SALLAY MARIANNA
A FERTŐDI ESZTERHÁZY-KASTÉLY KÉPZŐMŰVÉSZETI ALAP KIADÓVÁLLALAT BUDAPEST 1959.  

,,..... Ezúttal mégiscsak szívesebben térünk vissza Esterházy herceg tündérbirodalmába. Ez az előkelő követ úgy akarta megünnepelni a mai napot, hogy teljesen mellőzte a maga kedvezőtlenül fekvő szállását s ahelyett elől színesen kivilágított portállal, hátul pedig még pompásabb látványossággal díszítette fel a Rossmarkt nagy hársesplandját. Az egész kertet lámpákkal jelölték meg. A fák közt fénypiramisok és golyók állottak átlátszó talapzaton. Egyik fától a másikig ragyogó fűzérek húzódtak, amelyekről függő-lámpák csüngtek alá. Több helyütt kenyeret és hurkát osztottak és a borral sem fukarkodtak. Boldog hangulatban négyesben jártunk fel s alá, s én Gretchen oldalan úgy éreztem magam, mintha valóban Elisium boldog mezején járnék, ahol az ember fáról tépi a kristályserleget, melyek tüstént megtelnek a kívánt borral, s ahol kezével rázza le a gyümölcsöt amely aztán tetszés szerinti ételre változik" - igy írt Goethe a ,,Dichtung und Wahrheit"-ben Eszterházy Miklós hercegrőI, aki a XVIII. század egyik leggazdagabb magyar főúri családjának kimagasló, Európahírű tagja, a fertődi kastély építtetője volt.

Az Eszterházy család felernelkedése a XVI. század végén kezdődik, s a XVII. század első negyedében már jelentős szerepet játszanak Magyarország politikai életében. Gazdagságuk alapját az ellenreformáció korában vetették meg, amikor a katolikus vagy rekatolizált főurak a Habsburg-monarchiához és az egyházhoz való hűségükért hatalmas birtokokat kaptak adományként. Vagyonukat és hatalmukat a Rákóczi-szabadságharc leverése után még növelték. A rnagyar szabadság-mozgalmak bukása szabaddá tette az utat a Habsburgok gyarmatosító törekvései előtt, és az abszolutista politikájukat támogató főurakat bőkezűen jutalmazták.

Az Eszterházyak hatalmas vagyona lehetővé tette, hogy a művészetek az irodalom bőkezű mecénásai legyenek, és így jelentőségük a XVII-XVIII. századi kulturális és művészeti életében kiemelkedő helyet foglal el. A család három kimagasló egyénisége: a vagyon megalapítója, Miklós nádor, fia, Pál nádor, a híres Eszterházy-kincstár és képtár kifejlesztője és végül Miklós herceg akit pompakedveléséért és költekezéseiért "fényes"-nek neveztek kortársai, szinte fémjelzik a reneszánsz, illetve barokk stílus egy-egy állomását. Miklós nádor felépítteti a fraknói várat reneszánsz stílusban; elsősorban arra törekedve, hogy biztos védelmet nyújtson és a hadászati követelményeknek megfeleljen. Fia számára Carlo Martino Carlone, a kiváló olasz származású építész tervei szerint alakítják át a kismartoni várat barokk kastéllyá. Ez, az első - a korábbi megerősített várkastélyokkal ellentétben - újszerű palota Magyarországon. A homlokzatok tömör, zárt jellegét mozgalmas építészeti kiképzés váltja fel, méreteiben, külső és belső díszítettségében is dokumentálva építtetőjének hatalmát és vagyonát.

A harmadik állomás a fertődi kastély, már a rokokó művészet korára, a XVIII. század második felére esik. Létrehozója Eszterházy Fényes Miklós nem egyszerűen építtetője, hanem tervezője, megalkotója volt a csodálatos épület-együttesnek, amelyről Risbeck, egy XVIII. századi francia utazó azt írta: ,,Talán Versailles-en kívül nincs Franciaországban olyan hely, amely pompájában összehasonlítható volna ezzel." A mecénás Fényes Miklós személye elválaszthatatlan Eszterházától, hiszen az ő elképzeléseit valósították meg a művészek és mesterek, és éppen ennek az egységes gondolatnak következetes érvényesítése tette Fertődöt a magyar későbarokk építészet maga nemében egyedülálló remekévé.

Eszterházy Fényes Miklós 1714-ben született, akkor, amikor családja hatalmának és gazdagságának teljében volt. A leydeni egyetem elvégzése után hosszabb európai körútatt tett, majd katonai pályára lépett. A majorátust 1762-ben, 48 éves korában örökölte és 1790-ben bekövetkezett haláláig az ő kezében egyesültek az Eszterházy-birtokok. Vagyonát a többi külföldön élő és költekező magyar főúrral ellentétben arra használta, hogy itthon, Magyarországon építkezni kezdett, tovább gyarapította a családi képgyüjteményt és kincstárat, sőt Bessenyein keresztül valószínűleg szerepet játszhatott a kor magyar irodalmi életében. Éví jövedelme 1 800 000 Ft volt, s az uralkodókkal vetélkedő udvartartása átlag évi 40 000 Ft-ba került. Egész Nyugat-Európa csodálatát kivívta elkápráztató életmódjával. 1764-ben mint Mária Terézia követe vett részt József főherceg koronázásán, s az akkor rendezett ünnepségekről írta Goethe a fent idézett sorokat. A frankfurti ünnepély azonban csak előjátéka azoknak a híres ünnepélyeknek, amelyeknek színhelye már az új palota: Eszterháza volt. A koronázás után ugyanis Eszterházy kiséretével együtt Párizsba ment, ahol meglátva a versailles-i kastélyt, elhatározta, hogy megépítteti annak magyarországi mását.

