Csigalépcső  (díszlépcső, nyugati belső udvar, szikkasztó, tájrendszer, lizénák)

 

A nyugati fekvésű belső udvar romos állapotban, amikor az emeleti falakból is mindenfelé bokrok, fák nőttek. A vakolat bontható lett volna.

 

A nyugati belső udvar emeleti szintje, (feltárás előtti állapot). A sárga téglalapokkal jelzett építészeti megoldások nem tűntek A.E. Martinellihez "méltónak". (A bontások alapján nem ő tervezte.)

 

A csigalépcső "háza" a másodi szinten jóval szélesebb mint a harmadikon, ahol együtt épült a főfalakkal. (kék) A második szinten falvéséssel biztosítottak helyet a lépcsőnek (még 1671 előtt). A piros téglalap - valamikori" főhomlokzati "kényszermegoldást" mutat.

 

A képen a piros vonaltól balraesően a csigalépcső falazatcsíkja látható. A lépcsőnek helyet véstek a meglévő főfalakba. "Kútfalazásos" módszerrel megépítették belső homorú falfelületét, illetve a főfalakhoz toldva a kidomborodó külsőt. A kék színű vonalak között egy valamikori övpárkány levésett téglái láthatók. Ez az övpárkány - a különböző felvételeken láthatóan - időben eltérő építési fázisokra enged következtetni.

 

Az övpárkány körbefutott a két-rizalitos homlokzaton a csigalépcső megépítése előtt. A kék téglalappal jelzett felületen az övpárkány téglái "kötőelemekként" megmaradtak. Az 1721-es alaprajzon a csigalépcsők szerepelnek, a középső rizalit nem. (Az övpárkány tégláinak ebbe utólag véstek helyet c08 .) A piros téglalap-felületen látni az utólagos falazás "technikája", csak helyenként van kötőtéglanyom.

 

A c53 jelzetű kép részlete. A sárga vonal bal oldalán látni az eredeti és a csigalépcsőfal csatlakozási vonala. A két falazat egymástól függetlenül létesült.

 

A c54 jelzetű felvétel faltoldása kivésve. A vésett szakaszon kötőtégla nélküli az eredeti falra való ráfalazás. Az utólagos módosítások többnyire "nagyvonalúak".

 

A csigalépcső megépítéséhez a főfalakat több helyen annyira megvékonyították, hogy azok átszakadtak. Volt ahol boltozatot kellett építeni, hogy a kőlépcsőfokokat fektetni lehessen. A lépcső túloldalán később kandalókémény épült.

 

Mivel a Martinellinek tulajdonított 'őskastély' részint a reneszánsz, részint az 1671. előtti barokkori 'eredeti" falaiba a csigalépcsőnek utólag 'véstek' helyet, a falak több helyen átszakadtak. A vakolat leverése után láthatóvá vált az a 'kútfalazat' jellegű megoldás amellyel a hiányzó falrészeket pótolták.