KIEGÉSZÍTÉSEK, UTALÁSOK (ad66 – ad99)

Az új operaház ^d09, a vendégfogadó, az operaházat a kávéházzal összekötő épületek befejezése után ^g22 jelentősebb volumenű épület – a rendelkezésre álló okmányok, a helyszíni adottságok alapján – nem létesült. A Beschreibung helyszínrajzán ^d09f, és más korábbi ’terveken’ ^{d46 d47} a kastélytól Süttör felé esően ábrázolt épületekre nem volt szükség. A Széplak irányában tervezett ’habitationen’ sem épült meg teljesen, illetve nem a tervnek megfelelően, mert az iparosok, kereskedők mivel az ’udvar’ nem tartózkodott teljes létszámmal egész éven át Eszterházán, nem találták meg számításaikat. Az 1960-as években ezekből a házakból kettő vagy három még állt, sajnos nem váltak védetté ^c91. A házakat Guba Pál építette 1778-tól kezdődően, erről az elsőnek felépült ház lábazatába falazott kő tanúskodik^c92. Már leírtam, hogy amikor ezt a házat bontották, Oláh Sándor a követ elvitette és az akkori kollégium lábazatába falaztatta ^c93.

A Jacoby által delineált helyszínrajzon M betűvel jelölt "Cascaden"  ^{e26 e27 e28 e29 e30 e32} véglegesen csak a halála, 1784. után készültek el. (Az ^f07 jelzetű festményen ábrázolt kaszkád nem azonos a Gruß mérnök által tervezettel ^{e26 e27 e28 e29}, tehát a cascadok feltételezhetően nem a közölt tervek alapján valósultak meg.) Megépítésükhöz igen sok építőanyagra, kőfaragó és egyéb szakmunkára volt szükség ^{a862 a864 a869 a870 a875 a877 a882 a884 a890 a897 a905 a923 a936 a937 a940 a944 a947 a958 a963 a990}. Működtetésükhöz új víztornyot, vízművet építettek ^{a863 a937 a947}. (Két víztorony leégett ^{a781 a824})

A Beschreibung parkterv mellékletén az Oval-Platz alatti P betű szerint ez a "Chineser Haus" helye, maga az építmény azonban nincsen ábrázolva ^d09e. Rapaics szerint az épület tervezője Jacoby. Amennyiben ez megfelelne a tényeknek, úgy a Bagatell a megtervezését követően meglehetősen hosszú idő után valósult meg. Az a tény, hogy Jacoby a leginkább medencére emlékeztető ábrázolás mellé a P betűvel jelzett ^d10a jelű magyarázó szövegben "Chineser Haus"-t ír elképzelhetővé teszi a Rapaics állítást. J. Friedel 1783-ban berlini barátjának a következőket írta levelében: "Auf dem sogenannten ovalen Platze bauet man eben jetzt noch ein chinesisches Lusthaus, welches Bagatelle genannt wird....” ^b08 . A korabeli leírásokban ^{b10 b11} nem szerepel a Bagatell. A Mindenes Gyűjtemény 1790-ben (Miklós herceg halálának évében) arról tájékoztat, hogy: "...a Bagatell, melly tsak akkor építtetett, mikor a Russiai Nagy Hertzeget várták vólt ide ..."^b12.

Jacoby nemcsak a ’Grundriss’ megnevezésű, a kastélyalaprajzot ábrázoló metszeten tért el a valóságtól, hanem ahogyan arról már volt szó a ’General Plan’ megnevezésűn is. Ennek teljes szövege: "über alle Gebäude Gaerten und Thiergarten des Fürstlichen Residentz Schloses Eszterhaz". Ezen a metszeten évszám is van, mégpedig a következő módon: "Neu gemachte Strasse über den Neusiedler See Sumpf anno 1780" ^d10c. Ez az évszám jelentős. A dorongút építését 1777-ben kezdték, ennek emlékét őrzi az ’Iwasnid’ ^{c85 c86}. Az új operaház 1780-ban, azaz akkor, amikor a dorongút elkészült, már állt. Jacoby fontosnak tartotta a dorongút megemlítését, mert nyilvánvalóan köze volt hozzá, akárcsak az ekkor még nem létezett kaszkádokhoz, avagy a ’kínai ház’-hoz. Az új, már létező operaházat nem ábrázolja, mert ahhoz viszont nem volt köze. (Helyére az egészen más helyen állott kávéházat jelöli 'L' betűvel, sőt – nyilván a szimmetria kedvéért – vele szemben is ábrázol egy sohasem létezettet^d09h). Mivel az általa tervezett együttesben az új operaháznak nem volt ’helye’, sőt zavarta annak barokk szimmetriáját – a herceg nyilvánvaló jóváhagyásával – csak azt szerepeltette, amit ő tervezett. Miklós herceg pedig jól tudhatta, hogy a terv felirata, amely szerint azon ’minden’ épület szerepel, nem felel meg a valóságnak, de "Lieber Jacoby"-jának ezt elnézte, megengedte.

 A valamikori kamarakertek ma mondhatni szinte megcsúfolását jelentik volt funkciójuknak. A "Verdieffungen" megjelölés azt jelzi, jelenti, hogy olyan jól határolt, a terepszint-mélyítéssel is hangsúlyozott, a parterre-től függetlenített kertekről volt szó, amelyek kifejezetten a hercegi, hercegnői lakosztályokhoz, illetve a ’vendégszárnyak’ földszinti lakosztályaihoz tartoztak, azoknak szabadtéri folytatását képezték ^{e02 g01 e06a d14.} A század elején telepített örökzöldek óriási méretűvé nőttek és olyan mértékben ’betöltik’ terüket, hogy abból a kastély oldalhomlokzatait szinte látni sem lehet, de a kamarakertben való tartózkodás kellemes érzetében részesülni sem ^c94. Amint azt a helyszín, az azt ábrázoló fénykép igazolja, a kamarakertből nem lehet olyan felvételt készíteni, amelyen a teljes oldalhomlokzat takarás nélkül látható lenne.

Sajnálatos módon ezideig nem volt anyagi háttér a kastélyhoz közvetlenül csatlakozó kertfelületek rekonstrukciójához, fenntartásához. Sajnos még a kamarakertek rendezéséhez, gondozásához sem. Ilyen értelemben a jelenleg áttekinthetetlen tuja-dzsungel talán jobb, a lenne helyette gaztengernél.

A kamarakertek rekonstrukciójához a hatvanas évek elején Virág János adjunktus készített terveket. Ezek a Tájépítészeti, -védelmi, -fejlesztési Kar Kertművészeti Tanszékén ma is vannak más tervjavaslatokkal együtt. Érdemes lenne őket – valamikor – hasznosítani.

