FERTŐD (Rácz Endre)

Budapest, 1971 Dr. Marót János

,,Mind királyunk, mind nemzetünk dicsősége kívánta, hogy Eszterháza magát csudává tegye. Meg kellett mutatni, hogy a paris és Londonban nevelkedett francia kívánság Magyarországban gyönyörűségét feltalálhatja, melyen tett álmélkodás hazánknak tisztességét kétségkívül minden idegeneknél dicsöíteni fogja." (Bessenyei György: Eszterházi vígasságok.)

Az idézet adja talán a fertődi főúri kastély felépítésének magyarázatát, mert egyébként ma is rejtély, hogy mi volt az indítéka herceg Esterházy Miklósnak, hogy az 1760-1770-es években a Fertő tó mocsaras, zsombékos vidékére, Magyarország északnyugati csücskében építtesse fel kastélyát. A majorátus átvételének időpontjában sokkal egyszerübb és olcsóbb lett volna bármelyik, már meglévö kastélyát átépíteni, bár Eszterházán akkor már hosszú évek óta folyt az építkezés és az átépítés. Egy kis vadászlakból elöször egy nagyobb vadászkastély készült el, majd többszöri átépités után alakult ki Magyarország legnagyobb és legszebb barokk épülete.

"Talán Versailles-on kívül nincs Franciaországban olyan hely, amely pompájában összehasonlítható volna ezzel." (Baron de Riesbeck francia utazónak 1788-ban kelt, Eszterházáról, a mai Fertődröl szóló leírásából.)

Bizonytalan, hogy a levéltári adatok alapján ismert építészek közül kik és mit dolgoztak a kastélyon. Négynek ismerjük a nevét: Anton Erhard Martinelli, Jacoby Miklós, Johann Ferdinand Mödlhammer és Melchior Hefele; irányító szerepük azonban csak az ö általuk tervezett részben lehetett. Az alkotás egészére ugyanis Esterházy Miklós ízlése nyomta rá a bélyegét. Minden csak az ö akarata és kívánsága szerint történhetett, és a legkisebb munkát is csupán az ő tudomásával végezhették.

A kastély jogosan viselte a kortársak által adományozott ,,Magyar Versailles", illetve ,,Magyar Verszália" nevet. Talán nem is annyira maga az épület vagy a park volt az elnevezés alapja, hanem az azt létrehozó szemlélet és az itt folyó élet.

Egész Európa főúri udvarai több-kevesebb sikerrel Versailles-t utánozták, és ennek az utánzásnak példaképe Magyarországon ez a kastély volt. A szinte korlátlan hatalmú és vagyonú herceg Esterházy Miklós - kinek állítólagos jelmondata: ,,Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem" - itt valóban kiélhette az Esterházyak legendás hírű építési és pompakedvelő hajlamát. Nem ok nélkül adományozták neki már a kortársak a,,fényes" vagy a ,,pompakedvelő" melléknevet.

Nemcsak a kastély, hanem a közel 550 katasztrális holdnyi francia park, benne mindazokkal az épületekkel, melyeket a francia kerttervezés szinte kötelezöen elöírt (mesterséges vízesés, kínai pagoda, Nap-, Diana-, Fortuna- és Vénus-templom stb.), hanem az Opera- és Bábszínház, saját külön színházi és operatársulattal, saját zenekarral, melynek karmestere, éltetője és komponistája Joseph Haydn volt, elkápráztatta egész Közép-Európát. Falai között megfordult mindenki, akinek rangja lehetövé tette, hogy meghívják. Az első ünnepségeket 1771-ben tartják, és ezek sora gyakorlatilag nem is szűnik meg 1790-ig, ,,Fényes" Miklós haláláig. Itt vendégeskedik Rohan herceg, francia bíboros, Mária Terézia, Ferdinánd föherceg és felesége, Beatrice D'Este, hogy csak a legismertebbeket soroljuk fel.

Utána viszont több mint száz évig lakatlan a kastély. Az értékeket átviszik más kastélyokba és palotákba, és az utódok belenyugszanak abba, hogy ez a fényűző mesevilág letűnjön. Az Operaház leég, a park épületei összeomlanak, anyagukat széthordják, s maga a park is tönkremegy. De a kastély és annak közvetlen környezete sem jár jobban; a korabeli leírás szerint: ,,Üres már a ritkaságok és drágaságok kabinetje... A nagy víztartók (Bassin) és ugrókutak az udvarban, a vár mellett s a kertben, amelyek egyike hatvanezer forintba került, megszűntek lenni, köveik máshová elhordattak... A játékszínekben széna tartatik, a chinai ház leégett, a pázsitgyepen szemem láttára földi alma (krumpli) terem..."

