A FERTŐDI TÁJ-, PARK-, KASTÉLY-EGYÜTTESRŐL

Mőcsényi Mihály, Műemlékvédelem 1967. 2. sz.

A MŰEMLÉKVÉDELEM 1966. 4. számában közölt irásom a barokk park-kastély együttesek kialakulásának táji előfeltételeivel foglalkozott.

A föld- és erdőművelés, a társas lőfegyveres vadászat a ligetes, teres természeti tájakat emberszabású, antropomorf tájakká alakította. Ezek néhol olyan sajátos funkcionális, formai vonásokat mutattak, amelyek a barokk kor főurait, uralkodóit arra késztették, hogy az ilyen tájakat, azok tudatos esztétikai célú fejlesztésével művészi törekvéseik monumentális kifejezőivé tegyék.

A táji adottság; a növényzet alkotta terek mérete, aránya, a térfolyosók iránya, alaprajzi rendszere, a telepített növények növekedésritmusa egyrészt inspirálta, másrészt meghatározta egy-egy ilyen műalkotás létrejöttét, fejlődésmenetét. Tartós művészi értékű park-kastély együttesek csak akkor keletkeztek, ha az alkotók a természeti és építészeti elemek tömegeinek, tereinek olyan öszszhangját biztositották, amely a lényegi vonásokat tekintve, akár egy évszázad alatt sem változott. A fertődi mű ilyen értelemben talán egyedülálló a világon. Az értékelésnek ez az alapvető kritériuma arra kötelez, hogy kialakulását, fejlődését, egyes építési szakaszainak magyarázatát a bennük rejlő, és az alkotóelemeik közötti törvényszerű összefüggések vizsgálatával keressük.

Az Esterházyak 220 m hosszú levéltári polcain fekvő anyagából ezideig feltárt irott, rajzolt okmányok még nem nyújtanak egyértelműen világos képet a müegyüttes kialakulásának hiteles történetéről.

Balogh András a helyszín varázsának hatására, az épités szakaszosságának szinte intuitív felismerése alapján - Hárich János szóbeli közléseinek és a Valkó Arisztid által azideig feltárt adatoknak felhasználásával - beható társadalom- és kultúrtörténeti tanulmányokat végzett. Az ezek során felismert tények és összefüggések rendszerezésével az addig egy menetűnek vélt épitést szakaszokra bontotta. Megállapította, hogy a mű alkotója nem Jakoby, hanem Esterházy Miklós, aki művészi céljainak megvalósításához, másoké meIlett, Hefele Menyhért munkáját is igénybevette.

Ferenczy Károly a kastély felmérése és a gondos helyszíni műszaki tanulmányok során olyan technikai, épitéstechnológiai, szerkezeti, nem különben esztétikai tényeket, összefüggéseket ismert fel, amelyek alkalmasnak bizonyultak az épités szakaszainak evolúciójára, tartamára vonatkozó újabb hipotézis megszerkesztésére.

Balogh három szakaszra bontotta az építésmenetet. Véleménye szerint az első szakaszban - 1720-ban - épült a Martinelli féle központi épület. Ettől jobbra és balra - a központi épülettel - U alakot képezve egy-egy gazdasági épület állt (istalló, pajta). Ezeket a későbbi konyha-, illetve galériaépület külső falívének vonalán kőkerités kötötte össze. A kertnek ebben a szakaszban csak táji előfeltétele - a három ,,vue" - volt meg. A második szakaszban 1760-64-ig mind az épületet, mind a kertet tekintve a lavirozottnak nevezett rajzon ábrázolt együttes létesült. A harmadik szakaszban 1765-84 között pedig a Beschreibung szöveges részében, illetőleg metszetein rögzített állapot alakult ki.

Ferenczy szerint az 1720-ban épült kastély közel azonos volt a lavírozottnak nevezett rajzon ábrázolt egyemeletes kastéllyal. A kert főbb vonásaiban az első szakaszban már kialakult. A lavírozott rajzon levő állapot Miklós hercegi rangra emelkedésének időpontja előtt, azaz 1762-ben már állt. A harmadik korszak (Miklós a majorátus birtokosa) a kastély második emeletének felhúzásával, a homlokzatok átalakításával kezdődik; a szórakozó házak (opera, marionett), dísz- és gazdasági épületek építésével folytatódik, majd a park végleges kialakításával - az udvari élet kiteljesedésével - fejeződik be.

