Mőcsényi Mihály
Az 1765-ös Hefele Specification nyomai Eszterházán
(Eszterházát nem Hefele tervezte!)
Az Esterházy család hercegi ágának fertődi kastélya, az alakulástörténetével foglalkozók többsége szerint (az 1720-ban A. E. Martinelli által tervezett "őskastély" felhasználásával), pompakedvelő Esterházy Miklós idején, Hefele tervei alapján néhány év, esetleg egy évtized alatt létesült. Ezek az állítások tévesek, az "őskastélyt" nem Martinelli, részeit nem Mödlhammer, a mai homlokzatokat pedig nem Hefele tervezte. A barokk-rokokó műegyüttes, a világon egyedülálló táji szerkezetével nem néhány év, hanem több mint kétszáz év során nyerte el végleges alakját. Ennek a maga nemében páratlan alkotásnak a "magja", a központi épület, tíz, tizenkét kastélyváltozat sajátos halmaza, amelynek lényeges elemeit - Miklós herceg igényeinek megfelelően - az elzászi származású Jacoby alkotta.
A műegyüttes "két fókuszos" (a reneszánsz korból eredeztethető) barokk tájszerkezete tágabb természeti környezetével példátlan érték a világon. A "bioszféra-állapot"-közeli Fertő-Hanság Nemzeti Park és a tudatos emberi tevékenységgel alakított (a "nooszféra-szint" felső fokát képviselő) barokk tájrendszer földrajzi együttese világörökség szintű érték. Annak érdekében, hogy "hivatalosan" is azzá váljék, alakulástörténetét hitelt érdemlően fel kell tárni, illetve autentikus okmányokkal igazoltan ismertetni.
Hárich János (V. Eszterházy Pál herceg /1901 - 1989/ levéltárosaként) 1944-ben "Eszterháza műtörténet" címmel írott kéziratának (b46, OSzK 2151) a "kastély tervezője" megnevezésű részében azt állítja, hogy az építményt egy 1765. decemberében kelt "Specification"-nal igazoltan Hefele Menyhért tervezte.
Évtizedes eszterházai tapasztalataim alapján régóta kételkedtem abban, hogy Melchior Hefele lett volna a kastély tervezője. Egyrészt, mert a szombathelyi és más műveire jellemző alkotói módszere (klasszicizáló késő-barokk) és az eszterházi kastély stílusa (rokokó) között igen szembetűnő az eltérés, másrészt, mert a végleges állapot - csak több "ráépítés" során - jóval 1765 után jött létre.
Pompakedvelő ("Fényes") Miklós korának szokásai szerint a kastélyok, azok parkjának "alkotója" maga az építtető. A huszadik századi örökösök - miután az építészettörténészek ennek ellenkezőjét meggyőző érvekkel igazolták - már nem ringatták magukat abban a hitben, hogy főúri őseik építészzsenik voltak. Jobban örültek annak, ha "kiderült", hogy elődeik nemzetközileg ismert művészeket foglalkoztattak. Ezt Hárich is tudta, és úgy tűnik, igyekezett ennek az óhajnak eleget tenni. Amikor talált egy tervezési, rajzolási munkáért felvett összegről szóló elismervényt amelyet Melchior Hefelet írt alá, úgy vélhette megoldódott gondja, megtalálta a nemzetközileg ismert, az Esterházyakhoz méltó tervezőt.
Hárich nem volt eléggé elővigyázatos az általa "lemásolt" Hefele számla értelmezése-, illetve "hasznosítása" során. Nem számolt azzal, hogy valaki rájöhet arra, miszerint ösztönösen, netán tudatosan okmányt "módosított".
Sokadszor elolvasva a Specificationt, egy alkalommal megakadtam a második, illetve az ötödik tételben szereplő Haupt Stiegen kifejezésen. A vonatkozó OL okmányok, illetve a helyszíni "leletek" alapján biztos volt, hogy Hefele nem tervezett "nyitott" lépcsőt.
