A helyi "monda" szerint búcsújárók imádkoztak zarándokútjukon a feszületek, emlékművek előtt. Eljutottak a képen ábrázolthoz. Az "előénekes" asszony egy ott álldogálótól megkérdezte, melyik szenté az emlékmű. Az osztrák polgár azt válaszolta: "i was nit" (helyi nyelvjárásban; nem tudom). Mire az asszony: "imádkozzunk szent Ivásznid támogatásáért". Azóta ez a kő neve.