"ŐRSI"

Fertőd

A mai Fertődöt 1765-ig Süttörnek hívták, ezt követően pedig Eszterházának. Ezt a nevet a hatalmas bírtok pompaszerető urától, Esterházy Miklós hercegtől kapta, akinek a "magyar Versália" megteremtéséért kortársai a "Fényes" nevet adományozták.

Süttörön a család 1720 táján kisebb vadászkastélyt emelt - Anton Erhardt Martinelli tervei szerint - néhány gazdasági épülettel egyetemben. 1763 elején "Fényes" Miklós különböző bírtokrészeinek tiszttartóival, gondnokaival közölte, hogy új épületet kíván emelni a meglévők felhasználásával, bővítésével.

A magyar rokokó építészet e legnagyobb vállalkozása azonban nem merült ki a kastély megépítésével, 1768-ban már állt az operaház, egy évvel később pedig a Muzsikaház. 1773-ban - Mária Terézia látogatására - avatták fel a bánszínházat és a kinai mulatóházat, 1775-ben megépült a remeteség, s végül 1784-ben a nagy vízesés is működött. A fentieken kívül elkészült az őrség két épülete, a lovarda, az istálló, és létrejött a hatalmas park, melyben szobrok, szökőkutak és pavilonok álltak.

A magyar barokk építészet legfontosabb világi együttesének minden bizonnyal több mestere-építésze volt, igazi "csoportmunka", melynek első számú irányítója maga a megrendelő volt, aki nagyvonalú elképzeléseivel döntő módon meghatározta az épületegyüttes kialakítását. A szépszámú épületből álló együttes mesterei között Jakoby Miklós, Mödlhammer Ferdinánd, Melchior Hefele és Jean Nicolas Jadot, a bécsi császári főépítész említendő. Ez utóbbi itteni közreműködését a schönbrunni kastélyon látható, a fertődivel azonos részletmegoldások és a közreműködő művészek azonossága bizonyítja, mig Hefele tevékenységéhez tán a díszlépcső és a kastély homlokzatai köthetők.

A francia, angol és magyar - Dallos Márton, Bessenyei György és Vályi András - útleírások egyaránt nagy elismeréssel szóltak a kastélyegyüttesről.

A főépülethez emeletes, majd földszintesre váltó szárnyak kapcsolódnak, s az így kialakuló cour d'honneur figurás vízmedencét és franciás kertet zár körbe, amely pompás rokokó kovácsoltvas kapuval zárul.

A főépület százhuszanhat szobáját dúsan aranyozott rokokó díszítés ésbútorzat gazdagította. A földszintjén hűsölő, a sala terrena kapott helyet, felette pedig a díszterem. Az előbbi mennyezetét Joseph Ignaz Mildorfer freskói díszítik, mig a díszteremben, Johann Basileus Grundemann mennyezetképén Apolló látható a Nap szekéren. A díszteremből nyíló társasági szobák között van az 1945-ig eredeti berendezéssel megmaradt Mária Terézia szoba.

A földszinti szobák közül három chinoiserie jellegű szalon volt, hozzájuk csatlakozott az un. kinai szoba, melynek három nagy "vieux lacque" falburkolata visszaidézi eredeti gazdagságát. Szintén a földszinten, de a cour d'honneur nyugati szárnyában volt egykor az Estreházy-képtár amely 348 festményből állt.

Az eszterházai társasági élet másik központja a múlt században leégett operaház volt. A herceg 1761-ben szerződttette Joseph Haydnt, aki csak két londoni útja idejére szakította meg szolgálatát, és szinte haláláig hol Kismartonban, hol Eszterházán dolgozott. Nemcsak komponált és vezette a zenekart, hanem összseállitotta az opera- és hangversenyprogramokat, intézte az énekesek, zenészek mindennapi gondjait, gazdasági ügyeit. Irányitásával havonta legalább egy operabemutatót tartottak, újabb és ujabb zeneműveket komponált ,,Fényes" Miklósnak - aki maga is muzsikált -, és időnként a bábszínházban is Haydn-operát játszottak.

Miklós herceg halála után (1790) fia, Antal lényegesen szerényebb udvartartását Kismartonba helyezte át. Eszterháza gyakorlatilag üresen maradt, a család elhanyagolta és lassú pusztulásnak indult. A képgyüjtemény és a kincstár Bécsbe, Kismartonba került. A park tönkrement, a főépületet alantas célokra használták, a sala terrenában például birkákat őriztek.