A Hárich által közölt német nyelvű elismervény h1 (többek között) karzat és lépcső, illetve két esetben homlokzat és főlépcső tervezéséről szól. Hárich kéziratában közli az "eredeti" német szöveget és annak az általa "magyarított" változatát h2. A magyar szöveg több esetben lényegesen eltér a némettől. Abban is, hogy az egyes tételeknél nem szerepelnek a tervezési díjak. A Hefele munkáját részletező Specification bevezető soraiban rajzról, (Zeichnung-ról) és Modellről van szó. (Voit Pál ez esetben nem ragaszkodott a "bűvös" invenithez!) Szerepel benne a Riss és a végén a Plan kifejezés is. A korabeli perspektivikus épületegyüttes-ábrázolásokon többnyire a Prospect szó olvasható. Az ilyen együttesek alaprajzát Grundriss-nek nevezték. A mai német szaknyelvben az Entwurf és a Projekt is használatos. (A magyarban sajnos csak egy szavunk van a különböző jellegű tervezési tevékenységek jelölésére, meghatározására.)
A német Riss és Plan között jelentős a tartalmi eltérés, amennyiben a Riss az esetek többségében konkrét műszaki, kivitelezési; a Plan pedig jobbára elvi, távlati feladatok megoldását szolgálja. (A Plan lehet rajzolt, de lehet szövegesen fogalmazott "terv" is, a Riss mindig rajzolt.)
Hefele (a Hárich által közölt) német nyelvű elszámolásának első tételében karzat és lépcső tervért (Riss), illetve ennek azonos léptékű modelljéért 60 Fl-t kért. A második tételben egy homlokzat és fő-lépcső kettős tervért 17 Fl-t számolt el, az ötödik tételben "abermahl" rajzolt új homlokzat és fő-lépcső kettős tervért 12 Flt.
A Hefele Specification német és ennek rövidített, magyarított szövege közötti lényegi eltérésekről később lesz szó. Elképzelhető, (feltételezhető), hogy Hárich az okmány német szövegén is változtatott. Hefele csak belső lépcsőt tervezett, ezt pedig Faciade rajzon nem lehetett ábrázolni. Szokatlan, hogy egy lépcsőház homlokzathoz kétszer két, azaz összesen négy terv készüljön. E tekintetben gyanakvásra azonban csak addig van ok, amíg nem jut eszünkbe, hogy a Hefele tervezte lépcsőháznak nemcsak fő, hanem oldalhomlokzatai is voltak. Úgy tűnik a több munkával járó kettős rajzért 17, az egyszerűbbért 12 Fl-t kért. (Egy oldalhomlokzati terven végképp nem lehetett főlépcsőt ábrázolni!)
A korabeli okmányok "helyesírása" nem volt egységes. Az eredeti szövegek sokszori elolvasása után az írásmódokra vonatkozóan "engram"-jaim maradtak. Talán ez is oka volt annak, hogy megakadtam a Haupt Stiege kifejezésen A "haupt" szót, az esetek jelentős részében haubt-nak; volt amikor haubdt-nak írták. Mivel a Haupt Stiege "megjelölés" egyébként sem illett a Specification második, illetve ötödik tételébe, kíváncsi voltam, Hefele hogyan írta a kérdéses szót. Nem könnyen, de találtam példát. A sonntagsbergi oltár párkányprofil rajzán "Haubt Gesimbs" szerepel m6. Mivel Hefele megszakításokkal 1751 és 1769 között dolgozott Sonntagsbergben, nem valószínű, hogy szokásától eltérően 1765-ben "Haupt-Stiegen-t" írt volna. Márpedig a Hárich által közölt Specification szövegben (a már említett tételekben) Haupt-Stiegen olvasható. Elgondolkodtató !
Egyértemű, hogy Hefele tervei alapján a lépcsőház megvalósításhoz 1766-ban írt árajánlatok, elszámolások szerint nem épült "nyitott" lépcső. Egyébként is nehezen képzelhető el, hogy Hefele - Hárich, majd követői szerint - a cour d'honneur teljes homlokzatára vonatkoztatva "Doppelten Faciade Riss"-t rajzolt volna egyszer 17, másodszor 12 Florinért. Doppelten Riss-t Hefele többnyire főoltárhoz, viszonylag keskeny homlokzathoz rajzolt. Amennyiben az általa tervezett lépcsőház hármas tagolású homlokzata előtt "nyitott" lépcső lett volna, a doppelten Riss elvet következetesen érvényesítve, a lépcső két oldalának eltérőnek kellett volna lennie. (12 Fl-ért? amikor egyetlen oszlopfő megrajzolásáért Hefele 4 Fl-t kért?)
