KIEGÉSZÍTÉSEK, UTALÁSOK (ad33 – ad65)

   

  ad 33.

 

Le Bon feleségével és leányával – akik énekesek voltak – együtt kerültek Esterházy herceg alkalmazásába a182. A család nagyon ’mozgalmas’ élet után (Európának több nagy-, illetve fővárosában szerepeltek), Kismartonban szándékozott megtelepedni, mert az OL-ben őrzött egyik épületterv szerint Mödlhammer a Le Bon család részére házat tervezett, épített a151.

A Színháztörténeti Múzeum egyik tékájában Eszterházáról származó díszletterveket őriznek f01 f02. (Horányi Mátyás közölte őket.) Balogh Andrással mentünk el a Múzeumba. Ő, festőművész lévén, hozzáértően, jó érzékkel nézte, vizsgálta a díszletterveket, főként azokat a szignó nélkülieket, amelyek virtuóz grafikai készségről tanúskodva a ’lavírozott rajz’ zseniális alkotójának rajztechnikájára emlékeztettek. Segítségünkre volt a polihisztor Keresztury Dezső (’részleg’-vezetőként tették ide skartba) aki valamilyen oknál fogva foglalkozott ezzel a problémával (a Mária Terézia látogatása idején osztogatott – a műegyüttest két oldalán, két irányból nézetten ábrázoló – ’árnyéktartókkal’, legyezőkkel is i07 i08 i09 i10) és azt mondotta, meg van róla győződve, miszerint a szignó nélküli díszlettervek és az ugyancsak szignó nélküli ’lavírozott terv’ Le Bon munkája. Balogh András a grafikus-festőművész – a rajztechnika egyedi sajátosságait, az alig észrevehető színezést észlelve – is úgy vélte, hogy a rajzok azonos kéztől származnak.

Voit Pál "A barokk Magyarországon" című könyvében közli F. A. Pilgram-nak a szentgotthárdi cisztercita templomhoz és kolostorhoz készített madártávlati tervét, amely szintén lavírozott tus és virtuóz technikájú i06. Annak ellenére, hogy Pilgram 1762-ben nem tervezhette, rajzolhatta Esterházy Miklós kastélyát, mivel egy évvel korábban meghalt; az ábrázolásmód bravúros volta és az, hogy Pilgram az Esterházy grófi családok többségének dolgozott, arra késztetett, hogy a szentgotthárdi tervrajz eredetijét lássam, viszonyítsam. Kapcsolatok révén sikerült a Bécs melletti heiligenkreuzi cisztercita rendházban az eredeti tervet megnéznem. Meggyőződhettem arról, hogy a két lavírozott tusrajz nem azonos mester műve.

A frissiben herceggé avanzsált 42 éves Esterházy Miklósnak (akinek grófként tilos volt építenie!) sürgős volt a kastélyfejlesztés és mivel bízhatott bátyja hozzáértésében, a tervezéssel nyilván az örökölt mestereket, művészeket bízta meg. Feltételezhető, hogy Le Bon-on kívül nem volt a közelben (a beyreuthi akadémia perspektíva-, építésztanáránál!) sokkal különb mester. Persze Jacoby is rendelkezésre állt. Jacobyról szólva talán itt érdemes megjegyezni, hogy Voit Pál – többször idézett könyvében b75 – Jacoby eltérő ’minősítéssel’ szerepel. Voit könyvének 64. oldalán ezt írja: "Kialakul azonban a XVIII. században, mint legkorszerűbb munkaszervezési forma – egyes nagyszabású építkezések, de még inkább mamutbirtokok építési ügyeinek végrehajtására – az uradalmi építési iroda fogalma és intézményes működése". Ugyanezen az oldalon: "Magyarországon az Esterházy-hercegek rendelkeztek ilyen építkezési szervezettel Kismartonban és utóbb Eszterházán (Fertőd). Az irodát itt 1756-tól Nicolaus Jacoby hercegi építész vezette".

Amikor Voit ugyanezen könyvében Eszterházáról ír (néhány oldallal hátrébb), mintha megfeledkezett volna a fenti kijelentésről. Ebben az anyagrészben már csak Hefelének van szerepe, jelentősége. (Aki egyébként 1777-ben Batthyány bíborossal kötött ’építész’ szerződést i10a.)

Azok, akik az 1994-es szombathelyi Hefele emlékkiállításon összehasonlították a Voit könyvben Hefelének tulajdonított (akkor még Süttörre vonatkozó) ’vezértervet’ e01 a Hefele rajzolta tervekkel, könnyen megállapíthatták, hogy grafikai, rajztechnikai vonatkozásban akkora közöttük az eltérés, hogy nem származhattak azonos alkotótól. A Voit által Hefelének tulajdonított operaház tervezője egyértelműen Michael Stöger, mégpedig azoknak az okmányoknak tanúsága szerint, amelyek Voitnak is rendelkezésére álltak b56 a803 a822.
A Voit könyv 64. oldalán ’hercegi építész’-nek minősített Jacoby a későbbiekben közöltek, illetve a "Magyar műemlék sorozat"-ban b79 írottak szerint: "Hefele tervén az építkezés során Jacoby, illetve Mödlhammer némileg változtatott és így egyes részleteket elrontottak", illetve: "bizonyos kisebb átalakítási munkák fűződnek nevéhez", és: "Strassburgban a herceg kíséretében tartózkodik, nyilván, hogy nevesebb épületeket lerajzoljon". Az idézettek nem egyértelműen "hercegi építész"-re jellemző tevékenységek és ezt elsősorban Voit Pálnak kellett tudnia. A Goethe ismertetésre utalva, azonban Voit is gondolhatott volna arra, hogy Miklós mindenkiénél mutatósabb ’díszleteit’ valakinek Frankfurtban is meg kellett terveznie. (Nem állítja, hogy ez Hefele volt, de azt sem, hogy Jacoby és Le Bon ekkor a herceg szolgálatában állt!)

 
 
 

 
 

  ad 34.

 
 

Merényi Lajos közleménye b25 szerint Pál herceg, nádor: "1713-ban alkotott pótvégrendeletével összes vagyonát kétfelé ossza, mely végintézkedése értelmében Ausztria, továbbá Sopron-, Mosony-, Győr- és Vasvármegye területén fekvő javait hitbizományi jelleggel József fiára hagyta,...". Ugyancsak Merényi írja: "Atyjok végintézkedése szerint az általa 1719-ben kiváltott szentmiklósi urodalom, melyhez Agyagost és Hegykőt is applicálta, ad vires investiturae az ifjabb fiúra, Miklósra szállt". Elképzelhető, hogy József, hercegként a vadászat mellett – akárcsak másodszülöttje – barokk reprezentációra vágyott és ezért a süttöri kastélyt fejlesztette, amely környezeti adottságainál fogva alkalmasabb volt nagyvonalú barokk műegyüttes alakítására, mint Kismarton.

 
 
 
 

 ad 35.

 
 

Az 1750-es évek végén, a 60-as évek elején még nem léteztek a kastély kertfelölí oldalán olyan épületek, fasorok, amelyek határolt teret képeztek volna. A barokk műegyüttesek exteriőrjeinek ’térrendszere’ azok lényeges – a reprezentatív hatást biztosító – alkotóeleme. Miklós gróf az ötvenes években, pontosabban bátyja haláláig, épületekkel nem alakíttathatott tereket, ezért viszonylag kevés pénzért olyan lugasrendszereket létesíttetett (az erdeiből kivágatott fák felhasználásával), amelyek szabad ég alatti tereket képezve reprezentatív hatást keltettek a107 a111 a147 a148 d01 g13 g15 g18 g19. Miklós még gróf korában ültettetett vadgesztenye- és hársfákat a92 g19, amelyeknek sorai a parterre mentén még ma is karakteres térhatárolók. Mivel a fák lassan nőttek, a parterre oldalán még sokáig fedett lugassor is létezett. A Babilon-kupolás kastélyt ábrázoló madártávlati rajzon a kettős fasor előtt még áll a lugas e07. Feltételezhetően a végleges kastély elkészülte idején telepítettek a ’Bogengang’ helyére harmadik fasort a parterre felé esően. Jacoby ebben a vonatkozásban is ’tervállapotot’ ábrázolt a vonatkozó Beschreibung metszeten, mert ennek megrajzolása idején a hármas – ’Berceaux’-t képző – allé fái még nem lehettek azonos magasságúak, méretűek.

Azt a lugast, illetve annak azokat a részeit, amelyek helyére a lavírozott rajzon ábrázolt összekötő-tagozatok épültek, lebontották g13. A cour d'honneurt záró – íves alaprajzú – földszintes épületek építési ideje egy Rahier régens által 1764-ben Miklós hercegnek külföldre írt (beszámoló) leveléből határozható meg, mert ebben közli, hogy a herceg hazatérte után már az új konyha főztjét eheti a226. (A konyhák, a pékség, a cukrászdák, az élelmiszerraktárak a keleti, földszintes szárnyban voltak.)

 
 
 
 

  ad 36.

 
 

Kár, hogy Rados Jenő professzor a rekonstrukció megkezdésekor ’nem ért rá’ behatóbban foglalkozni a kastély alakulástörténetével, mert akkor mindössze a vakolatot kellett volna itt-ott leverni a földszinti, illetve emeleti előterem belső, külső falairól és nyilvánvalóvá vált volna, hogy Hefele valójában mit csinált Eszterházán c03 c04. Elképzelhető, hogy Rados professzor nem találkozott Hárich Jánossal, illetve nem olvasta annak – a második világháború során írt – Eszterháza építéstörténetével foglalkozó kéziratát, amelyben közölte a Hefele Specificationt. Ebben a kéziratban közli Hárich azt is, hogy 1766-ban elkészült a lépcső, továbbá azt, hogy egy főlépcsőhöz az építőanyagot 1767-68-ban szállították b46. Ezek a levéltári okmányok sajnos eltűntek (Hárich a Specification-tól eltérően nem közölte a teljes szövegüket), ezért csak a falak, a rajtuk, a bennük megmaradt ’nyomok’ bizonyíthatnának (bizonyítanak!) hipotéziseket.

Megmaradtak azonban azok (a másutt is idézett) okmányok, amelyek a Hefele tervek alapján ezek kivitelezésére vonatkoznak. Úgy vélem, hasznos, ha e helyen, együttesen közlöm őket.

Hefele 1765-ös helyszínelései, tervei, (elszámolása) után csak 1766. júliusából ismert az első, a megvalósításra vonatkozó okmány a319, J. J. Schickh szobrász akadémikus árajánlata. Ezt a költségvetést és a témakörhöz tartozó többi okmányt ezideig senki sem értelmezte. Az okmánnyal Valkó Arisztidnek gondja volt, mert nem tudott mit kezdeni a benne szereplő Cuppel szóval. Ismeretei, illetve a megjelent tudományos igényű közlemények szerint ebben az időben, (1766-ban!) Eszterháza kastélyán nem lehetett kupola. Ezért az okmányt ismertető cédulájára Cuppel helyett Cussel-t írt a319a.

 

Schick költségvetése olyan építészeti elemeket tartalmaz, amelyek a mai kastélynak sem udvari, sem kerti homlokzatán nem képzelhetők el. Szerepel többek között a következő sor: „...die Verziehrung ob dem Eingang zur Haubdt Stiegen...”, azaz a díszítés a bejárat felett a főlépcsőhöz, (vagy a főlépcsőre nyíló bejárat felett). Egyértelmű, hogy belső Haubdt-lépcsőről van szó, mert csak annak földszinti bejárata felett lehetett a homlokzaton díszítés. Az árajánlat egyes tételei nem vonatkozhatnak a mai ’nyitott’, azaz udvari díszlépcsőre, mert csak ablakok szerepelnek benne, márpedig ajtó nélkül nem lehetett volna a nyitott főlépcső platójáról az épületbe jutni. Említésre való, hogy a Haubdt Stiegen kifejezés ebben az okmányban szerepel először, de nem a Specification írásmódjával. Nem lényegtelen, hogy az első emeletre szánt hét ablak közül három drágább, mint a többi négy, nyilván azért, mert a lépcsőház oldalhomlokzatának két-két ablaka kisebb a főhomlokzatiaknál. (Haunoldt árajánlatában az ablakok mérete is szerepel a354) Érthető az is, hogy a ’fatschadi’ második emeletének három ablaka drágább a többinél, noha kisebbek, de köröskörül ívesek.

A következő okmány a331 a J. Ressler szobrásszal kötött szerződés, amely: „...vor die Arbeith des Neuen Haubt Stiegen Gebäudes.”-re vonatkozik. Nos ebben az okmányban is szerepel a Hárich által használt Haubt Stiegen Haupt?) kifejezés, de nem főlépcsőként, hanem főlépcsőházként. Lehetséges, hogy Hárich ezt az okmányt is ismerte és ebből vette a magyarított Specification-ba a főbejárati lépcsőház kifejezést. (Figyelmét elkerülte, hogy ez nem szolgálja ’érdekeit’, mert a ’lépcsőház’ olyan épületrész, amelyben lépcső van.) Ressler pedig egyértelműen nem a ’nyitott’, hanem a belső lépcsőhöz, illetve a lépcsőház homlokzatához tartozó szobrászati elemek egy részének elkészítését vállalta 1767. márciusáig. Ezek az elemek, így a lámpát tartó gyermekek számszerint, a vázák, a falfülkék stb. nem képzelhetők el a mai udvari főlépcsőn, illetve azzal kapcsolatban.

