A fertődi kastély helyreállítása

(1957-1960)

Kubinszky Mihály - Varga István

Műemlékvédelem. 1961 év 3. szám.

A fertődi volt Eszterházi kastély közel 200 éves. A díszlépcső helyreállítása során került napvilágra az egyik kibontott kőfok belső lapjára vésett 1768. évszám, s ez a fennmaradt írásbeli adatokkal egyezik. A kastélyt a hercegi család hatalmának tetőpontján építette Esterházi Fényes Miklós, ezzel utánozva azt a pompát, amit a 18. század nyugateurópai uralkodóházai építkezéseik nyomán fejtettek ki. A mai építészettörténeti kutatások állásfoglalása szerint a kastély a herceg saját elképzelései szerint épült, jeles építészek, így Hefele Melchior közreműködésével. Munkájuk valóban művészi remekművet teremtett, a fertődi kastély egyike legjelentősebb profén barokk építészeti emlékeinknek. A kastélyhoz fűződik Haydn magyarországi alkotó tevékenysége is. A 19. század során azonban az Esterházy család inkább a bécsi udvar közvetlen közelében tartózkodott, az egykor oly fényes nagyúri élet színhelyén a kastély elhagyatva állt, állagában megrokkant. Egyes helyiségeit, így a legdíszesebbeket is, mezőgazdasági célokra használták, a sala terrenában pl. birkákat őriztek. A kastélyt a századforduló idején tatarozták a korszak szecesszióba hajló későeklektikus felfogásában, ami elsősorban néhány belső falfelületet érintett. Szerkezeti téren ez a helyreállítás sok kívánni valót hagyott hátra. Néhány fagerenda födémet ugyan acélgerendás födémre cseréltek ki, de több súlyosan megrongált födémet és tetőrészt csak ideiglenesen javítottak, amivel a további romlást nem gátolták meg. A farontó gombák és állati kártevők már ekkor nyomot hagytak. Annak ellenére, hogy a kastély ezután - legalább részeiben - használatban volt, állapota tovább romlott. A felszabadulást megelőző és követő igénybevételek, a tetőhéjazat megtűrt hiányosságainak következtében éveken át tartó beázások, sok helyiség szakszerűtlen igénybevétele miatt bekövetkezett rongálódások és végül az épületek nagy részének őrizetlenül hagyása betetőzték a 19. században megindult pusztulást. Míg az oldalszárnyakon a kastélyépület állaga különböző mezőgazdasági intézetek beköltözését tette lehetővé, addig a belső térművészet szempontjából is legjelentősebb középrészen jóformán csak a tartószerkezetek maradtak fenn, azok is erősen sérült állapotban.

A műemlékvédelmi feladatok felmérése során 1956-ban a kormányzat reprezentatív 200 ágyas üdülőszálló építését mérlegelte. Az erre vonatkozó vázlattervek bebizonyították ugyan, hogy a kastély ilyen célkora átalakítható, a gondolat mégsem valósult meg, s az épület inkább a már benne működő intézmények fejlesztésére hasznosítják. 1956-ban mindössze 90 ezer forint értékű bontás történt.

1957 nyarán a Fertődi Kutató Intézet igazgatója: Porpáczy Aladár kezdeményezését a Földművelésügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium egyaránt felkarolta, s előbb szerény keretek között, majd egyre szárnyalóbban bontakozott ki hazánk egyik jelentős műemlék-helyreállítási munkája. 1957-ben a helyi Fertődi Építőipari KTSZ kezdi meg a munkákat, 1958 óta a Győr megyei Állami Építőipari Váll. végzi azokat. A munka első szakasza az 1959. szept. 20-i Haydn emlékünnepségek alkalmára záródott le. Három év alatt több mint 10 millió forint ára munka készült el, aminek zömét 1959. évben dolgozták be. Ezáltal lehetővé vált, hogy a kastély a látogatók előtt teljes külső pompájában jelenjék meg és a középső részben néhány helyiség eredeti állapotának megfelelő reprezentatív teret képezzen; a zenei rendezvényeket szolgáló helyiségeken kívül néhány épületrész pedig egyéb hasznos rendeltetésnek feleljen meg (Múzeumi rész, vendégszobák, stb.). A kastély még fel nem újított részei további munkákat követelnek meg, így a helyreállítás 1960-ban a középső épületrész még romos állapotban levő helyiségeinek felújításával és a Mezőgazdasági Technikum által használt nyugati oldalszárny födémcseréivel folytatódott. Míg az első periódus építési költségei kereken 10.5 millió forintot emésztettek fel (ebből 3,4 millió 1952-es, 7,1 millió pedig 1959-es árszinten) addig 1960-ban 2,3 milliót használtunk fel, amihez 1961-ben előreláthatólag 1 millió fog csatlakozni. Múlt év végéig a helyreállítás 12.8 millió forintba került.