A korábbi kultúr- és társadalomtörténeti, illetőleg építéstechnikai, építőművészeti, valamint másirányú tanulmányok eredményeinek és az azóta napvilágra került okiratok, de különösen a természeti, műszaki és esztétikai elemek kölcsönhatásaiból, nem különben a gazdasági összefüggésekből levonható következtetések felhasznalásával az épités szakaszairól, ezek tartamáról az eddigieknél hitelesebb kép szerkeszthető.

Az Esterházyak a máriacelli bencéseknek korábban zálogba adott süttöri birtokrészt 1719-ben váltják vissza. A majorátus birtokosa ekkor Pál nádor első házasságából származott fia, Mihály herceg. Udvartartásának színhelye Kismarton. Mihály herceg mostohaöccse, József gróf Süttörön építkezik. 1720 júliusában szerződest köt A. E. Martinelli épitőmesterrel egy 20 szobás, két dísztermes vadászkastély épitésére. Martinelli arra kötelezi magát, hogy az épületet negyedév leforgása alatt felépíti. Mihály herceg 1721 március 26-án meghal. A majorátust József örökli, ezzel hatalmas vagyon urává válik. Azonban alig 3 hónapig ura a majorátusnak, mert 1721. június hó 7-én - 33 éves korában - váratlanul meghal. A majorátus örököse az 1711-ben született fia, Pál Antal. A süttöri építmény végrendeletileg a másodszülött fiúra, (szül. 1714-ben) Miklós grófra száll.

A kiskorú fiuk helyett a rnajorátus ügyeit gyámtanács, ezen belül anyjuk, báró Gilleis Mária Oktávia intézi.

A gyámtanács működésének elején, az 1721 augusztus 11-én Kismartonban felvett német nyelvű jegyzőkönyv szerint a süttöri épitkezést ,,szükségszerűen folytatni kell" és Martinellinek a ,,még hercegi férjurunkkal kötött szerződes értelmében" kétszer 1900,- Forintot ki kell fizetni. Az okmány szövege, illetőleg dátuma alapján valószínű, hogy József hercegként második megbízást is adott Martinellinek, mert a központi épületnek - az arra vonatkozó szerződés szerint - 1720 október végén, november elején készen kellett lennie. Az újabb megbízás csak a főépületekhez viszonyítva észak-nyugati, ill. északkeleti fekvésű szórakozóházakra vonatkozhatott. Ezt a feltevést több tényező valószinűsíti.

Mödlhammer Simon, aki az ácsmunkák elvégzésére Martinellivel párhuzamosan szerződött, 1732-ben kelt levelében ,,a süttöri hercegi építkezések következtében fennálló 1161,- Ft-os hátrálékos" járandóságát követeli. (3)

A Hárich féle kézirat - egy nagyméretű (184 x 249 cm) olajfestményre hivatltozva - azt állítja, hogy Martinelli 1725-ig a főépülettől északra attól jobbra és balra - egy-egy emeletes, 10 - 10 szobás épületet, szórakozóházat épített, József herceg őzvegyének megbizásából. (4) A kézirat, ill. a festmény szerint a központi épületet az oldalt állókkal kőkerités kötötte össze. A kőkerítés az épületek ellenkező oldalán - kétszer tört ívben - folytatódott és a mai patkóalakú szárnyépületek falvonalára emlékeztetve - körülhatárolta az udvart. A kőkerítés gyakorlati céllal létesült, a lés-erdő nagy vadjait az embereknek szánt térből ki kellett rekeszteni. A cour d'honneur mai kapuja helyén akkor is kapu volt, a kapuőrök házával. A központi épület mögötti két szórakozóház feltehetően a már korábban állott istálló, illetőleg pajta (kocsiszín) helyére épült. Az új istálló és kocsiszín a kőfallal határolt kastélyudvartól jobbra és balra - szimmetrikus elrendezésben épült. Pontos helyüket egyelőre nem lehet meghatározni, de valószínű, hogy később ezek helyére épült a lavírozott rajzon ábrázolt két - egyenként 15 ablakos - lakóépület. Az istálló és kocsiszín létét, továbbá azoknak a kastélyhoz viszonyított tengelyes, szimmetrikus elrendezesét a Deimbler Márk ácsmesterrel 1760-ban kötött szerződés egyértelműen bizonyítja.