Újabb vonatkozó okmány az a335 jelzetű, amelyben J. M. Reiff stukkátor a homlokzati díszek, így az óralap körüliek és az ez alatti hat ablakhoz tartozók elkészítését vállalja. (Az ablakok alakja meghatározott, ajtóról nincsen szó!)

Emrich kőfaragó mester vállalja, hogy: „...in dem haubt Gebau wo die Stiegen, 3 Fenster Vertachung...” 6 korinthoszi, 6 jón oszlopfőt készít, továbbá három íves ablakot a főhomlokzat második szintjére a336. (A főépületben, ahol a lépcső. Csak ablakokról van szó. A 6 korinthoszi oszlopfő ma is van a ’főhomlokzaton’, a 6 /az előzőeknél kisebb/ jón elképzelhetően a megemelt oldalhomlokzatokra került.)

Haunoldt udvari asztalos (aki az új operaház tervezőjének vallotta magát) az a354 jelzetű költségvetésében: „Auf die Haupt Stiegen 7 grosse Abgekehlte fenster Stöckh...” vállal készíteni, továbbá: „Alda oben 3 Runde aichene Fenster Stockh rings herum geschweift...”. Árajánlatában a főlépcsőre kerülő hét nagy íves (12, illetve 9 láb magassággal!) továbbá a felső három, (6 láb magas!) köröskörül íves, ablakról van szó. (Ajtó ebben az árajánlatban sincsen!) Haunoldt idézett költségvetésének van egy rendkívül fontos részlete: „...in das obern Belveder 24 Fenster Stöckh...” Ez a tétel azért meghatározó jelentőségű, mert a hosszkupolás kastélyábrázoláson a Belveder 24, a mai pedig csak 20 ablakos. (Haunoldt idézett árajánlat-költségvetésében még igen sok nyílászáró szerepel, ezek azonban nem ’illeszthetők’ a kastélymag udvari főhomkokzatára.)

Nem szorosan idetartozó az a356 jelzetű okmány, de a benne mázolásra vállalt 245 öl hosszú (egyenesben) Bogen gang, azaz fedett lugas, (egyéb méretei is ismertek a371) szintén szerepel a Babilon-kupolás műegyüttes ábrázoláson. (A mázolást W. Kauffer k.k. Akademie Mahler ! Vállalta, azaz a ’rang’ nem mindig minősíti a munka jellegét!)

Az eredeti vagy ilyenekre utaló okmányok, közlemények egy része, látszólagosan, avagy ’felületes’ megítélés alapján, ellentmondónak tűnhetnek. Effélék a ’főlépcsőre’ vonatkozók is. Hárich János a b46 jelzetű írásában azt állítja, hogy a főlépcső 1766-ban elkészült. Több alkalommal nem egyeztette kontroverziáit, nem figyelt fel azokra az ellentmondásokra, amelyek az általa közölt (azóta eltűnt) okmányszövegek közt feszülnek. (Viszont ezért tekinthetők sok vonatkozásban hiteleseknek!) Ilyen az, miszerint a fent idézett állítása szerint 1766-ban megépített lépcsőhöz 1767-68-ban szállítják a kőanyagot b46. Kubinszky professzor az 1768-as évszámot találta a lépcső egyik kőlapjának aljára vésve b64. Amennyiben Hárich talált olyan okmányt, amely szerint a díszlépcső 1766-ban elkészült (márpedig ha ezt közli, elképzelhetően volt is!), akkor ez csak a belső, a Hefele tervezte lépcsőre, vonatkozhatott. Nincsen okmány arra vonatkozóan, hogy az udvari díszlépcsőt ki tervezte, de az feltételezhető, hogy Hefele 1765-ben nem tervezett párhuzamosan belső és külső díszlépcsőt. Amennyiben perspektivikus ’Planja’ utóbbit előirányozza, úgy a csakugyan általa tervezett lépcsőház oldalhomlokzatának ablakait bizonyára úgy helyezi el, hogy a későbbi fejlesztés során ne kelljen azokra ráfalazni.

A Hárich által ismertetett okmány, amely szerint 1768-ban szállítottak lépcsőhöz kőanyagot, Kubinszky professzor közlésének, megállapításának hitelességét erősíti. Valószínűsíthető, hogy az a434 jelzetű 1768. évi okmányban szereplő nagyméretű ’posztamensek’ az udvari lépcső tartóelemei.

Az előzőekben olyan – szövegkörnyezetükből kiemelt – OL okmányrészleteket idéztem, amelyeket bizonyító értékűnek véltem. Az olvasó esetleges kétségeinek tisztázása, avagy figyelmetlenségeim kiküszöbölhetése érdekében a CD lemezes háttér-anyagban az okmányok teljes szövege szerepel a319 a331 a335 a336 a354. Ugyanez érvényes azokra a közleményekre, amelyek Hefele valódi vagy feltételezett eszterházai tevékenységére vonatkoznak.

Az írott, illetve grafikus okmányokon túlmenően a helyszíni adottságok sok vonatkozásban meghatározó jelentőségűek. A műegyüttes alakulástörténetének értelmezhetősége szempontjából ezek kétfélék; a ’felszínen’ láthatók és a vakolattal, burkolattal, földdel stb. fedettek; az át-, a ráfalazottak, a megvésettek, a kiegészítettek.

A ’feltáró’ munkákat – ha jól emlékszem – 1966-ban (32 évvel ezelőtt) kezdtük. A késztetés – többek között – egy évszám-vésetből eredt. A hercegi lakosztály előhelyiségéből a ’világító-udvarba’ menve, az ajtó kőkeretében egyenetlenség tűnt fel. Egy csavarhúzóval piszkálni kezdtem, és hamar kitűnt, hogy évszámra leltem m01 c46. Egy 1710-ben vésett évszám az 1721-ben épített kastély ajtókeretében? A ’lelet’ okozta meglepetésről másutt bővebben írtam, itt csak annyit, hogy ’figyelésre’ ösztönzött. A bontást nem a világítóudvarban kezdtem, falaira akkor került sor, amikor határozottan kételkedni kezdtem abban, hogy Hefele a kastély tervezője.

A világítóudvarban négy–ötféle szemöldökpárkány van. Feltételezhetően különböző építésfázisban keletkeztek. Amikor az udvari homlokzaton a világítóudvarban lévőkhöz hasonlókat kerestem, a díszlépcsőhöz tartozó három ajtó felett találtam a megfelelőket c29 c16. Viszonylag egyszerű profilú, egyenes vonalú, vízszintes kőhasábok. Hasonlók a kastélyon sehol nincsenek c09. Szokatlannak tűnt, hogy a világítóudvar egyik ablakára ráfalazták a rizalitokat összekötő, az udvar felől nézve egységes homloktatot eredményező épületsávot c10 (a keleti világító-udvarban is). Az ablakot megszüntették és a helyén kályhafűtő ’ajtót’ létesítettek. Az ablak könyöklőpárkánya csak részint maradt meg, fennmaradt azonban az íves záródású ablak felett a viszonylag egyszerű vakolatdíszítés. Ez, a vízszintes szemöldökpárkánnyal együtt, szinte klasszicizálónak tűnt c09. A sarokban lévő ajtó, amely felett szintén vízszintes kőhasáb a szemöldökpárkány, lefelé toldott c18a, tehát eredetileg ablak volt. (Hasonló megoldás igen sok van a kastély különböző részein m07.)

Annak érdekében, hogy a bontások során napvilágra került helyszíni leletek lokalizálhatók legyenek, alaprajzokat ’szerkesztettem’ és azokon jeleztem helyüket. A Martinelli-Mödlhammer korabeli (1720. dec. 28.) alaprajz a 16-ik században (a Kanizsaiak idején) – véleményem szerint – már létezett épületrészeket, a Nádasdyak által barokká épített kastély körvonalainak jelölésével, a középső rizalitszárny-bővítést ábrázolja m08. Az m09 jelzetű alaprajzon az 1721-ben épített ’oldalépületet’ és a kastélymagot összekötő, 1763-ban épített, a kápolna bejáratnál íves homlokzatú összekötő-tagozat szerepel. Az m10 jelzetű helyszínrajz az 1764-ben épített íves földszintes szárnyakat, illetve a Hefele által 1765-ben tervezett lépcsőházat ábrázolja. Az m11 jelzetű, a Beschreibungban Jacoby szignóval megjelent (a ’kastélymagot’, a télikertet, képgalériát és más részleteket illetően a valóságtól eltérő) alaprajz a mai állapothoz a legközelebb álló.

Amikor megfigyeléseim során egy alkalommal a Sala Terrena alaprajzi méreteit a hercegi lakosztály szobáinak méreteihez viszonyítottam, úgy tűnt, hogy a földszinti nagy terem valamivel ’hosszabb’ m81. A padlószintek alatti, a légfűtést szolgáló ’csatornák’-ban a létesítésükkor átvágott alapfalakat találtam. A világítóudvar lábazati kövei között olyan ’alakú’ is volt, amelyik nem illet a sorba. Ezek az észrevételek arra késztettek, hogy a világító udvarnak a földszinti előterem felé eső faláról leverjem a vakolatot. Ott kezdtem, ahol toldást sejtettem. Az m02 felvétel két bontásfelületet mutat. Az m03 felvételen az látható, hogy a Sala Terrena rizalitként a főhomlokzat elé lép, az m04 jelzetű pedig egy valamikori (bontott, toldott) rizalit végfalat ábrázol. (Ez a bontás-toldás – üveg mögött – ma is látható c27) A leletek alapján érdemesnek tűnt a falak teljes vakolatának leverése c04. Az eredmény többek között azt igazolta, hogy a lavírozott rajzon szereplő rizalitnak nincsen nyoma. A Hefele által tervezett ’lépcsőháznak’ megfelelő rizalitszárny, a már meglévőnek a kiegészítésével, megnyújtásával megépült m10. A már idézett 1766-os árajánlatok, számlák szerinti három nagyobb és négy kisebb ablakból azonban mindössze kettő maradt, azok is fűtőnyílássá alakítva c03 c10.

 
A korabeli okmányok szerint a valamikori középső rizalitszárny (lépcsőház) belső megvilágításához csak ablakok készültek. Amennyiben ma ellenőrizzük a nyílászárók kőkereteléseit, látható, hogy a középső főhomlokzati ajtó kivételével minden ajtó keretét utólag toldották meg lefelé c15 c15a. Ez azt jelenti, hogy amikor megvalósították a ’nyitott’ lépcsőt, első menetben csak egy ablak helyett létesítettek ajtót. Erre utalhat a mai ajtók feletti díszek közötti eltérés c16 c17 is.
 

Nem valószínű, hogy akadjon olyan ’szakember’ aki a helyszín ismeretében állítaná, miszerint a kastélymag középső rizalitszárnya (a ’lépcsőház’ és homlokzata) továbbá a rizalitokat összekötő épületsávok ’egy menetben’ épültek. Pompakedvelő Miklós korában nem volt olyan ’Bauschreiber’ aki azért létesíttetett oldalhomlokzati ablakokat, hogy azokra ugyanabban az építésfázisban falat húzasson, illetve, hogy fűtőalkalmatosságot képezzen belőlük c10. (A vonatkozó árajánlatok a319 a354 szerint e két ablak elemeinek összesített költsége meghaladta Hefelének az építmény-tervezésért kért díját!)
 

Amikor rájöttem arra, hogy a ’lépcsőház’ nyílászárói, a faltoldások, az ablak-elfalazások, az utólagos kályha-elhelyezések c23 és más, sajátos ’szabálytalanságok’ c24 arra utalnak, hogy a kastély díszudvari homlokzata nem egy építésmenetben létesült; a cour d’honneur felé eső ’gyanús’ falakat vallattam. Korábban is tudtam, hogy az oldalerkélyek oszlopainak helyet kellett vésni a díszlépcsőbe, c77 c77a c78 mert nem fértek el. Az udvari lépcső tövét vizslatva feltűnt, hogy a járda feletti lábazati kövek szokatlan elhelyezésűek. Kibontásuk után egyértelművé vált, hogy amikor a díszlépcső hátsó falazatát utólag a ’lépcsőház’-hoz toldották, ennek meglévő lábazati köveit nem távolították el c14 m101. Láthatóvá vált az is, hogy a lizénát erre a lábazati kőre ’rátapasztották’. A földszinti ’leletek’ az emelet megfelelő falfelületeinek, a falak bontására késztettek. A c11 jelzetű fénykép, a hozzátartozó értelmező szavak szerint, ugyancsak lényeges tényeket igazol. Egyértelműen azt, hogy az udvari ’nyitott’ lépcső nem a Hefele által tervezett ’lépcsőházzal’ egy menetben épült. Ezt igazolják azok a felvételek c11a c12 c13 is, amelyek szerint a lépcső elemeinek a Hefele által tervezett pilaszterek kőlábazatába helyet kellett vésni.