Az OL-ben van egy – az Eszterháza fejlődéstörténetét tekintve – viszonylag késői helyszínrajz, amely a közvetlen kastély mögötti terület elajándékozásakor keletkezett ^d11. Arról tanúskodik, hogy ennek a területnek jelentős része (így a mai parkoló területe) részint nem volt a herceg tulajdona, illetve legelő, szántó volt. Miklós herceg csak azokat a területeket rendeztette, amelyek a reprezentációt szolgálóan voltak jelentősek (allék, fasorok), vagy amelyeket elárasztott a ’vad-víz’, amelyek a felszíni egyenetlenségeik miatt voltak zavaró hatásúak. Ilyenek voltak példaként a kastély közvetlen közelében a téglaégetéshez mélyített ’kubik-gödrök’ avagy a zsellérházak nyomai. Hirtelen hóolvadáskor, nagy esők idején az istálló körüli terület gyakran víz alá került; fel kellett tölteni ^a516, illetve vízlevezető árkát rendezni, hidat építeni. Ez részint ma is létezik.

Haydn-nak is volt saját használatú kertje. A vonatkozó okmány úgy értelmezhető, hogy amikor Miklós ezt valamilyen oknál fogva igénybe-vétette, utólag juttatott Haydn részére szinte megszégyenítően csekély ’kártérítést’ ^{a541 a910}. A kertre vonatkozó utalások szerint nem dísz-, hanem haszonkertről volt szó. (Rá volt szorulva Haydn kertjének termékeire, netán maga is művelte?)

A lavírozott terv tanúsága szerint a kastélytól délkeletre, délnyugatra a kertészeti termesztést szolgáló létesítmények; növényházak, melegágyak – a hozzájuk tartozó víztornyokkal – ábrázoltak ^{e04 g01}. Ezek elhelyezésük, elrendezésük módját tekintve esztétikai szerepűek voltak. Később a növényházak (kompozíciós értelemben) mellérendelt szerepűekké váltak, de példaként, az oranzséria ilyen értelemben is lényeges ’szerkezeti’ elem volt ^is03.

Haydn kertje Jacobyéhoz viszonyítva igen kicsiny volt. ’Lakosztálya’ is. (Voit Haydn művészházbeli kétszobás lakását lakosztálynak nevezi.) Jacobynak a hercegi udvarban betöltött sajátos szerepének, Haydn ’szolgálatainál’ többre becsült tevékenységének egyik bizonyítéka, hogy Eszterházától két órás hintójárásnyira lakott egy ötszobás nemesi kúriában ^{a757 a758}. Küllő, Giermb (Girm) ma Deutschkreütz-hez (Sopronkeresztúr), Burgenlandhoz tartozik. E település eredetileg reneszánsz kastélya, barokká alakítva az Esterházyaké volt. (Ma egy Ausztriában jól ismert festőművész lakik benne.)

Az átlagos udvari tisztviselők évi bére ritkán haladta meg a 250 aranyat. Amikor Jacoby – előzetes bejelentés nélkül – Küllőről Pozsonyba költözött, a kúriát (tartozékaival) bérbe szándékoztak adni ^{a768 a779}. Egy bizonyos Palocsay-né évi 220 arany bért ajánlott érte. (Hasonló nevűek ma is élnek Girm környékén, így elképzelhető – hogy amennyiben még áll – a kúria beazonosítható.)

Egy osztrák művészet-történésznő, aki hozzáértéssel kertművészet-történettel foglakozik, nemzetközi rendezvényen tartott előadásán azt közölte, hogy a barokk parkok parterjein nem voltak virágágyak. A nyírott, alacsonyan tartott bukszus-sövények közötti felületeket színes kaviccsal, üveggolyókkal és más olyan anyagokkal szórták fel, amelyek kontraszthatásukkal, fényvisszaverésükkel fokozták a más elemekkel; szobrokkal, kőpadokkal. vázákkal, virágkosarakkal, cserepes virágokkal. vízmedencékkel, szökőkutakkal és még ki tudja milyen díszekkel ékesített partereket. Amikor – annakidején – Bécsben azt mondottam, hogy az eszterházai okmányok szerint a partert virágágyások díszítették, az volt a válasz, hogy azok legfeljebb bordűr-ok (borderek, szegélysávok) lehettek. Elképzelhető, hogy Eszterháza kivétel volt, mert itt virágágy, virágos kert, sőt rózsakert is létezett ^{a799 a946 a969}. Rotenstein szerint a kastély mindkét oldalán virágparterek voltak, a nagy "Parterre" a legszebb virágokkal volt "besetzt, alle Monat eine andere Flor" ^b03. A Beschreibung szerint a kínai ház (Bagatellé) mellett is voltak virágágyások (Blumenrabaten).  ^{b09 49 old.}

A 18-ik század második felében a vízvezetéshez szükséges csövek jelentős része átfúrt fatörzsekből készült, bitumenes kötélerősítéssel és sajátos kapcsoló-elemekkel. Használtak ólomcsöveket is ^{a214 a216 a840 a875 a898 a900}. A sík területen létesült parkok szökőkútjainak ’működtetése’ nem volt könnyű feladat. A későbbi parkok előképéül szolgáló – vízműveiről híres – reneszánsz kert, a Villa d'Este vagy a mór Alhambra hidroorográfiai adottságaikat tekintve szinte predesztináltan vízműrendszer-várományosok voltak. A természetes vízesést eredményező szintkülönbség, a lejtős terep a víznek többszörös csorgatásához, szöktetéséhez biztosított lehetőséget. Könnyű volt ’száz kút’-ból tartósan folyatni a vizet, ha a határos fennsík folyója ezt állandóan pótolta. Nem volt ilyen könnyű a helyzete Le Notre-nak, mert Versaillesben a vizet emelőszerkezetekkel, éjjel-nappal körbehajtott lovakkal kellett víztartályokba juttatni, hogy az a Napkirály és kísérete gyönyörködtetésére a Latona, az Apolló szökőkutakból és mellettük száz másikból magasra szökve, zúgva-búgva, szélesen ömölve majd eltűnve végül is a hatalmas – hajócsaták bemutatására is alkalmas – ’kereszt-medencéből’ párologjon, folyjon el. Persze a szökőkutak egyidőben sohasem működtek. Ugyancsak hozzáértő személyzetre volt szükség ahhoz, hogy az egyik bosquet vízművét elhagyott látogatók után a vizet elzárják és a következőét a királyi körséta résztvevőinek megérkeztéig, megnyissák.

Eszterházán sem volt ez másképpen. A vizet akárcsak Kismartonban lovas járgányokkal juttatták a víztornyokba ^{e31 e33 e34}. A különböző eszterházai ábrázolásokon a parterre szökőkútjainak száma eltérő ^{f03 e06a d18}. Tudjuk, hogy a Sala Terrena falfülkéinek szökőkútjai (annakidején) működtek, akárcsak Ressler vízköpői, avagy a cour d'honneur szökőkútja. Azt is tudjuk, hogy melyik víztoronyból kapták ezek vizüket ^{a213 a214 a215 a216}. Ma is léteznek azok a kutak, amelyekből a vizet a tornyokba emelték, mégpedig ott, ahol a lavírozott rajzon láthatók ^c97. A parterre szökőkútjaihoz más víztornyok szolgáltak, akárcsak a kaszkádokhoz. Külön vízmű létesült az Owal Platz szökőkutjaihoz, vízeséseihez ^{a863 a875}. Több korabeli okmány szól arról, hogy a tartályokat ki készítette, mennyi rézlemezt használtak létesítésükhöz ^{a209 a214 a221 a222 a245 a863 a875}. Két alkalommal is leégett egy-egy víztorony, a deformálódott, megolvadt rézlemezek súlyát is ismerjük ^{a781 a824}. Úgy látszik, hogy a talajvíz nem volt mindig elegendő a kellő vízmennyiség biztosítására, ezért egy olyan terv is készült, amely szerint a vizet a Fertő-tóból hozták volna ^{d49 d50 d51}.

