A FERTŐDI TÁJ-, PARK-, KASTÉLY-EGYÜTTESRŐL

Mőcsényi Mihály, Műemlékvédelem, 1967. 4. sz.

A MŰEMLÉKVÉDELEM 1967. 2. számában közölt írásom szerint a fertődi műemlékegyüttes első építési szakasza két fejezetre oszlik. József gróf, 1720 júliusában köt szerződést a jelenlegi épület magjának - az első vadászkastélynak - építésére. (1. kép). Bátyjának, Mihály hercegnek 1721-ben bekövetkezett halála után a teljes majorátus birtokosává válik és mint ilyen az eddigi terveken túlmenően folytatja az épitkezést. Az elsö építési szakasznak ezt a második fejezetét - váratlan halála után - a két kiskorú fiának vagyonát kezelő gyámtanács fejezteti be. (2. kép)

Az építés második szakaszának kezdőpontjára, illetve a teljes befejezés időpontjára vonatkozó írott emlékek, utólagos vélemények, nagyon eltérőek.

Dallos Márton 1781-ben megjelent versezetében azt írja, hogy a fertödi kastélyt, melléképületeit és a parkot Miklós herceg építtette. Az építkezés Dallos szerint 1763-ban kezdödött. Levéltári okmány "értelmezés" alapján azt tudjuk, hogy a kastély díszudvarának befejező motívuma, a hatásos szabadtéri lépcső, 1765-ben készen volt. (Tervét - az "értelmezés" szerint Hefele Menyhért készitette.) Ezek az adatok azt jelentik, hogy az országnak talán legjelentősebb barokk épülete mindössze két és fél év alatt épült fel. Sokezer köbméter kő, tégla, homok, fa és egyéb építőanyag felhasználásával. A központi kastély építésének két és féléves tartama mai szemmel nézve is, hihetetIenül rövidnek tünik. Dallos adatához viszonyítva Meller Simoné még túlzottabbnak látszik. Szerinte az építkezés csak 1764-ben indult meg és 1765-ben a kastély mai formájában készen állt. Ha arra gondolunk, hogy a gondos és szakszerü helyszini vizsgálatok tanuságai szerint a mai kastély legalább három önálló építési szakaszra, ezen belül több fejezetre tagolható, és az egyes építési szakaszok olyan épitészetileg befejezett egységek, amelyek között stílustörténetileg határozott különbségek vannak, akkor az építés írott emlékekkel meghatározott tartamában kételkednünk kell. Nem csodálható, ha a kastély építéstörténetéről olyan vélemény is kialakult, amely szerint a lavirozottnak nevezett rajzon ábrázolt kvalitásos, érettbarokk együttesnek Miklós herceg építkezései előtt már állnia kellett. Pedig nem állt.

Irott okmányokkal igazolható, hogy az építkezés első szakaszának épületeit, a kastélymagot és a mögötte jobbra-balra álló szórakozóházakat - az udvari oldalukon íves - ,,két oldalépület" közbeiktatásával, csak 1763-ban kapcsolták egy tömeggé. A díszudvart patkóalakban záró, földszintes szárnyak pedig 1764-ben épültek. (Az állítások okmányos igazolására a későbbiekben visszatérünk).

Az Esterházy családi levéltárnak, a süttöri (mai fertődi) épitkezésekre vonatkozó okmányai szakaszos jellegűek. Az első építési szakaszról nagyon kevés okmány tanúskodik. Ennek a szakasznak utolsó okmánya 1732-es keltezésű. Benne Mödlhammer Simon ácsmester - szokatlanul erélyes hangon - hátralékos járandóságának haladéktalan kifizetését követeli. Az okmány szövegezését értelmezve azt kell gondolnunk hogy már régóta fennálló követelésről van szó, azaz a kérdéses munka már jóval korábban befejezést nyert.

A kastélyban folyó munkákra utaló következő okirat 1754-es keltezésű. A két okmány között 22 évnyi a hiátus. Felmerül a kerdés, hogy az első - legfeljebb 5-10 éves - építési szakasz után, 25 - 30 éves szünet következett-e, vagy csupán a vonatkozó okmányok hiányoznak? Különböző okok, tények arra utalnak, hogy 1723 és 1755 között nem folyhatott építkezés.

Az első és legföbb ilyen ok az örökosödési-, ill. gyámügyi jogból folyik. A süttöri kastélyt és birtokrészt József herceg végrendelete alapján Miklós örökölte, aki apja halálakor mindössze 7 éves volt. (1)

Miklós nagykorúságáig (1738) nem építkezhetett Süttörön. Egyrészt azért, mert fiatalkorúként ehhez nem volt pénze és joga, másrészt, mert feltehetően külföldon tartózkodott. Miklós nagykorúvá válása után is - közel 20 éven át - főleg Bécsben élt. Katonai pályája, a bécsi magyar testőrségben vitt szerepe, a monarchia fővárosához kötötte.