Mindezek után érdemes a Specification "magyarított" szövegét értelmezni. A mintegy hat soros szövegben ez nyolc alkalommal tér el lényeges módon az "eredetitől". Hárich "fordítása" szerint Hefele elkészítette a főbejárati lépcsőház modelljét és rajzát. A Specification német szövegében sem a főbejárat, sem a lépcsőház szó nem szerepel. Ez a kifejezés azonban előfordul azokban az okmányokban, amelyek a Hefele tervei alapján 1766-67-ben végzett kivitelezési munkákra vonatkoznak. Valószínűsíthető, hogy Hárich ismerte, olvasta őket. Ha pedig igen, nem volt képes, avagy nem volt hajlandó értelmezni azokat. Hárich további "csúsztatásai"-nak egyike, hogy az elképzelhetően általa kitalált főlépcső elé odaírta a nyitott szót, illetve, hogy a kifejezetten egy oszlopfő helyett többes-számban terveztetett ilyeneket. A következő "kiegészítés" az udvari, amely az "eredetiben" nem szerepel. Aztán Hefelével megfestette a tervezett egész kastély képét. Nos az "eredeti" szöveg ettől némileg eltér, mert az a következő: "Endlich den grossen Plan Perspectivisch gezeichnet und mit Farbe etwas feuer gemacht" Ebben az eredeti mondatban nem szerepel "a tervezett egész kastély", az sem, hogy Hefele "festette" volna a "Plan"-t, csupán annyi, hogy a rajzot színnel kissé "tüzesítette", azaz élénkítette.
Hárichnak a Specification magyarítása során "eszközölt", lényeget érintő módosításai elképzelhetővé tették a németül nem tudók vagy az eredeti okmányokat nem olvasók (az intuiciókra, a csalhatatlan ösztönökre "építők") előtt, hogy Hefele volt a kastély tervezője. Az a tény, hogy Hárich a magyar szövegbe olyan szavakat "csempészett", amelyek a németben nem szerepeltek, azt is valószínűsíthetővé teszik, hogy az eredetit is "kiegészítette", mégpedig a Haupt Stiegen kifejezéssel, amely elé azonban nem írta az "offene" szót, mert annál jobban tudott németül, semhogy ilyen nyelvi hibát ejtsen.
Reméljük, hogy a kastélyt és a parkot együttesként ábrázoló perspektivikus rajz (Plan!) valamikor előkerül és akkor "formálisan" is egyértelművé válik, hogy Hefele valójában mit tervezett Eszterházán.
Az eredeti Hefele Specification, mégpedig az egyetlen olyan hiteles tárgyi bizonyíték, amely azt volt hivatott dokumentálni, hogy Hefele Menyhért (az épülettervezés jellegű munkáért összesítetten kért 96 Fl-ért) a jelenlegi kastély tervezője, - egyelőre, de inkább véglegesen - eltűnt. Bármennyire bizarrnak tűnik az ötlet, de a feltevést, miszerint az okmány létezett az a tény tűnik igazolni, hogy Hárich annak magyarításánál, - ösztönösen vagy tudatosan - de ugyancsak módosított; nemcsak fordított, hanem "ferdített", kiegészített.
A "Műtörténet" című Hárich kézirat állításait bizonyító eredeti okiratok ugyanúgy eltűntek, mint a Hefele-féle 'Specification'. Amennyiben az építészettörténet kutatói hitelesnek tekintik a Specificationt, el kell fogadniok Hárichnak a többi eltűnt okmányra vonatkozó utalását is. Példaként azt, amely szerint a díszkapu alkotója J. Carl Franke b46. Ez esetben azonban egyszerű a tények igazolása, mert a vonatkozó ismertetésben szerepel a kapuzat részeinek ára mellett azok súlya is, ez pedig méréssel ellenőrizhető. (Az eredeti okmányban feltételezhetően nem mázsa, hanem "Centner" szerepelt, azaz száz font, mintegy ötven kg.)