I. Az 1957 és 1959 közötti helyreállítási munkák.

A kastély felújításának első, két évig tartó építési ütemének idején sikerült jelentős részek helyreállításával értékes műemlékvédelmet végezni.

Az alaprajzi tervezés során először is a Kutató Intézet és a Kísérleti Gazdaság dolgozói részére épített éttermet kell említeni, mely a keleti földszintes karéjban a meglevő konyhaüzemhez illeszkedik. Az alaprajzi tervezés többi munkája a középső részre vonatkozik. Az épület középpontjában a földszinten az un. Sala Terrena helyezkedik el, íves záradékú nyílásokkal áttört fal a belső teret két részre bontja. A déli, park felőli rész 9 mezős, csehsüvegboltozattal fedett, míg az északi sík - födémes. A sala terrena felett helyezkedik el a gazdag fal- és mennyezetdíszítésű nagyterem (díszterem), valamint a kisebb zeneterem. A két teret ajtónyílásokkal áttört fal választja el egymástól. Az első emeleti helyiségekbe a viszonylag kisméretű háromkarú lépcső vezet. Ehhez a változatlanul megőrzött maghoz most a szükséges mellékhelyiségek csatlakoznak, így foyer, mosdók és WC-k. Az első emeleti nagyszabású térkapcsolásokat, melyek 4, ill. 5 helyiségen keresztül vezető enfiládokkal a körüljárást biztosították, a múlt század során befalazásokkal, a válaszfalak emelésével eltorzították. A most ismét teljesen megnyitott térsorozat (a keleti oldalon) állandó Haydn-kiállítás céljaira szolgál. A helyiségek által közrefogott légudvar függőfolyosója a belső közlekedés elősegítésére üvegezett falat kapott. A földszinten a tervek szerint az elképzelés hasonló, itt azonban még egyoldalt is csak részben valósult meg. A második emeletre továbbra is a kényelmes csigalépcsők vezetnek fel. A második emeleten vendégszobák és a múzeumőri lakás készül.

A középrész magja és az attól keletre eső helyiségek helyreállítása - az említett földszinti helyiségek kivételével - kész és a Kutató Intézet által használt oldalszárnnyal együtt egészet képez.

Fontos volt a szerkezetek helyes megválasztása. A súlyos és előrehaladott gombafertőzés kiküszöbölésére a már átépített részeken a fafödémeket majdnem mind ki kellett cserélni. A középrészen az általában 7,50 x 7,50 alapterületű, minden oldalról főfallal határolt helyiségek födémmezőit 2 acéltartóval 3 födémmezőre osztották. Az acéltartók a II. emelet felett, ahol a tetőszerkezet terheit is figyelembe kellett venni, hegesztéssel előállított különleges szelvényűek, míg az I. emelet és a földszint felett szabályos I szelvényekből, ill. páros U szelvényekből állnak. Valamennyi acéltartó körülbetonozott. A födémmezőket a II. emelet felett Csornai-Rapid gerendák, míg a földszint és az I. emelet felett téglabetétes előregyártott vasbetonpanelok képezik. A zeneterem feletti 12 m fesztávolságnál az elbontott csapos gerendafödém helyére kétirányú tartógerendákra felfekvő, kétirányban vasalt vasbetonlemez került. Az értékes freskó és mennyezetdíszítések megmentése miatt különös nehézséget jelent a nagyterem feletti födém felújítása. Idő és további hitelfedezet hiányában erre a munkára az első szakaszban még nem került sor.