X1V. Lajos szinte utolérhetetlenül fényűző udvarának utánzására való törekvés nem egyedülálló jelenség a XVIII. században. Az európai fejedelmek számára a versailles-i élet volt a mintakép: káprázatos operaelőadásaival, ünnepi játékaival és kerti ünnepélyeivel. A francia hatás tért hódított mindenütt, életmódban és művészetben egyaránt. Az építészetben a francia rokokó könnyed játékossága váltja fel az ünnepélyes barokk formákat. A pátosszal teli, súlyos és egységes lüktetésű barokk zene helyét hízelgőbb, enyhültebb melódia, halkabb és mozgékonyabb zeneiség foglalja el, és a kezdemenyező itt is Párizs. Mint ahogy innen indul el és hódítja meg az egész világot a rizsporos frizura, az ijesztő méreteket öltő abroncsszoknya, az ún. panier és a kecses térdnadrág.

Ezt a világot akarta Magyarországra varázsolni Eszterházy Miklós, hazatérve Franciaországból. És álma nagyon hamar valósággá vált. Rövid idő alatt felépült a Fertő-tó déli csúcsán, Süttörön a kortársak által magyar Verszáliának is nevezett Eszterháza.

A fertődi kastély építéstörténetére vonstkozóan a kutatás hosszu ideig csak feltevésekre szorítkozott. 1953-ban azonban publikálták az 1945-ig elzárt Eszterházy-levéltár anyagát, és ekkor sok érdekes, az építkezések időpontjára és a közreműködő művészekre, mesterekre vonatkozó adat került nyilvánosságra. Ezek és a most folyó helyreállítási munkák kapcsán megismert új részletek alapján nagyjából rekonstruálhatjuk az épületegyüttes keletkezésének és folyamatos alakulásának körülményeit.

Eszterháza építésének legfontosabb problémája az épületeggyüttes és a rokokó főhomlokzat tervezőjének személye, illetve az, hogy kinek irányításával jött létre a magyar építészetben egyedülálló kastély. A kérdés tisztázását megnehezíti az épület elszigeteltsége is. A magyar építőművészet számára a francia, osztrák vagy délnémet rokokó teljesen felbontott, szélsőségekbe hajló stilusa mindig idegen maradt. A stílus legjellegzetesebb emlékein is meglepő nyugalom és tartózkodás figyelhető meg, és a század hatvanas éveire a későbarokk művészet elérkezik Magyarországon fejlődésének második fokára: a higgadt, egszerű formákat kedvelő copf stílushoz (a II. József korában divatos és a férfiak által is hordott hajfonatról kapta elnevezését), amit a klasszicista elemek megjelenése és lassankénti előretörése miatt klasszicizáló későbarokknak is neveznek. A kor legnagyobb építészei: Fellner, Jung, Canevale és Hefele ezt s stílust képviselik. Ebben az időben, Fellner egri líceumával szinte párhuzamosan épült fel a rokokó legtipikusahb magyar alkotása: a fertődi kastély.

A szakirodalom 1953-ig Karl Jacoby Freiherr von Eckholmot, a brünni tartományi építészeti hivatal későbbi igazgatóját tartotta a kastély építőjének, akit a források mint kiváló építészt emlegetnek. Ez a megállapítás arra a tényre támaszkodott, hogy az 1784-ben kiadott ,,Beschreibung des Nochfürstlichen Schlosses Esterház" egyik metszetén a következő felirat van: ,,Jacoby del. et aedif.", azaz rajzolta és építette Jacoby. Az előkerült adatok azonban azl bizonyítják, hogy a herceg szolgálatában nem az elszászi mester, hanem egy Jacohy Miklós nevű építész állott, akinek számos nyugtamásolatát találták meg.

Jacoby Miklós (1733-1784) 1756-tól dolgozik az Eszterházyaknak. Ő készített tervrajzokat a kismartoni kórházhoz és vadaskerthez és a bécsi Vörős-ház átalakítási munkáihoz, sőt egyes adatok szerint a herceg hozzájárult, hogy a fertődi kastély kerti hornlokzatán tervei alapján végezzenek átalakításokat. Ezen kívül az uradalom technikai és műszaki feladatait oldotta meg, ünnepségeket rendezett; 1767-ben pedig a herceg kíséretében Strassburgban találjuk. Ismert munkái és az eszterházai főhomlokzat között azonban olyan nagy kvalitáskülönbség van, hogy Jacoby Miklóst nem tekinthetjük a kastély tervezőjének.Valószínüleg csak rajzoló és építésvezető mérnök lehetett.

A másik udvari építész Johann Ferdinánd Mödlhammer, az adatok tanúsága szerint Kismartonban, Bécsben, Fraknón és Köpcsényben végzett átépítési, renoválási munkákat, illetve ellenőrizte, sőt Kismartonban személyesen vezette azokat. A fertődi kastély számára ő készítette el 1763-ban az akkorra már íves formában összekötött fő- és melléképületekhez tartozó patkó alakú földszintes szárnyépületek terveit.