A Hárich által - néhány, de lényeges szó betűzésével - "korrigált" okmány, jobban mondva az okmánymásolatnak Hárich által szóban közölt értelmezése sajnos Balogh András (és mások, így Voit Pál) munkájának; Eszterháza értékelésének axiómájává vált és azóta ezt a téves hipotézist a nemzetközi szakirodalom több művelője is (sajnálatosan) magáévá tette.
Mindezek után "beszéljenek" a korabeli okmányok, majd a "helyszín".
Hefele 1765-ös helyszínelései, tervei, (elszámolása) után csak 1766. júliusából ismert az első, a megvalósításra vonatkozó okmány a319, J. J. Schickh szobrász akadémikus árajánlata. Ezt a költségvetést és a témakörhöz tartozó többi okmányt ezideig senki sem értelmezte. Az okmánnyal Valkó Arisztidnek gondja volt, mert nem tudott mit kezdeni a benne szereplő Cuppel szóval. Ismeretei, illetve a megjelent tudományos igényű közlemények szerint ebben az időben, (1766-ban !) Eszterháza kastélyán nem lehetett kupola. Ezért az okmányt ismertető cédulájára Cuppel helyett Cussel-t írt a319a.
Schick költségvetése olyan építészeti elemeket tartalmaz, amelyek a mai kastélynak sem udvari, sem kerti homlokzatán nem képzelhetők el. Szerepel többek között a következő sor: "...die Verziehrung ob dem Eingang zur Haubdt Stiegen...", azaz a díszítés a bejárat felett a főlépcsőhöz, (vagy a főlépcsőre nyíló bejárat felett). Egyértelmű, hogy belső Haubdt-lépcsőről van szó, mert csak annak földszinti bejárata felett lehetett a homlokzaton díszítés. Az árajánlat egyes tételei nem vonatkozhatnak a mai "nyitott", azaz udvari díszlépcsőre, mert csak ablakok szerepelnek benne, márpedig ajtó nélkül nem lehetett volna a nyitott főlépcső platójáról az épületbe jutni. Említésre való, hogy a Haubdt Stiegen kifejezés ebben az okmányban szerepel először, de nem a Specification írásmódjával. Nem lényegtelen, hogy az első emeletre szánt hét ablak közül három drágább, mint a többi négy, nyilván azért, mert az akkori oldalhomlokzat két-két ablaka kisebb a főhomlokzatiaknál. (Haunoldt árajánlatában az ablakok mérete is szerepel a354) Érthető az is, hogy a "fatschadi" második emeletének három ablaka drágább a többinél, noha kisebbek, de köröskörül ívesek.
A következő okmány a331 a J. Ressler szobrásszal kötött szerződés, amely: "...vor die Arbeith des Neuen Haubt Stiegen Gebäudes."-re vonatkozik. Nos ebben az okmányban is szerepel a Hárich által használt Haubt Stiegen (Haupt?) kifejezés, de nem főlépcsőként, hanem főlépcsőházként. Lehetséges, hogy Hárich ezt az okmányt is ismerte és ebből vette a magyarított Specification-ba a főbejárati lépcsőház kifejezést. (Figyelmét elkerülte, hogy ez nem szolgálja "érdekeit", mert a "lépcsőház" olyan épületrész, amelyben lépcső van.) Ressler pedig egyértelműen nem a "nyitott", hanem a belső lépcsőhöz, illetve a lépcsőház homlokzatához tartozó szobrászati elemek egy részének elkészítését vállalta 1767. márciusáig. Ezek az elemek, így a lámpát tartó gyermekek számszerint, a vázák, a falfülkék stb. nem képzelhetők el a mai udvari főlépcsőn, illetve azzal kapcsolatban.
