KÉPEK I. (c01 – c10) |
A nyugati fekvésű "világítóudvar" keleti fala vakolatának bontását két helyen kezdtük. Ott, ahol toldások lehettek. Az elképzelések igazolódtak. A Sala Terrena enyhe rizalit kiugrással utólag létesült (kissebb folt). Későbbi kiegészítésként (elképzelhetően) lépcsőház-rizalit épült (nagyobb folt). A lábazati kő "befordul" a toldottan épített harántfal elé. A rizalit mérete nem azonos a lavirozott rajzon ábrázolttal. A nagyobb folttal jelzett toldások ma üveg mögött láthatók. |
A nyugati fekvésű
"világítóudvar" keleti falán a piros színű sávok faltoldásokat jeleznek,
amelyek eltérő építésszakaszokat igazolnak. A kék színű vonal alatt annak az
övpárkánynak a nyoma látható, amely az oldalrizalitszárnyakon a csigalépcsők
megépítése előtt létezett és amelyet utólag átvittek az időfázissal később
épített - kék vonallal jelzett - (a szélsőknél rövidebb) középsőre. Az
övpárkány a Hefele által tervezett lépcsőház oldalfal-szakaszon nem
folytatódott.
|
A kastély jelenlegi udvari középhomlokzata a három rizalitszárnynak a sávtagozatokkal történt összeköttetésével alakult (így képződtek belső udvarok). A sávtagozatokat ráfalazták Hefele ablakaira (sárga vonal). Az ablakok helyén fűtőnyílás létesült (piros, zöld vonal). Egy-egy ablaknak megmaradt a könyöklő- párkánya (sötétkék vonal).A másik ablakot ajtóvá toldották (lilával jelezve). A Hefele tervezte középrizalit "megnyújtásakor" az akkori két ablak közötti falpillér már meglévő falszakaszra "illett", ezért "rátapasztották" a már álló falra (világoskék). Az emeleti előterem kívülről való fűtéséhez "függőfolyosó" épült. |
A nyugati fekvésű "belső udvar"
keleti fala igen "beszédes". Jobb szélén van a jó arasznyi
rizalitkiugrás.(Ezen a képen nem látható.) Aztán egy ajtó, amely a Hefele féle
belső lépcső karzata alá vezethetett (sárga téglalap). Ezután a "toldott"
rizaltzáró harántfal (piros vonal), majd az 1766-ban épített lépcsőházfalban a
boltozat (világoszöld téglalap), a fűtőnyílás (kék téglalap) az ablakkeretben, az
utólag bevésett (lila) közműhorony, a levésett övpárkány (sötétlila), az
elfalazott "titkos" ajtó (olajzöld), az utólag behelyezett folyosótartó
kőelemek (kékeszöld). Valószínű, hogy nem vettünk észre mindent. E fal
belső felületének vakolata talán még többet takar.
|
A fényképen a piros csík mentén jól
látható az a toldásvonal, amely a valamikor enyhén "kiugró"
rizalit-homlokzatsáv és a később hozzáépített, átmenetileg feltételezhetően
lépcsőházként használt középső rizalit-szárny között alakult (sárga vonal). Az
1710-es bevésés helye (zöld téglalap).
|
A lábazati kő "befordul, végfal volt. |
A nyugati fekvésű belső udvar romos
állapotban, amikor az emeleti falakból is mindenfelé bokrok, fák nőttek. A vakolat
bontható lett volna.
|
A kép a belső udvar emeleti, keleti falát
ábrázolja, annak azt a szakaszát amely az ajtóvá alakított Hefele ablak mellett van.
Ezen a középső rizalitfal- szakaszon helyet véstek egy övpárkány tégláinak, majd
egy következő építésszakaszban levésték az övpárkányt. Történt mindez a
csigalépcsők megépítése, azaz Martinalli előtt.
|
A belső udvar keleti fala a Hefele ablakokkal, az eredeti állapotban. Ezeket mindazok látták, akik a rekonstrukció kezdeti szakaszában a kastélyban jártak. Tudtommal senki nem említette írásban, hogy ezek megegyeznek a díszudvari középrizalit ablakaival, illetve arra, hogy egyre-egyre ráfalaztak, azaz a középrizalit önállóan állt.
|
A képen látható elfalazott ablak több
lényeges "titkáról" a c03-as jelzetű
szöveg szól. Itt a kék vonal alatti vizszintes szemöldökpárkányra, illetve az íves
ablakkerethez "simuló" díszítésre érdemes figyelni (lila szín). Az udvari
főhomlokzat középső három (utólag ajtóvá alakított), ablaka ezekkel teljesen
azonos kiképzésű; Hefele tervei alapján. A főhomlokzati ablakpárkányok alattí
diszek (egymástól eltérően) utólagosak.
|