A levéltári anyag egy harmadik építész közreműködését is bizonyítja, Hefele Menyhértét. 1765-ben kelt az a nyugta, amelyen Hefele a süttöri kastély homlokzati tervrajzaiért és a munkák ellenőrzéséért pénzt vesz fel. Hefele kapcsolata Eszterházy Fényes Miklóssal megmagyarázható. A legújabb szakirodalom szerint ugyanis Hefele Würzburg után, ahol Balthasar Neumann mellett tanult és részt vett a hercegérseki palota építésében, majd Oegg György Európa-hírű lakatosmester rajziskoláját vezette, Bécsben a magyar testőrség rajztanáraként működött. Eszterházy pedig jelentős szerepet vitt a nemesi testőrségben, sőt 1765-ben a magyar gárda élére is került. Ő maga is festegetett, a kastély már említett XVIII. századi leírása megemlíti, hogy két szobában is láthatóak a herceg sajátkezű festményei, sőt az Eszterházy-levéltárból előkerült egy kismérétű vizfestménye is. Valószínű tehát, hogy Fényes Miklós megismerkedve Bécsben az akkor teljesen ismeretlen építésszel és látva annak jó képességeit, megbízta az épülő kastély hornlokzati terveinek elkészítésével.

Ez a tény nemcsak a fertődi kastéIy történetének szernpontjából érdekes, de jelentős Hefele művészi fejlődésének megismerésében is. Az épitész, aki a század hetvenes-nyolcvanas éveire a klasszicizáló későbarokk stílus legkiválóbb képviselóje lesz, tíz évvel korábban a magyar építészet egyetlen valóban rokokó kastélyhomlokzatát tervezte.

Viszont az, hogy Hefele ekkor még kezdő építész, bizonyossá teszi, hogy irányító szerepet a egész együttes tervezésében nem játszott. Eszterháza létrejötte - ezt isrnételten hangsúlyozni szeretnénk - Eszterházy Miklós nevéhez fúződik. Ő volt az irányító és az ő egyénisége nyomta rá bélyegét az alkotás egészére.

Végignézve a számos mesterember és művész nevét megőrző levéltár anyagát, kiderült, hogy a kor igazán jelentős szobrászai és festői nem dolgoztak Eszterházy számára, és az említett építészek is mint kivitelezők és rajzolók ismertek. Valószínűnek tartjuk, hogy Eszterházy, mivel a saját elképzeléseit akarta megvalósitani, elsősorban jó gyakarlati felkészültségű mestereket foglalkoztatott, akik rnegfelelően realizálták elgondolásait. Miklós herceg alapvonásaiban ragaszkodott a francia mintákhoz: a park alaprajza, a kastélyépület széles, festői elrendezése, versailles-i mintaképekre utal. A felépítésben, a díszítőelemekben azonban már az osztrák rokokó (Schönbrunn) hatását fedezhetjük fel. Eszterházy egységes irányitásának köszönhető, hogy a sok kéz ellenére a kastély művészi harmoniája töretlen.

Az épitkezés folyamatosan 1760-tól, nagyjából a hetvenes évek elejéig tartott. A Martinelli által 1720-ban épített süttöri vadászkastély - valószínűleg három külön épületből állott - átalakitási munkái 1760-ban kezdődtek meg. A jelenlegi helyreállítás során előkerült a barokk stílusú épület nehány részlete. A világító udvarban pedig a régi vadászksstély homlokzatának egy részletét eredetiben meghagyták.

Az átépítés a három külön épület U-alakban való összekötésével indulhatott meg. A különböző épületek utólagos egybekapcsolasát bizonyitja az összekötőszárnyak és a főépület emeletmagasságának külön bözősége és a találkozási pontnak a szervetlen pillérmegoldás. 1763-ban kezdik el Mödlhammer tervei szerint a földszintes, patkóalakú szárnyak építését, 65-ben pedig sor került a Hefele által tervezett homlokzatokra. A külső munkákkal párhuzamossn alakult a kastély belső képe is: 64-ben a kápolnában végzett rnunkákról számolnak be nyugták, két év múlva a díszterem számára készítik már a berendezést. A számlákból tudjuk, hogy a belső diszitési és berendezési munkák még sokáig eltartottak, úgyhogy a kastély valószínűleg csak a 70-es évek elejére nyerte el az 1784-es metszetekböl ismert formáját.

A kastély építésével egy időben elkészült az un. francia stílusban tervezett park, szintén a versailles-i példát követve: az épületre irányuló centrális sugárszerkezetben (2· kép). Azonban a barokk kertek geometrikus fegyelmét itt már feloldják a szabályos utak mellett elhelyezett labirintusok és a ligetek ún. szórakozóházai (Lusthaus), amelyeket Diana, Venus, Fortuna és a Nap templomának neveztek, a kínai ház, az opera, a bábszínház, a remetelak és még ma is meglevő Muzsikaház, a herceg zenészei és énekesei számára.

 
A kastély díszítő rnunkái, falképek és szobrászati alkotások nem a legkvalitásosabbak. De nem is az volt a, cél, hogy a figyelmet magukra vonjak. Szerepük csupán a rokokó dekoratív igényeinek kielégítésére szolgált, még gazdagabbá, játékosabbá, színesebbé tették a már építészetileg is felbontott belső teret vagy külső homlokzatot.

A herceg udvari festője Johann Basilius Grundemann (1726-1798) volt, aki 1762-ben lépett Eszterházy szolgálatába és valószínűleg ő festette a palota falképeinek legnagyobb részét. Kétségkívül a szászországi mester alkotása - ezt egy megmaradt szerződés bizonyítja - a díszterem mennyezetfreskója (29. kép). Ez és a képtárban talált számos kisméretű festménye közepes festőnek mutatják.