Amikor Miklós herceg 1767-ben kísérőivel visszatért Franciaországból (elképzelhetően az ott tapasztaltak alapján) új ötleteket valósíttatott meg. Kastélyának nem volt a francia etikettnek megfelelő ebédlőterme. Olyan terem sem akadt, amelyben a zenekar ceremóniák, Festinek alkalmával (magában a kastélyban) játszhatott volna. A cour d’honneur-ből nézve Hefele addigra elkészült lépcsőháza ugyancsak zavaró hatású lehetett m10. Miklós herceg talán ekkor döntött elsőízben úgy, hogy meglévőt lebontat. Ennek az elhatározásnak Hefele (belső) lépcsője esett áldozatul. Reprezentatív lépcsőre azonban szükség volt; magas rangú vendégeket nem lehetett mellék vagy csigalépcsőn az ebédlőbe, illetve a díszterembe vezetni. A Hefele lépcsőházhoz tapasztva, annak elemeibe vésve, 1768-ban ezért megépült az udvari díszlépcső. (A korábbi okmányokban szereplő négy lámpatartó puttó helyett ezen tizennégy szolgáltatott éjszaka fényt!) A Hefele-rizalit az udvari lépcsővel megtoldottan a korábbiaknál is kellemetlenebb konvex tömeget eredményezett volna, ezért épültek meg a rizalitokat összekötő, egységes (Babilon-kupolás, manzárdtetős) homlokzatot eredményező ’kötő-tagozatok’. Többek között azért is, mert az ebédlőtermet fűthetővé kellett tenni c23. Ezt csak kívülről lehetett megoldani. Ha másért nem, az összekötő-tagozatokra ezért is szükség volt.

 
Az elmondottak lényegét összefoglalva; Hefele belső lépcsőjét lebontották, és helyette (új terv alapján) udvari díszlépcső épült. Ez a módosítás a barokk kastélyépítészetben szokatlan (Hefeléhez nem méltó) enteriőrt eredményezett, hiányzik a reprezentáció egyik leghatásosabb eleme, a belső díszlépcső. (Igaz, hasonló megoldás Bécsben is akad.) Úgy látszik, hogy a hercegnek fontosabb volt a hatásos külső, (amely mögött jól elfért a korabeli etikettnek megfelelő étterem), mint az építészetileg ’tisztességes’, reprezentatív belső díszlépcső.
 

Mindezek után úgy látszik Hefele ’okkal’ nem sorolta fel alkotásai között Eszterházát. A mai kastélyon kevés olyan ’elem’ látható, amelynek ő a tervezője. Ezeket is részint ’rokokósították’. Az udvari homlokzat középső (hármastagozatú) traktusán a pilaszter-rend az oszlopfőkkel, a mai ajtók feletti szemöldökpárkányok, a felső ablaksor és a timpanon részint az ő munkája. (A kívülről nem látható /valamikori lépcsőház/ oldalhomlokzatainak átalakított nyílászárói is.)
 

A hosszkupolás kastélyábrázoláson e06a e08 e07 láthatók a három méternél magasabb ’vázák’ (az udvar és a kert felőli homlokzatokon), amelyeket Specificationja, illetve a vonatkozó árajánlat alapján Hefele tervezett. Biztosnak tekinthető az is, hogy Faciade tervei a hosszkupolás kastélyállapotot ábrázoltáke06a. Amikor Hefele az általa tervezett műveket felsorolta, ez a kastélyváltozat már nem létezett és mivel az újhoz nem volt sok köze, nem szerepeltette a listákon.

Mária Terézia 1773-ban, majd családja 1775-ben a hosszkupolás, manzárdos kastélynak volt vendége. A mai harmadik épületszintet elképzelhetően 1775. őszén kezdték el építeni. A hozzávetőleges időpontot több okmány bizonyítja. Amikor Hefele a nyolcvanas években felsorolta munkáit, a babilonkupolás kastély (már említetten) nem állt. Jacoby akkor kérte nyugdíjaztatását, amikor a kastély harmadik szintje már épült. Amolyan szaktanácsadóként évi 600 Fl nyugdíjjal, nemesi kúriában lakva, még évekig ’látogatta’ Eszterházát, hiszen szignója az 1783-ban készült Beschreibungon szerepel.
 

Valószínűsíthető, hogy a korabeli ’udvari’ építészek egymáshoz viszonyított ’megbecsültségét’ díjazásuk alapján értelmezni lehet. A fukar /’Fugger’/ Miklós hercegnek Jacobyval kötött szerződése ezideig nem ismert. A nagyvonalú Batthyány bíborosnak Hefelevel 1777-ben aláírt megállapodása i10 – mely szerint Hefele tartós és kizárólagos alkalmazást vállal – azonban igen. A vonatkozó okmányok szerint Jacobynak nyilván több volt (aktív korában) összesített évi jövedelme, mint amennyiért Hefele vállalta a bíboros építészeti elképzeléseinek folyamatos megvalósítását. (Jacobynak 'nyugdíjasként' közel annyi volt az évi javadalmazása, mint Hefelének aktiv 'udvari' építészként.)

 
 
 
 

 ad 37.

A lavírozott rajz középrizalitjának nyitott bejáratán át lépcső látható e02a d67. Miután a nyugati fekvésű ’világítóudvar’ falairól levertük a vakolatot, (falakat bontottunk!) toldások, kiegészítések váltak láthatóvá, de ezek nem azonosak a lavirozott rajzon ábrázoltakkal. (Egy részlet üveg mögött látható c27 c28.) Másutt megírtam, hogy a lavirozott rajzon ábrázolt középső rizalitnak nem találhatók a nyomai, azaz elképzelhetően nem valósult meg.

A fal belső oldalán Hefele 1766-ban elkészült lépcsőjének a nyoma azonban feltételezhetően ott van. Azt a tényt, hogy a Hefele terv alapján lépcsőház épült nem csupán az 1766. tavaszán írt megrendelések, árajánlatok, elszámolások, illetve az ezek alapján készült és mérethelyesen ma is meg lévő oldalhomlokzat-ablakok igazolják, hanem ezek elhelyezése, helye is.

Az emeleti előteremben, annak jobb és baloldalán (a díszterem felől indulva) egy ajtó, azután egy kályhafülke, majd újra egy ajtó bontja meg a falsíkot c23. A világító-udvar felőli falfelületeken két-két ívesen záródó ’nyílászáró’ látható, amelyek felett egyforma szemöldök-párkányok vannak, illetve amelyeknek az ívekhez illeszkedő díszítése azonos az udvari főhomlokzat három nyílászárójáéval c29. (A szemöldökpárkány is.) Az oldalhomlokzatok négy ablaka a korabeli okmányoknak és a jelenlegi adottságoknak megfelelően kisebbek, mint a főhomlokzat három (eredetileg) ablaka. A lépcsőháznak szánt középrizalit oldalhomlokzat-ablakai az eredeti funkciónak megfelelően elhelyezettek. A díszteremhez közeleső ablak a Hefele tervezte lépcsőkarzat megvilágítását szolgálta, a jelenleg kályhafülkét képző, magát a lépcsőt világította c23. Az utólag épített összekötő-tagozatba vezető (jelenlegi) ajtó helyén nem volt ablak, mert összesen hét létesült.

Az előterem belsejéből nézve az oldalfalak eredeti nyílászáróinak elhelyezését, egyértelmű, hogy azok lépcsőház ablakok voltak. Amikor a belső lépcső helyett termek létesültek, illetve amikor a külső lépcső megépült, a nyílászárókat (két ütemben) átalakították. Az első menetben az eredetileg a galériát megvilágító oldalsó ablakok és a középső főhomlokzati ablak helyén ajtókat létesítettek c23 c29. Ezek jelenlegi kőkeretelése eltér a megmaradt ablakokétól. A külső főlépcső (az egyik kőlapjába vésett évszám szerint) 1768-ban épült; feltételezhetően a rizalitokat összekötő (az egységes udvari homlokzatot eredményező) tagozatokkal egyidőben. (Ezeket a tagozatokat ráfalazták Hefele ablakkereteire, az ablakokból olyan fülkéket képezve, amelyekbe kívülről fűthető kályhákat helyeztek c29 c23.) A világítóudvar első emeleti padlószintjének magasságában külső folyosót építettek c04. (Többek között a fűtéshez.) Feltételezhető, hogy a főhomlokzat két szélső ablakát később alakították ajtóvá, mint a középsőt, kőkeretelésük nem azonos. Megmaradt az eredeti ablakok talp- vagy könyöklő-párkányainak helyén a vízszintes metszlap, utólag toldották meg lefelé a kőkereteket; ablakból ajtót képezve c15 c15a 18a. A nyílászárók módosításának időbeli eltolódását látszik igazolni az is, hogy a középső ajtó felett barokk részarányos, a (Hefele korabeli motívumot kiegészítő) díszítő elem, míg a két szélső ajtó feletti rokokó.

(Korábban már leírtam, hogy a homlokzatnak ez a része már újravakolt, -festett volt amikor észrevettem, hogy a díszlépcső lábazati kövei mögött ott vannak az eredeti Hefele-féle lépcsőházé c14, azaz hogy a lépcsőt utólag applikálták a középrizalit falához, falába. Ennek ellenőrzésére, bizonyítására megbontottam a helyreállított falrészletet. A bontás igazolta, hogy a lépcső kőelemeinek utólag véstek helyet a meglévő lépcsőházfalba, illetve azt, hogy az összekötő-tagozatokat szintén utólag ’kötötték’ ebbe c11 c11a c12 c13. Az ablakoknak ajtóvá alakítását mutató, illetve az ezt bizonyító korabeli bontások láthatóvá tételének igazolásához nem vertem le a vakolatot, mert ezt az eredeti ’fejlesztést’ egyrészt más alakítások is bizonyították, másrészt mindig akadhatott valaki, aki illetékes helyen jelenteti, hogy a ’kutatómunka’ nem tervszerű, nem idejében végezték, és az utólagos bontás ’népgazdaságilag’ elfogadhatatlan pazarlással jár.)

 
 
 
 

 ad 38.

 

A "Jacoby del. et aedif" szignójú kastély-alaprajz "Explication"-jában d09a az szerepel, hogy a nyugati szárnyban a 13-22 számozású helyiségek: "Drey compl. Wohnungen Für Vers. Herrsch". Kiegészítésként: "Ab von No 13. erhöht sich das Schloss mit 2. Stokw.", továbbá a keleti szárnynak 44-52 számozású (Wie oben bemeldte 3 Herrsch. Wohn.) és az ezek feletti emeleti helyiségekkel együtt összesen hat főúrnak szolgáltak lakásul. Elképzelhető, hogy Miklós herceg udvartartásának színvonalához; a hangversenyek, operaelőadások ’méltóságához’ hat főúr (esetleg családjukkal) úgy tartozott, mint az enteriőrök díszei. A városi palotákban, a hozzájuk tartozó magánszínházakban a ranghoz illő társaság jelenléte nem volt gond, a Fertő mentén magánosan álló kastélyban annál inkább. Úgy látszik Miklós herceg nemcsak zenészekről, színészekről, énekesekről gondoskodott az előadásokhoz, hanem közönségről is.

Csak félig-meddig tartozik ide, hogy a Festinekre várt városi polgárok nem igen éltek a herceg meghívásával, noha Rahier régensnek is gondoskodnia kellett volna vendégekről a552 a583 a586 a589. A jobbágy-ifjúsággal más volt a helyzet, azokat a bírókkal, zászlókkal együtt úgy ’rendelte’ a herceg a Festinekre, mintha a jelenlét, a tánc, uruk ordítva dicsérése robot-kötelesség lett volna a587 a590 a594.

 
 

 
 

 ad 39.

 

Utólag nem lenne könnyű megállapítani, hogy a Hefele-komplexus valójában hogyan jött létre, miért terjedt, terjed. Hárich kiválóan értett németül, ezért értenie kellett volna a Specification-t is. Azon túlmenően, hogy levéltárosként a munkaadója műegyütteséhez méltó alkotónak a megtalálására törekedett, azt is fontosnak tarthatta, hogy kutatói tevékenysége feltűnjön a szakterületet művelők körében. Sajnálatos azonban, hogy éppen az a kutató vezette tévútra az Eszterháza történetével foglalkozókat, akinek rendelkezésére álltak azok a levéltári okmányok, amelyeknek szabatos értelmezésével a műegyüttes fejlődéstörténete tisztázható lett volna a319 a331 a335 a336 a354. Mivel egy németül alig vagy egyáltalán nem tudó kutató nem állapíthatta meg, hogy a Specifikation ’ferdített’, óhatatlanul tévútra került a292 b46.

 
 
 
 

 ad 40.

 

A mintegy ezer írott OL okmány tematikus, időrendi rendszerezés nélkül nem használható hatékonyan. ’Táblázatok’ nélkül az okmányok áttekinthetetlennek tűntek. A már említett Németh Györgyné készített táblázatokat, rendkívül nagy türelemmel, hozzáértéssel, alapossággal. Amikor szükségesnek tűnt, újraolvasta az eredeti (lúdtollal, gótikus betűkkel írt) okmányokat. Mivel a korabeli írnokok a betűket eltérő módon írták, azonosította a kiejtésüket tekintve megegyezőket, és ezeket rendszerezte i02.

A táblázatok jellegüket, céljukat tekintve eltérőek. Az ’alaptáblázat’ témakörökre bontottan, időrendben tartalmazza az OL okmányokat, azok néhány-szavas tartalmával kronológia. Ennek a táblázatnak a beható tanulmányozása, az adatok közötti logikus összefüggések keresése, majd a teljes szövegű eredeti okmányok egymáshoz viszonyított értelmezése több lényeges felismeréshez vezetett. A színezett táblázat jó harminc évvel ezelőtt készült, ezért több (később előkerült) okmányt nem tartalmaz.

Más táblázatok az építés során rendelt, készített, szállított, felhasznált építőanyagokat tartalmazzák h01. Ezek közül egyrészt a folyamatosan előállított, másrészt az időszakosan, rövid idő alatt szállított építőanyagok mennyiségéből lehet az építési folyamatokra, illetve tartamokra következtetni. Amennyiben (példaként) 1778-ban rendkívülien sok tetőcserepet szállítottak, feltehető, hogy abban az évben jelentős építési szakasz fejeződött be.

