1. oldal

Mőcsényi Mihály vitairata Eszterháza építéstörténetének egy eddig figyelembe nem vett fázisáról szól, amely 1765-ben készitett terv alapján 1766-68-ban épült fel.
Ez a fázis az 1763 évi építkezéseknek alapjául szolgáló madártávlaton ábrázoltnak megfelelő oldalszárnyakkal, s a hozzájuk képest visszaugró három rizalitos középső épülettel bir, amelynek középrizalitját a mai homlokzatsíkig meghosszabították.
A középrizalit szélességében a régi épületre keresztben második emeletet húztak, s az uj szintet hajlitott manzárdtetővel, tetőkupolával, babilonnal fedték.
Mőcsényi véleménye szerint ez az átépités volt az, amelyet Hefele Menyhért tervezett 1765-ben. Ugy véli, hogy az átépités egyik célja reprezentativ belső lépcsőház kialakitása volt, amelyet azonban nem készitettek el.
A tervek megváltoztatása az udvari homlokzat külső lépcsőjének a fölépitéséhez vezetett 1768-ban, akkor, vagy nem sokkal azután elkészültek a régi épület udvari homlokzatait elfedő szárnyak is, s létrejött a kastélynak az a képe, amelyet egy Fertődön őrzött, s máig publikálatlan madártávlati rajz ábrázol: a manzárdtetőkkel fedett egyemeletes kastély, amelynek középrésze kétemeletes, és babilon-tető fedi.
A mai kép, azaz a kastély hosszú ideig egyemeletes részeinek két emeletessé növelése, s az erős tetőplasztika megszüntetése s galériás-szobros lezárása Mőcsényi szerint 1775-től épült fel.
Mőcsényi helyszini föltárásokat végzett, amelyek bizonyitották, hogy a kastély középrizalitjának volt olyan állapota, mint amilyet az 1762-63 körüli madártávlat ábázol1, valószinüsitették, hogy az ehhez hozzáépitett uj szakasz oldalhomlokzatai és főhomlokzata egykor összefüggő látványt képezett, s hogy a bekötő szárnyak, amelyek az udvar képét folyamatossá tették, későbbiek, mint ez az 1765-66-ban szabadonálló új rizalit2. Helyszini kutatása bizonyította, hogy a diszudvar szabad lépcsőjének szerkezeteit a középrizalit kész falazott szerkezeteibe vésték bele3.
Az 1766-ban irott szobrász-, kőfaragó- és asztalos költségvetéseket ill. elszámolásokat tanulmányozva Mőcsényi megtalálja a középrizalit akkori lefedésére vonatkozó kifejezést (Cuppel), s azonosit olyan főhomlokzati diszeket, amelyek a homlokzat mai állapotával nem, a Fertődön őrzött madártávlati rajz részleteivel azonban azonosithatók.
A vitairatnak ezek a részei, azok tehát, amelyekből a kastély 1766-68-as állapota bontakozhatna ki, sajnos kevéssé kifejtettek: a közölt dokumentumok elsősorban azért idéztetnek, hogy bizonyitsák: amit Hefele tervezett, annak a kastély mai képe szempontjából nincs jelentősége. Az e költségvetésekben foglalt részletek azonositásának hiánya sajnos az
 

Lábjegyzet

1A kastélyt két szélső rizalittal, középrizalit nélkül alaprajz ábtázolja. Az oldalrizalitokkal azonos előreugrású, azaz a mainál jóval rövidebb rizalit alapfalát Mőcsényi a föld alatt tárta fel rövid szakaszon, s elválását a süttöri oldal világitó udvarában az első emelet magasságában.
2A világitó udvarban megfigyelt ablakkeretek az ilyen helyre kivánhatónál diszesebbek. A vakkeretek egykor akár nyitott ablakok kereteként is szolgálhattak. Az egyik ablakba a teremben szolgáló, a teremmel egyidős kályha kéményét belevágták.
Az udvari homlokzaton a középrizalit és a bekötöszárny csatlakozását a csatlakozó kőszerkezetekkel kapcsolatos falazások elfedték, e pontokon Mőcsényi egy sor apróbb szabálytalanságot fedezett fel, a falba azonban nem vésett bele. A bekötőszárny utólagos voltára a világitó udvarokban is csak szabálytalanságok, igy a rizalit ablakainak és a saroknak a viszonyából következtetett.
3Az utólagos bekötés ténye a bekötésnek csak terminus pos quem-jeként értékelhető. S az sajnos nem jelent sokat: gyakran csak annyit, hogy a kőfaragók külön végezték a maguk munkáját.