Az épület szerves részét képezik az oldalt csatlakozó földszintes szárnyak, melyek közül a keleti a képtár, a nyugati a oranzseria céljaira szolgált. Az oranzseriát ma a fertődi konzervüzem használja. Tetőidoma a korábbi provizórikus kijavításnál torzult el. Teljes helyreállítása csak a későbbi ütemben tervezett. A Képtárból csak a falak maradtak fenn. Állagvédelme érdekében 1959-ben síkfödémet és tetőt kapott. A födém a 6,40 m fesztávolságú helyszínen betonozott vasbetontartók közötti előregyártott gerendákból és tálcákból áll.

A szerkezet helyreállítása során fel kell újítani az épület összes tetőhéjazatait és a tetőszéket. A középső részen pala, az oldalszárnyon hódfarkú cserép borítja a tetőt. Az oldalszárnyak tetőidomát a középrészhez való csatlakozás előtt a régi ácsmesterek a gerinc vonalának ejtésével, emelésével tudták csak megoldani, mivel a park felől derékszögű, az udvar felől íves kontúrú alaprajz összetett tetőalakzatot követelt volna. Miután a kastély összképét ez erősen rontotta, a helyreállítás folyamán a tetőidomot megfelelően korrigáltuk. Így sikerült a tetőfedés bádogszakaszait kiküszöbölni és a gerincvonal park felőli megjelenését megjavítani.

Az eddigi helyreállítási munkák során is már jelentős tételt képviselt a kőfaragómunka. A díszudvar tengelyében lévő, ismert, szabad lépcsőfeljáró, a barokk építészetnek ez az íves vonalvezetésű szép alkotása szintén omladozó állapotban volt. A lépcsőfokok lebontása után a tartókőváz kijavítására került sor. 3 pillért alapjaitól kellett újból felépíteni. A törött, eredeti lépcsőfokok megtartása érdekében egy lépcsőkart és egy pihenőt rejtett vasbetonlemezzel fogtak alá. Úgy a díszlépcsőt, mint az oldalszárnyak előtti díszerkélyeket a hiányzó elemek pótlásán és az újbóli illesztésen kívül teljesen átfaragták, ill. letisztították. Ezzel szemben a főpárkány feletti baluszter, mely jóformán sértetlennek mondható, patinás állapotban érintetlen maradt.

Mivel a kastély mellékhelyiségei (WC, mosdó) használhatatlanok voltak és számuk sem felelt meg az épület rendeltetésének, új WC csoportok és fürdők létesítése vált szükségessé. A meglevő csatorna- és vízhálózat ezeket az épületgépészeti munkákat is lehetővé tette. Korszerű WC-csoportok létesültek a belső légudvar mellett központosan elhelyezett helyiségekben, melyeknek belső kiképzése egyébként sem volt jelentős. Ezek a részek korábban is mellékhelyiségek (tálaló, közlekedő) céljául szolgáltak. A II. emeletre pedig, a vendégszobákhoz, WC-helyiségek mellett fürdőszobák épültek.

A szerkezeti munkák mellett - mint ahogy azt már az előzőekben is láttuk - nagy részt képviseltek a díszítő jellegű munkák. A kastély homlokzatának helyreállítása 1957-1959 között folyamatosan készült, csupán az oldalszárnyak külső homlokzatai maradtak még el, melyek azonban csak kevésbé látogatott nézőpontból láthatók. A vakolatjavítás, mely 3.000 m2 felületen állította helyre a barokk kastély köntösét, díszítő gipszmunkával párosult. A homlokzat színezetére 1-1 teljes tengelyben minta készült szürke és sárga változatban. A kérdés elbírálására egybehívott bizottság a sárga színezés mellett döntött.