A parkot és a főépületet századunk elején - inkább csak úgy emlékeztető kegyeletböl - rendbe hozatta az Esterházy család, de Eszterháza már meg sem közelítette egykori állapotát.

A romlást betetőzte a második világháború. A berendezést elhordták, a tönkrement tetőkön hosszú éveken át befolyt az eső és a hólé, a csapos födémgerendák elrohadtak, gombásodtak, a vakolat a szétesö faburkolat alatt hámlott, táskásodott. A háború után készült hivatalos jelentés a következőket írja: ,,A kastély a háborús események következtében súlyosan megsérült... A kastély főépületének első emeleti födéme beomlott, megsérült lépcsöháza, és ennek következtében a második emeletröl induló lépcsö a levegöben lóg, minden pillanatban leszakadhat, és ugyanolyan rombolásokat okozhat, mint az alatta levő födém leszakadása."

A helyreállítási munkák 1957 nyarán kezdödtek el, és azóta is megszakítás nélkül folynak. A kastély középső részében emlékmúzeumot rendeztek be, a keleti szárnyban a fertödi Növénytermesztési és Nemesítési Kutatóállomás, a nyugatiban pedig középfokú kertészeti technikum kapott otthont.

Milyen is ez a hatalmas kastély, az ország legnagyobb barokk-rokokó műemléke? Járjuk be képzeletünk és a fényképek segítségével helyiségeit, kíséreljük meg gondolatban felidézni azt a kort, amelyben a kastély virágkorát élte.

A föbejárati díszkapu (4., 5. és 6. kép) Magyarország egyik legszebb kovácsoltvas műemléke. Készítője ismeretlen, bár egyes szerzök szerint azonos a kastély francia ablakai előtt levö kovácsoltvas korlát készítőjével (11. kép), Karl Johann Franke bécsi kovácsmesterrel.

A kapun belépve kitárul a látogató elött a parkosított díszudvar - a co u r d' h o n n e u r. A kúp alakúra nyírt tiszafákkal, a zöld pázstszőnyegben szigorú szimmetriában elrendezett sárgakavicsos útjaival a 15. képen látható. Az udvari szökőkút (Joseph Ressler munkája) épségben maradt; a két oldalsó szárny erkély alatti szoborcsoportjai is eredeti állapotban vannak, szintén Joseph Ressler munkái (2., ill. 13. és 14. kép). Itt már jól kivehetó a tökéletes összhatású épület is, mery a kapunál először földszintes, majd a szárnyaknál kétemeletes, míg a középsö részén több mint háromemeletes (4 6. kép).

Az elsö emeletre felvezetö díszlépcső korlátján kovácsoltvas lámpákat tartó kőputtók vannak. Érdemes megfigyelni, hogy a lépcsőn felfele vagy lefele haladva, páronként az egyik szembenéz, a másik tekintetével kíséri az embert. A díszlépcső sokban hasonlít a bécsi Burg díszlépcsöjéhez.

A már helyreátlított helyiségek közül legimpozánsabb az elsö emeleten levő, közel 300 m² alapterületű és 9 méter magasságú, tökéletes akusztikájú zene- és díszterem (19. kép). A kastély fénykorában is ez volt a hangversenyek színhelye, nyaranként napjainkban is itt tartják a különböző zenei rendezvényeket. Számtalan Haydn-mű ősbemutatójának színtere ez a terem, itt hangzott el először Haydn jó néhány kamaraműve, szimfóniája, többek között a Fisz-moll, N. 45., ún. ,,Búcsúszimfónia".

A mennyezet freskóját a család házi festöje, Basilius Grundemann festette (2 4. kép). Bár a kép művészi értéke meglehetösen csekély, műemléki szempontból jelentös, hiszen ez Magyarország legnagyobb, világi épületben levö, világi tárgyú barokk festménye. Eredeti állapotban van. A terem sarkaiban az évszakok festett és aranyozott köszobrait helyezték el. A 22. képen a,,Nyár" szobra látható; kalapját kalászok díszítik, és két kezében tartott bőségszarújából is kalászok ömlenek.

A zene- és díszterem alatt, a földszinten helyezkedik el az egykori fogadóterem, ismertebb nevén Sala Terrena (18. és 23. kép.) Padozata carrarai márvány, freskói eredetiek, festőjük az osztrák Joseph Ignatz Milldorfer. Iskolapéldája egy rokokó díszítésű, arányos szépségű fogadóteremnek.