 
 
 
 

 ad 41.

 
 
A Haunoldt-féle (a Belvedere 24 ablakára vonatkozó) okmány 1766. decemberi keltezésű a354, tehát az ablakok legkorábban, 1767-ben kerülhettek Hefele terve alapján a helyükre. (Van közlemény, amely szerint Hefele terve már vagy még 1765-ben megvalósult b66.)

A Babilon-kupolás kastély Belvedere ablakai nincsenek egy magasságban. A főhomlokzati ablakok a timpanonok felett, az oldalhomlokzatiak a timpanonok magasságában vannak e07. Ez azt jelenti, hogy ezeken az oldalhomlokzati ablakokon (a padlószinten állva) ki lehetett látni. A mai Belvedere ablakain csak megemelt szintű emelvényen állva lehet kinézni. A nyugati fekvésű világítóudvarból nézve a Belvedere oldalán van egy a babilonkupolás állapotnak megfelelő olyan ablak, amely (helyét tekintve) a kilenc oldalhomlokzatos ablakosztásnak felel meg c21.

 

 
 
 
 

 ad 42.

 

A balusztrád-tagozatok jelentős hányadát csak a helyszínen lehetett ’méretezni’, mert az épület ’szabálytalanságai’ csak így voltak követhetők. Jó példa erre a cour d'honneur jobb- és baloldali ’íves’ tagozatainak az oldal-épületekhez való csatlakozásai közötti eltérés. A c30 és a c31 jelzésű kettős képek mind a balusztrád tagozatok, mind a falpillérek közötti falsávszélesség különbözőségeket jól érzékeltetik. A balusztrádok hangsúlyos, kiemelt elemeinek elhelyezésekor c35 c32 nem törődtek azzal, hogy azok többszörösen ’szabálytalan’ homlokzatok fölé kerültek úgy, mintha egységes terv alapján épültek volna. Az eredeti (1721-ben épített) önállóan álló ’szórakozóházak’ 13 ablakosok voltak. A széleken egy-egy háromablakos egység enyhén eléjeugrott a középső hét ablakos résznek c33. Az udvari homlokzaton másutt van a kiemelt ’középmotívum’ mint a kertin c34. A kamarakert felőli oldalhomlokzatról készített felvételen jól látni, hogy a parterre felöli első négy ablak között nagyobb a tengelytávolság, mint a többi ablak esetén. Ezt az eltérést (amely több mint egy méter), mutatja a c36 jelzésű felvétel. A Beschreibung vonatkozó metszetén ezt a különbséget nem ábrázolták e12

 

A baluszteres koronázó-párkányú  a642 háromszintes kastély feltehetően 1778-ban készült el, mert ebben az évben szállították az új tetők befedéséhez szükséges cserepet h01. Miklós herceg 1777. jún. 3-án kelt szigorú utasítása, mely szerint téglát más épülethez személyes engedélye nélkül nem lehet szállítani, arra irányul, hogy a harmadik szint sürgősen elkészüljön a700.

 

 
 
 
 

 ad 43.

 

Pál Antal herceg azon túlmenően, hogy sokat áldozott a kultúra, a művészetek, ezen belül az udvari zenei élet fejlesztésére b56, a majorátus gazdasági ügyeinek rendezése céljából különböző intézkedéseket tett b88. Elzálogosított birtokokat visszaváltott, felesleges, egyben költséges építkezéseket leállított, hasznot-hajtó, manufaktúrákat létesített, fejlesztette a majorgazdaságokat, korszerűsítette a mezőgazdasági termesztést. Arra törekedett, hogy a majorátus a monarchia gazdaságilag fejlettebb területein fekvőkhöz hasonló termelékenységűvé váljon b88, hogy jobbágyainak jobb létfeltételeket biztosítson. Öccse, Miklós herceg ’uralkodása’ idején mindennek szinte az ellenkezője történt b88. Valószínűsíthető, hogy Miklós herceg nem azért szüntette meg a manufaktúrák jelentős részét, hogy ezzel az ország gazdasági fejlődését tudatosan gátolja, hanem azért mert nem szolgálták reprezentációs törekvéseit. Nem volt érdeke, hogy a manufaktúrák korszerűsítésével, az elavult mezőgazdasági termesztés fejlesztésével, nagyobb jövedelemhez, több pénzhez jusson, mert bátyja takarékoskodása, előrelátó gazdasági intézkedései következtében a hercegi ’kincstár’ nem szenvedett hiányban. Esterházy Miklós (grófként) 42-éves koráig, igen szűk anyagi lehetőségei között, nagyon ’ráéhezhetett’ a korlátokat nem ismerő, pazarlóan fényes főúri életre. Hercegként gyakran szinte szkizofrén módon élt. Elképzelhető, hogy az egyik oldalon krajcároskodó fösvénysége, a másikon határtalan költekezése; léte, előélete kettősségének volt a következménye. Mária Teréziának, illetve tanácsadóinak (a történelem tanúsága szerint) az volt a célja, hogy legyenek olyan magyar főurak, akik büszkék arra, hogy amit a császár megtehet, azt ők is d27. Amíg gazdag főuraink ezt igyekeztek igazolni, a császári kormányzat megelégedéssel vette tudomásul, hogy a ’magyar tartományban’ nem manufaktúrák létesülnek, hanem igen költséges kastélyok. A leggazdagabb magyarországi főurak, élükön különösen I. és II. Esterházy Miklós herceg, pazarló életmódja párját ritkító. Pompakedvelő Miklós életének első részében; unokája, II. Miklós életének második felében (többek között) ezért élt korlátozott anyagi ’keretek’ között.
A 18. században (szerencsére) a magyar bírtokos főurak többsége nem 'pompakedvelő' Miklós módjára élt, 'gazdálkodott'. Az ország gazdasági fejlődése, a népszaporulattal párhuzamosan jelentősen javult, növekedett.

 
 
 
 

 ad 44.

 
 

A könnyező gombára való tekintettel a kastélyból minden olyan faanyagot el kellett távolítani, amely fertőzött lehetett. A földszinti helyiségek padlózatát; a parkettát, a vakpadlót elégették. Mivel a falakról el kellett távolítani a faburkolatot; láthatóvá vált az az óta részint rekonstruált ’chinoiserie’ (sinoázri) falfestés. A hercegi lakosztályban a falak egy részén ez a díszítés felújításra került

Mivel a volt hercegi lakosztály (földszint, nyugati fekvés) rekonstrukciójára viszonylag későn került sor, ebben az épületrészben mindenféle feltárás lehetővé vált. Vonatkozik ez az idetartozó ’világító-udvarra’ is.

 

 
 
 
 

 ad 45.

 
 

A különböző helyeken végzett falbontások során hamar kiderült, hogy a téglák rendkívülien eltérőek. Más-az anyaguk, a színük, a méretük és eltérőek a rajtuk lévő betűjelölések, monogramok. Ezek egyrészt az égettetőre, másrészt az égető-kemencékre utalóak i14 i15 i16. A téglákról készült fényképfelvételek sajnos nem kifogástalanok, a téglák betűjelölései, méretei utólag nem határozhatók meg egyértelműen. (Kár, hogy senki sem őrizte meg őket, mert az esővízszikkasztó aknákéktól, kutakétól eltekintve úgyszólván pótolhatatlanok.) Talán itt érdemes megjegyezni, hogy Miklós herceg, amikor csökkenteni akarta a szállítási költségeket (mivel a jobbágyok többnyire darabszámra kaptak fuvarpénzt) a szokásosnál nagyobb-méretű téglát égettetett a427. Találtunk ilyeneket; azaz a megnövelt méretű téglák alapján is lehet az építés idejére következtetni. (A kőműveseknek gondot okozhatott a különböző méretű tégla, de /több szabaddá tett, bontott falfelület láttán/ úgy látszik a falazás minősége nem játszott szerepet az építés iramára való tekintettel.)

 

 
 
 
 

 ad 46.

 
 

A nyugati fekvésű víznyelőbe c37 (a falból kiforduló) ejtőcsatornán át lehetett bejutni úgy, hogy nem kellett a jelenlegi járda alatt lévő fedlapját kibontani c39. Amikor a barokk alaprajzot eredményező rizalitszárnyakat hozzátoldották a téglalap alaprajzú épülethez, akkor az ennek a falában lévő ejtőcsatornának a víznyelő-aknába vezető szakaszát át kellett alakítani. Az átalakított állapot a fényképeken jól látható c38. A víznyelők különösebb kártétel nélkül (járdabontással) ma is hozzáférhetők és belőlük olyan téglák véshetők, amelyek az építés idejére utalnak.

 
 
 
 

  ad 47.

 
 

A padlószint alatti (a légfűtést szolgáló) boltozott csatornák egy részét már I. Miklós herceg idején megépítették. (Az új operaházat is részint légfűtéssel temperálták.)

A Sala Terrena-ban a Nádasdyak korában valószínűleg nem voltak kályhák és a Martinelli féle átépítéskor sem létesültek ilyenek. Ott, ahol az emeleten kandallók vannak, a földszinten díszes, szökőkutas falfülkék láthatók. (Elképzelhető, hogy egymás felett nem is lehet /a kéményekre való tekintettel/ kandallókat létesíteni.) A süttöri kúriát a Nádasdyak főként (feltételezhetően) vadászati célokra használták és ezért a földszinti termet télen nem is kellett fűteni.

A légfűtés-csatornák viszonylag nagy keresztmetszetűek, kúszva végigjárhatók. Feltehetően többször átépítették, kiegészítették őket. Amikor a Sala Terrena padlófűtésének megoldásához átvágták az alapozófalat, az a csatornajáraton belül látható maradt. Ez a terméskőalapfal helyben oltott mésszel készült, azaz igen régi c43. A légcsatorna másként épített terméskő-, illetve téglaalapfalat is metsz. Az alapfalak építő- és kötőanyagainak különbözősége arra utal, hogy eltérő időszakokban létesültek c61 c62 c63 c64. Mivel a légcsatorna nem metszett minden alapfalat, hasznosnak tűnt a volt hercegi lakosztályon keresztül az alapfalakat metsző árkot ásni. A kutatóárokkal feltárt alapfalak megerősítették a légcsatornával átvágottak láttán képzett hipotézist, miszerint létezett egy olyan épület, amelynek a szélessége (észak-déli irány) négytengelyes, kelet-nyugati irányú hossza (két ütemben építve) tizenegy tengelyes. A szintenként egy-egy szobát képző rizalit-szárnyakat utólag toldották a téglalap-alaprajzú épülethez. A c44 jelű fénykép azt a részint terméskő, részint tégla alapfalat ábrázolja, amely a Sala Terrenatól nyugati irányban fekvő első és második (sarok) szoba között van; a c45 jelű csak téglából falazott pedig a ’reneszansz’ épület és a hozzátoldott barokk rizalitszárny közötti.

 
 
 
 

  ad 48.

 

A ’világító-udvar’ c07 falainak szabaddá-tétele, a falak bontása több korábban nem ismert építő, átépítő, kiegészítő munkára utalt. Az első (már másutt is említett) meglepetést a földszinti ’előszobából’ (a Beschreibung ismertetőben 33-as számmal jelölt 'Antichambre') a világítóudvarra nyíló ajtó kőkeretébe vésett 1710-es évszám jelentette c46. (Elképzelhető, hogy az akkor zálogban lévő, nyilván lakatlan kastélyban kurucok, avagy labancok tanyáztak és az egyik unatkozó, véste az évszámot. Arra, hogy a környéken portyáztak katonák, több okmány is utal a7 a8.) Ha semmi más, de az 1710-es évszám indokolttá tette a vakolatverést.

Az alábbiakban arra törekszem, hogy a toldásokat, bontásokat létrejöttük feltételezhető időrendi sorrendjében ismertessem. A mai Sala Terrena utólag ’alakult’. Egy valamikor kelet-nyugat irányú, folyamatosan épített, főfalat megbontottak és az eredeti falsík elé 25-35 cm-re (nem emlékszem a pontos méretre) ’előugró’, barokk homlokzatrizalitot építettek. (A bontás, toldás fényképen látható c05 és az ennek megfelelő, a Martinelli-Mödlhammer alaprajzon is d02a). Ezzel a három-tengelyes barokk jellegű homlokzatmódosítással jöhetett létre a cseh-süveg boltozatú földszinti terem. Padlószintje alacsonyabb a tőle jobbra-balra lévő szobákénál. A földszínti, illetve az emeleti díszterem annyival nagyobb (észak-déli irányban) a szomszédos szobáknál, amennyivel homlokzatuk a valamikori főfal síkja elé lép.

A világító-udvar vakolatának leverése előtt ismert volt, hogy a szélső rizalitszárnyakat utólag építették. (Vízejtő, víznyelő c40 c41 c42.) Valamilyen oknál fogva ezek ablaktengely-távolsága valamivel kisebb, mint a régebbieké, illetve – amint ezt a Martinelli-Mödlhammer féle alaprajz mutatja – a rizalitszárnyak déli irányban lévő ablakai szokatlan módon csatlakoznak az eredeti haránt-főfalakhoz c47 . (Többek között ezek a ’szabálytalanságok’ utaltak /a bontás előtt/ arra, hogy a rizalitok utólagos toldások d05.)