Az utolsó és talán legnagyobb vízmű, víztorony az Owal-Platz területén létesített grandiózus ’vízjáték’ működtetéséhez készült. (Itt állt a Bagatell.) Úgy látszik ez a ’víz-paradicsom’ volt Miklós herceg ’hattyú-dala’. A vonatkozó okmányok szerint minden korábbi ’költekezést’ felülmúló anyagfelhasználással, pénzráfordítással járt ^{a841 a856 a863 a875 a888 a929 a946 a979}. A Beschreibungban, illetve más Eszterházát ismertető leírásokban nem szerepelhetett, mert azok megjelenésénél későbben készült. A Valkó által közölt – vonatkozó – OL okmányokat eddig nem rendszerezte, ismertette senki.

A télikert valószínűsíthetően M. Pölt hercegi főkertész ^{a652 a682 a685} közreműködésével jött létre. Pölt a különböző okmányok tanúsága szerint Miklós hercegnek igen nagyra becsült alkalmazottja volt ^{a709 a712 a765 a841 a929}. Miklós herceg tűrte, jóváhagyta, hogy Pölt minden évben jelentősen túllépje a park fenntartására előre meghatározott összeget ^{a946 a961 a974}. Közvetett írások is utalnak arra, hogy az udvartartásban Pöltnek megkülönböztetett pozíciója volt, így példaként a süttöri egyházi anyakönyvek ^{i19 i20}. Ezek az anyakönyvek több szempontból 'forrás-értékűnek' tekinthetők. ⁱ²¹.

A télikert berendezésére, kezelésére vonatkozóan több okmány ismert ^{a849 a853 a945}. Úgy vélem igen értékesek azok, amelyek a virághagymák megrendelésére ^a885, a fajták nevére, a holland termesztő-cégekre, az árakra, vámokra, a pénznemek átváltási árfolyamára ^{i32 i33 i34 i35} és sok más – egy főúri télikert ’üzemeltetéséhez’ szükséges – ma már elfeledett ismeretre vonatkoznak.

Nem tartozik a télikerthez, de szintén növényfajtákra, pontosabban lugashoz való szőlőtövekre vonatkozó feljegyzés is maradt ^a254. Lugast a fő-vue-be is telepítettek, de itt biztosan eredménytelenül, mert a szinte egész napon át árnyékos alléban a szőlő nem érhetett be.

Elképzelhető, hogy a Badacsony történetével foglakozók hasznosíthatnák az OL anyagban lévő térképet, amely a korabeli szőlővidéket ábrázolja ^{i36 i37}. Talán azt is érdemes megjegyezni, hogy a hercegi család ragaszkodott badacsonyi (Csobánc központú) és tokaji szőlőbirtokaihoz, annak ellenére, hogy a vonatkozó feljegyzések szerint azok művelése ráfizetéses volt. Hozzátartozott a hercegi udvartartáshoz, hogy saját, kiváló minőségű borokkal kínálják a vendégeket ^b88. A császárnő is kapott évente két dísz-hordócska ürmös bort ^a599.

Nem emlékszem olyan közleményre, amelynek szerzője jelentőséget tulajdonított volna az oranzsériának. Olyannal igen, amely szerint a bábszínházzal együtt leégett, eltűnt. (Az első ezek közül Meller Simon ^b31.) Az oranzséria a bábszínházzal a valamikori melléképületeknek ma is álló maradványai, amelyek a Beschreibung helyszínrajzán lévő operaháznak, kínai táncháznak megfelelőek és azok méretére utalók ^{c98 c99 c100 c101 c102 c103}. Az operaház leégése után a helyére új épület nem került. A nyugati fekvésű emeletes tisztviselőház is elpusztult. Ebből a ’tömbből’ az összekötő épületnek mindössze egy fala maradt meg ^{c104 c104sz c105}.

Nem tudni miért, de Jacoby a "General Plan" megnevezésű helyszínrajzra nem rajzolta rá a T betűt, amely a szöveges jelmagyarázat szerint a bábszínházat, illetve az oranzsériát jelölné. Sokan talán ezért vélték úgy, hogy ezek nem is léteztek. A császárnő 1773-as látogatása idején osztogatott ’árnyéktartókon’ ^{i12 i13} a helyszínrajzon és a jelmagyarázaton is G betűvel jelezve szerepel az "Orangeri" ⁱ¹¹. Érdekes, hogy Jacoby a műegyüttes rajzán K betűvel a leégett operaházat létezőként jelöli ^d24, de azt, hogy ehhez – a túloldali oranzsériának megfelelően – leégése előtt az igen nagy ’kínai táncház’ tartozott nem említi. A P betűvel jelezve ^d19 viszont "Chineser Haus" szerepel, amely a "General Plan" elkészülte idején még nem állt. (A ^b08-as okmány szerint 1783-ban épült.) Jacoby helszinrajzán a Bagatell helyén medence-szerű rajz látható. Az okmányokkal igazolhatóan megvalósult épületek a különböző korú helyszínrajzokon felismerhetően ábrázoltak. (A hosszkupolás-kastélyú helyszínrajzon piros színnel kiemelve.) Rapaics szerint a "Kínai Ház" Jacoby terve. A "Magyar Kertek" ^b47 című könyvében a vonatkozó tervlapnak azonban csak a felső részét közölte, az épület alaprajzát, illetve a terv feliratát nem. A teljes lap Horányi Mátyás könyvében jelent meg ^b56. Ezen a felirat: "Bagatellé", továbbá "Situirt auf dem Chineser Platz, und Garten". Amennyiben feltételezzük, hogy Jacoby a "General Plan"-on ^{d16 d17} csak azt szerepeltette, amit ő tervezett, akkor elképzelhető, hogy valóban ő ennek a rajznak a szerzője. Bizonytalan azonban, hogy ez azonos-e az Owal-Platz-on később ^{b08 b12} – a vonatkozó okmány szerint – fából épült ^b09 Bagatellel. A Beschreibung szerint ^b09 az épület mind a négy oldalán azonosak az ablakok. A közölt alaprajzon eltérőek. Amennyiben a valóságban azonosak voltak, nem a tervnek megfelelően épült a Bagatell. A "Kínai Ház" megnevezés (Chinesisches, Genoesisches Lusthaus, Bagatell.) több szerzőt megtévesztett atekintetben, (így Hárich Jánost is ^b46) hogy mi a viszonya a leégett ’Kínai Táncház’-hoz. (Reduten Saal-nak is nevezve!) Rotenstein az új operaház ismertetése után úgy írja le a Mária Terézia, illetve családjának későbbi látogatása idején a fényes bálok színteréül szolgált Kínai Tánc-házat, mintha az, az új operaházhoz kapcsoltan is állt volna ^b03. (Rotenstein leírása több helyen részletesebb, alaposabb, mint a Beschreibung, ezért ’csúsztatását’ sokan hiteles közlésnek ítélték.) A Josefinische Aufnahme és más okmányok bizonysága szerint az új operaház mögött nem állt épület. (Mellette – déli irányban – több is.) A Beschreibung szövegének írója az egyes létesítményeket a Jacoby General Plan-ján lévő betűrendnek megfelelően ismerteti, ettől egy esetben tér el; nem írja azt, hogy a K betűvel jelzett épület az operaház, mert jól tudta, hogy nem azon a helyen állt.