Külön látványosság a földszint egyik szobája, ahol a falakon kínai utánzatú, korabeli kék falfestés, chinoiserie látható (48. kép). Nemcsak Magyarországon, de Közép-Európában is alig találunk hasonlót.

A herceg számára készült szobák közül kettőben - mint a korabeli leírás mondja - hat-hat nagyobb és négy-négy kisebb, ,,fekete színnel fényezett japponiai táblázatok vagynak, amelyek aranyos virágokkal meggazdagítva és különféle festéseket mutató ékességekkel vagynak díszítve, s egynek e táblázatok közüt ezer forint vala az ára, egy szobában pedig tíz ilyen forma japponiai táblák is vagynak". A húsz eredeti ,,vieux laque" falburkolatból néhány fennmaradt, és ezek a kastély teljes restaurálása után eredeti helyükre kerülnek majd vissza (49 - 50. kép).

A többi szobában is érdemes megállni egy-egy kiállított tárgynál és elgyönyörködni finom kidolgozásukon, akár fafaragásról (26 - 27. kép), akár kézimunkáról (25. kép), akár pedig egyéb dísztárgyról van szó. A kályhák (minden szobában más alakú és díszítésű van), az ablakok kiképzése (40. kép) külön csemege nemcsak a szakértő, hanem mindazok számára, akik szeretik a szépet.

Érdemes az udvarban is részletesen körülnézni, elgyönyörködni vagy néhány pillantást vetni a francia ablakok előtt levő kovácsoltvas erkélyekre, az ablakok és ajtók kiképzésére, a felettük elhelyezett kö füzérfonatokra és kagylókra (41. kép), a tetö párkányán a barokk szobrokra és a rokokó díszítésű vázákra, a különleges kiképzésű kéményekre (57. kép). A két oldalszárnynál a máodik emeleti kökorlátot puttó és egy nagy kőúrna díszíti, közöttük faragott kőrózsákból füzér. A nyári napsütésben a szinte lángolni látszó sárga fal, a díszudvar pázsitjának szemet pihentető zöldje olyan csodálatos harmóniává olvadnak össze, hogy igazat adunk a bevezetöben idézett francia utazónak.

A kastély déli részén volt a már említett 550 kat. holdas francia park a vadaskerttel. A kastély előtti részt, az ún. parterre-t ma is szépen rendben tartják, a hozzá csatlakozó erdön keresztül még most is jól látható a három hatalmas sugárút (31. kép).

A parterre nyugati oldalán volt az Operaház, megannyi sikeres Haydn-bemutató színhelye. A múlt században leégett, és csak az 58. képen látható falmaradvány örzi emlékét. Pedig a 20 méter széles, 60 méter hosszú épület, földszintjén 400 féröhellyel, 8x8 méteres színpadnyílással és 18 méteres színpadmélységgel még ma is sikerrel vetekedhetne több vidéki színházzal.

A kastélytól 6-700 méterre található az ún.,,Muzsikaház", mely az egykori Esterházy-udvartartás zenészeinek, színészeinek és operai szereplőinek volt a lakóháza. Emeleti saroklakásában lakott 24 évig Joseph Haydn. Utcai falán dombormű hirdeti a nagy művész emlékét (55 - 56. kép).

Az istálló, mely egyben kocsi-, illetve szerszámmúzeum célját is szolgálta, a kastély és a Muzsikaház között helyezkedett el. Bejárata felett szoborcsoport: lovat fékezö férfi, egy magyar csikós szobra, az első monumentális parasztábrázolás a XVIII. század második feléből.

Az ,,Őrség-épületek", ismertebb nevükön ,,Gránátos-ház"-ak a bejárattal szemben vannak, eredetileg a herceg fegyveres testőrségének laktanyái voltak. A nyugati ház távlati képét a 65., árkádos homlokzatát a 64. kép mutatja.

Az 63. kép az ún. ,,Udvaros-ház"-at ábrázolja. Eredetileg beszálló vendéglő volt, itt szallásolták el a kastély alacsonyabb rangú vendégeit.

A kastélyt ezzel - ha képzeletben is - körbejártuk. Ha búcsúzóul az olvasó vagy a látogató mégegyszer végigtekint az épületegyüttesen, gondoljon arra, hogy amit látott, egy ma már letűnt világból maradt itt mint a legszebb magyar vidéki kastély, az építészet, a belső berendezés és kertépítés remeke. Egy darab múlt, mely azonban továbbra is várja mindazokat, akik az örök szépet keresik, és akik behunyt szemmel adják át magukat egy Haydn-szimfónia csodálatos dallamainak.