Hárich szerint a kastély szükségszerű tartozéka, a kert ebben az időben keletkezett. Az idézett festmény a kertet is ábrázolta. Tervezője, építője Zinner Fercnc hercegi mérnök és kertépítészmérnök, a kismartoni olasz stílusú várkert alkotója. Ez a kert, illetve a helyéül szolgáló tisztás azonban lényegesen kisebb volt, mint a mai parterre. A mai parterre területét erdőirtással alakították ki a későbbi fejlesztés során.

Az építés első 5-10 éves tartamú szakasza - az értékelés szempontjából - két részre osztható: a kastély magját képző központi épületnek, majd a két szórakozóháznak és ezekkel párhuzamosan a melléképületeknek elhelyezésére, megépítésére.

Nem lenne könnyű megállapítani, hogy 1720-ban ki jelölte ki a süttöri Lés-erdő point de vue-jében az első kastély helyét; Martinelli az építész vagy József gróf az építtető. A későbbi monumentális együttes kialakulása szempontjából ez az első lépés meghatározó szerepű volt. Cikkem első részében előadottak alapján azonban nem annyira a kastélyhely kijelölőjének kell fontosságot tulajdonítanunk, hanem annak a gyakorlati célú, emberi tevékenység során művészi mondanivaló közlésére előkészített - sajátosan antropomorf - tájnak, amely a kastély helyének barokk szellemben történő kijelölését lehetővé tette.

Az építés első szakaszának második fejezetében az épittető rnár nem gróf - akinek legfőbb szenvedélye a vadászat - hanem herceg. A megváltozott anyagi és társadalmi helyzetű főúrnak sokkal összetettebb igényeit, kötelezettségeit az éppcn elkészült vadászkastély már nem elégíti ki. A reneszánsz eredetü kismartoni várkastély és környékének természeti adottságai nem voltak és később sem váltak alkalmassá barokk szellemű reprezentáció kifejtésére. A Kismarton melletti vadaskert -- a vuek hajlásszöge és a randevu-tér mérete, arányai miatt - szintén nem volt alkalmas monumentális hatású park-kastély építésére.

Versaillesben az első épületet nem a vue-k fókuszába állitották, mert a vuek - mintegy 67 fokos hajlásszöge ezt nem tette lehetővé. Ha a kastélyt a point de vue-be - a kilátási irányok központjába helyezik, úgy az közvetlenül az erdő szegélyére kerül.Versaillesben a vuek találkozási pontját egy hosszú allé köti össze a kastéllyal, a vuekkel Y betüt formálva. A sugarasan összefutó vuek itt rnég sokáig csak a vadászatot, az épület pedig a vadászkastély funkcióit szolgálta. Le Notre később - az alárendelés elvén alapuló kompozíciós munkája során - a point de vueben fejezte be a nagy csatornát és ez elé hatalmas szökőkutat helyezett. Süttörön a vuek fókuszába eleve épület került.

Ez a lényegi különbség már az indulásnál határozott kvalitástöbbletet hiztosított a későbbi Eszterháza javára.

Süttörön a központi épülettel dominalt - természeti elemek alkotta - térrendszer arányaiban rejlő adottságok gyors és hatásos kiaknázási lehetőséget kináltak. József herceg valószínüleg ezért határozott az egy éve megkezdett építkezés továbbfejlesztése mellett.

Az építés második fejezetében főcél a reprezentáció. A szórakozóházak és a melléképületek mind gyakorlati, mind esztétikai szerepüket tekintve ezt szolgálták.

A rendelkezésre álló metszetek, térképek szerint a süttöri lés-erdő és a mainál jóval nagyobb Fertő-tó közötti területen összefügő facsoportok nem álltak, vagy az építkezés első ütemében kivágták azokat. A Martinelli-féle kastély az akkori lés-erdő szegélyétől kb. 60 méteres távolságra épült, egy a környezeténél alig észrevehetően magasabb fekvésű füves térségen.