A kőfaragómunkák kiegészítéseként elkészültek a szobrok rekonstrukciói is. A külső díszlépcső 14 lámpatartó puttója, a főpárkány alakjai és az udvari homlokzatok erkélyei alatti szoborcsoportok javítása csakúgy, mint a szökőkút csoportja. A szobrászmunkák felújítása során nem egy alaknál épp a legnagyobb igényű részt kellett pótolni, így a fejeket, a jellegzetes kifejezést adó végtagokat, stb. melyek a fagykároknak elsősorban estek áldozatul. A szökőkút medencéjének rendbehozatala, a szökőkút üzembehelyezése a díszudvar hatását növeli.

A kastély belső kiképzésének súlypontja természetesen a középrész már említett reprezentatív helyiségeiben található. A Sala Terrena síkmennyezetes szakaszán a századvég architektúrája most pasztellszínekkel tompult, s szerényebb megjelenésével mintegy előkészíti azt az élményt, ami a látogatót a tér második szakaszában, a boltíves részben fogadja. Itt a falak és a pillérek a régi leírásokban említett fehér és zöld színeket kapták vissza. A halványabb alaptól a tagozatok a hangsúlyos festés következtében igen kedvező, erőteljes módon válnak el. Az asztalosmunka mázolása is ehhez igazodik Míg a carrarai márványból készült padlóburkolat szinte sértetlen, a kisebb belső lépcsőket piszkei márványból kellett pótolni.

A terem szerény berendezése az architektúra gazdag hatását juttatja érvényre. A zeneteremben a falak kéttónusú szürke festése és az új gipszrabicálmennyezet fehér meszelése jól illik a megmaradt és kijavított aranyozott díszekhez, puttókhoz. A nagyteremben a mennyezet fehér alaptónusát a letisztítás és az utánfestés biztosították. Miután az aranyozás restaurálásának és kiegészítésének költségei 2 millió forintra rúgtak volna, más szerkezeti munkákat előnyben kellett részesíteni. A hatás biztosítása érdekében azonban a meglevő aranyozásokat gondosan letisztították, a pótolt tagozatokat pedig okker színű krétával alapozták. Ez egyrészt biztosítja az aranyozás elvégezhetőségét későbbi időpontban, másrészt megfelelő színhatást nyújt.

A nagyterem oldalfalán a hiányzó nagyméretű, faragott kerettel övezett gobelinek helyére gipszes vakolattal készített faltükrökbe kisebb méretű, de magas művészi értékű gobelinek kerültek.

A középrészen átlagosan 80 %-os falújításra szorultak az épületasztalos munkák. A megmaradt tokok és szárnyak már alig voltak használható állapotban. A munkákat megdrágította és megnehezítette a sok íves záradék. Néhány ablaknak még az oldalvonala is ívelt. A belső ajtókat pedig gazdag faragás díszíti. A díszítésekhez az asztalosműhely készítette el a befogadó formát, amit azután faszobrászok faragtak ki. A munkák könnyebb lebonyolítása érdekében a középrész eddig még helyre nem állított helyiségeiben rendezkedett be az asztalosműhely és a faszobrászműhely. A faszobrászműhely készítette el a Sala terrena részére a tükrök alatti félasztalokat is, itt javították ki a díszterem még megmaradt 2 félasztalát és készítették el részben a kiegészítésre szoruló, részben teljes egészükben újból készült, szintén gazdag díszítéssel ellátott barokk tükörkereteket a nagyterem és a sala terrena részére.

A nagyterem belső hatását sajnos erősen rontják a torz tükrök, melyeket végleges beépítésre szánt tükörüveg beszerzéséig ideiglenesen függesztettek fel.

A nagyteremből nyíló szobasor első helyisége teljes díszben helyreállított. A mennyezet közepén és a sarokban gazdag ornamentikájú stukkó díszek, hasonló, de hársfából faragott minták ismétlődnek meg a terem falborítását mely enyhén megtört fehér kréta alapozást kapott. A faborítás mezőit zöld kárpit képezi. Az aranyozások itt is elmaradtak. Míg a zeneterem és a nagyterem bútorzata egyenlőre csupán néhány darabra korlátozódik, addig ennek a kisebb (ún. 147. sz.) teremnek a bebútorozása teljesnek mondható. A teremsor többi 3 egységének berendezése a múzeum céljait szolgálja. Mennyezetük és falaik csupán sima kiképzést kaptak, fehér meszeléssel. A termek a provizórium egyszerűségében is tükrözik a nemes architektúra helyes térarányait.