Az építkezés hosszú szünetelését a különböző korú metszeteken ábrázolt növények, fák kora, nagysága is bizonyítja. A fák metszetek szerinti korából, fejlődésritmusából levonható küvetkeztetésekre a későbbiekben még visszatérünk.

A gyámtanács jól gazdálkodhatott a fiatalkorú örökösök vagyonával, mert a majorátus anyagi viszonyai a 40-es években már jóval rendezettebbek, mint József herceg halálakor. Az Esterházy hercegség érdekszférájában időközben a politikai és gazdasági viszonyok stabilizálódtak, Pál Antal herceg erélyes, koncepciózus intézkedései pedig egyre jobban növelték az egymillió katasztrális holdnyi ,,birodalom" jövedelmét. (Magyarország mezőgazdaságilag művelt területe ma, hozzávetőlegesen, 8 millió katasztrális hold).

Levéltári okmányok alapján egyelőre nem lehet megállapítani, hogy Miklós gróf - a vadászaton túlmenően - mikor kezdte használni a süttöri kastéIyt. Egy 1754. jún. 8-án kelt szerzödés amelyben Gottfried Wolf a grófi szoba festésére vállalkozik, azt bizonyítja, hogy ebben az időben - ha nem is tartósan - de már Süttörön lakik.(2)

Miklós Gróf 1754-ben, amikor a süttöri vadászkastélyban a vendégszobákat, szórakozóházakat felújítja, bátyja - az elsőszülött Pál Antal herceg - árnyékában még nem számolhatott a kastély teljes átépítésével, megnövelésével. A 40 éves érett, nagyműveltségű, nagyigényü férfi azonban katonai rangjához, a császári udvarban vitt szerepehez illő, reprezentativ környezetet igényelt. (Igényeihez képest azonban viszonylagosan szegény, mindössze három közepes méretű bírtokkal rendelkező gróf volt.)

XIV. Lajos - a Napkirály - 1715-ben, és Le Notre - a versaillesi barokk parkóriás alkotója - 1700-ban halt meg. A 18. század közepén Európa gazdaságilag fejlettebb országaiban - a változott társadalmi viszonyok mellett - a barokk szellemű reprezentáció helyébe, a jatékos rokokó lépett, az architektonikus barokk kerteket pedig a természetet mintául tekintő festői táj-parkok váltják. A Habsburg monarchia, de különösen Magyarország - mind gazdasági, mind társadalmi adottságait tekintve - messze elmaradt ettől a fejlődéstől.

Esterházy Miklós - az elnémetesített feudális főúr - létkerete az abszolút monarchia, világnézete a Napkirályé. Reprezentációs igényeit, természeti és társadalmi környezete feletti uralmi vágyát a napkirályénál lényegesen kevésbé költséges módszerekkel kellett kielégitenie. Rendelkezésére álltak azonban a ,,nagy elődök" tapasztalatai; a kész művek. Ezekból kitűnő érzékkel leszűrte, leszűrette a lényeget. Koncepciója túlszárnyalta az elődökét, a hatalmas kiterjedésú parkon túlmenően egész tájegységet szervezett, szerveztetett barokk szellemű művé. Tervének megvalósításához három - az összkompozícióban egymás hatását fokozó - lehetőség, adottság kiaknázása kinálkozott. Ezek az adottságok "egy"; az építés első szakaszában egységgé szervezett kastélykörnyezetben, "kettő"; a sajátos térrendszerű - erdőkkel övezett mezőkből álló - tágabb táji környezetben, és "három"; a környék falvainak a tájhoz alkalmazkodott településrendszerében rejlett. E három adottság egymásnak alárendelt térrendszerű egységgé szervezése képezi a későbbi teljes műalkotás második épitési szakaszát.

A nagyvonalú célkitűzés megvalósitására irányuló munkák a kastély tágabb és közvetlen környezetében párhuzamosan folytak.

Miklós 1756-ban szerződést köt Veith Conrath építőmesterrel egy kastély épitésére (3) A kastély helye a röjtöki erdőnek geomorfológiailag hangsúlyozott helye, egy adott allé - kettős fasor - dombtetőre futó végpontja. A Monbijou (Lesvár) kastély a meglevő süttöri mellett egy újabb vue-rendszer gyújtópontjává vált. Olyan vue-k rendszerévé, amely két ponton a - részint megnyújtott - meglevővel szerves egységet képezett. Ilyen méretű és monumentalitású barokk térszerkezet, barokk szellemű tájkompozició másutt nem ismeretes.