Újabb vonatkozó okmány az a335 jelzetű, amelyben J. M. Reiff stukkátor a homlokzati díszek, így az óralap körüliek és az ez alatti hat ablakhoz tartozók elkészítését vállalja. (Az ablakok alakja meghatározott, ajtóról nincsen szó!)
Emrich kőfaragó mester vállalja, hogy: "...in dem haubt Gebau wo die Stiegen, 3 Fenster Vertachung..." 6 korinthoszi, 6 jón oszlopfőt készít, továbbá három íves ablakot a főhomlokzat második szintjére a336. (A fő épületben ahol a lépcső. Csak ablakokról van szó. A 6 korinthoszi oszlopfő ma is van a "főhomlokzaton", de 6 /az előzőeknél kisebb/ jón ma nincsen!)
Haunoldt udvari asztalos (aki az új operaház tervezőjének vallotta magát) az a354 jelzetű költségvetésében: "Auf die Haupt Stiegen 7 grosse Abgekehlte fenster Stöckh..." vállal készíteni, továbbá: "Alda oben 3 Runde aichene Fenster Stockh rings herum geschweift...". Árajánlatában a főlépcsőre kerülő hét nagy íves (12, illetve 9 láb magassággal!) továbbá a felső három, (6 láb magas!) köröskörül íves, ablakról van szó. (Ajtó ebben az árajánlatban sincsen !) Haunoldt idézett költségvetésének van egy rendkívül fontos részlete: "...in das obern Belveder 24 Fenster Stöckh..." Ez a tétel azért meghatározó jelentőségű, mert a hosszkupolás kastélyábrázoláson a Belveder 24, a mai pedig csak 20 ablakos.
Nem szorosan idetartozó az a356 jelzetű okmány, de a benne mázolásra vállalt 245 öl hosszú (egyenesben) Bogen gang, azaz fedett lugas, (egyéb méretei is ismertek a371) szintén szerepel a babilon-kupolás műegyüttes ábrázoláson. (A mázolást W. Kauffer k.k. Akademie Mahler vállalta !, azaz a "rang" nem mindig minősíti a munka jellegét!)
Az eredeti vagy ilyenekre utaló okmányok, közlemények egy része, látszólagosan avagy "felületes" megítélés alapján, ellentmondónak tűnhetnek. Effélék a "főlépcsőre" vonatkozók is. Hárich János a b46 jelzetű írásában azt állítja, hogy a főlépcső 1766-ban elkészült. Több alkalommal nem egyeztette kontroverziáit, nem figyelt fel azokra az ellentmondásokra, amelyek az általa közölt - azóta eltűnt - okmányszövegek közt feszülnek. (Viszont ezért tekinthetők sok vonatkozásban hiteleseknek!) Ilyen az, miszerint a fent idézett állítása szerint - 1766-ban megépített lépcsőhöz 1767-68-ban szállítják a kőanyagot b46. Kubinszky professzor az 1768-as évszámot találta a lépcső egyik kőlapjának aljára vésve b64. Amennyiben Hárich talált olyan okmányt amely szerint a díszlépcső 1766-ban elkészült (márpedig ha ezt közli, elképzelhetően volt is !), akkor ez csak a belső, a Hefele tervezte lépcsőre vonatkozhatott. Nincsen okmány arra vonatkozóan, hogy az udvari díszlépcsőt ki tervezte, de az feltételezhető, hogy Hefele 1765-ben nem tervezett párhuzamosan belső és külső díszlépcsőt. A Hárich által ismertetett okmány, amely szerint 1768-ban szállítottak lépcsőhöz kőanyagot, Kubinszky professzor közlésének, megállapításának hitelességét erősíti. Valószínűsíthető, hogy az a434 jelzetű 1768. évi okmányban szereplő nagyméretű "posztamensek" az udvari lépcső tartóelemei.
Az előzőekben olyan - szövegkörnyezetükből kiemelt - OL okmányrészleteket idéztem, amelyeket bizonyító értékűnek véltem. Az olvasó esetleges kétségeinek tisztázása avagy figyelmetlenségeim kiküszöbölhetése érdekében a CD lemezes háttér-anyagban az okmányok teljes szövege szerepel a319, a331, a335, a336, a354. Ugyanez érvényes azokra a közleményekre, amelyek Hefele valódi vagy feltételezett eszterházai tevékenységére vonatkoznak.