Az emeleti teremsor és a nagyterem-zeneterem együttes táblás parketta padlóburkolatot kapott. A parkettatáblák a nagyterem-zeneteremben tölgyfából és amerikai diófából készültek, míg a többi teremben tölgyfából. A táblák négyzetesek, a tölgyfakeret mezőit a nemes burkolóanyag vakdeszka alapra ragasztott vékony lemezei töltik ki. Ez az eljárás a parketta hatását kelti, ugyanakkor jelentősen olcsóbb. A parkettatáblák ritkított vakpadlóra lettek rászegezve. Külön említést érdemelnek a bronzöntvények, ill. ilyen színű fémszerkezetek. A mellékhelyiségek belső oldalait kivéve az összes ajtót, valamennyi szinten ilyen díszes szerelvényekkel látták el. A szerelvények számtalan alkatrészből és tartozékból készültek (pajzsok, tolórudak, reteszek, fogógömbök stb.). Ugyancsak bronzból öntötték a főlépcső szőnyegtartóit is.

A kastély belső és külső díszítéséhez méltán sorakozik a belső díszudvar. Füvesített mezői, az utak kisebb korrekciója mellett változatlanul maradtak. A mezők sarkait jellemző taxusok közül azonban csak a szélén állókat tartották meg, mert a közbeesők túl nagyra nőttek és az épület jórészét eltakarták a belépő elől. A terebélyesebb példányok megtartása céljából némely középen álló taxus földlabdával, csörlő segítségével új helyre került. Az átültetés idején azonban (1959. februárban) a fagy nem volt elég erős, s így sajnálatosképpen 3 taxus elszáradt. Ezeket későbbi időpontban az épület külső oldalát szegélyező un. kamarakertből kell majd pótolni. A gyepmezőkben fehér kavicsutak és barokk formában ültetett egynyári növények növelik a színhatást. Az épület és az udvar együttes színhatása talán a legnagyobb hozzájárulás a kastély művészi hatásának a korábbihoz képesti felfokozására. A kastélytól délre elterülő kertrész az 540 kat. hold nagyságú terület nagyobbrészt erdősített részei és az épület között terül el. Ez az un. "Nagy parterre"-t a század elején giccsesen romantikus, szabályos közökben ültetett facsoportokkal tarkították. Ugyanakkor az épületben összpontosított sugárirányú utak utolsó szakaszát lezárták, és erőltetet útmintát képeztek ki. A kerttervezési tanszék irányításával most a barokk kertet helyreállították. Ez a későbbiek során remélhetőleg még a tervezett vízmedencével fog gazdagodni. A kastély melletti intim kamarakerteket a folyamatban levő munkák miatt még nem lehetett helyreállítani.

II. 1960. évi helyreállítási munkák.

A kastély nyugati szárnyában működő mezőgazdasági technikum helyiségeinek nagyrészét már 1959 elején alá kellett dúcolni, a csapos gerendafödémek gomba, farontó kártevők és korhadás kárai miatt. Így 1960. évben ezt kellett kicserélni. Az új födémek, előregyártott szabványos vasbetongerendák közötti B.100 béléstestekkel készültek, a nagyobb fesztávolságoknál acélgerendák közötti előregyártott vasbetonpallókkal. A nagymennyiségű acélgerenda szükségletet a budai vár bontási anyagából sikerült fedezni. Az eltérő hosszúságú méretek következtében a bontási anyagot folyamatosan összehegesztették, majd a kívánt méretre felvágták. A munkálatok során kibontott fagerendák a teljes födémcsere időszerűségét és szükségességét igazolták. A gombafertőzés leküzdése azonban így is a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Az évtizedek óta fennálló fertőzés ugyanis annyira behálózta az épületet, hogy a legerősebb, huzamos és ismételt fertőtlenítés, kiégetés sem vezetett eddig maradéktalan eredményhez.