Kérdés, mikor épültek a csigalépcsők? A feltárás azt igazolta, hogy a rizalitszárnyak megépítése után, mert egyrészt ezekbe, másrészt az ős-épület falába véstek 'helyet' megvalósításukhoz c49. A d03b jelzésű Maertinelli-Mödlhammer alaprajzon azt látni, hogy a csigalépcső a főfalakba ’mélyített’. A c50  jelzésű felvételeken jól észlelhető, hogy a csigalépcső ’háza’ a harmadik szinten kisebb átmérőjű, mint az elsőn, illetve másodikon. Ez részint abból adódik, hogy a harmadik szinten együtt épült (utólag) a főfalakkal c206. A kétszintes csigalépcső megépítését megelőzően az akkori főhomlokzat-falon övpárkány futott körbe cx1. Ezt – valamikor – leverték c51. A csigalépcső falába esően az övpárkány-téglák kötőelemként azonban ott vannak c52. A csigalépcső utólagos megépítését a c54 c55 jelzésű fényképek is jól igazolják. A c56 c57 jelzésű képek olyan boltíveket; elfalazott, átfalazott volt ablakot, ajtót sejtetnek, amelyek a csigalépcső megépítése előtt a reneszánsz toldásnak, illetve a barokk rizalitszárnynak voltak homlokzati elemei.

A csigalépcsők belső falait is több helyen szabaddá tettük, bontottuk. A kastély-főfalak az eredeti vésés során, több helyen olyan ’vékonnyá’ váltak, hogy átszakadtak. (A feltárás során, a hézagokon át a volt hercegi lakosztályba lehetett látni.) Feltehetően már a megépítés idején is adódtak falomlások, ezért a belső falakat kútfalazás-szerűen oldották meg c58. Ahol erre sem volt hely, ott tetőcserepeket használtak c59. A c60 jelzésű kép jobb szélén látható az eredeti falnak az a függőleges csíkja, ahol a csigalépcsőnek helyet biztosító bevésést megkezdték.

 

A Martinelli-Mödlhammer alaprajzon a középső rizalit nem szerepel, a csigalépcsők igen. A szélső rizalitoknál rövidebb középrizalitot ezek szerint utólag építették, az övpárkányt erre átvitték; nyomai rajta vannak c02 c08. Az övpárkányt elképzelhetően akkor verték le, mikor Hefele tervei alapján megépült a reprezentatív lépcsőház, mert ennek oldalfalán már nem volt övpárkány c08.

A helyszínen (üveg mögött), illetve a fényképeken jól látható, hogy a középrizalit haránt irányú falát utólag toldották a rizalitfalhoz. A középrizalit északi oldalának zárófala (valamilyen időtartam során) biztosan ez volt, mert a lábazati kő ’befordul’ a végénél c06 cx2 Nem találtam magyarázatot erre a ’megoldásra’, annál inkább nem, mert a második szinten, a ’függőfolyosó’ felett, egy méternyi magasságig még látható egy szakasz ebből a falból, ezután közvetlenül csatlakozik a Hefele féle lépcsőházfal az eredeti rizalitfalhoz. (A földszinti előterem belső oldalfalain is meg kell lennie e végfal nyomának.)

A ’világító-udvarok’ körbefutó folyosóit akkor létesítették, amikor a rizalitokat összekötő szárnyak (illetve a Hefele-féle belső díszlépcső helyett) az előtermek megépültek. Ekkor kellettek a kályhák, és az, hogy ezek kívülről fűthetők legyenek. Talán itt érdemes megemlíteni, hogy minden kályhát ’kívülről’ lehetett fűteni, tisztítani és ez a kívánalom, gyakorlat sajátos építésmódot tett szükségessé. A kívülről történő fűtés lehetőségét (egyik megoldásként) olyan négyhelyiséges tömbök biztosították, a melyek közül a ’belső’ sarokszoba ’antichambre’ volt.

Ahogyan ez Eszterházán igen sok esetben megfigyelhető, a barokk korszakban is létezhettek előre-faragott, ’típuselemek’. A valamilyen ’típus’-szintmagasság áthidalásához készített csigalépcsők nem mindig értek a megfelelő padlómagasságra. A ’típusméretek’ (példaként) a szobrokra is vonatkozhattak. A koronázópárkány balusztrádjain álló szobrok közül fényképeztem 1710-es évszámmal jelöltet e16, azaz ez a szobor korábban készült, mint a ’Martinelli féle’ kastély! (A Beschreibung metszetein a koronázópárkány szobrai még nem szerepelnek!)

 
 
 
 

 ad 49.

 
 

Hefele Menyhért eszterházai közreműködését, illetve e tevékenység kastély-karaktert meghatározó jelentőségét, a vonatkozó közlemények többsége indokolhatatlan vélekedésekre alapozza. A tényeket módosító, hamisító vélekedések az eredeti okmányok következetes értelmezésével közömbösíthetők.

Az egyetlen – Hefele szignójú – okmánymásolat, amelyet dr. Hárich János hercegi levéltáros közölt Eszterháza műtörténetét ismertető 1944-es keltezésű kéziratában b46 nem található az OL vonatkozó okmányai között. Az eredeti, a jelzett kéziratban idézett más okiratokkal együtt, átmenetileg vagy véglegesen eltűnt.

E ’Specification’ keltezése; 1765. december. (Az okmánymásolat teljes szövegét Valkó Arisztid a Művészettörténeti Értesítőben is közölte b52, megtalálható az a292 jelzet alatt is. Itt csak a tények tisztázása céljából lényeges részletek szerepelnek) "......Riss, worzu dann auch ein Modell zu der Gallerie und Stiegen in gleicher grösse verfertiget 60 Fl. Mehr einen neuen doppelten Riss zu der Faciade und Haupt Stiegen gemacht 17 Fl. .....Abermahl einen neuen doppelten Riss zu der Faciade und Haupt Stiegen gezeichnet 12 Fl. ...." Hefele a fentieken kívül egy a kőfaragók munkájához szükséges – természetes méretű – oszlopfő-rajzért 4 Fl-t számol el. Elképzelhető, hogy nem túl sok munkát ölt a homlokzat és főlépcső ’rajzába’ (nem használta az ’inveniálás’ kifejezést!), ha annak egyik változatáért 17, a másikért 12 Fl-t (azaz utóbbi esetben három oszlopfő rajzának megfelelő) összeget kért. Hefele kiszállásokért, egy nagy perspektivikusan rajzolt tervért jelentősebb összeget számolt el. Hárich ennek a német nyelvű okmánynak magyarra fordításakor – amint erről már volt szó – ’ferdített’ és ez súlyos következményű vélekedésekhez vezetett. Valószínűsíthető (másutt erről írtam), hogy két helyen a Stiege szó elé a ’Haupt’ szót Hárich írta, mert Hefele a korabeli írásmódnak megfelelően a ’fő’ szónak német megfelelőjét ’Haubt’-nak írta.

 

Szerencsére szép számmal maradtak meg az OL-ben olyan okmányok, amelyek a Hefele terv kivitelezési munkáihoz készültek és ezek alapján egyértelműen meghatározható, hogy a Hefele által ’gezeichnet’ megjelölésű ’inveniálás’ mire vonatkozott. (A gezeichnet szót azért tettem idézőjelbe, mert Voit Pál ez esetben nem követelte az invenit kifejezést, mint Jacoby esetében.)

Az alábbiakban több alkalommal ismételek már közölt okmányrészleteket, mert fontosnak tartom, hogy a Hefele tevékenységére vonatkozók egy helyen, időrendi sorban szerepeljenek.

A Hefele terve, modellje alapján végzett munkákra vonatkozó első okmány 1766. julius. 14-i keltezésű; kő, illetve gipsz munkákra vonatkozó árajánlat. Az ajánlattevő J. J. Schickh Sculbdor Accademiker a319. Az árajánlatból – itt – csak a lényegesnek tartott eredeti szöveg-részleteket közlöm. "....laut das Modell solle gemacht werden...., 2 grossen Was auf die Cuppel.... (Valkó az eredeti céduláján ’Cussel’-t írt! a319 kép).... Ein ovall fenster under der Cuppel sambt einer Wase..... frondaspicium mit 3 figuren....laut models....., 3 Finster an der fatschadi in 2tn stockh (30 Fl)..., deto 3 finster in Ersten Stokh (25 fl.)... deto 4 finster in Ersten Stokh (18 Fl).... 6 Remische Capidel (30 Fl).... 6 Vasi auf Galerey (25 Fl)... 6 jonische Capidel... schildter zum bordall.... Verzierung ob dem Eingang zur Haubdt Stiegen.... 4 Kindl auf der Stiegen.... 4 Figuren....ob denen Nischen.... 6 finster und dieren ob deren stiegen.... 20 Capidell von Gips...."

Valkó ezt az okmányt – némi szövegeltéréssel – 1955-ben a "Művészettörténeti Értesítő" az évi első számában közölte. Annak igazolására, hogy az eredeti okmányok szövegét mi módon ’magyarította’, illetve hogyan kerültek tévútra azok, akik az eredeti okmányt nem olvasták, nem értették, nem értelmezték; álljon itt annak a319 Valkó szószerinti ’magyarítása’: "1766. julius 14. Johan Jacob Schickh, akadémiai szobrász, költségvetést nyujt be kő- és gipszmunkákra. Vázákat, ablakkeret díszeket, az épület homlokzatra hadiékítményeket és modell szerinti ornamentikát tervez. A homlokzat többi ablakának keretdíszét is kidolgozza. Római és jón oszlopfőket farag s a főbejárat díszítményeit alakítja. A galériára hat vázát farag. A lépcsőkre gyermekalakok, míg a főbejárat fölé egy nagy és gazdag ornamentika készül. A faragások munkadíja 2100 forint." Úgy vélem mindjárt itt érdemes megjegyezni, hogy nem Schickh dolgozta ki, alakította, faragta stb. a különböző kőanyagokat, mert ő nem vett fel, nem kapott előleget. Miklós herceg több alkalommal kért árajánlatokat olyan mesterektől, akik valójában nem kaptak megbízást a kivitelezésre. Elképzelhetően azért, hogy ’tájékoztató irányárak’-hoz jusson.

Valkó nem fordította a ’lauth des modell’ kifejezést, noha ugyanebben az ’adattár’-ban közölte a Hefele Specification-t, amelyben szerepel a ’Modellen’ szó. Magyar szövege szerint Schickh ’tervezett, kidolgozott stb.’, noha ilyen szavak Schickh árajánlatában nem szerepelnek. Hefele megrajzolta, megtervezte, a lépcsőház, illetve homlokzatának szobrászati részelemeit is. Nem szerepel azonban az, hogy a kupolára két nagy vázát (8 láb, kb 2.5 m), a kupola alá ovális ablakot vállal készíteni. Valkó más okmányok esetében sem fordította a "Cussel", azaz ’Cuppel’ szót, mert saját, illetve azok véleménye szerint, akik részére fordított, kupola Eszterházán nem létezett. Azt sem tartotta szükségesnek lefordítani, hogy a szobrász az ablakokat milyen ’csoportosításban’ szerepelteti, illetve hány oszlopfőt vállal faragni, mert sem az ablakok, sem az oszlopfők nem ’illenek’ a mai homlokzat-tagozatokhoz. Sajnos az "ob den Eingang, zur Haubt Stiegen" meghatározást sem fordította, mert ’a bejárat a főlépcsőhöz’ kifejezés végképp ellentétes lett volna mindazzal, amit ő és sok ’Eszterháza-tudós’ az 1766-os kastélyállapotról ’kinyilatkoztatott’. Valkó nem közli magyarul, hogy Schickh a lépcsőre négy gyermek alakot vállal faragni, hiszen mindenki tudja, hogy a jelenlegi udvari díszlépcsőn tizennégy tart lámpást. Azt persze fordítja, hogy a galériára hat vázát farag, mert azok lehettek akárhol, de azt, hogy a fülkék fölé négy figura kerülne ékítményekkel, már nem, mert ilyen fülkék ma nincsenek. A "6 finster und dieren ob deren stiegen" az emeleti díszterem északi falában (a lépcső ’felett’) ma is ott vannak. (Az alábbiakban közölt okmányoknak – Valkó szerkesztette – magyarított ismertetéseit nem közlöm, azok többsége is prejudikáltan félrevezető.)

Amennyiben az Eszterháza-történettel foglakozók közül egy is értelmezte volna – a Valkó által közölt – Schickh árajánlat eredeti szövegét, rájött volna arra, hogy Hefelét nem lehet kastély-inveniálónak tekinteni.

Mondhatná valaki, hogy ’egy’ árajánlat alapján ilyen következtetéseket levonni túlzás. Nos annak az állításnak az igazolására, miszerint a Hefele Specification nem a mai udvari homlokzatra vonatkozik, több okmány is rendelkezésre áll. Ezek bizonyító hitelessége meggyőzőbb, mint az egyetlen (talán nem véletlenül eltűnt) Hefele elszámolás.