A kastély térbeni helye az erdő nyíladékaiból, vagy a kastélyból az erdő felé nézve egyértelmű volt, más irányból szemlélve azonban ,,úszott" a térben. Tömege a nyílt fekvésű füves tér szélességi méreteihez viszonyítva nem volt elég nagy, hogy reprezentatív, monumentális hatást keltsen. Az épitészeti törnegnek egyszerű rnagasítása, vagy szélesítése azonban nem is eredményezett volna monumentalitást.

A barokk együtteseknek feszültséget, mozgásérzetet kell kelteniök; a természeti és építészeti elemeknek dinamikus egyensúlyt kell teremteniök, hogy reprezentativvá, monumentalis hatásúvá váljanak. A feszültség feltétele az ellentét, az ellentmondás; a mozgásérzeté -kényszeré a terek sodró, a tömegek vonzó hatása. Dinamikus egyensúly akkor jön létre, ha az ilyen tulajdonsagokat mutató mű zárt, befejezett, de egyben fejleszthető.

A park-kastély együttesek komponálási elve, módszere összetettebb mint a csupán építészeti, műszaki elemekből állóké. Hatásuk is összetettebb, többrétűbb. A barokk építész festői, a kertépítő "architektonikus" értékekre törekszik. Építményekben a perspektívikus torzítás, a térhatároló felületek látszatos feloldása; parkokban a természetessel ellenkező növényültetés, az élő anyagra kényszerített építészeti formák az illuzionizmust szolgálják; a szerkezetek, az elemek feletti uralom látszatát keltik.

A süttöri építkezés első fejezetében a táj és a vadászkastély közötti kapcsolat, illetve ellentét még egysikú. A második fejezetben az épületekkel és az azokat egybekapcsoló kőfalakkal képzett konvex tömeg belsejében olyan gyakorlati célú, embert védő, konkáv épitészeti tér - cour d'honneur - alakult, amely esztetikai értelemben hatásos kontrasztot képzett a külső táji térrel. A feszültségkeltés következó lépése a kastély kerti homlokzata előtt létesített geometrikus elvű virágparterre. Az ellentét, az ellentmondás vele többrétűvé vált. A festői hatású épület, - és az architektonikus értékű erdőtömeg közé nemesített virágoktól díszes, geometrikus rendű síkdekoráció feszült. Az épületegyüttes megszúnt ,,úszni" a tájban. A virágparterre-t fallal kellett keriteni, mert a kényes virágokat a szabad természettől, az erdő vadjaitól védeni kellett. A parterre lugasokkal "takart" fala hatásos, racionális szerkezetet teremtő esztetikai elemmé vált.

A részegységek - a finoman motivált, kecses rajzolatú parterre, az embert és virágot védő merev vonalú fal- és lugasrendszerek, az építészeti és táji terek - közötti nyugtalanitó ellentétek az öszszkompozicióban fegyelmezett feszültséggé redukálódtak. A barokk műegyüttes nyugtalanit, ugyanakkor fegyelmez.

A nyugtalanítás, fegyelmezés ellentétpár mellett a taszitás-vonzásé mozgásérzetet, rnozgáskényszert kelt.

A nyílra, dárdára emlékeztető - felénk, ellenünk irányuló - konvex formák taszitanak; az ölelésre, tárt karra emlekeztetők, a konkávok, hívnak, vonzanak. A központi épület a lés-erdő vue-inek a célpontja, ezért vonzó, szivó hatású. A szórakozó házakkal együtt érvényesülő - azokhoz viszonyítva előreugró - tömege konvex, ezért taszít. A taszitó hatás csökkentését, egyben az ellentétpárok növelését, a melléképületeknek (operaházak, gazdasági épületek) a főépülethez viszonyitott csápszerűen előrenyúló elhelyezése biztositotta. Ezek a főépület kertí homlokzata elé jobbról-balról szimmetrikusan húzott épületek - a parterre felöl nézve - olyan konkáv térformát képeztek, eredményeztek, amely egyrészt megejtően fenséges, ugyanakkor hivogatóan lakályos látványt nyujtott.

A vérbeli barokk kompozició szüntelen mozgásra kényszerít. A mozgás pályái és irányai azonban gondosan tervezettek, előre meghatározottak. Az organikus kompozició sajátos dinamizmusa nemcsak szemlélőjének mozgási irányait, hanem önnön fejlődésmenetét is meghatározza. A dimenziók nőhetnek , az együttes elemei bővülhetnek, de ahogyan a múlt meghatározza a jelent, úgy ez a jövőt.