A települések (Szerdahely, Szentmiklós, Lesvár, Csapod, Göbös, Petőháza, Széplak, Sarród) - részint azok templomai - a vue-rendszer csomópontjait képezték; kilátásl irányok zárómotivumaiként szerepeltek. (3. kép.)

Esterházy Miklós koncepciója kastélyt, parkot, mezőt, erdőt, falvakat, templomokat azaz tájat és ezzel együtt ,,alattvalóit", az embereket egyetlen olyan "épitészeti" rendszerbe foglalt, amelynek központja saját kastélya, pontosabban Ő önmaga. Az abszolutizmus eszméjét - művészi kompozicióval - Európában talán sehol nem fejezték ki ilyen nagyvonalúan és egyértelműen.

A lakosztálynak és közvetlen környezetének magától értetődően uralkodnia kellett, érezhető súlypontot kellett képeznie.

A kastély és szűkebb táji környezete között már az építés első szakaszában szoros gyakorlati és művészi célú kapcsolat alakult. A második szakaszban, a funkcionális és egyben esztétikai szerepű épitészeti és kertépitészeti elemek több lépésben és tekintélyes mértékben bővültek. 1756-ban lugasrendszer épült. (4) Ennek nyomvonalát és szerepét csak valószínűsíteni lehet, mert a vonatkozó irásos okmány a lugas helyét nem határozza meg, rajzi ábrázolása pedig ezideig nem került elő. Későbbi ábrázolások alapján feltehető, hogy az első, tehát a mainál jóval kisebb területü parterre hosszirányú határoló falainak belső oldala mentén futott, azt takarta. A lugas mindkét oldalon - valószinűleg - a szórakozóházaknál indult. A szórakozóházak mai alaprajza azt sejteti, hogy ezeknek nemcsak a diszudvar, hanem a kamarakertek felé (5) is volt kijárata. (4. kép)

Az ilyen lugaskiképzés a korabeli barokk parterre-ek határolásánál gyakran alkalmazott megoldás. A harmadik építési szakasz tervének tekinthető madártávlati ábrázoláson (lavírozott rajz) is ilyen elhelyezésü a lugas. Itt szorosan a fal mellé építve körülfutja - a második építési szakaszhoz viszonyitva - lényegesen megnövelt parterre-t. A határolófal önmagában gyakorlati rendeltetésű, fizikai értelmű térzáró elem, amely az állatok behatolása ellen véd. Kétségtelen, hogy kendőzetlenül is van esztétikai szerepe, de a növényzettel sürűn befuttatott, a sétánál teljes árnyékot adó lugas a fallal együtt az anyag, a megjelenés, a szerep közötti ellentétek folytán felfokozott hatású élményt nyújt. Különösképpen azért, mert a lugas élő növényanyaga a barokk kertekben gondosan nyírott, épitészeti jellegű.

1760-ban Miklós gróf újabb szerződést köt lugasépitéshez. (6) E szerződés vázlatos fordításának közlése hasznosnak tűnik, mert több korábbi valószínüsítés mellett bizonyít. A szerződés első bekezdése igy szól; Deimbler Márk szentmiklósi ácsmester vállalja, hogy az új Pesso-t a kastély mindkét oldalán, a nagy szórakozóháztól a nagy falig, innen az egyik oldalon az istállóig, a másikon a pajtáig (kocsiszín) építi úgy, hogy a később építendő szórakozóházak helyét kihagyja. Ez a szerződésszöveg több, korábban homályos részletre némi fényt derít. Alátámasztja Hárichnak olyan állításait, amelyeket az időközben eltűnt okmányok hiányában sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudunk. Így biztos, hogy a Martinelli, illetve József herceg nevéhez fűződő és a gyámtanács által tető alá hozott első építési szakasz eredményeképpen, több épületből álló kastély állt.

A vuek gyújtópontjában álló első épületet, az utólag épített szórakozóházaktól a szerződés úgy különbözteti meg, hogy ezt nagy szórakozóháznak nevezi. Biztos az is, hogy az istálló és a kocsiszin a kastélyhoz viszonyítva tengelyes, szimmetrikus elrendezésű volt. Az is egyértelmű, hogy a parterre mentén nagy fal állt.