Schickh árajánlata július 14-én keltezett. Aug. 11-én J. Ressler (Resler) ad árajánlatot az új épület szobrászmunkáihoz a331. Ezek közül: "Vier Kindl auf die Stiegen welche laternen tragen".... Nem tizenégy, hanem mindössze négy, azaz nem a mai udvari díszlépcsőről van szó! Aztán: "Sechs Vase auf die Gallerie..." Ma sehol nincs hat vázás galéria. Aki azt állította, hogy a mainak megfelelő kastély Hefele tervei szerint még 1765-ben készen volt b66, elfelejtette elolvasni Ressler kötelezvényét, mely szerint a vállalt munkát 1767. márciusában fejezi be. Igen ám, de az okmány végén a következők olvashatók: "Accord mit h. Bildhauer Ressler vor die Arbeith des Neuen Haubt Stiegen Gebäudes." A névelőkre való tekintettel is egyértelmű, hogy a szerződés ’az új főlépcsőház’-ra, pontosabban fő-lépcső épületre vonatkozik. A szobrokat feltételezhetően Ressler és nem Schickh faragta, mert ő kapott előleget a szerződés aláírásakor. Vonatkozik ez a J. M. Reiff mesterrel szept. 14-én kötött szerződésre is, aki a homlokzati stukkó munkákat készítette és szintén előleget kapott a335. Az ő szerződésében szerepel a timpanonban elhelyezésre kerülő óralap, annak díszítése, illetve a lépcsőház-homlokzat összesen hat ablaka: "unter dem Fräntesbizien seind 6 Fenster die trey ausgeschweifte und die drei halbrunden...". Nem három ablak és három ajtó, ahogyan azok a mai udvari lépcső felett adottak, hanem a Hefele tervezte belső díszlépcsőt megvilágító hat főhomlokzati ablak.

Ugyancsak 1766-os keltezésű az a szerződés a336, amelyben B. Emrich kőfaragó hat korinthoszi és hat jón oszlopfő készítését vállalja, továbbá: "...in ersten Stock in dem haubt Gebau wo die Stiegen, 3 Fenster...", továbbá: "Drey Fenster ausgebogene in Anderten Stockh in der haubt Faciata.....von Neuen Gebauden in Esterhas 1766." Ismét egy olyan szerződés, amely olyan új épületről szól, 'amelyben' lépcső van, amely 'előtt' még nincsen lépcső, mert akkor a homlokzaton ajtóknak kellene lenniük.

A kőfaragókkal kötött szerződések mellett az asztalosmunkákra vonatkozók is egyértelműek atekintetben, hogy Hefele munkája mire vonatkozott. Haunoldt (aki az új operaház szerzői jogának elismeréséért perelt), 1766-ban vállalja a354, hogy elkészíti az alábbiakat: "Auf die Haupt Stiegen 7 grosse Abgekehlte fenster Stöckh ...oben mit dem Rund überstochenen Bogen.....Alda oben 3 Runde aichene Fenster Stockh rings herum geschweift..... Mehr in das obern Belveder 24 Fenster Stöckh.... allda 24 aussere Schallu Fenster Stöckh...". A fő-lépcsőre csak akkor lehet hét, íves záródású és fent három köröskörül íves ablakot elhelyezni, ha a díszlépcső befogadására épített lépcsőháznak a főhomlokzatára (egymás felett) három-három, az oldalhomlokzataira két-két ablak kerül. Azon a módon; ahogyan ezek az ablakok – részint ajtóvá alakítva – ma is ott vannak, mégpedig a Haunoldt által vállalttal azonos megoldással. A Haunoldt szerződés szokatlanul hosszú, talán ezért nem olvasta végig senki és ezért nem tűnt fel, hogy Haunoldt 24 ablakra szerződött a Belvederhez. Az is lehet senki sem nézte meg, hogy a mai Belveder hány ablakos. Még kevésbé valószínű az, hogy valaki megszámolta a babilonkupolás Belveder ábrázoláson az ablakokat. Érdemes volt ellenőrizni, mert a Hefele tervezte, 1766-67-ben kivitelezett, közép-rizalitos, Babilon-kupolás, belső díszlépcsős kastély Belveder-en 24 ablak volt, nem pedig 20, mint a main. Haunoldt árajánlataiban igen sok nyílászáró szerepel, ezek azonban nem ’illeszthetők’ a kastélymag udvari főhomlokzatára. Elképzelhető az is, hogy az ebben az időben épült melléképületekhez tartoztak.

Nem került elő okmány, amely az eredeti Belvedere tetőhéjazatára, az azt képző fémlemezekre vonatkozna. Arra azonban van, hogy a lemezeket bontásuk (tíz évvel az építés után) a boldogasszonyi szerzetesek 1776-ban kértek a670. (A babilonkupolás kastélyt ábrázoló színezett terven jól látható, hogy a hosszkupola fémlemezzel borított e06 e07 e08.)

Az egyes építési szakaszok befejezésének időpontjára rendszerint a tetőcserép rendelésre, szállításra vonatkozó okmányok utalnak h01. Ilyen rendelés 1766. februárjában történt, egy májusi okmány szerint van 44112 tetőcserép, Kühnel jelentse hány kell még, egy 1767. márciusi okmány szerint ez évben a süttöri gazdaságnak 500 ezer falazótégla mellett 40 ezer tetőcserepet kell szállítania. (A kastélyépitéssel párhuzamosan épült – többek között – az istálló!)

Egy 1767. márc. 29-én kelt okirat szerint a362: "...damit also das Eszterházer Gebäu so dis Jahr an Mäuren vielleicht zu stande kommen dürffe....". Tévedett az a süttöri ’hivatalvezető’, aki ebben reménykedve, hosszú levelében arról is ír, miszerint a gazdasági épületek tönkrementek, az erdők kopárrá válnak, a jobbágyok nyomorognak, a gazdálkodás mindenben hiányt szenved.

Miklós herceg franciaországi útjáról – kísérőivel – visszatérve, (úgy látszik) nem volt megelégedve azzal, amit Eszterháza cour d'honneur-jéban állva látott, mert még az évben elrendelte a Hefele által tervezett állapot teljes átalakítását.

1768-ból több okmány szól a ’Schlossgebäu’-höz szüksége tégláról, illetve arról, hogy téglát csak ide szabad szállítani a415 a416. Egy 1768. ápr. 12-én kelt szerződés az emeleti előteremnek a herceg által jóváhagyott stukkómunkálataira vonatkozik a421. S. Winkler vállalja, hogy ezt a munkát május 20-ig elkészíti, de az oromzatot (Gesimbs) a hercegi kőműveseknek kell ’felhúzniok’. Ez az okmány két lényeges ’adatot’ közöl; a Hefele által tervezett lépcsőt – amennyiben teljesen megépült – (Hárich szerint igen!) 1767-68-ban lebontották; a homlokzatot pedig, mivel új oromzatot falaztak, átalakították.

 
 
 

 ad 50.

 

A József gróf, majd herceg megbízása alapján, a Martinelli által renovált, kiegészített kastélyegyüttesről három ábrázolásunk van. Egy az egész együttest mutató helyszínrajz d28 d30 d31, egy kastély alaprajz d03  és egy festmény f03 f04  Ezek – a műegyüttes egészét tekintve – egyrészt nem azonos állapotot rögzítenek, másrészt részint létezett, részint tervezett stádiumot, létesítményeket tartalmaznak. A helyszínrajzon nem szerepelnek a csigalépcsők, de van középső rizalit (a falfeltárásnak megfelelő), a kastélytól a park felé esően a nyugati oldalon egy épület jelölt. Az alaprajzon (a Martinelli-Mödlhammer féle) szerepelnek a csigalépcsők, de nincsen középső rizalit. A festmény olyan középrizalitot mutató, amilyennek a nyoma, végfala a szabaddá tett külső falfelületen látható. (Ez a középrizalit rövidebb, mint az oldalszárnyak, illetve nem olyan hosszú, mint lavírozott rajzon ábrázolt.) Ebben a rizalitban nyilvánvalóan lépcső volt, ezért a Hefele által tervezettel és feltételezhetően megépítettel együtt két különböző lépcsőmegoldás nyomának kell lennie a földszinti előterem falain.

A parterre két ábrázoláson a mainak megfelelő méretű, alakú. A helyszínrajzon a disznóskert színezve ábrázolt, feltételezhetően kiegészítő létesítményként tervezetten d14a.

 
 
 
 

 ad 51.

 

Az ad 50. jelzet alatt írottak szerint a korabeli helyszínrajzról d31 hiányoznak a csigalépcsők, a Martinelli-Mödlhammer alaprajzond03, a korabeli festményen f04 szerepelnek. Hárich állítása szerint a csigalépcsők léteztek, amikor Martinelli felújította az őskastélyt; mivel ismerte az f04 jelzetű festményt, feltételezhetően erre alapozta véleményét. Valószínűsíthető, hogy a d31 jelzetű helyszínrajz Les-erdő ábrázolása igen régi, elképzelhető, hogy még 1671 előtti állapotot mutat. Ez a helyszínrajz, amelyet Valkó Arisztid bányművelési, erdőrendezési tervnek vélt, azon kevesek egyike, amely a haránt irányú erdei nyiladékok egy részét a valóságnak megfelelően ferdének mutatja, azt igazolva, hogy nem tudatos barokk parkterv alapján jöttek létre. A reneszánsz korban nem volt lényeges, hogy a vadászathoz vágott nyiladékok barokk szellemben ’szabályosak’ legyenek. Az összes későbbi – Miklós herceg korabeli – ábrázolás szabályos. A Josefinische Aufnahme felmérő-tisztje is hajlandó volt – nyilván Miklós herceg kedvéért – a valóságtól eltérő térkép-részletet rajzolni. (Az 1910-ben készült terven két haránt-vue, a valóságnak megfelelően, ferde.) A ’ferde’ nyiladékokat nemcsak hogy nem volt érdemes ’szabályossá’ alakítani, nem is lehetett. Az erdőbe telepített fiatal fák a meglévők árnyékában nem tudnak az idősekkel azonos méretűvé nőni. A kastély sok szabálytalanságát ismerve, tudjuk Miklós herceg nem törődött azzal, amit úgysem vesz észre senki. Ez az elv a parkra is vonatkozott. Nagyon valószínű, hogy a látogatók közül senki sem figyelt fel arra, miszerint a Diana és a Nap templom nem szimmetrikus elhelyezésű.

Nem minden térképkészítő tartotta lényegesnek a ’részletek’ ábrázolását. Ennek igazolására néhány helyszínrajzkivágást szkenneltem. Ad32 jelzésű egy a Hanságot ábrázoló térkép részlete. Feltételezhetően Zinnernek 1756-ból származó munkája. A kastélyalaprajz az akkori állapotnak megfelelő vázlat. Traut helyszínrajza d65 a Hanságot, a kastélyt és a parkot, a d33 szintén a Hanságot ábrázolja; Hegedűs ’geometra’ munkája 1796-ból. A d34 jelzetű ugyancsak a Hanság, Hegedűs felmérése. Hegedűs 1782-ben Sopron vármegyéről is készített térképet d35, ezen Eszterházának és a környékbeli településeknek csak a neve szerepel. Az Újpalota névvel jelölt (tájolatlan) helyszínrajz d36 feltételezhetően igen régi, az Esterházyak előtti korszakból származó; minden település magyar névvel szerepel.

 
 
 
 

 ad 52.

 
 

Ennek az ős-épületnek, vadászkúriának korai létezését többek között az a terméskő-alapfal c43 c64 bizonyítja, amelynek kötőanyaga helyben oltott mész. Az épület létezésére, arra, hogy a Nádasdyak korában használták, korabeli és későbbi hiteles okmányok utalnak b38.

 
 
 
 

 ad 53.

 

A b80 jelzet alatti német nyelvű írásomban (Bécsben elhangzott előadás), foglalkoztam azzal, hogy milyen adottságok esetén jöttek létre barokk műegyüttesek, továbbá azzal, hogy azok milyen ’méretűek’, milyen részegységekből állóak voltak, hogy a terepadottságoktól függően melyek voltak meghatározó karaktervonásaik, táji előzményeik, majd azzal, hogy időben mikor jöttek létre. Az Európában található száznál is több barokk park közül mindössze néhány van olyan, amely eredeti vadásztájból keletkezett.

 

 
 
 
 

 ad 54.

 
 

Kismartonban az Esterházy birtokok erdészeti központjában őriznek egy eredeti metszetet a Jacoby tervezte vadaskertről. A tervmásolaton e19 e20 e18b túlmenően az annak elkészítéséhez szükséges ’geodéziai felvétel’ is van e22. Ennek alapján megállapítható, hogy a Lajta-hegység e részén a vadaskert létesítése idején nem borította az egész területet (összefüggően) erdő. A nyiladékok, vue-k jó részét telepített allékkal létesítették. Ez a vadaskert viszonylag messzire volt a kastély parkjától, többek között ezért nem lehetett a részegységekből összefüggő műegyüttest szervezni. A kastély eredeti funkciójának megfelelő elhelyezéséből már a barokk parterre megoldásakor is kompozíciós kompromisszumok váltak szükségessé, amennyiben a kastély kerti homlokzata mögötti (eredetileg reneszánsz) kert a domb iránt tengelyesen nem volt folytatható, ezért a tengelyt derékszögben törve, a parterre oldalirányúvá vált d37. Létezik ’Eisenstadt’-ról egy olyan helyszínrajz, amelyen a park sematikusan d68 ábrázolt.

Miklós hercegként elképzelhetően azért választotta udvartartása székhelyéül Süttört a hozzátartozó vadásztájjal, mert ez (kellőképpen fejlesztve) ’valódi’ barokk színteret biztosított.

 
 
 
 

  ad 55.