Utólag nem lenne könnyű megállapítani, hogy a "Hefele-komplexus" valójában hogyan jött létre, miért terjedt, terjed. Hárich kiválóan tudott németül, ezért értenie kellett volna a Specification-t is. De úgy tűnik, hogy azon túlmenően, miszerint levéltárosként a munkaadója "műegyütteséhez" méltó alkotónak a megtalálására törekedett, azt is fontosnak tartotta, hogy kutatóként is feltűnjön a szakterületet művelők körében. Sajnálatos azonban, hogy éppen az a kutató vezette tévútra az Eszterháza történetével foglalkozókat, akinek rendelkezésére álltak azok a levéltári okmányok, amelyeknek szabatos értelmezésével a műegyüttes fejlődéstörténete tisztázható lett volna.
Az írott, illetve grafikus okmányokon túlmenően a helyszíni adottságok sok vonatkozásban meghatározó jelentőségűek. A műegyüttes alakulástörténetének értelmezhetősége szempontjából ezek kétfélék; a "felszínen" láthatók és a vakolattal, burkolattal, földdel stb. fedettek; az át-, a ráfalazottak, a megvésettek, a kiegészítettek.
A "feltáró" munkákat - ha jól emlékszem - 1966-ban (32 évvel ezelőtt) kezdtük. A késztetés - többek között - egy évszám-vésetből eredt. A hercegi lakosztály előhelyiségéből a "világító-udvarba" menve, az ajtó kőkeretében egyenetlenség tűnt fel. Egy csavarhúzóval "piszkálni" kezdtem, és hamar kitűnt, hogy évszámra leltem m1 c46. Egy 1710-ben vésett évszám az 1721-ben épített kastély ajtókeretében? A "lelet" okozta meglepetésről másutt bővebben írtam, itt csak annyit, hogy "figyelésre" ösztönzött. A bontást nem a világító udvarban kezdtem, falaira akkor került sor, amikor határozottan kételkedni kezdtem abban, hogy Hefele a kastély tervezője.
A világítóudvarban négy-ötféle szemöldökpárkány van. Feltételezhetően különböző építésfázisban keletkeztek. Amikor az udvari homlokzaton a világítóudvarban lévőkhöz hasonlókat kerestem, a díszlépcsőhöz tartozó három ajtó felett találtam a megfelelőket c29, c16. Viszonylag egyszerű profilú, egyenes vonalú, vízszintes kőhasábok. Hasonlók a kastélyon sehol nincsenek c09. Szokatlannak tűnt, hogy a világítóudvar egyik ablakára ráfalazták a rizalitokat összekötő, az udvar felől nézve egységes homloktatot eredményező épületsávot c10 (a keleti világító-udvarban is). Az ablakot megszüntették és a helyén kályhafűtő "ajtót" létesítettek. Az ablak könyöklőpárkánya csak részint maradt meg, fennmaradt azonban az íves záródású ablak felett a viszonylag egyszerű vakolatdíszítés. Ez, a vízszintes szemöldökpárkánnyal együtt, szinte klasszicizálónak tűnt c09. A sarokban lévő ajtó, amely felett szintén vízszintes kőhasáb a szemöldökpárkány, lefelé toldott c18a, tehát eredetileg ablak volt. (Hasonló megoldás igen sok van a kastély különböző részein m7.)
Annak érdekében, hogy a bontások során napvilágra került helyszíni leletek lokalizálhatók legyenek, alaprajzokat "szerkesztettem" és azokon jeleztem helyüket. A Martinelli-Mödlhammer korabeli (1720. dec. 28.) alaprajz a 16-ik században (a Kanizyaiak idején) - véleményem szerint - már létezett épületrészeket, a Nádasdyak által barokká épített kastély körvonalainak jelölésével, a középső rizalitszárny-bővítést ábrázolja m8. Az m9 jelzetű alaprajzon az 1721-ben épített "oldalépületet" és a kastélymagot összekötő, 1763-ban épített, a kápolna bejáratnál íves homlokzatú összekötőtagozat szerepel. Az m10 jelzetű helyszínrajz az 1764-ben épített íves földszintes szárnyakat, illetve a Hefele által 1765-ben tervezett lépcsőházat ábrázolja. Az m11 jelzetű, a Beschreibungban Jacoby szignóval megjelent (a "kastélymagot", a télikertet, képgalériát és más részleteket illetően a valóságtól eltérő) alaprajz a mai állapothoz a legközelebb álló.
