna meg, hanem nevét is a Széchenyiével /Ferenc/ halhatatlanitotta a Nemzet hálaadására szert tett volna". Az Esterházy Képtár szinte kötelező útjának kijelölése ez, amit a képtár sajnos, csak sokára és bőkezű adományozó igéret után, gondolkodóba ejtő váráslási aktusok árán jár végig, hogy végül is most 50 éves jubileumát ülő Szépművészeti Múzeum törzsanyagává váljon.

De amikor a Tudományos Gyűjtemény cikkét átfutjuk, legyen szabad annak más részletét is idézni, mely a kastély akkori állapotáról szól, és sajnálatosképpen százharminc év után szinte változatlanul ma is elmondható:

"Üres a ritkaságok és drágaságok kabinetje is a porcellánház mellett s ezek a kismartoni és potterdorfi kastélyokat ékesitik. A nagy viztartók /Bassin/ és ugró kutak az udvarban, Vár mellett s a kertben, hol eggyike 60 ezer forintba tellett, megszüntek lenni: köveik máshová el hordattak haszonvehetetlenül. A különféle mesterségü ritka órák, remek művek a belső szobákból el vitettek. - A chinai táncoló ház leégett, a játék szinekben széna tartatik; a kertek el vannak hagyatva; ama pázsit gyepen, mellyen 1791-ben több nemes vármagyéknek zászlója vitéz forgásokat tettek szemem láttára, földi alma terem".

Felmérve a kortárs csodálkozását - melyről Dallos Márton könyvecskéje újabb tanúságot tesz -, és a kastélyt a magyar műemlékállomány összefüggéseiben is mérlegelve, el kell gondolkodnunk a tisztán látó és megrovással sem fukarkodó Tudományos Gyűjtemény panaszos sorain, melyek méltatlannak ítélték a fertődi kastély akkori elhanyagoltságát, s talán folytatni is merjük a valóra válás reményében az idézetet: "az egykori Eszterházi /kastély/ őszi szomorúságra jutott, de azzal biztatja magát, hogy még tavaszi vidámságra éled".