Visszatérve az oranzsériához, meg kell említeni, nem került elő okmány, amely építési idejét igazolná. Feltételezhető, hogy akkor, amikor a babilonkupolás kastélyt ábrázoló perspektivikus rajz készült még nem a mai állapotának megfelelően állt, mert közte és a bábszínház között torony látható. A mai adottságok szerint ilyen torony nem épült ^c101. Említésre méltó, hogy a másik (manzárd-tetős) perspektivikus műegyüttes-ábrázoláson (emeletes képtárral, ’télikerttel’) is szerepel a szóban forgó két épület közötti torony. Ilyen torony azonban a régi operaház és a ’kínai táncház’ (Rotenstein szerint ^b03: Chinesischer Tanzsaal) között is ábrázolt. A Rotenstein leírás nem zárja ki a torony létét, mert a táncterem melletti nagyobb és két kisebb "Lusthaus"-ról, illetve az ezekkel szembeni, négy oszlopon álló zenekari "Chor"-ról szól. Ez egy kupolát fedő torony alatt képzelhető el.

Az oranzsériába igen sok növény fért, viszonylag magasnövésűek is. A nyáron át a kamarakerteket, a partert díszítő mediterrán fákat itt teletették. (Nem a télikertben!) Itt – és az oranzsériához tartozó hajtatóházakban – nevelték, hajtatták (a monbizsui hasonló célú növényházakon kívül) azokat a hazai és délszaki növényeket (így többek között ananászt), amelyek a már említettek szerint nemcsak díszítő, hanem ’haszonnövények’ voltak ^a965.

A parterre (a Beschreibungban: Ziergarten azaz díszkert) ^{c132 c136 c139 c134 c135a c137c133} folytatását képző, igen költséges építményekkel, kert-elemekkel díszített ’park-egység’ neve eltérő a különböző okmányokban. A Beschreibung-ban "Lustwald" a megnevezése. A német Lust szó jelentése, eltérő összefüggésekben, nagyon változó, így; kedv, vágy, öröm, élvezet, sőt gerjedelem, érzéki vágy. Az Eszterházára vonatkozó okmányokkal foglalkozóknak a Lusthaus kifejezés magyarítása is gondot okozott, volt, aki szórakozóháznak, volt, aki kéjlaknak fordította. (Az utóbbi kifejezést Jókai is használta.) A Beschreibungban Flügel-gebäude azaz szárnyépület a nevük (mivel három-három komplett lakás volt bennük, vendégszárnynak is nevezhetők). A Lustgarten szó is gyakran előfordul a német szakirodalomban, van, aki mulató-kertnek fordítja. (Valójában nem a kert mulat, hanem ’mulattat’, avagy örömöt okozva ’múlatja’ látogatója idejét.) A Lustwaldot mulattató-erdőnek fordítani erőltetettnek látszik. Talán az erdőpark szó fejezi ki leginkább funkciójának jellemzőit; létesítményeinek, ezek ’rendjének’ gyakorlati, esztétikai lényegét. (A ’parkerdő’ egyrészt foglalt, másrészt nem használható egy a barokk parkon belüli részegységnek a jelölésére.)

A ’Festin-programok’ fontosabb felvonásainak az erdőpark, azaz a valamikori erdőnek barokk parkelemmé alakított része volt a színtere. A vadaskerttől – magas kerítéssel, fallal – gondosan el volt kerítve, hogy a ’nagy-vadak’ ne tehessenek kárt az értékes berendezésekben, a növényzetben. A Lustgarten, a  Fasangarten (ami nem azonos a 'keltetős' fácánkerttel), már a babilonkupolás ábrázoláson is szerepelt ^is04. 

A vadaskerten belül – a Beschreibung szerint – a fácánkert külön egységet képzett. Ennek egy terület-egysége a Szentmiklósra vezető út mentén – az eredeti kerítés-fallal határoltan ^c122 – ma is létezik. A vadaskert délkeleti részén önállóan, kerítéssel határoltan feküdt a disznóskert, amely már nyomokban sem létezik.

A Beschreibungban – itt-ott a benne ismertetetteknél is részletesebben Rotenstein leírásában – található meg minden, ami 1762-83 között az erdőparkban megvalósult, megvalósulóban volt. (A Beschreibung szövege elképzelhetően 1783-ban készült, mert a Bagatell szerepel benne, az is, hogy fából épült, továbbá az, hogy környéke a jövőben alakul. A leírás részletesen ismerteti a kaszkádokat is, de nem szól az 1784-ben az Oval Platz-on már épülő új a vízművekről.)

A közelmúltban a Bagatell hozzávetőleges helyén egy az eredetire emlékeztető megjelenésű épület létesült, vendéglátó berendezéssel ^c120.

A 80-as években itt igen serény és nagyon költséges munka folyt. A kaszkádok, medencék, vízművek, szobrok, épületek, víztornyok stb. együtteséről grafikus ábrázolás egyelőre nincsen, de a számlák, elszámolások alapján grandiózus ’alkotásokra’ következtethetünk. Az okmányokat (intézkedések, megbízások, elszámolások) értelmezve nem lehet minden esetben egyértelműen megállapítani, hogy melyik vízműre vonatkoznak. A partert záró félköríves térség és az Owal Platz medencéi, szökőkutjai, kaszkádjai, víztornyai szinte azonos időben készültek. Előzőeket valamivel korábban kezdhették el építeni, mert szerepelnek Jacoby "General Plan"-ján, míg utóbbiak nem. Az Owal Platz területén a Bagatellt (már említetten) 1783-ban építették ^b08 fából ^b09. 1784-ben, januárban kezdik meg a tér tereprendezéséhez a földszállítást ^a841. 1784. májusában vízművet (Hidraulisches Wasserwerk) építenek, illetve elbontják a meg lévő medencéket ^a863 (ez az okmány sok részletet tartalmaz a "Genoesische Lusthaus" körüli vízmunkákról). Egy 1784. júniusában kelt okmány szerint ^a875 még 83-ban 365 ezer téglát szállítottak a kaszkádokhoz, 84-ben pedig a kaszkádokhoz és az Owal Platz-ra további 250 ezret. Az Owal Platz vízműveihez 60 db 12-15 hüvelyk keresztmetszetű fekete-fenyő vízcső kellett (kb. 30-38 cm.) és ugyanennyi kötőelem (Brunnbix). A vízemelőműhöz a kútásást már 1783 tavaszán kezdték. Minden kapcsolódó munka felelőse Stöger mérnök (az ^a864 jelzetű okmány szerint bort ad a munka gyorsítása érdekében). 1784 júliusában az Owal Platz-on felületi, kertészeti munka folyik ^a888.