Amikor megfigyeléseim során egy alkalommal a Sala Terrena alaprajzi méreteit a hercegi lakosztály szobáinak méreteihez viszonyítottam, úgy tűnt, hogy a földszinti nagy terem valamivel "hosszabb" m81. A padlószintek alatti, a légfűtést szolgáló "csatornák"-ban a létesítésükkor átvágott alapfalakat találtam. A világítóudvar lábazati kövei között olyan "alakú" is volt, amelyik nem illet a sorba. Ezek az észrevételek arra késztettek, hogy a világító udvarnak a földszinti előterem felé eső faláról leverjem a vakolatot. Ott kezdtem, ahol toldást sejtettem. Az m2 felvétel két bontásfelületet mutat. Az m3 felvételen az látható, hogy a Sala Terrena rizalitként a főhomlokzat elé lép, az m4 jelzetű pedig egy valamikori (bontott, toldott) rizalit végfalat ábrázol. (Ez a bontás-toldás - üveg mögött - ma is látható c27) A leletek alapján érdemesnek tűnt a falak teljes vakolatának leverése c04. Az eredmény többek között azt igazolta, hogy a lavírozott rajzon szereplő rizalitnak nincsen nyoma. A Hefele által tervezett "lépcsőháznak" megfelelő rizalitszárny, a már meglévőnek a kiegészítésével, megnyujtásával megépült m10. A már idézett 1766-os árajánlatok, számlák szerinti három nagyobb és négy kisebb ablakból azonban mindössze kettő maradt, azok is fűtőnyílássá alakítva c03, c10.
Kérdés az, hogy a valamikori középső rizalitszárny (a lépcsőház) mai fő-, illetve oldalhomlokzati ajtói eredetileg is azok voltak-e? A korabeli okmányok szerint csak ablakok készültek. Amennyiben ma ellenőrizzük a kőkereteléseket, megállapítható, hogy a középső főhomlokzati ajtó kivételével minden ajtó keretét utólag toldották meg lefelé c15, c15a. Ez azt jelenti, hogy amikor megvalósították a "nyitott" lépcsőt, első menetben csak egy ablakot alakítottak át ajtóvá. Erre utalhat a mai ajtók feletti díszek közötti eltérés c16, c17 is.
Nem valószínű, hogy akadjon olyan "szakember" aki a helyszín ismeretében állítaná, miszerint a kastélymag középső rizalitszárnya (a "lépcsőház" és homlokzata) továbbá a rizalitokat összekötő épületsávok "egy menetben" épültek. Pompakedvelő Miklós korában nem volt olyan "Bauschreiber" aki azért létesíttetett oldalhomlokzati ablakokat, hogy azokra ugyanabban az építésfázisban falat húzasson, illetve fűtőalkalmatosságot képezzen belőlük c10. (A vonatkozó árajánlatok a319, a354 szerint a két ablak elemeinek összesített költsége meghaladta Hefelenek az építmény-tervezésért kért díját!)