 
 

Valkó a Művészettörténeti Értesítő-ben közölt Jacoby 'életrajzban' nem említi, hogy Miklós herceg 400 rajnai aranyat ajándékozott a mérnök-építésznek; az akkor közreadott okmányok között sem szerepelnek a vonatkozó írások. Úgy látszik, Valkó a német nyelvű adományozó, illetve a francia nyelvű köszönőlevelet a169 a170 'adattárának' 1955-ös megjelentetéséig nem találta meg és ezek az okmányok ezért nem váltak idejében ismertté. Elképzelhető, hogy ez az igen jelentős összeg gondolkodóba ejtette volna azokat, akik Jacobyt amolyan 'Bauschreibernek' tekintették. Az ajándék nem elvégzett munka elismerését jelentette, hanem az alkotni szánt művek megvalósítására alkalmas mester megtartását célozhatta. Volt már szó arról, hogy Miklós még alig néhány hete volt herceg, amikor Jacobyt az igen jelentős összeggel megajándékozta. A viszonyítás céljából álljon itt újra, hogy a Monbizsu kastélyt a vonatkozó okmány szerint 500 aranyért építették a115 a119, Miklós lánya Marianne 1000 körmöci aranyat kapott nászajándékként, hozományként a135. (A körmöci aranydukát persze többet ért a rajnai aranynál!) Viszonyítási alapot nyújt az a szerződés, amellyel Batthyány bíboros Hefelét 1777-ben, tartós jelleggel építészként alkalmazta i10a. Jacoby ekkor már nyugdíjas volt és jövedelme, lakhelye ilyenként is vetekedett az akkor már ugyancsak ’ismert’ Hefele-ével. Ismerve Miklós herceg ’körültekintő fukarságát’, nem valószínű, hogy egy ’pallér-szintű’ alkalmazottjának (nyugdíjas korában is) többet juttatott volna, mint amennyit a ’nagyvonalú’ bíboros Hefelének aktiv korában fizetett..

 
 
 
 

  ad 56.

 

A babilonkupolás kastély rajzán az 'oldalépületek' (vendégház, Lusthaus) homlokzatain mind a kerti, mind az udvari oldalon a valóságnak – a mai állapotnak – megfelelőek az ablakok. A c34a jelzésű képen (a babilonkupolás ábrázoláson is) jól látható, hogy az oldalszárny első négy ablakának tengelytávolságai jelentősen nagyobbak a régebben önállóan állott épületrészénél. Kiemelt középmotívum a babilonkupolás ábrázoláson csak az udvari homlokzaton látható, a kertin nincsen e06a. Az udvari – félkör-íves timpanon jellegű – motívumot a harmadik szint megépítésénél elbontották, nem úgy, mint a kápolna felettit c65 c66 c67 c67a. Talán itt is ismétlésre érdemes, hogy az ismert ábrázolások, leírások közül a babilonkupolás rajz az egyedüli, amelyen a télikert, illetve a képtár ablakai a valóságosnak megfelelő számúak. (Kilenc-kilenc.)

Az 'oldalépület' említett középmotívumai alatt a terepszinten olyan – feltehetően – falikút-ábrázolások láthatók, amelyeknek megfelelőek később megvalósultak. Ezek Resler szoboralakos falikutjai c68 c69 c70  a383 . A díszudvaron – hozzávetőlegesen – a mai köralaprajzú medence helyén ovális alakú szökőkutas medence ábrázolt. Resler a mai medence szoboralakjait a420 c71 c72 c73 1768-ben faragta. (Ez az eltérés arra utal, hogy a manzárd-tetős terv /állapot/ 1768 előtt készült.)

 
 
 
 

 ad 57.

 
 

Annak érdekében, hogy a 'méret-eltéréseket' vizuálisan érzékelni lehessen olyan szalagot varrattam, amelyen húsz centiméter hosszú – eltérő színű – csíkok váltják egymást. Az eltérések szempontjából jelentős épülettagozatokról, -részletekről 'mérőszalagos' fényképek készültek. Így a keleti, illetőleg nyugati fekvésű 'oldalépület' folyosóiról. A nyugati oldalépületnek egyrészt valamivel keskenyebb a folyosója c74 mint a keletié c75 c76, de a helyiségei mintegy egy méterrel szélesebbek, mint emezé. (A fényképezés idején sajnos nem tudtam a nyugati helyiségekbe jutni, de három évtizeddel korábban megmértem őket.) Az 1906-ban a rekonstrukcióhoz (a Bründl cég által) készített pontos helyszínrajz d38, amelyen a jobb és baloldali szárnyépület egymás mellé helyezett; (milliméteres pauszpapírossal fedetten) látható, hogy a nyugati szárny rajza közel öt milliméterrel szélesebb. Ez az eltérés a rajz léptékének megfelelően a valóságban mintegy egy métert jelent. A valamikor önállóan állott ’Lusthausok’ szélessége közötti eltérés a két végfalukhoz csatlakozó épületrészek esetén kényszeradottság volt, ezért a kastély teljes nyugati szárnya szélesebb a keletinél.

 
 
 
 

 ad 58.

 

Ezen a manzárd-tetős rajzon a központi épület, az íves összekötő-tagozat, illetve az 'oldalépület' csatlakozása, egymáshoz való kapcsolódása – szerkezeti, egyben vizuális értelemben – a mainál hátrányosabbnak, elhibázottabbnak látszó e06a. Elképzelhető, hogy az udvari lépcső előbb épült, mint a rizalitokat összekötő homlokzattagozatok. A korábbiakban már bemutatott c11 c13 jelzetű fényképek ezt igazolni tűnőek. A külső lépcső falazatának felhúzásakor ott hagyták a Hefele-féle rizalit lábazati köveit c14. A harmadik kastélyszint megépítésekor képzett falpillér-rendnek innen induló félpilaszterét ’ráragasztották’ erre a lábazati kőre. Bizonyítani látszik ezt a feltevést, a lépcső-elemek csatlakozását feltáró falbontás. A valamikori (Hefele-féle) középrizalitba – vésés után – illesztett lépcsőelemekhez 'hozzáfalazták' az összekötő-tagozatokat c11. Az előbb említett félpilaszter ’tapasztott’ voltát ez a kép is igazolja. Az összekötő-tagozatok építésidejét valószínűsíti, hogy az 1768-69-es téglaszállítások közvetlenül a kastélyhoz irányultak a415.

 

 
 
 
 

 ad 59.

 
 

Az 'oldal-erkélyek' mondhatni minden szempontból 'idegenek' a főhomlokzaton. Nincsen lényeges funkcionális szerepük, jelentőségük. Az 'összekötő-tagozatok' enteriőrként esetlegesek; az erkélyek e belső terek előnytelen térarányait, bizonytalanságait nem csökkentik, inkább növelik. Elképzelhető, hogy a cour d'honneur egészét kitöltő fogadások esetén ezeket az erkélyeket is 'megtöltötték' statisztákkal a reprezentáció színvonalának emelésére. Az erkélyek építéstechnikai megoldása – az utólagos toldásoknál többnyire felismerhetőkhöz viszonyítva is – szokatlanul ’szabálytalan’, szakszerűtlen. Pótlólagos megépítésükhöz nem volt elég hely, ezért egy-egy tartóoszlop elhelyezéséhez megvésték a főlépcsőt c77 c78. Jacoby kastélyalaprajzán (Beschreibung) ezek az erkélyek valóságos elhelyezésüktől jelentősen eltérően ábrázoltak c79. A Beschreibung vonatkozó perspektivikus ábrázolásán nem észlelhetők c80, az Antal herceg 1791-es ’beiktatását’ ábrázoló metszeten sem. Mindkét képen a külső lépcső, a földszinti és az emeleti homlokzat-szakasz tektonikus elemei ’szabályosak’. A c81 jelzésű fényképen a földszinti kettős oszlop és a ’felette’ lévő emeleti falpillér közötti disszonancia ugyancsak feltűnő. A jobboldali (nyugati) balkonnak a falpillérrel képzett ’kapcsolódása’ c82 több mint esetleges. Ez a technikai megoldás azt valószínűsíti, hogy az oldalerkélyek akkor létesülhettek, amikor a kastély harmadik szintje, illetve a homlokzati falpillérrend már elkészült. A c82a jelzésű fénykép szerint a bal oldali (keleti) balkon szélső eleme a homlokzati falpillérnek közel a feléig ér. Ettől eltérően a jobboldali (nyugati) el sem éri a falpillérlábazatot c82b. (A kettő között jól látható hézag van.)

A kastély parkfelőli homlokzatán is észlelhetők olyan méret-eltérések, amelyek arra utalnak, hogy az épület központi magjának keleti oldala valamennyivel keskenyebb a nyugatinál. A c83 jelű felvétel a középrizalit (park-felőli) keleti, a c84 jelű a nyugati oldalán lévő ablak melletti volutadísz és a falpillér közötti távolságot ábrázolja. Hasonló eltérések másutt is előfordulnak.

 
 
 
 

 ad 60.

 

A télikert, illetve képtár több változatban szerepel az alaprajzi, illetve perspektivikus ábrázolásokon. Ezek közül az egyetlen a (korabeli) valóságnak megfelelő, a babilonkupolás rajz kilenc ablakkal d39. Egy az ezzel hozzávetőlegesen azonos méretű perspektivikus ábrázoláson a két toldaléképület kétszintes d40. A Beschreibung kaszkádok felőli nézőpontú rézmetszetén a képtár, illetve télikert olyan két-két tornyos épület, amely mindössze nyolc-nyolctagozatú d41. Azon a festményen, amely feltételezhetően az előzőleg említett metszethez szolgált ’mintául', az oldalépületek mindössze hét-hét ablakosok d42. A Beschreibung alaprajzán a főépülethez kapcsoltan kilenc-kilenctagozatos épületek láthatók d43, a Süttör felől nézve ábrázolt metszeten szintén kilenc ablak szerepel, de ez a tornyos szárny nem csatlakozik a főépülethez d44. Hárich az 1944-es kéziratában azt állítja, hogy a ’szárnyépületek’ kilenc-kilenctagozatúak b46 II rész. Aki veszi magának a fáradtságot, és a helyszínen megszámolja ezeket az ablakokat, tizenegyet fog találni. Az a857 jelzetű irat szerint a kupolás tornyok 1782-ben épültek; esős időben beáztak. Ugyanezen okmány alapján valószínűsíthető, hogy végső alakjuk 1784-ben, azaz a Beschreibung megjelenésének idején keletkezett. Az építést Stöger irányította, de a főépülettel való összekötésük a Jacoby szignójú alaprajzon már szerepel. Az OL okmányokban nincsen utalás arra, hogy ezeket a toldalékokat miért építették. Rotenstein b03 jelzetű írásában közli, hogy a kastély mellett álló képgaléria kilenc ablakos, azt is, hogy a kastély túloldalán hasonló épület áll, amelyet tükör- és porcelán-galériának szánnak. Ennek az okmánynak a tanúsága szerint létesítése idején még nem volt biztos, mi lesz a funkciója. Valószínűsíthető, hogy nem télikertnek épült, de érvényesült Jacoby szimmetria-elvű komponálási módszere. A már említett Beschreibung-rézmetszetet nézve úgy látszik, mintha a főépülettől függetlenül álló szárnyépületek azzal egybekapcsoltak lennének. Ez a 'látszat' abból adódik, hogy a kastélyt a parterre felől nézve, az 1762-ben épített 'kötőtagozatok' vizuálisan takarták a szárnyépületek és a főépület közötti hézagot. Amikor a mai állapotnak megfelelő (’foghíjtöltő’) kiegészítéseket megépítették, a szárnyépületeket összekötötték a főépülettel, a kőművesek a szokásosnál is hanyagabbak voltak, mert a végfalakról a vakolatot sem verték le a faltoldás idején c25 c26.

 
 
 
 

 ad 61.

