KÉPEK I. (c01 – c10)

 

A nyugati fekvésű "világítóudvar" keleti fala vakolatának bontását két helyen kezdtük. Ott, ahol toldások lehettek. Az elképzelések igazolódtak. A Sala Terrena enyhe rizalit kiugrással utólag létesült (kissebb folt). Későbbi kiegészítésként (elképzelhetően) lépcsőház-rizalit épült (nagyobb folt). A lábazati kő "befordul" a toldottan épített harántfal elé. A rizalit mérete nem azonos a lavirozott rajzon ábrázolttal. A nagyobb folttal jelzett toldások ma üveg mögött láthatók. 

 
 
 

A nyugati fekvésű "világítóudvar" keleti falán a piros színű sávok faltoldásokat jeleznek, amelyek eltérő építésszakaszokat igazolnak. A kék színű vonal alatt annak az övpárkánynak a nyoma látható, amely az oldalrizalitszárnyakon a csigalépcsők megépítése előtt létezett és amelyet utólag átvittek az időfázissal később épített - kék vonallal jelzett - (a szélsőknél rövidebb) középsőre. Az övpárkány a Hefele által tervezett lépcsőház oldalfal-szakaszon nem folytatódott.  

 

 
 
 

A kastély jelenlegi udvari középhomlokzata a három rizalitszárnynak a sávtagozatokkal történt összeköttetésével alakult (így képződtek belső udvarok). A sávtagozatokat ráfalazták Hefele ablakaira (sárga vonal). Az ablakok helyén fűtőnyílás létesült (piros, zöld vonal). Egy-egy ablaknak megmaradt a könyöklő- párkánya (sötétkék vonal).A másik ablakot ajtóvá toldották (lilával jelezve). A Hefele tervezte középrizalit "megnyújtásakor" az akkori két ablak közötti falpillér már meglévő falszakaszra "illett", ezért "rátapasztották" a már álló falra (világoskék). Az emeleti előterem kívülről való fűtéséhez "függőfolyosó" épült. 

 
 
 

A nyugati fekvésű "belső udvar" keleti fala igen "beszédes". Jobb szélén van a jó arasznyi rizalitkiugrás.(Ezen a képen nem látható.) Aztán egy ajtó, amely a Hefele féle belső lépcső karzata alá vezethetett (sárga téglalap). Ezután a "toldott" rizaltzáró harántfal (piros vonal), majd az 1766-ban épített lépcsőházfalban a boltozat (világoszöld téglalap), a fűtőnyílás (kék téglalap) az ablakkeretben, az utólag bevésett (lila) közműhorony, a levésett övpárkány (sötétlila), az elfalazott "titkos" ajtó (olajzöld), az utólag behelyezett folyosótartó kőelemek (kékeszöld).  Valószínű, hogy nem vettünk észre mindent. E fal belső felületének vakolata talán még többet takar.  

 

 
 
 

A fényképen a piros csík mentén jól látható az a toldásvonal, amely a valamikor enyhén "kiugró" rizalit-homlokzatsáv és a később hozzáépített, átmenetileg feltételezhetően lépcsőházként használt középső rizalit-szárny között alakult (sárga vonal). Az 1710-es bevésés helye (zöld téglalap).  

 

 
 
 

A lábazati kő "befordul, végfal volt.

 
 
 

A nyugati fekvésű belső udvar romos állapotban, amikor az emeleti falakból is mindenfelé bokrok, fák nőttek. A vakolat bontható lett volna.  

 

 

 

   

A kép a belső udvar emeleti, keleti falát ábrázolja, annak azt a szakaszát amely az ajtóvá alakított Hefele ablak mellett van. Ezen a középső rizalitfal- szakaszon helyet véstek egy övpárkány tégláinak, majd egy következő építésszakaszban levésték az övpárkányt. Történt mindez a csigalépcsők megépítése, azaz Martinalli előtt.  

 

 

  
 
 

A belső udvar keleti fala  

a Hefele ablakokkal, az eredeti állapotban. Ezeket mindazok látták, akik a rekonstrukció kezdeti szakaszában a kastélyban jártak. Tudtommal senki nem említette írásban, hogy ezek megegyeznek a díszudvari középrizalit ablakaival, illetve arra, hogy egyre-egyre ráfalaztak, azaz a középrizalit önállóan állt.  

 

 
 
 

A képen látható elfalazott ablak több lényeges "titkáról" a c03-as jelzetű szöveg szól. Itt a kék vonal alatti vizszintes szemöldökpárkányra, illetve az íves ablakkerethez "simuló" díszítésre érdemes figyelni (lila szín). Az udvari főhomlokzat középső három (utólag ajtóvá alakított), ablaka ezekkel teljesen azonos kiképzésű; Hefele tervei alapján. A főhomlokzati ablakpárkányok alattí diszek (egymástól eltérően) utólagosak.