Amikor a "lépcsőház" nyílászárói, a faltoldások, az ablak-elfalazások, az utólagos kályha-elhelyezések c23 és más, sajátos "szabálytalanságok" c24 arra utaltak, hogy a kastély díszudvari homlokzata nem egy építésmenetben létesült; a cour d'honneur felé eső "gyanús" falakat vallattam. Korábban is tudtam, hogy az oldalerkélyek oszlopainak helyet kellett vésni a díszlépcsőbe, c77, c77a, c78 mert nem fértek el. Az udvari lépcső tövét vizslatva feltűnt, hogy a járda feletti lábazati kövek szokatlan elhelyezésűek. Kibontásuk után egyértelművé vált, hogy amikor a díszlépcső hátsó falazatát utólag a "lépcsőház"-hoz toldották, ennek meglévő lábazati köveit nem távolították el c14, m101. Láthatóvá vált az is, hogy a lizénát erre a lábazati kőre "rátapasztották". A földszinti "leletek" az emelet megfelelő falfelületeinek bontására késztettek. A c11 jelzetű fénykép, a hozzátartozó értelmező szavak szerint, ugyancsak lényeges tényeket igazol. Egyértelműen azt, hogy az udvari "nyitott" lépcső nem a Hefele által tervezett "lépcsőházzal" egy menetben épült. Ezt igazolják azok a felvételek c11a, c12, c13 is, amelyek szerint a lépcső elemeinek a Hefele által tervezett pilaszterek kőlábazatába helyet kellett vésni.
Hefele belső lépcsőjét - ha egyáltalán megépítették - lebontották, és helyette (új terv alapján) udvari díszlépcső épült. A belső lépcső helyén egy földszinti és egy emeleti előterem alakult c23. Ez a módosítás a barokk kastélyépítészetben szokatlan enteriőrt eredményezett, hiányzik a reprezentáció egyik leghatásosabb eleme, (ez esetben) Hefele belső díszlépcsője. (Igaz, hasonló megoldás Bécsben is akad.) Úgy tűnik, hogy a hercegnek fontosabb volt a hatásos külső, (amely mögött jól elfért a korabeli etikettnek megfelelő étterem), mint az építészetileg "tisztességes" és reprezentatív lépcső.
Mindezek után úgy tűnik Hefele "okkal" nem sorolta fel alkotásai között Eszterházát. A mai kastélyon kevés olyan "elem" látható, amelynek ő a tervezője. Ezeket is részint "rokokósították". Az udvari homlokzat középső (hármas tagozatú) traktusán a pilaszter-rend az oszlopfőkkel, a mai ajtók feletti szemöldökpárkányok, a felső ablaksor és a timpanon részint az ő munkája. (A kívülről nem látható /valamikori lépcsőház/ oldalhomlokzatainak átalakított nyílászárói is.)
A hosszkupolás kastélyábrázoláson e06a, e08, e07 láthatóak azok a három méternél magasabb "vázák" az udvar és a kert felőli homlokzatokon, amelyeket Specificationja, illetve a vonatkozó árajánlat alapján Hefele tervezett . Biztosnak tekinthető az is, hogy Faciade tervei a hosszkupolás kastélyállapotot ábrázolták e06a. Amikor az általa tervezett műveket felsorolta, ez a kastélyváltozat már nem létezett és mivel az újhoz nem volt sok köze, nem szerepeltette a listán.
Mária Terézia 1773-ban, majd családja 1775-ben a hosszkupolás, manzardos kastélynak volt vendége. A mai harmadik épületszintet elképzelhetően 1775. őszén kezdték el építeni. A hozzávetőleges időpontot több okmány bizonyítja. Amikor Hefele a nyolcvanas években felsorolta munkáit, a babilonkupolás kastély már nem állt. Jacoby akkor kérte nyugdíjaztatását, amikor a kastély harmadik szintje már épült. Amolyan szaktanácsadóként évi 600 Fl nyugdíjjal, nemesi kúriában lakva, még évekig "látogatta" Eszterházát, hiszen szignója a feltételezhetően 1783-ban elkészült Beschreibungon szerepel.
Valószínűsíthető, hogy a korabeli "udvari" építészek egymáshoz viszonyított "megbecsültségét" díjazásuk alapján értelmezni lehet. Nos (a fukar /"Fucker"/ !) Miklós hercegnek Jacobyval kötött szerződése ezideig nem ismert, a nagyvonalú Batthyány bíborosnak Hefelevel 1777-ben aláírt megállapodása - amely szerint Hefele tartós és kizárólagos alkalmazást vállal - azonban igen. A vonatkozó okmányok szerint Jacobynak több volt (aktív korában) összesített évi javadalmazása, mint amennyiért Hefele vállalta a bíboros építészeti feladatainak elvégzését.