 
 

A Jacoby, illetve Rahierb90 régens által elképzelt teljes műegyüttes ábrázolásához a Beschreibung két helyszínrajzán túlmenően egy harmadikat is mellékelni kellett volna. Ezen egyrészt az eszterházaihoz kapcsolt monbizsui tájszerkezetneki03, másrészt a műegyüttest északi irányban záró (megtervezett) sarródi a576, valamint süttöri a763 d25 templomnak is szerepelnie kellett volna. A Josefinische Aufnahmen d13  d09 d12 csak azok a létesítmények ábrázoltak, amelyek a felmérés idején léteztek. Mivel a templomok nem épültek meg, a vonatkozó leírások alapján csak következtetni lehet arra hol álltak, volna. Ennek a harmadik helyszínrajznak a hiánya arra utal, hogy Miklós herceg a tájszerkezetre vonatkozó koncepciókat nem tartotta lényegesnek; vonatkozó elképzelései pedig nem voltak annyira ’nagyvonalúan fényesek’ mint ahogyan sok méltatója azt feltételezteb31. Ahogyan nem ismerte fel – nem értékelte valójában – Haydn zsenialitását b92 b29, úgy nem érzékelte, nem méltatta értő módon más ’alkalmazottainak’ képességeit, azok, az átlagot meghaladó, alkotói kvalitásait. A hozzá hasonló adottságú, képzettségű, igényű látogatóit, a Festinek vendégeit az egyes program-rendezvények szervezettsége, fénye, pazarlóan gazdag csillogása, csillagászati szintű költségei ’hatották’ meg, nem pedig a barokk kompozíció világszínvonalú tökélye. Ennek a ténynek egyik meggyőző bizonyítéka, hogy Bessenyei György "Eszterházi Vigasságok" b04 című verses leírásában szinte fikarcnyi utalás sincsen a műegyüttes ’szerkezetére’, hozzáértően komponált esztétikai értékeire utalóan. Elképzelhetően azért, mert Bessenyeinek – aki képzettségben, műveltségben, korszerűségben bár felette állt főúri kortársai többségének színvonalán – szintén nem volt ezirányú tájékozottsága. Az alkotó művészeknek azonban tudniuk kellett, milyen eszközökkel, elrendezésekkel lehet, lehetett a Festinek résztvevőiben olyan – tudatos hozzáértéssel komponált – térrendszerekkel, módszerekkel lenyűgöző hatást kelteni, amelyek azokra ’tudat alatt’ hatottak. Miklós herceg azt tudta, hogy az aranyozott falaknak, a drága berendezési tárgyaknak, ékszereknek, világhírű óragyűjteménynek; operaháznak, bábszínháznak; szökőkutaknak, templ-eknek, pompázatos táncteremnek, gazdag vadászzsákmánynak, a cour d'honneurnek a császárnőével vetekedő hatásúaknak kell lenniük; de arról, hogy mindezek milyen kompozíciós elrendezésben fejtik ki hatékonyan a kívánt, vágyott hatást úgy látszik nem volt alkotó szintű érzéke, elképzelése. Ezt a feltételezést több olyan intézkedése valószínűsíti, amelyek nem növelték, inkább rontották az ’eszményi’ barokk összhatást. (Miklós herceg állítólag jól játszott baritonjáni22a, de Haydn komponált!). Amennyiben valóban Niemetz Primitivus pater írta a Beschreibung szövegét, akkor ő állította, hogy Eszterháza kertjének elrendezése a herceg saját ideája alapján jött létre. Miklós herceg igen sokat foglalkozott a részletekkel, több okmány igazolja, hogy példaként a virágcserepek megrendelésére, kiválasztására sok időt fordított a776 a915. Vonatkozik ez padokra, szobrokra, szőlőlugasokra a254 virágtartó edényekre a919 a973, a kerti lugasokra a107 a146 a337 a350 a356 a370 a372 a563, amelyek Pesso, Cerso, Bogengang és más megnevezésekkel szerepelnek. A ’apróságokkal’, így a gyakran jelentéktelen pénzösszegekkel való foglalkozás a herceg kedvenc elfoglaltságai közé tartozott. Szinte minden lényeges létesítmény, részmegoldás tervéhez modellt kért a292 a319  a801 a936 a940 illetve ilyenek alapján dolgoztatott. Elképzelhető, hogy a ’megrendelők’ többségéhez hasonlóan a kétdimenziós terveket nem volt képes térben elképzelni, ’látni’. Nos akinél ez az adottság, gyakorlat hiányzik, az többnyire alkalmatlan arra, hogy ’térben’ komponálni tudjon. Ezért valószínű, hogy a herceg csak síkdekorációk, berendezési tárgyak elképzelőjének tekinthető. Igen nagy kár, hogy a makettek (amelyeket Miklós herceg idején a nyugati fekvésű földszintes szárnyban őriztekb10 megsemmisültek. Meglétük a műegyüttes sok létesítési fázisának tisztázhatóságát segítené. (Modellek a parkról is készültek.)
 
 

 
 
 
 

 ad 62.

 
 

Több alkalommal (részletekre vonatkozóan) szóltam arról. hogy a Beschreibung grafikus mellékletei szinte kivétel nélkül ellentmondanak egymásnak, illetve a korabeli műegyüttes valóságos állapotának. Ezek a ’hamisítások’ több adottságból, okból fakadók. A Beschreibung rézmetszeteihez a B. Gaetano Pajei által 1779-ben festett képek szolgáltak alapul. A nyugati nézőpontból ábrázolt metszetnek 1780 előtt kellet készülnie, szerepel rajta az a gazdasági-tisztviselő épület, amely az operaházzal együtt feltételezhetően szintén kigyulladt. A Wiener Diarium és a Pressburger Zeitung korabeli tudósítása szerintb56 a nov. 18-án hajnali négy óra körül keletkezett tűz a kastélyra is átterjedt volna, ha a megeredő eső ezt nem gátolja. A tisztviselő-épületet (amennyiben leégett) helyreállították, mert a Josefinische Aufnahme lapján (a régi opera nélkül) szerepel. A fent említett képen a központi épület balusztrádos koronázó-párkányán még nincsenek szobrok. A kaszkádok felöl nézve ábrázolt műegyüttes (többször említetten) sohasem létezett. Elképzelhető, hogy Jacoby meg tudta győzni Miklós herceget arról, miszerint a barokk műegyüttesek alaprajzának meg kell felelnie a szakterületi követelményeknek, hogy a ’műértők’ ne találjanak benne első látásra kifogásolhatni-valót. Mivel tudták, hogy a kastélyt terhelő ’szabálytalanságok’ tömkelegét addig senki sem tette szóvá, (később is kevesen!) úgy vélhették, hogy a parterre felől perspektivikusan ábrázolt – Miklós herceg rátarti hiuságát legyező – álomegyüttest soha senki nem fogja a Jacoby szignós alaprajzzal összevetni. (Tudtommal ezt eddig valóban senki sem tette meg.) Úgy látszik egyszerűbb volt Jacoby helyett, von Jacobit a műegyüttes tervezőjének ’vélni’ b32 mint a rendelkezésre álló dokumentumokat (a szakterület szabályai szerint) előírásosan értelmezni.
 
 
 
 
 

 ad 62a.

 

A manzard szintet legkorábban 1775 őszén bontották le. A harmadik szint megépítésekor megváltoztatták a homlokzatok korábbi 'tektonikus' elemeit, ezek rendszerét. A 'vakolattükrös' homlokzat-díszítést c90 lizénákkal, falpillérekkel váltották fel. Ezeknek mintájául a Hefele tervezte lépcsőház-homlokzat szolgált c22 c11. A lizénákat (az alsó két szinten) mind a belső, mind a külső homlokzatokon utólag tapasztották a meglévő falakra c215 c216 c217. A harmadik szint megépítésének más következményei is voltak, a 'világítóudvarok' lépcsőházainak harmadik szintje kisebb átmérőjű lehetett mint az alsók, mert együtt épült a falakkal c50a c206. A balusztrádos harmadik szint csapadékvizét csak ejtőcsatornákon lehetett levezetni, ezeknek az alsó két szinten utólag véstek hornyokat a meglévő falba, a harmadik szinten eleve hornyokat falaztak c130 c131. A harmadik sziinten a lizénákat képző téglák a fallal egy 'szerkezetet' képeznek c218 c219.

 
 
 
 

  ad 63.

 
 

Többször található utalás az anyagban az építőanyag-szállítás, felhasználás és az építési fázisok közötti összefüggésre. Gazdasági épületek javítására, templomépítéshez való építőanyag hozzájáruláshoz többnyire akkor került sor, amikor a kastélyfejlesztéshez nem volt égetően szükség az építőanyagra a531 a598 a621. A bábszínháznak 1763-ra, Mária-Terézia tervezett látogatásának idejére kellett készen lennie. Az 1772. jan. 11-én kelt utasítás a547 amely szerint minden téglát a kastélyhoz kell szállítani nyilván ezért íródott. A Jacoby intézkedésére 1773. februárjában szállításra került (faragott) kőanyagot feltételezhetően a bábszínházhoz használták a562. Úgy látszik, hogy ezt az utolsó pillanatban sikerült befejezni, mert a grottához szükséges kagylókat még 1773 júliusában is gyűjtötték a585. Az 1773. februárjában, illetve áprilisában kelt két okmány szerint új ’Lusthaus’ épül a563 a573. Ez feltételezhetően a naptemplom, amely a császárnő látogatásakor osztogatott legyezőn már szerepel, (Az egyik ’oldalán’ megnevezve.) Az egyes uradalmak intézőinek 1773. januárjában kiadott anyagszállítási utasítások részint a bábszínház befejezését szolgálták (faanyag), részint az 1775. év őszére tervezett építéshez kellettek a556 a559 a560 a581. Jacoby 1773 decemberében készített építőnyag-összeállítást a következő évre a604. A kastély harmadik szintjének építésére feltehetően csak a császárnő családjának 1775. évi látogatása (az akkor rendezett nagy Festin után) kerülhetett sor. Ezt a már korábban, illetve az 1776-77-es építőanyag-szállítások igazolják a643 a655 a675 a699 a700 a702 a706.

Annak bizonyítására, hogy a mainak megfelelő kastély 1775. után létesült, háromnál jóval több okmány áll rendelkezésre, ezért e tény rögzítésekor tudatosan használom a kijelentő módot. 1775. őszétől hosszabb időn át nincsenek Festinek, az átépítés alatti kastély ilyenek rendezését nem tette lehetővé. Fentiek szerint a tégla- tetőcserép-rendelés, égetés, építő-kő megrendelés főleg 1774-től kezdődően jelez új lendületet. A boldogasszonyi ferences szerzetesek kérik a bontott kupola fémlemezeit a670, az új Belveder d45 mestergerendájába vésett évszám 1776 b97. Jacoby nagy mennyiségű balusztrádot rendel a642. (A manzárd tetős épületen nem volt balusztrád.) 1768-ban igen nagy mennyiségű tetőcserepet szállítanak h01. 1777-ben elkészül a kávéház a694, megkezdődik a Hanságon át Pozsonyba vivő töltés építése c86 c85 a790. A kastély átépítése feltételezhetően 1778-ban fejeződik be, ettől kezdve lehet téglát eladni a720. Miklós herceg utasítására az udvar a tél nagyobb részét is Eszterházán tölti, Haydn jövedelme jelentősen bővül a730. A kéményseprő-számlák sokat mondóak. Az 1773. júniusban keltezetthez viszonyítva a579 az 1780-as a760 jelzésű lényegesen több kéményt sorol fel (összesen 93 db a többlet), így az új nagykiterjedésű kétszintes vendéglőben 19 épült, a kastélyban az új ’tető-szobákban’ rakott kályhákhoz tartozóan 16 létesült. (a ’tető-szobák’ kifejezés alatt csak a mai harmadik szint érthető, mert amennyiben ezek manzárd-szobák, úgy ez a szint csak 1779 után keletkezett volna.) E számla szerint ez időtartam során épült az orangéria (8 kémény), bővült a ’Würtshaus’, azaz a muzsikaház (9 kémény) és a két új kaszárnyában (mindössze) 3 kémény létesült, a c89 jelű fényképnek megfelelően. Mivel másutt nem volt ’Casarne’, valószínűsíthető, hogy a jelenleg az idegenforgalmat szolgáló két épület csak ekkor létesült is02. (Eszterházán mindössze 50 gránátos szolgált.)

 
 
 
 

 ad 64.

 

Azok a fényképfelvételek, amelyeket ennek a korábbi homlokzat-megoldásnak az ’igazolására’ készítettem, sajnos nem sikerültek megfelelően c90, de egyértelmű az az állítás, amely (erre vonatkozóan) 'első kézből' Ferenczy Károlytól származik b63. A fényképen jól látható, hogy a harmadik szint falfelületén nincsen ’vedlés’, itt az eredeti homlokzatkiképzés nem volt tükörkeretes. A lizéna-rend ezt a megoldást a harmadik szint megépítésekor váltotta, amikor a hozzátartozó falpillér-szakasz a fallal együtt épült b63 i18. A harmadik szint megépítésével, a balusztrádok elhelyezésével a héjazatokra hulló csapadékvíznek az elvesztéséről (a manzárd-tetős állapothoz viszonyítottan) eltérő módon kellett gondoskodni. Úgy látszik, hogy a balusztrádok mögött képzett ’gyüjtő-csatornák’ vizét a főfalakba mélyített függőleges réz-ejtőcsatornákon vezették le. Ezeknek a helyét a meglévő szintek falába belevésték, a harmadik (új) szinten a falazásnál kihagyták c130 c131 c131a. (A rekonstrukció idején a munkákat végző szakiparosok tartósan ’kincseket’ kerestek. Mivel tudták, hogy sok mindent ’találtam’, nálam is érdeklődtek. Mondtam, kincsekről nem tudok, de tudom, hogy ’értékek’ hol vannak. Megmutattam, hogy elfalazottan hol van egy viszonylag nagy keresztmetszetű, vastag falú rézcsatorna. A c130 jelzetű fénykép a ’hűlt’ helyéről készült.

 
 
 
 

  ad 65.

 
 

A makettek hovatovább három évtizede a kastélynak a Sala Terrenához csatlakozó, park-felőli szobájában voltak. (Mostanában helyezik át őket.) Ezek elkészítéséhez anyagi támogatást nem kaptam. Azért, hogy az egymást követő építési fázisokat meg lehessen különböztetni, eltérő színű (száradás után nem repedező) faanyagot kellett szereznem, ez sok utánjárással, néha (zsebemhez mérten) jelentős kiadással járt. Remélem, hogy rekonstrukciójuk során a hiányzó fázist pótolhatjuk.(Sajnos az utolsó két, ’konglomerátum’ jellegű, makett helyett nem érdemes újakat készíteni, mert nem férnének el a rendelkezésre álló helyiségben.

Feltehető, hogy az Eszterházára kíváncsi, ide ’kiránduló százezrek’ között olyanok is látták a maketteket, akik a műegyüttes – velük bemutatni, igazolni szánt – fejlődéstörténetét alapvetően eltérő módon közölték. Tudtommal nem írtak korábban közölt anyagaimról, a makettekről, de a vele bizonyítottnak tekinthető alakulásmenettel továbbra is ellentétes vélekedéseket tártak (többek között) nemzetközi jelentőségű kiállításokon a világ színe elé.

  előző oldal   következő oldal