JEGYZET:

Sajátos ontogenezisű minden nőtt város, amelynek egyedi fejlödésmenetében a természeti, táji tényezők meghatározó szerepűek voltak. A városok azonban nem műalkotások.

(1) Dr. Hárich János, az Eszterházy család utolsó levéltárosának kézirata a Széchényi Könyvtár kézirattárában.

(2) Monumentális barokk egységgé olyan sík vagy reliefszegény táj szervezhető legelőnyösebben, amely magasnövésű növényzettel változatosan betelepült, ezért hangulati elemekben bövelkedö. A Kisalföld délnyugati részének jelentős részét erdök, ligetes facsoportok természetes terek sorozatára tagolták, tagolják. A Kisalföld síkja a Nagyalföldéhez hasonlóan szintén ,,végtelen", de a növényzettel határolt terei ember-léptékűen végesek. A térből térbe jutó vándort barátságosan ismerős, de mindig újszerű képek, színek; változatosan konkáv - az ölelésre tárt karra emlékeztető - hívogató térformák fogadják. Az ember az ilyen tájban, annak minden terében ,,otthonosan" érzi magát.

A barokk "vue"-k, "vistá"-k, "allé"-k, a természetes tájtól idegen, architektonikus térelemek - csak intim alaphangulatú természeti tényezők alkotta teres tájjal képezhetnek határozott kontrasztot. A velük kifejezni szánt homocentrikus, egocentrikus törekvések csak úgy érvényesülnek igazán, ha az élettani törvényszerűsegek feletti uralom látszatát kelthetik.

Fátlan. vagy az olyan sikságokon, ahol a növényzet legfeljebb "testformákat", sünállásokat képez, ahol a végtelen kiterjedés nyomasztó valóság, ahol az ember is idegennek, magára hagyatottnak érzi magát, ott a barokk szándéknak nincs mivel kontrasztot képeznie, ezért a valakik felett hatalmat kifejezö szándékának az ilyen táj nem talaja. Minden olyan barokk együttes, amely fátlan sikságon - mesterségesen telepített fa-együttesek árán - keletkezett, hamis, hatástalan. A hegyen vagy nyugtalan dombvidéken létesitett együttesek pedig inkább "romantikus", mintsem monumentális hatásúak voltak.

(3) Cs. Katona Imre szerint az 1161 Ft-os összeg valószinűleg kisebb tetőjavitásokra vonatkozhatott. Ez a vélemény nem valószinűsithető. A süttöri épités - mai kifejezéssel élve - rezsi épitkezés volt kezdettöl fogva. Az épitőanyagokról, kisegitő munkásokról, fuvarokró1 stb., szinte kivétel nélkül a mindenkori építtetö gondoskodott. Ennek tudatában az 1611 Ft-os részösszeg nagysága jelentős. (Ez akkor válik különösen egyértelművé, ha más épület költségeivel vetjük össze.) Miklós gróf 1756. júl. l-én Veith Conrath süttöri koművesmesterrel köt szerződést. A szerződés tárgya egy a csapodi fasorban felépitendő - olyan emeletes épület, amelyben nagy diszterem és 15 helyiség létesül. A vállalkozó a rendelkezésére bocsájtott építőanyagból, négy robotos segítségével az épületet négy hónap alatt felépíti, és lakhatóan átadja. Az összes munkáért 500 Forintot, 10 mérö buzát és 10 mérő rozsot kap (egy magyar mérő - Metzen - 62 liter). Az 1611 Ft-os összeg ellenértékének megbecsülésére szolgálhat az is, hogy egy szakmunkás napi bére ez idöben 24 krajcár. Hefele Menyhért épitömiivész - a császári és királyi akadémia tagja - 1765-ben 2.- Ft-ot számol el kiszállásos napidíjként. (1 Forint = 60 krajcár).

(4) A szórakozóházak létét a lavirozott rajz és a Beschreibung metszetei, illetöleg a mai állapot közötti különbségek egyértelműen bizonyitják. A részletes indokolásra késöbb visszatérünk.