Júliusban mindkét kaszkádhoz faragott követ szállítanak ^a890. 1784-ben a kaszkád balusztrádjai már javításra szorulnak ^a869. Grundrich szobrász segédeivel a kaszkádokhoz kőfaragó munkát végez ^a870. Az ^{a862 a877 a890 a897} jelzetű okmányok szintén a kaszkádokra vonatkozók. Az okmány szerint idős fákat ültetnek át. Keller stukkátor 1785. januári okmány szerint ’tufakő-hegyet’ épít ^a930. Miután Miklós herceg elfogadja Keller stukkátornak a kaszkádhoz készített tervét, modelljét ^a936 (1785. május), Keller egy júliusi okmány szerint ^a940 folytatja a kaszkád, a tufakő-hegy építését. Az ^a937 jelzetű okmányban Stöger azt javasolja, hogy a második víztározó ne kör, hanem téglalap alaprajzú legyen, mert kapacitása három helyett ötezer vödörnyi lesz és kevesebb idős fa kivágásával, jár. Rieger lakatos sok ablakot készít, a grottához ovális zsalugátereket ^a944 1785-ben a munkák már előrehaladottak, mert Pölt szeptemberben az Owal Platz-ra is virághagymát szán, rendel ^a946. Az új kaszkádokhoz még 1787-ben is készülnek ablakok ^a958, de 1790-ben, egy Stöger jelentés alapján, a kaszkádok mindkét víztornya javításra szorul, a víz a lovakra folyik ^a990. Nem tudni, hogy Miklós herceg halálának évében javították-e még a víztornyokat, ma a felszín felett nyomuk sincsen.

Az okiratok alapján nem lehet megállapítani, hogy az igen sok alkotóelemből létesített Owal-Platz-kompozíció a Bagatellel együtt milyen lehetett. Erre a dr. Örsi Károly által irányított ásatások adhatnának, adhattak tájékoztatást. A létesítésre fordított kiadásokat összegezve azonban egyértelmű, hogy a herceg szórakoztatására fordított pénz legalább öt – a Sarródra tervezettnek megfelelő – templomra futotta volna. (Elképzelhető, hogy a templomok ma is állnának.)

Sajátos jelenség, mely szerint az egyes szakterületekhez (szűkebb értelemben) tartozók ritkán veszik tudomásul a ’más’ tudományterületek művelőinek az övékre vonatkozó közléseit. Ez történt az azóta elhunyt Horányi Mátyás esetében is. Az ELTE Spanyol-tanszékének vezetőjeként írt Haydn-ról, Eszterházáról könyvet ^b56. Úgy látszik, hogy az építészettörténészek szempontjából olyannyira outsidernek tűnt, hogy észre sem vették miszerint olyan könyv, közlemény jelent meg, amely minden korábbinál részletesebb és megbízhatóbb adatokat közöl a műegyüttes fejlődéstörténetéről. (Persze tévedéseket is, mert volt, amikor Horányi hitt a ’szakembereknek’.) A könyv egyik lektora Keresztury Dezső volt, abban az időben a Széchenyi könyvtár ’színháztörténeti(?)’ részlegébe száműzve. Elképzelhető, hogy Keresztury nemcsak lektorált, hanem anyagokat, ötleteket is adott Horányinak. A könyv másik lektora Ujfalussy József. Amennyiben Horányit az építészettörténészek jó része – így Voit Pál – nem tartotta ’partnernek’, a két világhírű lektorra ’illett’ volna felfigyelni.

Amennyiben valaki a parterre nyugati oldala – a századelőn létesített rózsakert – mentén menve a ’talajt’ figyeli, mindenütt téglatörmeléket lát. A Beschreibung alaprajzait nézve itt nem lehetne téglatörmelék, hacsak nem utólag hordták ide valamilyen ismeretlen céllal. Érdeklődni kezdtem, ki tudna erre a rejtélyre magyarázatot adni. Azt a tanácsot kaptam, keressem meg Kertész Sándor bácsit, aki annak idején (a századelőn) kertészként dolgozott itt. Megtaláltam; nagyon idős volt már, alig tudott járni, de segítőkésznek mutatkozott. Kocsival elvittem a helyszínre, ahol megmutatta, hol ásatta ki IV. Miklós herceg az operaház és más épületek téglaalapjait, hogy azok ne akadályozzák az egységes rózsakert alakítását. Sándor bácsi nagyon megbízhatónak tűnt, arra is emlékezett, hogy az alapfalak milyen szélesek, mélyek voltak. Nem sokkal utolsó ’patér’-i (Fertőd lakói nevezik így a volt díszkertet.) látogatása után meghalt. Sírkeresztje szerint 1876-1967 között 91 évet élt ^c96.

Az 1784-es színezett ^{d12 d13} "Josefinische Aufnahme"-nak hazánkban csak fekete-fehér másolata ^{d07 d08 d09} volt meg. Azon a két lapján, amely a barokk táj-együttest ábrázolja, az erdőkbe vágott nyiladékoknak a mezőkön át folytatását képző allék már nem szerepelnek. (A térképről készített másolat jól áttekinthető ⁱ⁰³.) Miklós herceg a Szentmiklósból Monbizsuba vezető utat, illetve mellette az allét 1763-ban létesíttette, a vonatkozó okiratok szerint – feltehetően – nem csak saját területén ^{a667 a668 a669}. A császárnőt – úgy látszik – Monbizsuba is el akarta vinni, meg akarta mutatni, hogy kastélyának nemcsak a díszkertje, vadasparkja impozánsabb a schönbrunninál, hanem hogy Ő egyedülálló, szubordináló tájszerkezetnek ura. Eszterháza Belvederéből is messzire lehetett látni, de aki Monbizsu tető-ablakaiból nézett szét, az tulajdonosként a messze Sopronon ^b09 túli ’birodalmat’ is sajátjának érezhette. Az új allék fáit olyan következetesen irtották a földek tulajdonosai, hogy nem volt érdemes ismételten újra telepíteni ^{a674 a678} őket. Bezerédy földjén még 1777-ben is állhatott ’fasor-maradvány’, mert emberei még ekkor is irtották a fákat ^{a690 a691}. Az erdőkbe vágott nyiladékok viszont még a 19. század erdőművelési helyszínrajzain is láthatók ^{d52 d52a d53 d54 d55 d56}. Elképzelhető, hogy egyik-másik még ma is van.