Az 1760-ban épült lugas, a szerződés szövege szerint, a nagy szórakozóház, tehát a főépület jobb és baloldalán indult és - nyilván az épüIet kerti homlokzatával párhuzamosan - és a nagy falig ment. Az oldalsó szórakozóházak előtti, azokkal paralel fekvésű, már korábban fallal és 1756-ban ezzel párhuzamos lugassal kerített kamara-kertek az 1760-ban épült harántirányú lugassal viszonylag önálló terekké alakultak. (5. kép) A harántirányú lugas legfeljebb három évig állhatott. Ha Miklós 1762-ben nem válik a majorátus urává, úgy ez a lugasrendszer még sokáig fontos szerepet visz a térkompozícióban. Az eredeti három épületet egybekapcsoló épületszárnyak (a ,,két oldalépület") megépítése - az új koncepció megvalósítása - után ez a lugas elvesztette jelentőségét, zavarta a kilátást, a léptékében megnövekedett külső teret, és abból nézve az új épületszárnyakat is. Ezért a főépület kerti homlokzatának jobb és baloldali meghosszabbitásába balusztrádszerü, diszes kőkerítés került. Ez szerepel a lavirozott rajzon, a ,,Beschreibung" metszetein és jelenleg is áll. A kőkerítés egyik ábrázoláson sem folyamatos, a kastély mindkét oldalán megszakított. Feltehető hogy a fából készült kerti szórakozóházak - amelyeknek helyét a lugas épitésekor kihagyták - itt álltak. A megszakításoknak a geometrikus alaprajzi rendszerben játszott szerepe is erre utal. Az "átlátszó" szórakozóházak épitésére vonatkozó szerződés (1760. december 28.) érdekes utalást tartalmaz. Olyan méretűeknek kell lenniük, mint a kertben már álló, magasabb szórakozóházaké. A kertben tehát több és legalább kétféle méretű szórakozóház már állt. Ezek feltehetően az első, tehát kisebb parterre geometrikus rendjébe illeszkedően, az architektonikus jelleg fokozását, a kerti tér kompozíciós értelemben fontos pontjainak hangsúlyozását szolgálták. Ilyen megfontolás alapján eredeti helyük is valószínüsíthető.

Az 1756-ban épült lugasrendszer hosszabb életű volt. Ez még a lavírozott rajzon is szerepel, sőt a parterre későbbi megnövelésével hossza még lényegesen nött. Inditása a lavírozott rajzon értelmetlennek, logikátlannak tünik. Gondosabb vizsgálat azonban azt bizonyítja, hogy a második építési szakaszban még önállóan álló oldalsó szórakozóházaknak a központi épület felé eső végfalánál indul mindkét oldalon. Ezt a lugast, a keritőfallal együtt, csak az építés negyedik szakaszában szüntetik meg és a lugasnak akkor is csak egy részét. Szerepét - esztétikai értelemben - új nyomvonalon elhelyezett kovácsoltvas kerítések, fasorok vették át. (4. kép)

A lugasokon és kerti házakon túlmenően, a növényházak és kútházak, illetőleg víztornyok elhelyezésénél is esztétikai szempontok voltak az irányadóak. (6. kép) Az építés első szakaszában, a parterre-t kerítő falon kívülesően, csak az istálló, illetve a kocsiszín állt. Ezek nyúltak csápszerűen a főépület elé, azzal konkáv térformát képezve. Az építés második szakaszában az istálló és kocsiszín átépül, méretük lényegesen nő és feltehető, hogy részben funkciójuk is módosul. A növényházak és víztornyok az istálló, illetve kocsiszín elé kerültek úgy, hogy az ezekkel már meginditott konkáv térforma teljesebbé, hangsúlyozottabbá váljék. Az épitményekkel képzett csápok, a két víztoronnyal, elérték a Lösch-erdőt és a lugassal takart kerítő falon kívül - második térfalat jelezve - szoros téregységgé füzték a központi kastélyt az erdővel. A viztornyok - a parterre akkori méretei mellett - zárt motivumként jól érvényesülő, határozott vertikális hangsulyt adtak. Ez a barokk térrendszer sajátos és egyedi. Nem ,,mintakönyvből" másolt, vagy utánérzett, hanem szervesen fejlődött. Minden eleme sokrétűen, többszörösen indokolt, azaz sem gyakorlati, sem esztétikai szerepét vagy jelentőségét tekintve nem tekinthető öncélúnak. És éppen az együttes fejlődésére jellemző organikus elvnek, a fejlődés törvényszerűségeinek keresése, felismerése teszí lehetővé a fejlődéstörténet rakonstrukcióját.(7)