A kápolna kupoláját Josef Ignatz Milldorfer bécsi ,,akadémiai festő" festette és feltehetőleg neki tulajdoníthatjuk a Sala Terrena falképeit is. Az írott források megemlítik még az operaház olasz, illetve francia származású díszletfestőit: Pietro Travagliat, Cantinit, Alessiot és Le Bont, éa két osztrák festőt: Lorenz Guttenbrunnt és Josef Messerschmiedet .

Travaglia vázlatkönyvét is ismerjük. A Széchenyi-könyvtárban őrzött könyv külön érdekessége, hogy 27. lapján a festő Haydn Orlando Paladino c. operájához készített egyik eszterházai díszlete található, az egyetlen ismert és hiteles XVIII. századi Haydn operadíszlet. Ugyancsak Travaglia munkája a Széchenyi-könyvtár jelmezterv gyűjteményéből hét olyan kép, amelyek Haydn Armidájának eszterházai ősbemutatójára készültek.

Számos bécsi mester dolgozott az épület szobrászati díszítésén. Josef Ressler a főhomlokzatra, a lépcsőházba készített szobrokat, és ő faragta az erkélyre vezető lépcső lámpást tartó gyerekfiguráit. Johann Friedrich Schrott a melléképületeken végzett díszító-szobrászati munkákat. Ismeretes még Breyer és Simon Reindl közreműködése is.

Az Eszterházy-levéltár megőrizte a stukkátorok, kőfaragók, faszobrászok, cserepezők, asztalosok, ácsmesterek és egyéb iparosok nevét, a számlákon még a végzett munkák részletes felsorolását is megtaláljuk, sőt előkerült a kínai ház 1764-ben készült homlokzati rajza, bár az 1784-es metszetek alapján tudjuk, hogy az épületet később nagyobb méretben és gazdagabb kiképzéssel kivitelezték (6. kép). Ugyancsak megtalálták a mesterséges vízesés tervét, amit Grusz Ferenc készített 1782-ben (7. kép).

Fentebb azt mondottuk, hogy, Eszterháza díszítésén középszerű, nem annyira művészek, mint inkább jó mesteremberek fáradoztak. Egyetlen iparmúvészeti ág érte el az építeszet nívóját és hozta létre itt, Eszterházán talán a legjobbat, amit a XVIII. században Magyarországon létrehozott, ez pedig: a vasművesség.

Bár nem tudjuk, ki tervezte a kastély művészi kovácsoltvas díszeit, feltétlenül jelentős, a korszak kiemelkedő művészegyéniségei közé tartozhatott. A XVIII. században Európa-szerte virágkorát élő vasművesség Magyarországon technikailag és művészi kivitelben egyaránt magas színvonalra emelkedett. Eszterháza hármas tagolású kerti kapuja pedig ennek a virágzó művészetnek legszebb emléke (8. kép). A híres, már a saját idejében csodált "vasrostélyos kapú" architektonikus felépítését és struktiv erejét a lendületes, könnyedebb növényi ornamentika sem csökkenti. Az épület többi, egyszerűbb, de a legmagasabb művészi igényeket is kielégítő művészi vasdíszítésével - korlát, lámpások stb. - jelentös helyet foglal el a magyar vasművesség ez ideig számos részletében még nem ismert történetében.

 
A magyar Versailles fénykora kb. húsz évig tartott. Eszterházy Fényes Miklós rnár 1768-tól itt töltötte az év legnagyobb részét, s vele együtt ideköltözött teljes udvartartása. Átköltözött az eddig Kismartonban működő zenekar, az énekesek, a színészek és a mechanikusok, akiknek fontos szerepük volt a káprázatos és technikailag nehezen megoldható színpadképek létrehozásában.

Az első híres ünnepélyt 1771-ben tartották és ettől bezdve minden évben megismétlik. A kor legelőkelőbb társasága gyűlt össze évente Eszterházán, Mária Terézia, a trónörökös, külföldi fejedelmek és követek neveit találjuk a vendégek sorában. Nem véletlen, hogy Eszterházy herceg egész Európa csodálatát kivívta, hiszen azt az elképzelést valósította meg, amit a XVIII. század végének főurai egyetlen életformának tartottak. Szemléletük alapja ,,az élet elegáns, színpadias, könnyed elvezése" volt. Külön színpadi világot építettek maguknak, ebben a világban éltek s így is látták az egész életet. Az eszterházai ünnepségeken például nemegyszer háromszögletű kalapba, kivarrt, ezüstgombos ruhába és fehér harisnyába öltöztetett parasztok legelésző nyájjal szolgáltak még változatosabb és festőibb díszletül.

A magyar irodalom megőrizte számunkra egy ilyen ünnepély költői leírását. Bessenyei György gárdista - Miklós herceg ezekben az években volt a magvar testőrség kapitánya - részt vett l772-ben Rohan herceg, a bécsi francia nagykövet tiszteletére adott ünnepélyeken. Az akkor tartott mulatságokat írta le ,,Esterházi vigasságok" címen. A bevezetésben lelkesedéssel ir kapitányáról és a pompás kastélyról. "Mind királyunk, mind nemzetünk dicsősége kívánta, hogy Eszterháza magát csudává tegye. Meg kellett mutatni, hogy a Páris és Londonban nevekedett francia kivánság Magyarországban gyönyörüségét feltalálhatja, melyen tett álmélkodása hazánknak tisztességét kétségkívül minden idegeneknél dicsőíteni fogja."