Nem tudni hogyan lett a német ’prachtliebend’ szóból – Miklós herceg ’jelzőjeként’ – a magyarban ’fényes’, de kétségtelen, hogy a két szó tartalmát, jelentését tekintve jelentős a különbség. Nem biztos, hogy az, aki a pompát kedveli, egyben ’fényes’ is, aki pedig valóban ’fényes’, nem mindig pompakedvelő. Vitathatatlan, hogy amikor Miklós herceg a magyar testőrség parancsnokaként magára öltötte egy millió aranynál többet érő díszruháját, ékszereit; fényes jelenség lehetett ^b03. Mária Terézia, illetve ’kormányzatának’ ranglistáján Miklós herceg nem állt a magyar főurak élén. Megbízhatóan ’aulikus’ volt, az ország legnagyobb hitbizományának jövedelmét a császári udvari politika elveinek megfelelően költötte. Kedvelte a pompát és szinte beteges ’élnivágyása’ feltételeinek megteremtéséhez – a törvények formális betartásával – jobbágyaitól az utolsó krajcárt is elvette, hogy azt ’fogához verve’ elpazarolja. A gyakran fukarságot sejtető krajcároskodása ^a906 feltehetően abból az időből maradt meg benne, amikor – kegydíjból élve – nagyon meg kellett fontolnia hogyan lehet kevés pénzzel reprezentatív hatást kelteni. A műegyüttes folyamatos fejlesztése során ez a szinte szkizoid viselkedés indokolhatja olyan ’inveniálásait’ amelyeket Jacobynak úgy kellett megoldania. hogy a ’látszat’ lenyűgözően ’fényes’ legyen.

Stöger (és Haunoldt) tudott egy hónap alatt olyan színvonalas operaházat tervezni, amelyet – a barokk építészethez kétségtelenül értő – Voit Pál, Hefele zsenialitásához tartott méltónak. Mivel a kastély kétségtelenül az ország egyik legértékesebb barokk-rokokó építménye, Voit szerint csak azzal a feltétellel lehet Hefele művének tekinteni, miszerint a kivitelezés során Jacoby sokat rontott rajta. Nos miután bizonyítható, hogy Hefele tevékenységének csak nyomai maradtak meg a valamikori középrizaliton, Jacobyban zseniális művész perszonifikálható. Aki négy-öt – jelentős változtatásokkal járó – fejlesztéses átépítést tud mintegy húsz év során úgy megoldani, hogy az építészethez igazoltan értő szakember, professzor azt állítja, hogy az építés egy menetben kettő, illetve négy év alatt fejeződött be, az kétségtelenül zseniális alkotó.

Miklós herceg élete utolsó évtizedét a ’kalapos király’, II. József árnyékában élte. Eszterháza hercegét nem kellett elnémetesíteni, hiszen elképzelhetően egy szót sem tudott magyarul. A ’reformer’ császár felvilágosult monarchiájáért a rokokó herceg nyilván nem rajongott. Nem valószínű, hogy érezte volna a francia forradalom előszelét, de azt, hogy fia nem a művészetek, a múzsák, de sokkal inkább Mars mezején érzi jól magát azt biztosan tudta. Feltételezhetően azt is, hogy önmagával együtt életműve is az enyészeté lesz. Unokája – a majdani II. Miklós – egyrészt ízig-vérig művészetrajongónak, másrészt élv-hajhásznak mutatkozott, de előrelátható volt, hogy Eszterházát nem sokra becsüli, és ahogyan beigazolódott, úgy hagyta 'ott' mint egy üres pezsgős-üveget. (Mézesheteit a tündérszép Lichtenstein hercegnővel még Eszterházán töltötte.)

Pompakedvelő Miklós herceg Jacobyt nyugdíjasként is foglalkoztatta. A mű bemutatását, megörökítését szolgáló Beschreibung minden grafikus melléklete, festménye Jacoby rajzai alapján akkor készült, amikor már Stöger volt az építész-mindenes. (Valkó szerint Jacoby 1775-ben kérte ’elbocsátását’.) Úgy látszik akkor ’ment’, amikor a jelenleginek megfelelő kastélyállapotot megtervezte és Miklós herceg (úgy látszik) nem volt hajlandó a műegyüttes – Jacoby által barokk szellemben elképzelt – fejlesztésére vonatkozó egyéb javaslatait megvalósítani. Elment, mert alkotóként elképzelhetően nem vállalta azokat a módosításokat, illetve a kompozíció olyan lényeges elemeinek elhagyását, amelyek megvalósulásának reményében elvállalta a hercegi építészeti hivatal vezetését. Valószínűsíthető, hogy – Haydn-tól eltérően – élete vége felé csalódott volt, mert nem tudta megvalósíttatni, befejezni azt, amire képes volt, aminek reményében elkötelezte magát Miklós herceg szolgálatára. Az az építész, aki többszöri átépítés eredményeképp Eszterházát alkotta, másutt is tudott volna hasonlót teremteni és ez esetben talán 'ismert' lenne.

Úgy vélem említésre való. hogy az eddig ’értelmezett’ (ezer körüli) OL okmány közül – tudtommal – egy sincsen, amely valamilyen építészeti, művészeti tevékenységre szólóan megbízás, felkérés jellegű lenne. (A Hefele Specification nincsen az OL-ben!) Az okmányok szinte kizárólag árajánlatok, szerződések, elszámolások. (Más jellegűek az év elején a gazdaságok vezetőinek írásban is kiadott utasítások, amelyek zömmel építőanyag-előállításra, szállításra vonatkoztak ^a201.) Az 'alkotásokra' vonatkozó megbízás úgyszólván minden esetben szóbeli lehetett, többnyire az illetékes ’főtisztviselő’ közvetítésével. Vélhető, hogy sohasem fog előkerülni jelentősebb építészeti feladat megoldására vonatkozó – írásos – megbízás. (Haydn sem kapott írásos utasításokat művei megkomponálására.) Meggodolkodtatóan 'érdekes', hogy Miklós herceg nem tudott önmaga dönteni atekintetben, hogy ki volt az új operaház tervezője. Feltehetően azért nem, mert nem is érdekelte, hogy ki tervezte. Fizetett 'szakemberei' voltak, akiknek az volt a dolguk, hogy adott esetben egy hónap alatt megtervezzenek egy operaházat. Utasítást a tervezésre – valószínűleg – az építészeti hivatal vezetője kapott szóban, aki ez időben Stöger Mihály volt. Miklós herceget úgy látszik nem érdekelte, nem tudta, hogy Stöger továbbadta-e a megbízást Haunoldtnak vagy sem. Amikor Stöger kérte, (nagyon kérte) a tervező kilétének megállapítását, megbízta Mollnert az igazság kiderítésével. (Mollner 'salamoni' döntést hozott ^{a821 a822}.) Jacobynak is tudnia kellett, hogy ki volt az operaház tervezője, de nem érdemes vélekedni atekintetben, hogy miért nem nyilatkozott, illetve miért nem kérték az ő véleményét.

A sarródi templom megépítésének megtagadása, a Süttör felé esően tervezett épületek, a vue-záró templom (a Beschreibung metszeten szereplő Rudera) kivitelezésének ’elhanyagolása’, a parter menti létesítményekkel képzett torz építészeti tér elviselhetetlen aszimmetriája ^g24, a barokk térkompozíció, tájrendszer kiteljesítésének akadályozása; Jacobyt elképzelhetően arra késztette, hogy ne vállaljon további olyan kötelezettségeket, amelyekkel nem értett egyet.