Miklós gróf a három épületból álló központi kastélyt, 1763-ig, nem bővíttette. A parterre és az ennek falán kivüleső létesitmények - azaz, a szűkebb táji környezet - gazdagítása, fejlesztése mellett, a tágabb táji környezetre, ennek és a sajátos településrendszernek a koncepció, a kompozició szolgálatába állitására fordított gondot. (8)

Miklós gróf 1761-ben szerződést köt a valamikor vadászat céljára nyitott süttöri léserdő nyiladékainak, a tisztásoknak rendezéséhez. A szeptemher 9-én kelt szerződésben három szerdahelyi alattvaló (12 társával) vállalja, hogy az allékat 4 öl, tehát 7,6 m szélességben kitisztítja, rendbehozza, a cserjék gyökereit is eltávolítja. A munkát a következő év tavaszán folytatták. 1762 májusában Miklós más alattvalóival újabb szerződést köt, most az erdő tisztásainak és a keresztalléknak rendezéséhez (9) A kert-jellegűen gondozott terület ezzel óriási méretüvé nőtt.

A központi mag - a kastély és a díszes parterre - ebben az időben már annyira gazdag, tartalmilag annyira telítődött, hogy Miklós - úgy tűnik - szüknek érzi hatókörének ezt a terét, ezért - képletesen szólva - robbanásnak, az esztétikai értelemben birtokba vett terület lényeges határbővülésének kellett bekövetkeznie. E ,,robbanás" Pál Antal herceg, 1762. március 8-i halálával következett be. A halált közlő családi okirat utasítást tartalmaz, hogy a majorátus minden templomában gyászt hirdessenek a harangok. A gyász harangzúgása ,,örömhír" Süttörnek. A grófi vagyonhoz méretezett eddigi munkák után olyan méretü és intenzitású építés indul, amely párját ritkítja Magyarországon.

JEGYZETEK:

(1) A majorátus várományosa a 4 évvel idösebb Pál Antal. Nevelöje, Ludovicus Monville kiséretében 1731-töl két évet a leydeni egyetemen tölt, 1733 -ban kétéves európai körútra indul. A hatalmas birtok vezetését 24. életévében, 1734 telén vette át a gyámtanácstól. Pál Antal herceg, az egymilli6 katasztrális holdnyi birtoknak végrendeletileg ráruházott részével, ettől kezdve szabadon rendelkezett. Sopron örökös főispánja, de elsösorban katona. 1741-ben tábornok, 1750-ben lovassági tábornok. 1750-52 között Nápolyi követ. Európai műveltségű, igényes főúr. Átépittette a majorátus központját, a kismartoni kastélyt és ennek parkját; operaházat létesitett, házi zenekart tartott. (Haydnt ö szerződtette). Sok művészt foglalkoztatott, műkincseket gyűjtött, elökelö udvart vitt. A. Martinellivel (1743) és J. F. Mödlhammerrel (1761) Bécsben és épittet. A süttöri birtokrészen sokat vadászott. A süttöri kastélyt azonban feltehetöen nem fejlesztette, hiszen nem volt az övé.

A süttöri birtokrésszel már az elöző generáció korában is a másodszülött fiú rendelkezett. Pál Antal és Miklós apja, József grófként kezdte a süttöri épitkezést. A vagyoni helyzetet tekintve közte és Miklós nevű fia között azonban nagy volt a különbség, amennyiben Pál nádor annakidején egyformán osztotta meg végrendeletileg vagyonát fiai között, ő József viszont három közepes méretű bírtok kivételével gyakorlatilag az egész majorátust Pál Antalra örökíttette. Amikor annakidején József gróf mostohabátyja, Mihály herceg meghalt a majorátus egyedüli birtokosaként, eredeti tervein túlmenöen továbbbi építkezésbe fogott. Mivel hercegként mindössze 3 hónapig élt, az új épületek - élete során - nem készülhettek el.

A halála után létrehozott gyámtanácsnak az volt a feladata, hogy a fiatalkorú örökösök vagyonát kezelje, megóvja. A Süttörre vonatkozó, 1721. augusztus 11-én kelt, gyámtanácsi jegyzökönyv szerint a - még József herceggel - kötött szerzödés értelmében megkezdett épitést ,,szükségszerűen folytatni kell". A ,,szükségszerűen" kifejezésnek csak az lehet az értelme, hogy a gyámtanácsnak a megkezdett épületet - annak megóvása céljából - be kellett fejeztetnie. Ahhoz azonban nem volt joga, hogy reprezentatív célú, új kastély, vagy kastélyrész építésére fordítsa a fiatalkorú örökös vagyonát, illetve annak zárolt jövedelmét. A gyámtanácsnak erre nem ís volt módja, mert a majorátus annyira el volt adósodva, hogy pl. a Zichy Károlynak járó 125 000 Ft adósságot csak ujabb családi kölcsönök felvételével tudta 1730-ban kifizetni. Az örökösödési perek - a követelések kielégíthetetlensége miatt - folyamatosak voltak. A gyámtanács Mödlhammer ácsmesternek - már emlitett - 1161 Forintját sem tudta kifizetni. Pedig a mester ugyancsak utazott, kért, sürgetett.