Költeményében leirja a kastély ,,aranyos szobáit", a játékokat, az esti ünnepségeket, a csodálatos muzsikát, amit a nap mindegyik szakában évezhettek a vendégek, a gazdag kincstárat és a francia kertet.

 
 

"Mesterség alkotta egybe itt a fákat,

Melyek rendre szépen ölelték magokal.

Sűrű gallyaik közt hosszú útak nyúltak

Hol a csendességek lappangva bujkáltak."
 

 

Bessenyei után kilenc évvel, 1781-ben Eszterházáról ír verses ismertetést egy teljesen ismeretlen költő, Dallos Márton. A kastély és a park részletes leírása tartalmában egyezik a már említett ,,Beschreibungen"- nel, most csupán két érdekes részletre szeretnénk rámutatni. A versezet elején a szerző Eszterházy Miklós érdemei közé sorolja, hogy az építkezéssel a környék mesterembereit és napszámosait is munkához juttatta. Ennek felismerése a kor általános gondolkodásával szemben újszerűnek mondható.

 
 

,,Ennek a munkája mih itt tétettetett,

Sok kép-irott, Ácsot s Kőmüvest éltetett,

Ki másképp e földön éppen nem élhetett,

Tsak Eszterházára munkára sietett."

 

A másik részlet az operaház, és a bábszínház közönségére vonatkozik. A négyszáz ember befogadásara alkalmas operaház szokatlanul nagy egy család és vendégei számára. Dallos Márton azonban leírja, hogy az előkelőségeken kívül bárki látogathatta rendszeresen és ingyen az előadásokat: parasztok, katonak, deákok, nemesek.

Az eszterházai fényes udvari életben különben is fontos szerepe volt az állandó zenekarnak és operatársulatnak. A zenekar karmestere, az operaház vezetője Josef Haydn volt.

Haydn 1761. május elsején lépett az Eszterházy-család szolgálatába és egy hosszabb megszakítással (a két londoni út időszaka) előbb Kismartonban, majd 1768-tól Eszterházán élt és dolgozott haláláig, 1809. május 31-ig. Munkája nemcsak a komponálás és a zenekar vezetése volt. A rá vonatkozó iratanyagból kitűnik, hogy ő intézte az opera és a zenészek gazdasági ügyeit, ő állította össze az opera és a hangversenyek műsorát, betanította és rendezte az új darabokat. Ez pedig nem volt kis feladat, különösen ha figyelembevesszük, hogy egy-egy bemutatóra 4-5 próba után került sor.A fennmaradt kimutatásokból az is kitűnik, hogy Eszterháza virágkorában a század hetvenes éveitől Fényes Miklós haláláig, 1790-ig az operaház műsorán havonta legalább egy bemutató szerepel. Emellett Eszterházy, aki maga is muzsikált, állandóan újabb és ujabb zeneműveket kért udvari karmesterétól. Haydn vezetése alatt az opera és Eszterháza zenei élete igen magas színvonalat ért el. A Haydn-operák melletl bemutatásra kerültek a zeneirodalom legérdekesebb újdonságai. Messze idegenből eljöttek Haydn művészetét és a változatos műsort megcsodálni. Mint érdekességet említjük meg, hogy a maga nemében páratlan bábszínházban is Haydn-operákat játszottak a bábokkal.

Haydn élete Eszterházán és Kismartonban, ahol félig lakájsorban, félig baráti viszonyban élt gazdáival, nem volt könnyű, de leveleiből kitűnik, hogy szerette a Fertőd melletti pompás kastélyt, a ragyogó operaházat, ahol -- és most saját szavait idézzük - ,,kísérletezhettem egy zenekar élén, megfigyelhettem minden hatást, javíthattam, nyesegethettem, változtathattam, merhettem! El voltam zárva a világtól, senki sem kínozhatott kétségekkel és így eredetivé kellett lennem."

 
A sokak által csodált és a magyar barokk építészetben egyedülálló épület-együttesből ma már csak a főépület (oldalszárnyakkal), a lovarda, a hajdani őrségházak, a híres Muzsika-ház és az egykori vendéglő épülete áll. A kastély berendezése szintén elpusztult, ezért Eszterháza bemutatásánál az 1784-ben készült "Beschreibung"-ra támaszkodunk. A könyv névtlenül jelent meg, de a kutatás megállapitotta, hogy írója valószínűleg Niemecz Primitivus irgalmasrendi páter volt, aki 1780 körül lett a herceg könyvtárosa. A leírás alapján fénykorának teljes pompájában ismerhetjük meg a ,,magyar Verszáliát".

A kastély főbejárata előtt a 150 főnyi testőrség számára készült egyszerű barokk árkádos épületek fogadnak. A hercegi őrség nagyméretű, átlag 180 cm magas ifjakbó1 állott, egyenruhájukat: sötétkék kabát piros hajtókával, fehér mellény és harisnya, fekete medveprém-kucsma sárga ellenzővel - a herceg maga tervezte.

Az udvarba háromrészes rokokó kovácsoltvas-kapu vezet, választópillérein rokokó vázával (8. kép). A teret íves elrendezésben három kétemeletes épület összekötőszárnyakkal, és a kapuzat felé félköríves alaprajzú földszintes oldalépületek veszi körül (10-12. kép). Az így kialakult zárt cour d'honneur közepén szökőkút áll: delfinnel jatszó puttókkal (15. kép).