Főúri, hercegi ’építész-hivatalok’ valószínűleg sok európai udvartartásnak tartozékai voltak. Akinek állítólag az volt a mondása, hogy: "amit a császár megtehet azt én is", nemcsak a császárénál nevesebb zeneszerzőt ’tartott’, hanem építészt is. Az ’udvari építészek’, más udvari művészekkel egyetemben, azonban csak alkalmazójuk megbízása alapján dolgozhattak. (Egyértelmű bizonyíték erre Hefele szerződése, amelyet Batthyány érsekkel kötött ^i10a.) Elképzelhető, hogy a megvalósíthatónak látszó művektől remélt sikerélmények arra késztettek alkotókat, hogy egy életre ’eladják lelküket’. Elgondolkodtató Haydn ’nyilatkozata’, mely szerint a herceg szolgálatában töltött idő; művei hatásának ellenőrzési lehetősége, az önkontroll, messzemenőn hozzájárult életművének kiteljesíthetőségéhez ^b92. Jacobynak hasonló írásos megnyilatkozása nem ismert, de ’állásfoglalása’, amelynek szellemében csak olyan munkát vállal, amely a 400 arany fényének megfelelő, egyértelmű. A zeneszerzőnek ilyen értelemben előnyösebb a helyzete, mint az építészé, mert a szolgai munkák elvégzése mellett ^b92 alkotásait nem nyomorítja a ’gúzsba-kötöttség’, kompozícióinak ’rögzítéséhez’ mindössze papirosra és tollra van szüksége. Amennyiben az építésznek csak szolgai munka marad és alkotásainak megvalósúlására – érdektelenség, fukarság – miatt nincsen remény, nyugdíjaztatását kéri, és csak azt készít, rajzol, vés – amihez kedve van, amiért vállalja a szerzőséget. (Nyugdíjasként ezüstszelencékre véste művét ^b46.)

Remélhető, hogy a Jacobyval kötött szerződés valamikor még napvilágra kerül. Úgy látszik, hogy Valkó Arisztid halálával megszűnt az Esterházy hercegek levéltári anyagainak intenzív feldolgozása. Amennyiben – mostanában – kerül is elő valamilyen adat, az inkább véletlenszerű.

Ahányszor megállok a Schönbrunn-i cour d'honneur-ben, annyiszor sajnálom, hogy megvalósításában nem működött közre Jacoby színtű alkotó. Igaz, hogy Eszterháza ’tákolmány’, de ámulatba ejtő, varázslatos ’csinálmány’. Schönbrunn díszudvar nem 'tákolt', de olyan terjengős térség, amelyben a benne álló, járó nem érzi magát ’fenségesség’ érzetét keltő térben. A látogatók sodródnak, ténferegnek a túlméretezett térség és az ehhez viszonyítva alulméretezett határoló építmények között ^i07a.

Schönbrunn nagy parterje igézetes hatású, ami pompázatos egynyári virágokból ’hímzett’ rokokó tobzódását illeti, azonban enyhe kifejezéssel élve is, csalás. A parter létesülése idején nem hasonlított a maihoz ^i07a. Eszterháza vadaserdejéhez, ’erdő-parkjához’, disznóskertjéhez hasonlóan szervezett részegységek ott sohasem léteztek. A mai állatkert helyén ^i07a annakidején létesített menazséria – a mintakép Versailleshez viszonyítva – legfeljebb bosquet szintű létesítmény és ilyen a többi, a parterre jobb és bal oldalán alakított ’elem’ is. A kastélyt eredetileg a mai Gloriett helyére tervezték  és Hetzendorf felé, a lejtőn létesült volna a vadaspark. Ennek nem voltak a korábbi korszakból maradt lúdláb-nyiladékai. Schönbrunnban az induláskor monumentálisnak képzelt ’álom’ túlzottan is ’józan’ valósággá redukálódott; Eszterházán – nem császári, de hercegi szinten – a viszonylag szerény grófi rezidenciából (folyamatos fejlesztéssel) párját ritkító olyan barokk-rokokó műegyüttes, tájegyüttes terv alakult, amelyben, a korszakban ismert minden alkotóelem mintaszerűen komponáltan fellelhető ^i06a. (Az összehasonlíthatóság kedvéért Versailles vonalas alaprajza ^i08a.)

Nem fordítottam magyarra a levelet, mert amint több esetben igazolódott, a fordítások könnyen ferdítésekké válhatnak, illetve tetszés szerint értelmezhetők. A levélben Miklós herceg azt javasolja sógornőjének, hogy építkezésének terveit Kisslakon helyi, pécsi kőműves-, illetve ácsmesterekkel készítesse, mert azok ugyanolyan jól dolgoznak, mint az ’itteniek’. Közli, hogy kaposvári palotáját ő is helyi meseterekkel építteti ^a740.

Nem volna könnyű megállapítani, hogy a mérnök-kőműves Stöger, illetve az udvari asztalosmester Haunoldt hol szerzett szakterületi képzést, jártasságot. Amennyiben ma egy építészmérnök azt a feladatot kapná, hogy egy hónapon belül tervezzen egy az akkori eszterházai operaháznak megfelelőt, ugyancsak gondban lenne. Elképzelhető, hogy abban az időben is léteztek különböző épületekre vonatkozó ’mintatervek’, de nem valószínű, hogy Eszterházán lett volna kéznél ilyen. Az sem biztos, hogy Bécsben volt könnyen hozzáférhető, hiszen operaház nem épült gyakran. Feltehető, hogy egy Bauschreiber, még ha igen sok mindenhez értett is, mint példaként Kühnel, nem valószínű, hogy operaházat is tudott volna egy hónap alatt tervezni. A Miklós herceg által igényes feladatok ellátására tartósan alkalmazott mérnököknek érteniük kellett a szakterületükhöz. Amennyiben nem semmisült volna meg Stöger operaháza, azaz ha ma is állna, biztosan olvashatnánk róla értekezéseket. Feltehetően arról is, hogy ’tátong-e űr’ az ismeretlen Stöger és operaháza között ^{a821 a822}.

Guba Pál ’Maurermeister’ ugyancsak érthetett mesterségéhez, ha egy év alatt fel tudta építeni az új operaházat. Szerencsére megmaradtak az épület tervei. A padló-légfűtéses és más – technikai vonatkozásokban – ugyancsak igényes megoldás igazolja, hogy Miklós herceg mesterei bármilyenekkel állták a versenyt. (A kastélyban gondosan őrzik azt a kőtáblát, amely megörökíti a Maurermeister Paul Guba nevét ^c92.)

Feleslegesnek látszik újra és újra visszatérni arra, miszerint Voit Pál Hefele-t tekinti, minősíti az új operaház tervezőjének ^b75. Tudtommal senki nem vonja, vonta kétségbe, hogy Voit Pál értett a barokkhoz, hogy meg tudta különböztetni az ocsút a tiszta búzától. Amennyiben az eszterházai operaház Hefele kvalitású mű, akkor a mostanáig ^b56 valóban ismeretlen Stöger, Hefele szintű alkotó és helye van a barokk korszak magyar művészei között. És persze Jacobynak is, hiszen feltételezhető, hogy az ’ismeretlen’ előd értett annyit szakterületéhez, mint a nálánál is ismeretlenebb utódja. (Stöger szignója nem szerepel az operaházterveken!)