1736-ból származó adatok Süttör környéki császari rekvirálásokról, nyugtalanságról, gazdasági nehézségekröl, szegénységröl tanúskodnak.

Miklós gróf - feltehetően - bátyjához, Pál Antalhoz hasonló nevelést kapott. Elképzelhető, hogy ő is a leydeni egyetemet látogatta és tanulmányainak befejezése után szintén európai körutat tett. 1738-ban vált nagykorúvá. Bátyjához hasonlóan, ő is katonai pályára lépett. 1744-ben ezredes, 1747-ben tábornok. Az 1757-es kolini ütközetben tanúsított hősies magatartásáért megkapta a Mária Terézia Rend kiskeresztjét és a ,.Feldmarschall-Lieutnant" hangzatos katonai rangot.

(2) Úgylátszik a kastélynak nemcsak az enteriőrjei avultak el, külső felújításokra is szükség volt. Egy 1755. nov. 5-én kelt számla szerint, Wiederhol mester a tetőzeten dolgozott. Veith Conrath, süttöri kőművesmester egy 1756. április 30-i számla szerint a szórakozóházaknál falat, a kútnál, a Lösch-erdő menti kútháznál pilléreket épit, tataroz, padlóburkolatot készít. (Hangsúlyozni kell, hogy a Lösch erdö menti ,,kútház" 1756-ban már állt!). Schnell, lakatosmester ugyanez évben a kastély három szintjén fémmunkát végez, majd kovácsolt vaskapút készit a kerthez. Más mesterek - asztalos, szobrász, mázoló - belsö épitészeti díszítőmunkát végeznek. A festöművészek is megjelennek. J. Russ udvari festöként éves szerzödést köt. M. S. Zehenter 1756-ban, J. Croedisch akadémiai festő 1760-ban portrékat fest tekintélyes összegekért.

(3) Az épület magja olyan boltozott terem, amely közel 12 m hosszú, 8 méter széles, 6 m magas. A teremhez jobb és bal oldalon egy-egy szárny csatlakozik, amelynek földszintjén 3-3, emeletén 4-4 helyiség van. Az emeleti helyiségeket egy-egy folyosó köti össze. Az épület teljes hossza 38 m, szélessége a teremnél 11,5 m a szárnyaknál 8 m. Veith vállalja, hogy a termet márványpadlózattal, a falakat stukatúrával látja el, az épületet kívül kváderozza, belül vakolja és festi, felrakja az összes kandallót és cserépkályhát, tehát lakhatóan adja át, a megbizástól számított 4 hónapon belül. (Ma ugyancsak nehéz volna olyan vállalatot találni, amely egy ilyen szerződést aláírna.)

A Monbijou kastély épitéséhez az anyagokat: téglát, követ, fát, meszet, homokot stb., továbbá a kisegítö munkákhoz a robotosokat, a szállitáshoz a fuvarokat, a megrendelő szolgáltatta. Ez az építési gyakorlat azzal járt, hogy az építtetönek tégla- cserép-, mészégetöket kellett létesitenie, bányákat kellett nyitnia; kisegitö munkákhoz értő jobbágyokkaI olyan lovakat, szekereket kellett tartatnia, amelyek súlyos épitőanyagok fuvarozására alkalmasak. A fokozatosan folyamatossá váló megbizások, munkák arra vezettek, hogy a környezö falvakba mesterek települtek, vagy tértek vissza. A helyi lakosokból szakmunkások, szakemberek nevelődtek, ezek fiai pedig nem egyszer neves mesterekké váltak. A segédüzemek, épitőipari üzemek fejlettségének, a szállítás szervezettségének, a legkülönbözőbb szakmájú mesteremberek vállalkozókedvének szervezetten kialakuló színvonalával magyarázható a 6-8 évvel később induló, ma hihetetlennek tünő épitöipari teljesítmény, a süttöri kastélynak viszonylag rövid idő alatti felépítése. A köfaragó munkát - az ajtó-, ablakkeretek, a párkányok, burkolólapok faragását - olyan mesterek végezték, akiknek a reális szállitási távolságokon belüli, nagyobb településekben ismert műhelyük volt. A megrendelő gyakran a raktáron levö minták közül választott, a mester pedig többnyire a keresztmetszettől függő hosszméreti egységáron számlázott.