A vakárkádokkal tagolt földszintes szárnyakhoz csatlakoznak a gazdag alakítású oldalépületek, majd az egyszerűbb összekötő részek után teljes pompájában bontakozik ki a főhomlokzat. A kisebb zökkenők és szervetlenségek ellenére is az építészeti egység és monumentalitás szép példája ez az udvar. Szemiink halk, szinte hangsúlytalan indulásból majdnem átmenet nélkül érkezik két erősen kiemelt ponthoz, hogy aztán rövid pihenőn át eljusson a monumentális kompozició csúcsát jelentő középrészhez (13. kép).

A kétemeletes, egytraktusos oldalépületeket 14 ion falpillér tagolja, közöttük ablakok. A három középső első emeleti ablak előtt toszkán oszlopokon vasrácsos nyitott erkélyt látunk. Az erkély alatt hatalmas, rnozgalmasan mintázott szoborcsoport vonja magára a figyelmet. A falikút fülkéjében ismeretlen mitológai férfialak egy kis puttó segítségével víziszörnyet öI meg (14. kép). A főpárkány felett kőrács zárja le a homlokzatot, amely a héttengelyes összekötőszárnyon folytatódik. Itt a középsó négy tengely enyhén előreugró rizalitja és felette a második emelet magasságában elhelyezett háromszögű oromzat bontja meg a fal pillérekkel tagolt síkját.

Épitészeti megoldásában a kastély legszebb és legegységesebb része a háromtraktusos, középrészén harmadik emelettel is hangsúlyozott főépület (16. kép). Emeletei magasabbak az oldalszárnyaknál, homlokzatát francia-ablakok és falpillérek tagolják. Közép-rizalitját háromszögű oromzat zárja le. Az első emelet előtt oszloppárokon nyugvó erkély áll, amelyre íves, kétkarú lépcső vezet rokokó kovácsoltvas korláttal. A homlokzatot gazdag szobrászati dísz teszi még mozgalmasabbá. Az oromzaton, a mellvéden, mitológiai alakok és a rokokó kedvelt kővázái, az erkélykorlát oszlopszékein pedig ülő puttók tartják a kovácsoltvas lámpásokat. Az ablakok és ajtók felett festői rokokó ornamentikát látunk.

A kerti homlokzatnál ugyanez az elrendezés ismétlődik, valamivel könnyedebb megfogalmazásban és azzal a különbséggel, hogy a díszes lépcsős feljáró helyett egyszerűbb, négyoszlopos erkélyes kapuzat vezet az épületbe. A középrizalit timpanonja feletti mellvédet az Eszterházy címer diszíti (27. kép).

Belépve a kerti homlokzat bejáratán, az ún. Sala Terrenába jutunk (19-20. kép). A négy pillérrel megosztott terem köti össze az udvart és a kertet, ami díszítésében is kifejezésre jut. A fehér és zöld színű falak ezüstözött rokokó virág- és gyümölcsfüzérei a természet frisseségéból, szépségéból akarnak ízelítőt adni. Padozatát fehér márványlapok borítják. A mennyezet csehsüvegboltozatain lévő mozgalmas keretelésű, játszó puttókat ábrázoló falképeket valószínűleg Josef Ignatz Milldorfer festette.

A Sala Terrenán kívül a földszinten még ma is megvan az ovális alaprajzú kápolna. Szürke márványozott oldalfalait egy-egy oratóriumablak bontja meg, kupoláján Milldorfer freskója: Szent István felajánlja a koronát Máriának.

Az elpusztult belsők közül - 126 szoba volt a kastélyban - említésre méltók az egykor franciás ízléssel gazdagon berendezett lakószobák és szalonok. Például a hercegi lakosztály fehér falai arany és fekete lakkozással készültek, arany virágokkal, kínai vázákkal és pagodákkal díszítve. A földszinten kapott még helyet a 7500 kötetből álló könyvtár és a herceg híres porcelángyűjteménye. Meg kell jegyeznünk, hogy a kínai, japán, drezdai és bécsi porcelánokból álló gyűjtemény csak kis töredéke volt az Eszterházyak híres fraknói kincstárának.

A főépület rizalittal is hangsúlyozott középrészében találjuk a kastély két emelet magasságú dísztermét (22. kép). Talán itt érvényesül legjobban teljes gazdagságában a rokokó minden festőisége és könnyedsége. A fehér falakat változatos motívumokból álló aranyozott stukkó díszíti: vázák, virágfüzérek, fegyverek és emberi figurák dekoratív együttese. A négy sarokfülkében az évszakok szines, életnagyságú allegorikus szobrát helyezték el. Kettő, a nyár és az ósz allegóriája, ma is eléggé ép állapotban van (24.kép). A parkra néző erkélyre három ajtó vezet, közöttük egy-egy tükör. Ugyanez a beosztás ismétlődik a szemközti, a zeneterembe vezető oldalon. Az oldalfalak közepén rózsaszín márványkandalló felett aranyozott keretelésű tükör volt. A tükör két oldalán mitológiai tárgyú, nagyméretű pannók díszítették a termet (23. kép). A mennyezetre Apolló napisten kocsijával és az Éj és a Nap megszemélyesítőjét festette meg Grundemann, a herceg udvari festője (29. kép). A XVIII. századi leírás beszámol a berendezésről is. A kandallókon és a rózsaszín márványasztalokon porcelán és kalcedon vázák és órák állottak (31. kép). A heverőket és székeket arannyal átszőtt vörös damaszthuzattal vonták be. A termet öt kristálycsillár világította meg.