        2. oldal

alaptétel bizonyitását is foghijassá teszi: nem meggyőzőek ugyanis azok az olvasatok, amelyek az uj épületrészt lépcsőház-épületként kivánják interpretálni4, s azok sem, amelyek a korábban a külső lépcsőre vonatkoztatott adatokat eliminálni vagy átvonatkoztatni igyekeznek a Hefele-rajzok elszámolásában és a szobrász-költségvetésekben.
Ezeknek a vizsgálatoknak, az 1766-68-béli épitkezésnek a részletes bemutatása hijján az alaptétel nem bizonyitható.
Az 1765-68-béli épitkezés adatainak az épületre való vonatkozását magam sem végeztem el. Álljon itt mégis egyetlen tétel része, Haunoldt asztalosé, amely mutatja, hogy ez az épitkezés milyen nagyméretű volt:
 
 

 
(A két uj traktusban a földszinten és az emeleten sok ajtót és 519-519 négyzetméternyi táblás parkettát is elhelyeznek)

A középső rizalit ma látható nyilásainak száma a fszten és az emeleten 7-7 (ebből 3 esik a főhomlokzatra, négy a világitó udvarra)
A bekötő traktusok nyilásainak száma a fszten és az emeleten 8-8, valamint szabálytalan számú nyilik a világitó udvarra, ablak max. 4.

Ez az egyetlen idézet is mutatja, hogy 1765-től olyan nagyütemű épitkezés kezdődött5 Eszterházán, amely középrizalit megnövelésénél jóval jelentősebb volt, más épületrészekre is kiterjedt, s az örökölt kastélyrész teljes belső átalakitásába, földiszitésébe torkollott.

Mőcsényi által a ferődi épitéstörténetbe első izben bevont madártávlati rajz arra a föltételezésre biztat, hogy épp azt tartsuk az 1765-ben tervezettekkel azonosnak6.

Mőcsényi tanár ur vitairatot irt, s véleményt kért. Vitázzunk hát a leirtakkal:
 

1. Hefele specifikációja cime szerint az Eszterházára készitett rajzait, utazásait, s azok diját sorolja föl. A kimutatásban tehát tervezési dij nem keresendő. A tervezési dijat magát gyakran számolták el külön, magas és kerek összeg volt az többnyire, az egykorú felfogás szerint nem a munka bére, hanem dij, vagy épp jutalom.

2. Föltéve, hogy a kastély külső lépcsőjét, és a hozzá kapcsolódó oszlopok hordozta folyosót Hefele tervezte, a specifikáció olvasata harmonikussá válik. Olyan dolog ez, amelyet a
 
 

Lábjegyzet

4Ha a főlépcsőházat magába folaló bekötőszárnyat ezidőben épültnek hisszük, akkor van uj épületrészünk is, Hauptstiegengebau is.
5Ressler szobrász 1766 augusztusában kelt ajánlatában a "neu errichteten Gebaude", azaz az ujonnan fölépitett épület egyes diszitő szobrászi föladatainak elvégzésére tesz ajánlatot.
6Itt most tartalmi azonosságról esik, sokszorosan föltételesen, szó. Hogy a Fertődön őrzött rajz akár Hefelének a maga rajzkimutatásában emlitett rajza is lehet, azt csak az alaposabb vizsgálatára való izgatásként emlitem.

      3. oldal

homlokzattal együtt kell ábrázolni, s megértéséhez szükséges alaprajz, vagy metszet. A kétizben is elkészült doppelte Riss igy értendő. A galéria pedig a homlokzat előtt végigfutó folyosó neve.

3. Az eszterházai külső lépcső és az oszlopok hordozta folyosó komplikált térbeli épitmény. Róla modellt készittetni - érthető igény.

4. Hefele terve, akár csak a középrizalitot fogta magába, ahogy Mőcsényi tanár ur föltételezi, akár a két bekötő szárnyait is, megváltoztatni szándékozta az eszterházai kastély képét. Igen indokolt hát, hogy róla madártávlat készült légyen. A rajzelszámolás e tételnél a szinezést - lavirozást külön megemliti, mint a magas árba beleszámitott munkafajtát.

5. Hogy a nyitott lépcső 1765-66-ban épült meg, azt Mőcsényi tanár ur bizonyitottnak tartja. Magam ugyan ugy vélem, hogy a szobrászajánlatok pontosabb vonatkozása esetén akad majd idevonatkoztatható tétel, az azonban most is elmondható, hogy a lépcső-szerkezet épitéséről nincs irott adat későbbről sem. S e tekintetben a lépcső lapjában faragott évszám csak arra bizonyiték, hogy 1768-ban volt mibe faragni.

6. Schlickh szobrász ajánlatának a főlépcső bejárata fölé kerülő diszre (amely valószinüleg a portálra kerülő cimer) vonatkozó tétele nyilván a ma is meglévő főlépcső egyik ajtajára vonatkoztatandó. Schlickh ajánlata egyébként az épület külsején s belsején végzendő munkákra egyaránt vonatkozik, (belsőben lehet a négy fülke feletti disz is, de bizonyosan belülre szánták a husz gipszfejezetet), ez a cimeres, vagy másként diszitett bejárat a lépcsőház földszintjén és emeletén sokfelé lehet.