A technikumi oldalszárnyban a födémcserével kapcsolatos helyreállítás során alaprajzi változtatást mindössze 3 lakás korszerűsítése jelentett, a tantermek és az oktatási intézmények többi helyisége rendeltetésüket korábbi alakjukban töltik be.

A gombafertőzés megszüntetése céljából lehetőleg az összes régi faanyag kicserélésére, ill. megszüntetésére törekedtünk. Az I. és II. emeleten a padlókat kicserélték, a részben ragacsba helyezett parkettával pótolták. Az asztalosmunka tüzetesen átvizsgált és fertőtlenített részét visszaépítették, a fertőzött és fertőzésgyanús faanyagot azonnal eltüzelték. A puha kőből készült lépcsők a 200 éves használat alatt annyira kikoptak, hogy helyenként szinte rámpává csiszolódtak le. Most új műkőburkolat biztosítja a használhatóságukat. Hasonló lépcsőfelújítás a másik oldalszárnyban már korábban készült.

A középrész múzeumi rendeltetésű helyiségeibe összpontosítottuk azokat az elbontott díszkályhákat, amelyek a kastély különböző helyiségeiben még megmaradtak, s ha fűtésre nem is használhatók már, mégis híven tükrözik a XVIII. és XIX. század kályhaépítésének fejlődési szakaszait.

III. További munkálatok

1961-ben a fent már említett, elmaradt munkák befejezésén kívül a nagyterem feletti födém és a rajta levő neves freskó kérdése vár megoldásra. A 12 méter fesztávolságú csapos gerendafödém már a század elején annyira rossz állapotban volt, hogy faszerkezettel kellett felfüggeszteni. Azóta a gombafertőzés itt is továbbterjedt, a födém és a falak hajlataiban gócok keletkeztek, melyek szinte hozzáférhetetlenek. A vakolatréteg - melynek alsó felületén van a freskó - a fafödémtől több helyen elvált. Ennek következtében - főleg az elmúlt 2 év alatt - a freskó állapota repedezésekkel állandóan romlik, s a mennyezeti vakolatréteg leszakadásának veszélye miatt a falfelületeiben helyreállított nagytermet a látogatók elől ismét el kellett zárni. Hosszú viták során a helyreállítás tekintetében szóbakerült megoldások közül a választás arra a változatra esett, mely a freskót teljes felületén (kb. 160 m²) rugalmas ágyazatba helyezve támasztja alá, majd ezután a rongált csaposgerendafödémet elbontja és előregyártott rácsos vasbetontartókkal helyettesíti. Ezekre a tartókra függesztették fel a tervek szerint a megerősített vakolatréteget.

Időközben a födémek rongáltságának következményei a Kutató Intézet és a Kísérleti Gazdaság által használt keleti szárnyban is jelentkeztek, s így ezeknek a födémeknek a kicserélése is sürget.

Csak az összes födémcserék után kerülhet sor a külső oldalhomlokzat helyreállítására. A déli főhomlokzaton még szinte mementóként emlékeztet az épület régi elhanyagolt állapotára a megrokkant kert felőli erkély. Ezeknek a munkáknak az elvégzésével válna teljessé a kastély külső helyreállítása.

Az állagában helyreállított képtár hasznosítása a tervbe vett Fertődmúzeum céljaira lehetséges. A vele átellenes oldalon húzódó oranzseria viszont külső felújításra szorul, tetőidoma korábbi szakszerűtlen munkák következtében torz képet mutat. Szerencsére a sűrű növényzet következtében egyenlőre alig látható.

A kastély bejárati kapuja, a barokk díszkovácsmunkáknak ez a remekműve csak kisebb javításra, de rendszeres és gondos karbantartásra szorul.

Mindezek után kell elvégezni a középrészen csak állagában helyreállított 23 helyiség belső restaurálását. A gazdag mennyezetdíszekkel, falburkolatokkal, kárpitokkal, fafaragásokkal, de aranyozás és bebútorozás nélküli helyreállítás költségei itt termenként átlag 400 ezer forintra tehetők. A munkáknak sürgősségi sorrendjét természetesen gondos mérlegelés alapján kell meghatározni, s a népgazdaság más területein jelentkező feladatokkal összhangba hozni. Ennek a szempontnak figyelembevételével már elmúlt évben tervezetet készítettünk, mely szerint 5 éven át kb. 2,5-3 millió forint beépítése volna szükséges. A teljes reprezentatív restaurálás azonban ezután még további 6-8 milliót, együtt tehát kereken 20 millió forintot igényel.