A zeneterem fehér falai gazdagon aranyozottak, az oldalfalak közepén falfülkében fehér, henger alakú kályha áll, tetején rokokó vázával.

A többi, egykor gazdagon berendezett szoba belső díszítése vagy teljesen elpusztult, vagy igen rongált állapotban van.

A patkó alakú kastélyépülethez két oldalt, merőlegesen csatlakozott egy-egy 11 tengelyes földszintes szárny, balra a télikert, jobbra pedig a képtár (4. kép). A gyűjtemény 348 képből állott. Sajnos, részletes leírás nem maradt róluk - az első leltár 1820-ban készült -, bár tudjuk, hogy Grundemannt megbízta a herceg a képtár katalógusba vételével. A gyűjtemény túlnyomó része értéktelen, dekoratív igényű festményekből állhatott. A Beschreibung említi, hogy híres olasz és németalföldi mesterek néhány értékes és eredeti műve is látható a galériában, azonban ezek száma kb. 23-ra tehető. Közöttük talán a legértékesebb Raffael Eszterházy-madonnája volt. Fényes Miklós unokája fejleszti ki valójában a gyűjteményt. 1870-ben a hatalmasan megnövekedett képtár egy része, 637 darab festmény, a magyar állam tulajdonába került. Ez az anyag alkotja ma is a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának gerincét.

Kilépve a kertbe, a gyepágy közepén óriási szökőkút állott, körülötte négy kisebbel. A hatalmas sugarakban feltörő víz az ünnepségek alkalmával illatosítva volt.

A díszkert szélén kapott helyet a bábszínház és az operaház (5. kép). Ez utóbbi a gesztenyefasorban állt. Rizalitos, falpillérekkel tagolt homlokzatán hat ion oszloppár tartotta az emeleti erkélyt. Az attika közepét trombitázós, doboló puttók csoportja díszítette. Az előcsarnokból kettőskarú lépcső vezetett a főhercegi páholyba és a karzatra. A vörös márványozott oszlopokkal és falpillérekkel felbontott felületeket dúsan aranyozott ornamentika borította. Földszintje 400 férőhelyes volt, színpada mély és széles, s az egykorú leírások azt is feljegyezték, hogy a garderobban sok és drága kosztüm állt a szereplők rendelkezésére.

A kastély másik oldalán az operaháznak megfelelő elhelyezésben épült a ma már csak leírás alapján ismert bábszínház. Belseje barlangszerű volt, a falakat durva faragású kőkagylók és csigák burkolták, amelyek gyertyafénynél ritka és különleges látványt nyújtottak. Az ügyesen faragott és pompásan öltöztetett bábokkal nemcsak meséket és vígjátékokat, hanem egész operákat is adtak elő.

A díszkert végén a főút mesterséges vízesés félkör alakú hatalmas építményébe torkollott. A díszkert után következett a tulajdonképpeni park hosszú sétányaival, vádtozatosan alakított erdőrészleteivel és virágos kertjeivel; mindenütt szobrokkal, hatalmas vázákkal díszítve. A parknak a vadászkert ,,sötét erdeje ad kitűnő hátteret". A kert és a park gerincét legyezőszerűen szétnyíló három sugárút alkotta, amelyeken át több kilométer távolságban érvényesülhetett a kastély kiemelkedő középrésze. A három, a park mögötti erdőn is átvágott utat egy-egy szomszéd község templomtornya zárja le.

A parkban építették fel Diana, Venus, Fortuna és a Nap templomait, ezeket a kis kecses, pompásan berendezett rokokó házacskákat, amelyeket az istennők szobrai, illetve a Nap szimbóluma díszített.

Ugyancsak itt ált az ún. Bagatelle, a franciás ízlésű kínai kerti ház. A fából készült, piros és zöld színekre csíkozott egyemeletes épület tető-galériájáról nagyszerú kilátás nyílott a kastélyra és az egész parkra. A tető csúcsán esernyős kínai ült, és a tető sarkain elhelyezett csengők vidáman csilingeltek, ha a szél meglengette őket. A szobákat színes alapon kínai tájakat ábrázoló festmények borították és a berendezés is a rokokó kínai elemeket felhasználó stílusában készült.

Nem hiányzott a szokásos remetelak sem. Az egyszerú épület mögött, a tüskekerítéssel szegélyezett kertben életnagyságú, fából faragott öreg remete ült és könyvet olvasott.

A szórakozó házakon kívül megtaláljuk a még ma is meglevő lovarda-épületet, a felszabadulás óta internátusnak használt és koraklasszicista stílisban átalakított volt urasági épületet, az árkádos udvarú régi vendégfogadót és az egyszerű, barokk stílusban épült Muzsikaházat, Josef Haydn egykori lakhelyét (33. kép).

Végül néhány szót még a fertődi kastély további történetéről. A nagy francia forradalom és az egész Európára átterjedő hatása elsöpri a rokokó főurainak finomkodó álomvilágát és Magyarországon sem a XIX. század első felében a reformkor, sem pedig a 48-as forradalom utáni világ nem volt alkalmas a régi pompa feltámasztására. Igy az eszterházai ragyogó élet rövid ideig tartott.