1762. tavaszán egy hol ,,Remiss", hol ,,Schupfen" néven szereplő épület készült. 27 tetöablakát és más kőanyagát Walch mester kemény, margarétai kőből faragta. Az erre, valamint a részint szokványos, reszint "francia" tető befedesére vonatkozó számlák betekintést nyújtanak a megrendelés és az elszámolás, illetve a munkavégzés sajátos rendszerébe. Figyelemre méltó az ez évben készített új pince és a cserépkályhák elszámolási módja is. A cserépkályhákra vonatkozó, 1762-es szerződések, de Schell lakatosmesternek 1756-ban kelt szerződése is azt bizonyítja, hogy az oldalsó szórakozóházaknak három szinteseknek kellett lenniök. A felső szint mansard megoldású volt.

(4) A lugast Deimbler Márk ácsmester és társai 260 napszámbérért építették. Ugyanez évben újabb száz napszámbérért üvegházat, kútházat építettek.

(5) A kamarakertek; a szórakozóházak külső homlokzata mentén létesített, intenzíven dekorált kertek.

(6) A lugasokat ismét Deimbler Márk építi, két szerződés alapján. Az első szerződés ,,Pesso"-ra, kerti lugasra; a második a lugassal kapcsolatos ,.átlátszó" kerti szórakozóházakra vonatkozik. Az 1756-ban épitett lugasrendszeren túlmenően most, tehát egy második épül. Ez is 260 szakmunkás napszambérért. A Pesso-hoz szükséges összes anyagot a gróf szolgáltatja. A fákat azonban Deimblernek kell az erdöben kitermelnie. A segédmunkákhoz robotosokat, saját emberei részére természetbeni juttatásokat kap, igy 8 mérő rozsot. (Ha az uradalomtól kapott léceket, szögeket elrontja, úgy azok árát levonják a szerzödés összegéből.) A kerti szórakozóházakért 31 Ft-ot, azaz 77 napszámbérnek megfelelö összeget kap az anyag, továbbá a természetbeni és robotos szolgáltatás mellett. A különbözö mesterek a későbbiekben is csak kifejezetten a szakmunkát végezték. Az okmányok szerint a részmunkákra szerződő vállalkozó is úgyszólván minden esetben tervet készített s a gróf, - késöbb herceg - a szerzödést csak akkor irta alá, ha a terv elnyerte tetszését.

(7) Látszólag önkényesnek, légböl kapottnak tünhet a viztornyok és növényházak helymeghatározása, a kompozícióban játszott szerepük méltatásának indokolása. Az a módszer, amely az írásos forrásokban emlitett létesitmények helyét úgy kivánja meghatározni, hogy az organikus fejlödésünek feltételezett kompozícióban vitt szerepük alapján keresi azt, több esetben célravezetőnek bizonyult. Így a víztornyok, illetve kutak esetében, C. Veith mester az 1756. április hó 30-án kötött szerzödés szerint a Lösch-erdőnél levő kútnál, illetöleg a "gépháznál" (Mächin) dolgozik. Pilléreket falaz. A mai erdő mellett nincsen kút, nyoma sincs. A lavírozott terven a parterre jobb és bal oldalán - a kastélyhomlokzattal párhuzamosan futó - erdőszegély vonalában azonban egy-egy víztorony áll. Ezek a víztornyok a "Beschreibung" metszetein már nem szerepelnek. A lavirozott rajznál későbbi szöveges leirás azonban tartalmaz olyan utalást, amely szerint a park felöl nézve az opera, illetve marionett szinház épülettömegeinek hatását tornyok élénkítik. A helyszíni vizsgálat tisztázta a kérdést és az elvi összefüggésekre alapozott több feltevést bizonyított, mert szimmetrikus elrendezésben - pontosan azon a helyen ahol a lavirozott terv viztornyokat ábrázol, - a kútak ma is léteznek. Jelenleg lefedettek, földdel takartak. (Az egyik fölött közel 50 éves fa áll.) A kútaknak lavirozott rajz szerinti léte több - megtalálásukig csak feltételezett - tényt bizonyít. Így azt, hogy az épités második szakaszában, tehát 1762-ig, a parterre-t erdőirtással még nem nagyobbították meg. Így egyértelművé válik a C. Veithtel kötött szerzödés kútházának helye. (Akkor mindkettő az erdö mellett állt). A parterre-t az erdőbe pedig az épités harmadik szakaszába nyújtották bele. A lavirozott rajzról ezért már most meg lehet állapítani, hogy részint meglevö adottságokat, részint tervezett létesítményeket ábrázolt.