1824-ben egy arra utazó így írt: ,,Üres a ritkaságok és drágaságok kabinetje is a porcellánház mellett és ezek a kismartoni és pottendorfi kastélyokat ékesítik . . . A kinai táncoló ház elégett, a játékszínekben széna tartatik, a kertek el vannak hagyatva, a pázsitgyepen szemem láttára földi alma terem. De ama drága Bagatelle, mesterséges Nap temploma, Remeteház, ékes Diana, Fortuna, Venus templomai is oda vannak."

A II. világháború - elsösorban a főépületben - súlyos károkat okozott, elhordták az egyébként is hiányos berendezés nagy részét. Az épület restaurálása 1957-ben indult rneg: helyreállították és megnyitották a reprezentatív nagytermeket (diszterem, zeneterem, chinoiserie szobák, sala terrena), emlékmúzeum készült Joseph Haydn itteni működéséről.

A vadászkastély kertje egy déli irányú, a fertőszentmiklósi templom toronyra néző és egy kelet-nyugati irányú, a kastély kerti homlokzata elött haladó fötengelyre épült. Ez utóbbi a süttöri főutcába, illetve a fertőszéplaki templom felé vezet. A kerti főhomlokzat középpontjából délkelet irányába, a lési erdőbe egy harmadik, míg délnyugat felé egy negyedik allé halad. Ezek együttesen határozták meg a korai kastély parkját, de a későbbinek is a lényegét adták. E nagyszabású barokk kert megrendelője, a vadászkastély építtetője Esterházy József volt.

Az 1730-as években a kerti homlokzat előtti nagyparter a mai méretekkel, alaprajzzal, szökőkutakkal, vázákkal szegélyezett lugasokkal is elkészült, sőt a kb. 250 hektáros kertet be is kerítették.

A későbbiekben, 1763-tól 1790-ig a meglévő szerkezetet gazdagon ,,felöltöztették": az épület földszinti központja, a sala terrena a kiindulópont, benne szökőkúttal, porcelán állatokkal (csiga, sárkány, hattyú béka stb.) és vizinövényekkel. Innen kilépve az ajtó előtt szoborral díszített szökőkút állt, az ide befutó utak jelölték ki a gyepes részeket. Ez utóbbiakat virágágyak szegélyezték, majd nyírt bukszussövények következtek. A gyepes felületek csúcsain mitológiai szobrok, vázák, narancs- és citromfák álltak ládákban, és két-két szökőkút is épült a déli tengely mentén. A ,,vázás parterben " egykor 32 szobor és 20 nagyméretű kőváza állt.

A kelet-nvugati út mentén helyezték el a Picquet-házakat, a marinettszínházat, az operaházat és a lovardát. A ,,vázás partert" három-három kösziklán álló szobor és félkör alakú nyírt növényfal (később gömb alakúra nyírt hársfák) zárta le.

Később a szobrok helyébe két mesterséges vízesés (kaszkád) került, melyeknek tetejéről pompás kilátás nyílt a teljes kertre: a közeli rernetelakra, a játszótérre (elysiumi mezők), a bagatellre és barlangra, a szökőkutakra és a távolibb vadászházra, a szökőkutas rózsakertekre, a Fortuna- és Vénusz-templomra.

A főépület két oldalán kamarakertek épültek, melyeket kőkorlát választott el a nagykerttől. A korlăton virágvázák álltak, az általuk körülvett süllyesztett területen pedig "olaszfák" (narancs és citrom) voltak, melyeket a főépület, az orangerie ( télikert) és képtár védett a hideg- szelektől. A télikertbe az egzotikus növények köze pávakakasokat, papagájokat és aranyfácánokat telepítettek.

A vendégek a Széplak felőli díszkapun érkeztek és a hasonlóan gazdag süttöri kapun távoztak az üres kocsik. Az allék végén szintén díszes kapuk zárták a kertet. A tágabb kertben volt még vadaskert a vaddisznóknak, egy másik a fácánoknak, őzeknek, szarvasoknak, halastó, gyümölcsös és műrom.

A cour d'honneurben eredetileg nem volt park, a mai franciás-barokkos kertet e század elején telepítették ide.

1904-ben Esterházy Pál Antal herceg lakhelyéül választotta a kastélyt, rendbe hozatta az épületeket, a sorsára hagyott hatalmas kert épülethez közeli harmadába pedig a tájképi kert stílusában tervezett parkot alakíttatott ki.