1790-ben Eszterházy Fényes Miklós halálával megszakadnak az ünnepségek. Fia, Antal feloszlatta Haydn zenekarát, elbocsátotta a színházi személyzetet. Unokája pedig áthelyezte már sokkal egyszerűbb udvartartását Kismartonba. Ő és utódai itt éltek és sajnos, teljesen elhanystgolták Fertődöt. ,,A legfényesebb s legméltósagosabb lakóháza Esterházy Miklós uraságnak", ahogy Vályi András nevezte Eszterházát, pusztulásnak indult. A vagyont érő képgyűjteményt és kincstárat Bécsbe és Kismartonba szállították. Az épületek elhagyatva álltak, a bábszínház leégett, az egykor híres park elpusztult, kőszobrai eltüntek, s egy arra utazó szomorúan jegyzi meg: ,,a játékszínben széna tartatik; a kertek el vannak hagyatva; a pázsitgyepen szemem láttára földi alma terem. De ama drága Bagatelle mesterséges Nap temploma, Remeteház, ékes Diána, Fortuna, Venus templomai is oda vannak." Csak a főépület maradt meg, az is megrongálva és kifosztva.

Mintegy száz évig senki sem törődött az egykori magyar Versailles-al. 1900-ban az Eszterházy-család helyreállíttatta a főépületet és rendbehozatta a parkot, ez azonban meg sem közelítette már a leírásokból és a metszetekből ismert régi szépségét.

Az 1944-45-ös háborús események nagy károkat okoztalr az épületen, elsősorban a középső részben, amelynek helyiségei súlyosan megrongálódtak, és ekkor pusztult el majdnem teljes egészében a kastély berendezése.

A felszabadulás után a lakatlanul álló kastély keleti szárnyában kertészeti gimnáziumot, a nyugatiban növénykísérleti állomást helyeztek el, amikor is ezt a két szárnyat nagyjából rendbehozták. A részben még ma is felhasználatlan épület teljes helyreállítására 1958-ban került sor.

A Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó Növénykísérleti Állomás, a pénzügyi kormányzat támogatásával teremtette meg a restaurálás anyagi feltételeit. Az állomás igazgatójának, Porpáczy Aladár kétszeres Kossuth-díjas agronómusnak lelkes segítsége nagyban hozzájárult a magyar építészettörténet e fontos emlékének megmentéséhez.

A restaurálás dr. Rados Jenő professzor tervei alapján és vezetésével indult meg. A belsők és egyes részletek az É. M. Győri Tervező Vállalat (Vargha István) tervei szerint készülnek. 1958-ban elkészült a cour d'honneur külső tatarozása és a fóépület belsó termeinek részbeni helyreállítása. 1959-ben a kerti homlokzatok és a belső teljes restaurálásával folytatódtak a munkák. A restaurálást igen megnehezítette, hogy a kastély fafödémeinek nagy része a háborús sérülések következtében elkorhadt és gombásodni kezdett. A beteg szakaszok kicserélése tehát elkerülhetetlen volt. Ez a szükségesség kényszermegoldásokat is eredményezett, így került sor például egy-két régi kályha szétbontására. 1959-ben megkezdték a kastély udvarának és a parknak rendezését. Az Agrártudományi Egyetem Kerttervezési Tanszéke (Ormos Imre) az eredeti állapotot bemutató fényképek alapján és a korabeli kertépítési elvek felhasználásával készítette el a terveket.

A nehézségek ellenére is, a nagy gonddal és tudományos előkészítéssel végzett munka a magyar műemléki helyreállítások egyik legszebb példája. Eszterháza, amely sem méreteiben, sem gazdagságában nem hasonlítható össze a többi XVIII. századi magyarországi kastéllyal, architektúrájában régi szépségét kapta vissza. A stílusában minden hazai előzmény vagy utóhatás nélküli épület-együttes művészi értékei és korának szellemi életében játszott szerepe miatt megérdemli, hogy méltó védelemben és megbecsülésben részesüljön.

 

IRODALOM

 

Az eszterházi vigasságok. (Bessengei György) H. n. 1772.

Beschreibung des Hochfürstlichen Schlosses Esterhas im Königreiche Ungarn. Pozsony 1784.

Vályi András: Magyarországnak leírása. I. kötet. Buda 1796. 619-629.

Meller Simon.: Az Esterházy képtár története. Bp. 1915.

Kapossy János: Későbarokk építészet Magyarországon. Maggar Művészet III. 1927. 276.

Rados Jenő: Magyar kastélyok. Bp. 1939.

Tolnai Gábor: Régi magyar főurak. Bp. 1939.

Bárányné Oberschall Magda: Régi magyar vasművesség. Bp. 1941.

Balogh András: A fertődi kastély építéstörténetének főbb mozzanatai. Müvészettörténeti Értesítő. 1953. 130-133.

Valko Arisztid: A fertődi (eszterházi) kastély művészei, mesterei. Múvészettörténeti Értesítő. 1953. 134-137.

Kapuvár, Fertőd és környéke városképi és műemléki vizsgálata. Bp. 1954.

Balogh András: Fertőd és Kismarton parkjai a XVIII. és XIX. század fordulóján. Bp. 1955. (Kny.)

Valko Ariszlid: Fertőd mesterei, művészei 1720-1768 között. Művészet történeti Értesítő. 1955. 127-133.

Csatkai-Dercsényi: Sopron és környéke műemlékei. Bp. 1956.

Péczely Béla: A fertődi (esterházi) kastély ismeretlen magyar verses leírása 1781-ből. Soproni Szemle. 1957. 216-230.

Horányi Mátyás: Az Esterházy-opera. Bp. 1957. (Kny.)

Valko Arisztid: Haydn magyarországi működése a levéltári akták tükrében. Bp. 1957. (Kny.)