Mindenesetre örvendetes, hogy a kastély, annak ellenére, hogy a teljes helyreállításnak eddig hozzávetőlegesen csak 40 %-a készült el, részlegesen használható. A munkák folyamatos további folytatása azért is elengedhetetlenül szükséges, mert a gombafertőzés leküzdéséhez az összes gócok felszámolása, a teljes "szerkezeti tisztaság" szükséges. Enélkül a már eddigi beépítés eredményeit veszélyeztetnők.

A fertődi volt Esterházy kastély kultúrtörténetileg fontos település középpontja. Körülötte több más jelentős műemlék vár még felújításra. A ,közeljövőben remélhetőleg tatarozzák a mezőgazdasági technikum diákszállóját, a hajdani "tisztviselők épületét". A kastély bejáratával szemben a lakóépületként szolgáló, ún. "őrségépületek" várnak csinosításra. Ezek az épületek a vendéglátó forgalom céljaira igen alkalmasak volnának. A kastélytól nyugatra a négyzetalaprajzú, középudvaros, volt istálló- és kocsiszín épülete - most konzervgyár, gépállomás és kultúrterem - kielégítő állapotban van. A fertőszentmiklósi út torkolatánál álló ún. "muzsika-ház" (Haydn egykori szállása) azonban felújításra szorul. Ugyancsak javítást kíván a mellette elhelyezkedő egykori beszálló vendéglő. Ha a kastély parkjának szegélyén állt régi operaházból már nem is maradt meg semmi, a vele szembenálló régi bábszínház még áll. Jelenleg mezőgazdasági épületként szolgál, falai azonban megengedik a rekonstrukciót és bevonását az együttesbe. A kastély környéke kisebb beruházással tehető széppé, így szükséges az utak portalanítása, az útszegélyek helyes és korszerű kiképzése, ízléses közúti világító berendezések elhelyezése, a növényzet rendezése, stb.

A fertődi kastély nemcsak a múltban volt a kulturális élet középpontja, főleg ma lett azzá. A benne sűrűn tartott hangversenyek, énekkari szereplések, a kastély melletti kultúrterem színjátékai, mozielőadásai, a kastély intézményei dolgozóinak tudományos felkészültsége, mind megannyi része Fertőd kultúrájának. Az 1959. szeptember 20-i nemzetközi Haydn-ünnepség, mely részeiben frissen helyreállított kastély méltóságteljes kereteiben bonyolódott le, az újjáéledő kulturális életnek csak nyitányát képezte. 1960-ban 46.000 látogatója volt a kastélynak. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy az áldozatvállalás itt nem hiábavaló. Reméljük, hogy a kastély még veszélyeztetett részeinek helyreállításával, értékeinek felújításával és környezetének rendezésével az ország nemcsak elsőrendű építészeti emléket ment meg, hanem fejlődő kulturális életünknek is újabb lendületet sikerül adnia.

x x x x x x x x

Műemléki irányító: Dr. Rados Jenő építész. Tervező: 1956-1958: Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszék: Dr. Rados Jenő vezetésével Ferenczy Károly, Hajnóczy Gyula, Nagy Elemér és Vass Endre. 1958-1960: ÉM. Győri Tervező Vállalat: Varga István, Borsa Antal, Fillipovits Ferenc, Petneházy Szabolcs. Kivitelező 1957: Fertődí Építőipari KTSZ. Építésvezető: Radics István. 1958-0960: ÉM. Győr megyei Építőipari V. Építésvezető: Madarász Ottó, munkavezető: Horváth Lajos, Megyeri János és Kutasi László. Építtető: Növénynemesítési és Növénytermesztési Kutató Intézet, Fertőd. Műszaki ellenőr: Kubinszky Mihály.