(8) Említésre méltó, hogy Versailles fejlödése hasonló volt, és ha bizonyos értelemben Süttör mintaképéül szolgált, úgy elsősorban ebben a vonatkozásban. XIV. I.ajos az apjától örökölt központi kastélyt igen hosszú idön át nem bővíttette. Nem sokat törödött azzal ha az ünnepélyekre meghívott igen előkelö vendégek közül némelyiknek semmilyen éjjeli szállás nem jutott. Annál nagyobb gondot fordított saját lakosztályai enteriörjeinek gazdagítására, a park, a táji környezet minden képzeletet felülmúló diszitésére.

Európa legtöbb barokk kastély-park együttesénél a hangsúlyt a kastélyra fektették. A parkot többnyire a Le Notre-i koncepció utánérzésével, a külsőségeknek, a formai jelenségeknek átvételével oldották meg. Kastélyt, parkot egyszerre és egyszer s mindenkorra terveztek. Az ilyen együttesek is gyakran bővültek, alakultak, de ritkán fejlődtek. Az állítás igazolására sok európai példára hivatkozhatnánk, ezért talán az a legkézenfekvőbb, ha a Fertődhöz legközelebb fekvőt vesszük szemügyre. Fischer von Erlach a schönbrunni kastélyt először arra a dombra tervezte amelyen jelenleg a Gloriette áll. Ha a kastély erre a helyre kerül, úgy a mögötte elterülő erdős lejtő felhasználásával - Hetzendorf irányában - a távoli táj bekapcsolásával monumentális együttes alakulhatott volna. A császári udvar azonban visszarettent az előre becsült költségek láttán és Fischer von Erlach csodálatos álma, a táji lehetöségekhez mérten, igen szűk keretek között vált - viszonylag - szegényes valósággá. A második terv szerint felépült kastély a domb előtti fátlan térségre került - méreteihez viszonyitva - a dombtól nem nagy távolságra. A barokk park nélkülözhetetlen előfeltétele, a három dimenziós terek képzésére alkalmas erdö itt hiányzott. Fischer von Erlach ezért a korai francia példák jólbevált eszközével, a parterre-t határoló széles vizfelületű csatornarendszerrel kívánta a kastélyt a szétfolyó térségbe rögziteni. (Hannover barokk parkja ilyen.) A csatornát egy a kerti homlokzattal szemben levő domb lejtőjére tervezett, kaszkád rendszeren (vízilépcsö) lezúduló víz táplálta volna. Ez képezte volna kapcsolatát a dombtetőn álló ,,szórakozóházon" át a távoli tájjal. A megalkuvással indult koncepciót tovabbi útján is megalkuvás kisérte. Sem a csatorna-, sem a kaszkádrendszer nem épült meg. A dombtetőre tervezett ,,szórakozóház" helyén is csak 1775-ben épült meg Hohenburg graciöz sziluett hatású Gloriett-je. Ezideig és mindaddig, amig a rajzasztalon tervezelt allék, vue-k, térfalak fiatalon elültetett fái meg nem nöttek. a kastély ,,úszott" az elönytelen természeti adottságú térségben. A süttöri víztornyokhoz hasonló hatású - vertikális hangsúlyt adó - kerti pavilonokat Fischer von Erlach is tervezett, de ezek sem valósultak meg. A schönbrunni - nehány 100 méteres - fő vue-ket egy obeliszk, műrom és menazseri (állatkert) központi épüIete zárja. A harántiranyú allék a semmibe futnak. Ez a megoldás, a süttörihez viszonyítva, kicsinyes. fantáziátlan. Annak ellenére, hogy a schönbrunni kastély nagyobb, a részletmegoldások gazdagabbak.

A monumentalitás azonhan nem a részletmegoldások gazdagságán, a méretek, az épitészeti tömegek fizikai értelemben vett nagyságán, hanem a koncepció nagyvonalúságán, szellemi gazdagságán múlik. Süttör, majd Eszterháza fejlődése -a schönbrunnihoz viszonyítva - ellentétes előjelű. Amig Schönbrunn túlméretezett vágyálmok sorozatos redukálása útján vált a lehetöségekhez viszonyítva kicsinyessé, addig Süttör, majd Eszterháza a szerény keretek fokozatos tágításával, túlszárnyalásával alakult fenséges hatásúvá. Schönbrunn cour d'honneurja (ha egyáltalán annak nevezhető) szétfolyó térség, Eszterháza díszudvara pedig bámulatba ejtő arányú monumentális tér.

(9) Egy-egy 100 ölnyi kész szakaszért 4,5 frt. kaptak.