Az apró megjegyzések befejeztével a vita tárgyáról szólok egy keveset.
Eszterháza több periódusban épült, s folyamatosan alakult. Az épitési munkát folyamatosan végezték, s az épitkezés során a vele kapcsolatos részletek nyilván sokszor módosultak. Az összetett folyamat megértése nehéz, teljesen talán sohasem lesz lehetséges.
A magyarázatkisérleteknek két leegyszerüsitett modellje ismert.
Az egyik alkalmazására a művészettörténészek hajlanak: ez a minden részletre kiterjedő terv gondolata, a szellemi koncepció fölénye a megvalósitással szemben.
A másik alkalmazására az épitéstörténet tanulmányozói hajlanak, s ez a szerves, vagy szervetlen alakulás képzete, a helyi adottságok fölénye minden kivülről jövő elképzeléssel szemben.
Mindkét modell hamis. A kastély alakulásának olyan fázisai, amelyben az egészre vonatkozó elképzelés születik, amely aztán módosul, s indokolt föltételezni, hogy ilyenkor fölényes szakmai ismeretekkel biró specialistát hiv a magas megrendelő.
Az ilyenkor rögzitett elképzelés azonban épp a magas megrendelőt nem köti.

Eszterháza naggyá válásakor egy ilyen fázist pontosan ismerünk: ezt az 1762-63-ban készitett vezérterv rögzitette. Ez - a régi kastély teljes békénhagyása mellett - hozzá illesztette a tojás alaprajzú bővitőtagokat, s megragadó összképet alakitott ki. A kompozició kiváló, s művészettörténész eddig sohasem elemezte a szakma szabályai szerint: nem hasonlitotta össze másokkal, nem határozta meg jellemzőit, nem kereste meg azt a szellemi kört, amelyben keletkezett, nem tett javaslatot alkotójának megnevezésére.
A második fázis az, amelyet Hefele rajzolt, s amelyről a fertődi rajz és a Mőcsényi tanár ur által sejtetett adatok hirén tudjuk, hogy nem azonos a mai összképpel. Ennek kiterjedése meghatározása a jelen vita célja. Az a kérdés ugyanis, hogy a Hefele-koncepció része volt-e a tojás folyamatossá tétele, avagy nem, s hogy ennek a koncepciónak része volt-e az olaszos
 
 
  4. oldal alacsony tető és balluszter-szoborgaléria megfogalmazása az összekötő szárnyakon, avagy nem. Annyit tudunk, hogy ebben a koncepcióban jelent meg egy uj központi mag, az addigra megépült tojás-részek fölé emelkedő, s tetőkupolával fedett, olyan hosszanti tetőkupolával, mint a pozsonyi Grassalkovich kastély 1768-ban.
A végső fázis az, amelyet Mőcsényi tanár ur 1775 tájára tesz, a második emeletek megépitése köröskörül, az olaszos tömeg-befejezés köröskörül.
Ezeknél a fázisoknál biztos volt külső szakértő, akadémiát végzett architektus.

A tervezés-kivitelezés modelljei közül négyet sorolok: 1. A tervező és a kivitelező ugyanaz.
2. A tervező a megbizó állandó alkalmazottja, a koncepció után részlettervet készit és a kivitelező(k)7 munkáját fölügyeli.  3. A tervező egyszeri megbizást kap, az épittető mást választ a részlettervek elkészitésére és a kivitelező(k) fölügyeletére.  4. A tervező egyszeri megbizással késziti a koncepciót, az épittető kiválaszt valakit a részlettervek elkészitésére és a kivitelező(k) felügyeletére, s a maga környezetében is alkalmaz valakit, aki a munkák állását, a személyes döntéseit kivánó kérdéseket külön referálja. Az utóbbi lehet a jószágkormányzó 8, de lehet általános megbizatásu főépitész is.

ad 1. kisebb munkákon: pl. Pécelen, Gácson igy alkalmazták a Mayerhofferokat.
ad 2. ilyen Hefele megbizatása Szombathelyen.
ad 3. ilyen Gerl és Fellner megbizatása az egri liceumnál
ad 4. ilyen konstrukció lehet Mödlhammer és Jacoby egyidejű szereplésének oka
         Eszterházán, akik folyamatos működése nem tette fölöslegessé a Hefele-tipusú
         megbizásokat.

A vitairat az Eszterháza tervezésének kérdésére adott válaszok közül egy bizonyosan avultat cáfol. Azt, amely Fényes Miklós épitkezéseit egyetlen fázisúnak, s egyetlen terv alapján készitettnek gondolta. Az új válasz első lépése a fázisok szétválasztása lehet, s azokhoz párosithatók aztán a tervezésben és a kivitelezésben résztvevőkre vonatkozó adatok.
 
 

        Dávid Ferenc    

Lábjegyzet:
7 A belső munkálatokról elég sok költségvetés áll rendelkezésükre, fafaragószobrászé, asztalosé. aranyozóé, kályhásé stb. arról azonban egyik sem szól, hogy a munka adott rajz, vagy saját terv alapján készül-e ?
8 Az Eszterházy hercegek bürokráciája a legfejlettebb, s legösszetettebb Magyarországon. Valószinűleg olyannyira, hogy magyarországi analógiákkal föl sem tárható