Több vonatkozásban szerencsés adottság, hogy Kismarton reneszánszkori eredetre utaló kastélya és annak környezeti terepkvalitásai alkalmasabbak voltak nagyvonalúan hatásos tájképi park megvalósítására, mint Eszterháza ^d70. Európában a barokk parkok többségét – néhány esettől eltekintve – tájképivé alakították, így azok eredeti jellege gyakran felismerhetetlenül megszűnt. Eszterháza, annak ellenére, hogy parkjának úgyszólván minden művi eleme eltűnt, megtartotta eredeti, már a vadász-táj korában alakult szerkezetét. (Hazánk területén sem Gödöllőn, sem Keszthelyen nem létezett az eszterházaihoz hasonló barokk park, táj. Az eszterházaihoz viszonyítva jelentéktelen barokk parkokat mindkét helyen tájképivé alakították.)

Eszterháza különböző célra létesült építményeit a 19. század elejétől kezdve nem használták eredeti funkciójuknak megfelelően, fenntartásukat elhanyagolták, hagyták őket összedőlni. Tette ezt az a II. Miklós herceg, aki gátlás nélkül szórta a pénzt, Európa főbb városaiban, így Párizsban, ’háremeket’ ^b17 létesítve, vagyonokat nyelő ünnepségeket, vadászatokat rendezve. Becsületére legyen mondva, hogy műtárgyak vásárlására is igen nagy összegeket áldozott. Költekezéseinek sajátos voltára nagyon jellemző, hogy Mainau szigetét – a ma világhírű park-paradicsomot is megszerezte – ugyanakkor saját értékeit elhanyagolta. ’Zárgondokság’ alá került és világszép felesége – még férje életében – a kölcsönöket folyósító Rotschild báró ’kedvese’ lett ^b16. Eszterháza pedig az enyészeté.

Feltételezhető, hogy már a 19. század során kiirtották az erdőpark fáinak egy részét, az ezen áthaladó vue-allék egy-egy szakaszát minden bizonnyal  ^{c112 c113}. Az 1910-ben készült ’rekonstrukciós’ terv az I. Miklós herceg korabeli teljes park területének már csak valamivel több, mint a felére kiterjedő. A disznóskert teljesen, a vadaspark szinte teljesen hiányzik ^c201. Az erdőparkot – azt a déli végén – záró félköríves allék még ma is élnek ^{c115 c116}. Az ötvenes évek végén még állt a vadaskertbe nyíló – téglából falazott – kapuzat is ^{c117 c118 c119}. Az Owal-Platz elképzelhető helyén (már említetten) egy a Bagatelle ábrázolására emlékeztető emeletes ’vendégfogadó’ épült ^c120. Érthetően nem az eredetei elhatároltságnak megfelelően, hiszen ehhez hiányzik a faállomány. (Kérdés az is, hogy eredetileg a Beschreibungban közölt épületterv valósult-e meg, mert a "Russiai herceg" – meghiúsult – látogatása idejére épített Bagatelle faépítmény volt, a Beschreibung-ban ábrázolt pedig téglafalazatú.)

Az erdőművelési helyszínrajzokon a ’ferde’ nyiladékok úgyszólván máig nyomon követhetők. ’Tartósságukat’ illetően hasonló jellegűek, mint az ókori, avagy a római kori utak, a városok útrendszere. Valószínű, hogy a reneszánsz korszak óta többször letarolták azokat az erdőket, amelyekbe valamikor belevágták a ’lúdláb’ nyiladékokat. Az erdők felújulásakor, az újulat felnevelésekor az eredeti nyiladékokat – úgy látszik – mindenkor megtartották ^{d52 d52a d53 d54 d55 d56 d57 d61 d62 d63  d64a d65} .

Ez a tájképi kert ^{c144  c146} – amelyet átszel a Széplakra irányuló, újjátelepített négyes-hársfasor ^c147  – Fertőd városának kedvelt, értékes zöldfelülete. Újabban fenntartásáról is gondoskodnak, de a költségek csökkentésére itt-ott ’egyszerűsítették’ az együttest.

A beszakadt héjazatú, tetőszerkezetű kastély szomorú látványt nyújtott. Az is, ahogyan ’hasznosították’. Egy szemtanú leírása; 'a Sala Terrena kararai márványpadlóján töfögő traktor vontatmányáról a födém freskóján ^is05 bontott nyíláson át a díszterembe szállítószalagon juttatott gabonáról szóló', nem éppen szívderítő. A kastélyban több helyen maradtak feliratok, amelyek a kórház időszakra utaltak ^c48.

Csemetenevelés azóta nincsen az erdőpark (Lustwald) területén, de az eredeti park területéből annak talán a fele maradt meg mindössze védettként. Ebben a 60-as években még állt egy régebbi épület ^c126 és egy kőpad is. A’védett’ vagy védelemre szoruló, arra érdemes területen is építkezések folytak és félő, hogy ez a ’gyakorlat’ a jövőben sem fog megszűnni ^{c208 c209 c210 c211 c212}.

Porpáczy Aladár növénynemesítő akadémikus kezdeményezése, a kastély restaurálását célzó fáradhatatlan tevékenysége nélkül Eszterháza elképzelhetően olyan állapotban lenne, mint igen sok más értékes kastélyunk az ország különböző részein. Úgy vélem megérdemelné, hogy a kastély valamely falában elhelyezett emléktábla őrizze meg elévülhetetlen érdemeit.

A ’kastély-múzeum’ üzemeltetői a magyar kulturális értékek megismertetése, a zene rajongóinak érdekében, igen jó szolgálatot tettek. Az épület jelentős része sajnálatos módon üresen áll és a hasznosított részek sem a műalkotás eszmei, kulturális értékeivel kompatibilis módon értékesülnek. Ideje volna a hasznosításra végleges és az épülethez, a műegyütteshez méltó olyan megoldást találni, amely megfelelő színvonalú fennmaradását biztosítaná.
 

A magyar 'fő-nemesek' egy része, történelmünk jelentős szereplője. 'Létigényeik' tárgyiasult emlékei, nemzeti kulturánk integráns részei, emlékei. Eszterháza hazánk egyetlen olyan megmaradt (nemzetközi szinten is igen értékes) műegyüttese, amelynek területén az építmények mellett az eredeti barokk park és táj lényegi elemeinek egy hányada ma is reprezentálja a császárnőével vetekedő életvitel főnemesi 'kellékeit'.

A kastély jelenlegi (jelen írásom idején) ’kezelője, tulajdonosa’ a Műemlékek Állami Gondnoksága ^Bugár. Reméljük, hogy ez a szervezet jó patrónusa lesz a műegyüttesnek. (Átvitt értelemben talán az ókori római patronátusok kliensi rendszerének, avagy netán a későbbi ’kegyúri’ kötelességteljesítés szellemében.) Ismerve 'az ügyek' hazai intézésének módját, egyáltalán nem kizárt, hogy a végleges rendezéséig egynehány 'átszervezés' még bekövetkezhet.

   előző oldal